Telkibányától Füzérig – Rákóczi-túra, 3. szakasz

Itiner:

• A P jelzést követjük végig: Telkibányáról Hollóházán át Füzérre, majd a füzéri várba.

A túra részletes leírása:

Telkibánya és az egykori gazdagság emlékei

Telkibánya központjából, a községháza mellől indulunk a Hegyközbe egy lankásan emelkedő patakvölgyben, a Sátoraljaújhelyre vezető országút mentén. Az Ósva-patak völgyének elágazásánál, a két fő völgy által közrefogott hegygerincen ókori erődítmény sáncmaradványait találták a kutatók, feltehetően a bronzkorból. A vele szemközti dombon, a vízfolyás jobb partja felett állt a 14. század derekán épített Szent Katalin-ispotály, amelynek romjait az 1990-es években tárták fel, illetve restaurálták. Azóta látható a középkori épületek alapja, a gönci pálos szerzetesek általi kibővített ispotálytemplom és a mellé épített sekrestye romja.

A faluból kifelé menet elhaladunk az egykori porcelángyár épülete mellett, ami ipartörténeti múzeumában őrzi a porcelángyártásból megmaradt, illetve a hajdani arany- és ezüstércek kinyerésére szolgáló eszközöket, tárgyi emlékeket. A múzeum udvarán az útról is látszanak a bányászok életét, az ércmegmunkálás folyamatait megörökítő szobrok életképei. A faluból kiérve még egy kilométeren keresztül követjük az országutat, amelyről aztán egy murvaút kanyarodik fel északi irányba a Patak-dűlőn. Ezen lendülünk neki a Kánya-hegyen átvezető kaptatónak, és a domboldal nyílt mezői után ligetben, majd egyre zártabb, öreg tölgyesben haladunk. Jobbra felettünk a Kánya-hegy magasodik, ennek mélyére vájtak a bányászok a gazdagságot rejtő telérekért. Máriabánya, az újkori bányásztelep romjai, valamint tárók faácsolatai, meddőhányói rejtőznek a sűrű erdőben, pár száz méterre a turistaúttól.

A nyeregbe érve a Kánya-hegy északi vállát keresztezzük telepített fenyvesek között, hogy aztán a túloldalon hosszan ereszkedjünk tovább a Hármashatártól Hollóháza irányába, a Nagy-Pál-hegy bükköseinek oltalmában. A kényelmes dózerút eleinte szintet tartva oldalazik, majd egy kis váll formázta nyergen átérve fokozódó meredekséggel kanyarodik le a Nyíri-patak völgyébe.

Hollóháza, a míves porcelángyártás fellegvára

Hollóházára a porcelángyár felett épült, modern falurészen át érkezünk; sorházak, társasházak húzódnak az erdő szorításában. Az Árpád-kori település sok másik környékbeli társához hasonlóan hasonlóan a török és német zaklatások hatására elnéptelenedett a hódoltság idején; majd az üres telkeket a 18. század derekán szláv telepeseknek adták, adómentesség kiváltságával ösztönözve őket az ideköltözésre. A környező erdők kitermelésével, erdei munkákkal indult újra az élet Hollóházán - egy évtizeddel később már üveghuta üzemelt a településen. Az üveg alapanyagának gyenge minősége miatt azonban áttértek a kőedénygyártásra, hiszen Telkibánya határában és később Füzérradvány mellett jó minőségű kaolint tártak fel. A telkibányai üzemet hátrahagyva számos család telepedett át Hollóházára. A gyár az 1950-es években átállt a művészi porcelántermékek készítésére, produktumai azóta is nagy hírnévnek örvendenek.

A világháború után rohamtempóban felépült világ emlékezetét a vasbeton településrész őrzi, amelyen átsétálunk, amikor jobbra, a gyárépület mellett követjük a patakot délkeleti irányban. Egy hosszú házsor után kiérünk a faluból, majd éger- és fűzfaligetek mentén összeszűkülő völgykatlanban érkezünk az erdők és legelők határvidékére. A Toroki-erdészháznál tölgyes szélén kaptató szekérútra kanyarodunk, hogy a Vas-hegy déli, lankás orrát szeljük át. Egyre jobban feltárul a Hegyköz erdőkkel szegélyezett medencéje, miközben a tölgyeseket váltó réteken kapaszkodunk. A Füzérre utat nyitó hágóban kibontakozik a szemközti Milic tömbje előterében a füzéri vár impozáns látványával. A kevélyen az égbe szökő, hegyekkel koszorúzott lovagvár a Várhegyhez simuló házak látványával valódi középkori hangulatot áraszt, nem véletlen a népszerűsége.

A középkori lovagvár vonzásában

Füzért az alsó végén, a Bisó patak völgyében érjük el. Hangulatos, ligetes kertek mellett keresztezzük a vízfolyást, és meredek lejtőn kapaszkodunk a központba, a katolikus templomhoz. A falu képét uralja a felette magasodó, sziklás Várhegy. A kúp alakú vulkáni kürtőt balról kerüljük egy középkori szekérúton, a lehető leglankásabban kapaszkodva. A lakott terület szélén látogatóközpontot és nagy parkolót alakítottak ki - előrébb található a Vár-forrás hangulatos katlanja, de az út jobbra visszakanyarodik a vár alatti nyeregbe.

Látványos, sziklás, jól védhető térszínen közelítjük meg a várat; vadsága ellenére ez a legjobban járható oldala a szilaj sziklaszirtnek. Az erősséget jó stratégiai érzékkel emelték a természetes védelmet nyújtó ormok hátára. Bár feljegyzések nem maradtak fenn, a várudvarban feltárt bizánci érmékből sejthető, hogy az ország első kővárainak egyikeként építtette a területet uraló Aba nemzetség a tatárjárás előtt. Története során őrizték itt a Szent Koronát, és a középkorban végig komoly erősségnek számított; jelentőségét pedig csak a 17. század végére veszítette el. Évszázadokon át a Károlyi család birtokolta, akiknek székhelye a füzérradványi kastély volt, így a vár épületének állapota a 20. század elejéig egyre csak romlott; ekkor is állagmegóvást végeztek rajta csaupán. Régészeti feltárása a 20. század végén, míg helyreállítása a 2010-es évek közepén történt, amikor középkori pompájának megfelelően rekonstruálták falait.

A kapubástyán keresztül, a gyilokjárón lépünk be az újjáépített várba. A látványos kiállítások és a vár történetét elbeszélő leírások mellett érdemes néhány pillantást vetni a panorámára is. Egészen lenyűgöző a Hegyköz teljes képe az 552 m magas sziklaszirtről. Alattunk Füzér házai ölelik körbe a Várhegy lábát, míg északon, a falu ligetes kaszálói mögött a Milic sűrű erdő fedte tömbje emelkedik. Délen utak és rétek hálózata nyújtózik a Bózsva völgyéig, amelynek túloldalán a hegység központi része, a legnagyobb kiterjedésű erdős hátak húzódnak. Szembetűnő a keleti szegélyen a Sátoros-hegyek jellegzetes kúpjainak némileg különálló csoportja, amin túl a Bodrog árterének képében már az Alföld nyújtózik föl a hegyek lábáig.

Bár a Rákóczi-túra a várban végződik, a megtett úton jutunk vissza a faluba, ahol a templom előtt balra, a K+ jelzésre térve találjuk a buszmegállót.