Magyar Természetjáró Szövetség weboldalai MTSZ MTSZ térképportál Turista Magazin TuristaShop TEKA-kártya Kéktúra Gerecse50 A kéktúrázás napja
nyelv kiválasztása
Túra tervezése ide A túra másolása
Gyalogtúra ajánlott túra

Barlangok hátán

Gyalogtúra · Aggteleki Nemzeti Park · nyitva
A tartalmat készítette:
Magyar Természetjáró Szövetség igazolt partner  A felfedezők választása 
  • Úton Aggtelek peremén - szemben a Tó-hegy karrja
    Úton Aggtelek peremén - szemben a Tó-hegy karrja
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
m 400 300 200 8 7 6 5 4 3 2 1 km A Baradla-tető sziklája (kilátóhely) Tengerszem (Jósvafő) Vörös-tó és a Medve-sziklák Jósva-forrás
Rövid, könnyű túránk az Aggteleki-karszt gyomrában tekergőző járatok fölött vezet, és mintegy geosétaként mutatja be a mészkőterületek fejlődésének jelenségeit. Mivel a karsztvidék mélyének képződményei szoros kapcsolatban állnak a felszínnel, ezért a barlangok számos nyomát, „tartozékát" nézhetjük meg testközelből a Jósvafőig tartó útvonalon.
nyitva
könnyű
Hossz 8,7 km
2:30 óra
217 m
338 m
393 m
207 m

Még a Kárpátokon belül is kivételes a karsztjelenségek sűrűsége a Gömör-Tornai-karsztvidéken, amelynek zömében a magyarországi oldalán (kisebb részt Szlovákiában) található a hírneves Baradla-Domica-barlangrendszer. Ennek ellenére nem csak a föld alatt látványos a hegyvidék: a víz és a mészkő „birkózásából" születő formakincs (a karszt) a felszínen is szembetűnő, és tulajdonképpen bármit látunk ezen a változatos tájon, az valamilyen úton-módon összefüggésben áll a hatalmas járatrendszerekkel.

A lapos fennsíkoktól a mészkősziklák apró barázdáiig, a legnagyobb formaegyüttesektől az egészen parányi mikroalakzatokig minden a víz mészkövet oldó szénsavtartalmának következménye. Mivel az eső, illetve a hólé a kőzet repedésein és nyílásain át utat talál magának a mélybe, és a talajból felvett szénsavval oldja, valamint hordalékával csiszolja is a mészkövet, tekintélyes „hiányokat" idéz elő, barlangokat váj a hegyek gyomrában. Így lényegében a felszíni vízhálózat a föld alá költözik, és kisebb-nagyobb „lefolyókon", pontosabban apró repedéseken és tágasabb víznyelőkön keresztül táplálkozik.

A mélybe vezetett csapadék az Aggteleki-karszton gigászi barlangrendszert alakított ki, míg odafönt patakok hiányában táblákra tagolódott fennsíkok magasodnak - ezeket többnyire tektonikai vonalak mentén bevágódott, nagyobb vízfolyások völgyei határolják el egymástól.

Túránk 3 barlangbejáratot köt össze, ezért érdemes valamelyik vezetett barlangi sétával kiegészíteni, de a legjobb ötlet egyértelműen több napot a karszton tölteni, és az összes lehetséges opciót kipróbálni. A (javarészt) erdei útvonal az aggteleki lépcsősort leszámítva nagyobb kihívásokat nem támaszt, viszont a számos természeti látványosság miatt gyerekekkel is bátran bevállalható.

A világörökségi védettségű Baradla-barlang aggteleki bejáratától elstartolva a hegy hátára kapaszkodunk, és a föld alatti folyórendszer táplálóterületén sétálva olyan szembeötlő karsztjelenségeket keresünk fel, mint az Aggteleki-tó, a tó-hegyi karrmező vagy a Vörös-tó. A járatok „kifolyója", Jósvafő völgykatlana pedig ékes forrásaival, a smaragdzöldben tündöklő Tengerszemmel és a patakok köré épült ófaluval kétségkívül a kirándulás csúcspontja. A rövid táv ellenére közel minden fontos felszíni karsztformával megismerkedhetünk, és átfogó képet, valamint személyes élményt nyerhetünk e nagyszerű természetes rendszer működéséről.

A szerző tippje

  • A túrát mindenképpen tanácsos barlanglátogatással kiegészíteni; az útvonal mentén 3 lejárat is található. Mindegyikben különféle vezetett túrák indulnak a mélybe.
  • A túra majdnem végig tanösvényt követ, ennek tájékoztató kiadványai letölthetők az Aggteleki Nemzeti Park honlapjáról.
Dömsödi Áron profilképe
Szerző
Dömsödi Áron
frissítve: 2022-05-11
Nehézség
könnyű
Technika
Állóképesség
Élmény
Táj
Legmagasabb pont
393 m
Legalacsonyabb pont
207 m
Ajánlott időszak
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.

Úttípusok

Aszfalt 3,63%Murvás út 0,64%Földút 20,04%Ösvény 62,68%Utca 12,99%
Aszfalt
0,3 km
Murvás út
0,1 km
Földút
1,8 km
Ösvény
5,5 km
Utca
1,1 km
Szintprofil megjelenítése

Pihenő

NOMÁD Baradla Turistaszálló
Tengerszem Hotel és Étterem

Hasznos linkek és ötletek

Kezdés

Aggtelek, Baradla-barlang buszmegálló (326 m)
Koordináták:
DD
48.469595, 20.495937
DMS
48°28'10.5"N 20°29'45.4"E
UTM
34U 462741 5368618
w3w 
///kereslet.csobogás.porszem
Mutasd a térképen

Végpont

Jósvafő, autóbusz-váróterem buszmegálló

Útleírás

Itiner:

  • A buszmegállótól a K◼ jelzésen sétálunk a turistaszállóhoz.
  • Megkerüljük a turistaszállót, és mögötte a lépcsősornak nekivágó S jelzést követjük.
  • Egy réten, elágazásban jobbra tartunk a S jelzéssel, amin a Szent Ferenc-kápolnáig maradunk.
  • A kápolnától egészen a Vörös-tó utáni autóút-keresztezésig a S jelzést követjük.
  • Egy elágazásnál balra váltunk a Z+ jelzésre, ami csatlakozik a Z jelzésbe.
  • Z jelzés egyenes irányban a Tengerszem szállóhoz vezet.
  • A szálló előtt jobbra fordulunk a PT jelzésre (tanösvény), amit a fogadóig (avagy a Pap-pallóig) követünk.
  • Jobbra fordulunk, majd egyből balra a Dózsa György utcán.
  • Utcánk csatlakozik a Petőfi Sándor utcába, amin egyenesen gyalogolva megtaláljuk a buszmegállót.

A túra részletes leírása:

Az elnyelt folyórendszer

A buszmegálló mellett retro hangulatú büfésor szegélyezi a parkolót, utunk azonban nem a bódék felé, hanem ellenkező irányba, a parkosított barlangbejárathoz vezet (a K◼ jelzésen). Az út menti fasor túloldalán azonnal feltűnik a Baradla hatalmas sziklája, aminek az egész barlang a nevét köszönheti: a szláv eredetű „bradlo", többes számban „bradla" szó szirtet vagy meredek, sziklás hegyet jelent. Ebből aztán gyanítható, hogy az erdőtájban távolra fehérlő bércnek előbb volt ez a neve, mint a barlangnak. A szirt valóban tekintélyes, élesen felszökő, 51 méteres fala uralja a látványt - tövében eltörpül a kemping fogadóépülete, mely étterem és turistaszálló is egyben. Az 1937-ben emelt ház kiváló bázisa a környékbeli túráknak, akárcsak a különböző komfortfokozatú fakunyhók. Mellette található a látogatóközpont, illetve a jegypénztár, a szikla tövében pedig a barlanglejárat.

Érdekes módon a Baradla-barlang természetesen nyitott járat volt mindig is, hiszen bizonyított, hogy már az újkőkor embere is menedéket lelt odabent. A kb. 25 kilométeres összhosszúságú barlangrendszert a 18. században megkísérelték feltárni, de a kor technikai arzenáljával jóval nehezebb volt előrehaladni, mint manapság. Az első műtárgyakat József nádor látogatása miatt, 1806-ban építették odabent. A turisztikai hasznosítás a 19. században viszonylag intenzív mértéket öltött, ám ugyanez az időszak megmásíthatatlan károkat is okozott: a fényforrásként használt fáklyák bekormozták a járatok egyes részeit, a cseppköveket pedig ezrével törték le, hogy jó pénzért eladják a szuvenírre áhítozó látogatóknak. Vass Imre, a Baradla egyik korszakalkotó kutatója akkori beszámolójában „megfulladásig sűrű füstöt" emleget.

A tarthatatlan állapotoknak az vetett véget, amikor 1881-ben a Magyarországi Kárpát Egyesület átvette a barlang kezelését, és elkezdődött a járdák, hidak kiépítése - a villanyvilágításra azonban még 1935-ig várni kellett. A járatrendszer gyakorlatilag egy föld alatti folyórendszer, ami jól karsztosodó triász mészkőben alakult ki, és híres cseppköveit, zegzugos folyosóit a felszínről leszivárgó csapadékvíz alakítja. Igaz, a főágban csak ritkán látni nagy mennyiségű vizet, hiszen alatta két másik szint húzódik, ahová víznyelőkön keresztül szivárog el a patak. Aki barlangtúrára indul, magas páratartalomra, és többnyire 10-11 fokos hőmérsékletre készüljön. Az Aggtelektől Jósvafőig húzódó, fő folyosó nagyrészt kényelmesen járható (vezetéssel), hossza nagyjából hét kilométer.

Túránk azonban a magasba hív: a bejárattól balra induló (K és S jelű) lépcsősor nagy kanyarokkal, eleinte a sziklateraszokba kapaszkodó fák árnyékában, majd csenevész bozótban tart a sziklatetőre. A meredély korláttal biztosított, és a fárasztó kaptató végén pad kínál pihenési lehetőséget. Messze ellátni: a szlovák oldal kárpáti hegyei mellett feltűnik a Bükk fennsíkban tetőző tömege is, máskülönben dombvidéki terep jellemzi a tájat.

Továbbindulva már csak enyhén emelkedik az ösvény, de a lépéseket megnehezítik a talajból szüntelen kitüremkedő mészkőbarázdák. A növényzet gyökereiben termelődő savak és a víz oldó hatása szabdalja fel így a kőzetet, a talajnak pedig sekély váza marad meg a barátságtalan felszínen, így aztán csupán vékony, alacsony fák, és lazán záródó bozót (karsztbokorerdő) éldegél a magaslaton. A turistaút alatt roppant darabka hiányzik a hegy testéből, éppen a barlang hátát tapossuk ugyanis. De nem sokáig: perceken belül elágazik a S jelzés, amit jobb felé követünk. Vaskosabb fák, zárt erdőség von kordont a csapás mentén, helyenként sziklák szegélyezik a tanösvényt, aminek táblái először a növényzetről, előrébb az állatvilágról mesélnek. Apró rétre jutunk, ahol jelzésünk jobbra fordít, átvág a fák között, és a faluszéli irtványokra kalauzol.

Lefolyók között

Valamikor káposztáskertek állták volna utunkat, helyükön most vízi növényzet utal az alig észlelhető tóra: a kitermelt erdő helyén lefolyó víz hordaléka tömítette el azt a víznyelőt, ami korábban a Baradla-barlang egyik ágát táplálta, most pedig zsombékos élőhely tölti ki. Kopáros, szikkadt lejtőnek rugaszkodunk neki, de az emelkedő nem tart sokáig, szintben kerüljük meg az Aggteleki-tavat. A sziklás hegyoldalt karrmező, vagy találó, népies nevén ördögszántás fedi: az egykor itt élt fák gyökerei által termelt szerves savak és a talajjal érintkező víz oldó hatása szeletelte fel a mészkőfelszínt. A tanösvény szomszédos állomásáról teljes, nyers szépségében tárul fel a Tó-hegy karros lejtője. Továbbindulva az autóút túlfelén, a S jelzés mentén kicsi, keskeny (nadrágszíj)parcellákra látunk rá: ezek a hagyományos méretű földterületek igen fontosak egyes állat- és növényfajok számára, amelyeket a nagy mezőgazdasági táblák egyveretűsége eltüntetne a területről.

Elhaladunk a növényzet szorításában alig detektálható Zombor-lyuk víznyelő mellett (tábla hívja fel rá a figyelmet). Fontos határt jelöl: a nyílt, fedetlen karsztterület (azaz a mészkőtérszín) és a felszínen elterülő agyagos üledék mezsgyéjét, ahol az utóbbiról érkező csapadékvíz a mészkő gyomrába, egész pontosan a Baradla Vörös-ágába fejeződik. Egyelőre a közeli hegyekből nem sokat érzékelve tapossuk a szűk, növényes ösvényt, mígnem földútra lépünk. Egy ponton tábla emlékeztet a közeli Ravasz-lyuk víznyelőre, mely újabb bizonyítéka annak, hogy itt, a fedetlen karszt peremén a vízzáró agyagról érkező patakoknak nem sok esélye van a napvilágon maradni. Útjuk ezeken a természetes „lefolyókon" át a szivacsként viselkedő mészkőtest mélyébe vezet, ahol nagyszerű járatokat, gigászi üregrendszert építenek, és egy hatalmas, szerteágazó barlangi folyórendszer részévé válnak.

Barlangok hátán

A turistaút lankásan hullámzó területen vezet keresztül, ami a régebben használt legelők és kaszálók felhagyása után ma becserjésedőben van. A jelzés egyesül a forgalmas autóúttal, de szerencsére nem kell hosszan követnünk az aszfaltot, kisvártatva ugyanis jobbra feltűnik a Szent Ferenc-kápolna, ahol újra a talajra váltunk. Belül a ferences rend alapítója és a természet védőszentje, Assisi Szent Ferenc élete és Naphimnusza olvasható. Az épület a közeli Béke-barlang megnyitásakor, az 1950-es években épült buszmegállónak, majd az évtizedek alatt magára hagyták, és lepusztult. Az 1990-es években újították fel nemzeti parki kezdeményezésre, ekkor nyerte el mai formáját.

A jelzés a kápolna mögé, cserjés, hepehupás térszínre kanyarodik. Az egykori irtásrétet néhány évtized alatt bekebelezi majd az erdő, mai formájában pedig a karsztokon elterjedt társulás lakja. A mindent ellepő fűfélék jól tűrik a taposást és rágást, ezért tudták meghódítani a hajdani legelőt, a mélyedések oldalaiban pedig kellemes illatú fenyőféle, a boróka zöldell. Ha figyelmesen szétnézünk, észlelhetjük, hogy kör alakú mélyedések, azaz töbrök tagolják a felszínt: ezek a mészkő oldódása révén jönnek létre, és olyannyira jellemzőek a karszton, hogy még nevük is a gömöri nyelvjárásból származik.

A S jelzés balra fordul, és a záródó rétet hátrahagyva gyertyános-tölgyes oltalmát élvezhetjük. Nem sokáig, hiszen perceken belül kiérkezünk a Baradla-barlang Vörös-tói bejáratához, a parkosított környezetben felépített, íves terméskő épülethez. Ez a lejárat teljes mértékben mesterséges; 1890-ben nyitották a Magyarországi Kárpát Egyesület megbízásából, de az akkori turistaforgalom még nem igényelt fogadóépületet - ráadásul a víz és az elektromosság sem volt egyszerűen biztosítható. Ugyanakkor a Baradla leglátványosabb szakaszának látogatottsága a 20. század második felében növekedésnek indult, és elkerülhetetlenné vált valamilyen nagyobb infrastruktúra felhúzása: a tájba simuló, ízléses látogatóközpont a 21. század elején készült, aláereszkedve pedig a jósvafői kijárat felé a világ leghosszabb (2,3 km-es) villanyvilágítással, járdával, hidakkal kiépített barlangi túrája járható be (vezetéssel).

Az őskarszt kitüremkedése

A turistaút keresztezi a parkolót, és a fák mentén lefelé tekeredik. Kisvártatva vízfelület csillan meg a domb alján: a Vörös-tóhoz érkezünk. A töbör, melyben felgyűlt, korábban nyitott volt a hegy gyomra felé, de a hordalék eltömítette, így aztán a víz már a felszínen marad. Földtörténeti mércével nem lenne hosszú életű, és hamar teljesen feltöltődne, de az Aggteleki Nemzeti Park a 2000-es évek elején kikotortatta - nagy érték, hiszen az országnak ez az egyetlen állandó vizű tava, amely töbröt tölt ki. Nevét annak köszönheti, hogy a régebben itt legeltetett állatok gyakorta felkavarták, így a bemosódott, vas-oxidos talaj (a terra rossa) vörösesre festette. Ez a szín a parton ácsorgó, magányos sziklatömbök körül is megjelenik, és persze a természet logikája szerint nem is véletlenül.

A Medve-sziklák anyaga még évmilliókkal ezelőtt karsztosodott, és ennek nyomait vájatok, lyukak, kicsiny üregek formájában detektálhatjuk a köveken. Aztán a más kőzetek mállásából keletkezett, vas-oxidtól vöröses színű, agyagos hordalék hosszú időre betemette őket, mígnem a napjainkban is dolgozó erózió lepusztította a fedő réteget, és kihámozta belőle a sziklaegyüttest. A Medve-sziklák tehát egy régebbi földtörténeti korban született karszt maradványai, az őket övező vöröses talaj ugyancsak az akkori viszonyok lenyomata.

Ahogy továbblendülünk, visszatekintve a kicsiny tömbök formáiban tényleg felfedezhető némi mackós beütés. A dermedt medvecsaládot és a tavat végképp elhagyva immár zártabb, erősebb erdőben vezet utunk, majd egy fedett pihenőhelynél elérjük az országutat. Nem sokáig követjük, mert balra levágjuk egy kanyarját. Érintünk egy kőzetfeltárást, aminek lenyomatai a mészkő tengeri eredetéről mesélnek, kisvártatva pedig ismét az aszfalton találjuk magunkat. Újfent balra hagyjuk azt el, és azonnal egy elágazással állunk szemben: a Z+ jelzés baloldali ágát kell követnünk. Jósvafő közelében hirtelen hegyvidékivé válnak az eddig dombsági jellegű viszonyok, meredek hegyoldal, menedékes erdő kíséri lépteinket. (Jobbra, a lejtő alján a Béke-barlang kijárata nyílik, amely egy Baradlától független barlangrendszer része.) Röviden tapossuk a talajt, mert megint beton keresztez: fölfelé, a völgyzárlat irányába tartunk rajta, és mivel ez a Baradla-barlang Jósvafői bejáratának bekötőútja, szerencsére csekély a forgalom.

A kifolyó

A Z jelzések kalauzolnak, mígnem fölbukkan a fogadóépület és a Tengerszem szálló hatalmas háromszöge. A színes zsalugáterekkel ékesített, terméskő és fa elemekből álló épületegyüttes nagyszerűen illeszkedik a dús erdei környezetbe. A barlanglejárat a vörös-tóihoz hasonlóan mesterséges: 1928 karácsonyára készült el az alagút, ami látogathatóvá tette a Baradla korábban turisták által nem bolygatott, be nem kormozott részét. A mind több és több látogató fogadása érdekében 1944-re készült el a Tengerszem szálló, amelynek étterme az egyik potenciális étkezési lehetőségünk Jósvafőn (a másik lent, a faluban található).

A pénztár előtt jobbra, lefelé fordít új társunk, a tanösvényt követő PT jelzés, és az erdőbe fúródva hűs klímájú, szűk katlanba vezet, alant pedig mindenfelé terméskőből rakott patakmedrekben szalad a víz. Az egész Baradla-Domica-rendszer kifolyója a jósvafői völgytalp, és ide csapolódik le a környező mészkőfennsíkokon elnyelődő vizek jelentős része, valamint a tőlük délre terpeszkedő, agyagos-kavicsos térszínről érkező patakok hozománya is.

A kis park fölső végében működik a Jósva-forrás, az ország legnagyobb vízhozamú, hideg vizű fakadása. Belőle valójában két helyen tör elő a víz: a vaskapuval elzárt terméskő táróból a Rövid-Alsó-barlang patakja lép ki (Táró-forrás), mellette a Medence-forrásban pedig a Hosszú-Alsó-barlang vize zubog. A Baradlát megcsapoló járatok dupla kifolyóját sokáig egynek hitték, ám amikor 1955-ben egy tekintélyes árvíz elmosta a föntebb húzódó út rézsűjét, feltárult az addig azonos helyen kilépő föld alatti patakok két, különböző forrása. Ezt követően a kutatók hosszadalmas munkával felfedezték a kb. egy kilométeres Rövid-Alsó-barlangot, míg a vélhetően a Domicáig tartó (legalsó) Hosszú-Alsó-barlang nehéz viszonyai közt egyelőre alig haladtak előre. A vaskapuval védett forrás előtti lépcsőn megfigyelhető, ahogy a felszínre jutva a szénsavtartalmát vesztő vízből kiválik a mész, és termetes édesvízi mészkőlerakódást épít.

A vizek faluja

Nincs már sok hátra, de itt, az utolsó kilométeren sorakoznak az útvonal legpompásabb látnivalói. Egy rövid szakaszra érdemes elhagyni a turistautat, és a park alsó végében smaragdzöldben pompázó Tengerszem tó bal oldalán futó sétányra térni (ez lejjebb visszavezet a jelzésre). A víztükörre hajló fák, a gáton lecsorgó vízesés és a parkos környezet varázslatos összhangban forr össze a Tengerszem körül. Kezdetben tó nem, csak a forrásra épített malom volt itt az 1840-es évektől, majd villanytelepet is felhúztak a vízfolyásra, amely 1917-től a falu házainak biztosított áramot. A völgyzáró gát 1935-ben épült, ekkor létesült a Tengerszem tó és a turbina is, hogy a barlangnak megtermelje a világításhoz nélkülözhetetlen elektromosságot. A megvalósítást Kessler Hubert, a Baradla-barlang akkori igazgatója, jelentős barlangász és karszthidrológus felügyelte - neki köszönhetjük egyébként sok egyéb mellett a barlang villanyvilágítását, a Tengerszem szállót és a mai nemzeti parki igazgatósági épületet is (emlékháza a jósvafői barlangkijárat mellett tekinthető meg).

A sétány végül kikerüli az egykori turbinaházat, és alant egyesül a turistaúttal. A PT jelzésű tanösvény balra kanyarodik, enyhén emelkedik a hegyoldallal, és már az ófalu kertjei mögött, sziklakibúvásos ösvényen halad. A turistaút végül utcára ér, és jobbra fordít, a patak felé. Érdemes körbetekinteni: gyönyörű, évszázados házak állnak az apró köz minden oldalán. Jobbra a vendéglő, amely a régi malmok utolsó, de már „nyugdíjazott" képviselője, hátrapillantva pedig a Kis ház nevű vendéglátóhely muskátlikkal ékesített, tornácos népi épülete díszeleg. Mögötte a templomtorony tör az ég felé, a szomszédos telken a tájház várja a vendégeket. Lent, az utca alján a Pap palló nyújt átkelési lehetőséget a patakon (mellette szimbolikus malomkereket forgat a víz), a túloldalon árnyas pihenőhely épült a Szablyár-kút köré.

Az ófalu pazar látványát kínáló park túránk végének idilli megállóhelye, ahonnan már csak egy röpke (4-5 perces) séta a faluközpont és a buszmegálló: a jelzést elhagyva, a Pap-pallótól jobbra indulunk, majd az első utcán balra térünk. A híd túloldalán csatlakozunk a főutcába, amin előrébb, a kocsma és a bolt magasságában lelünk rá a buszmegállóra.

Tipp


Minden tájékoztatás a védett területekről

Tömegközlekedéssel

Tömegközlekedéssel elérhető

  • A túra az Aggtelek, Baradla-barlang megállóból indul.
  • Nem mindegyik busz megy el a barlangbejárathoz, ezek valamelyikével érkezve a túrát az Aggtelek, barlang bejárati út megállóból indíthatjuk.
  • A túra végén a Jósvafő, autóbusz-váróterem megállóból hagyhatjuk el a területet.

Megközelítés

  • A túra kezdő- és végpontja is buszmegálló.
  • Az Aggtelek, barlang bejárati út megállóhelytől kb. 10 perc séta a Baradla-barlang bejárata.

Parkolás

  • A Baradla-barlang melletti nagy parkolóban érdemes lerakni a kocsit, és a túra végeztével busszal visszatérni hozzá.

Koordináták

DD
48.469595, 20.495937
DMS
48°28'10.5"N 20°29'45.4"E
UTM
34U 462741 5368618
w3w 
///kereslet.csobogás.porszem
Mutasd a térképen
Navigáció Google Térképpel

A szerző által ajánlott kiadványok:

  • Gömör-Tornai-karszt turistakalauz

A szerző által javasolt térképek:

  • Bármely turistatérkép az Aggteleki-karsztról vagy a Gömör-Tornai-karsztról

Felszerelés

Alapvető túrafelszerelés: bejáratott túracipő, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem. A navigáláshoz TERMÉSZETJÁRÓ app.


Kérdések és válaszok

Tedd fel az első kérdést!

Kérdeznél a szerzőtől?


Értékelések

Írd meg az első hozzászólást!

Legyél te az első hozzászóló!


A közösség fényképei


Állapot
nyitva
Nehézség
könnyű
Hossz
8,7 km
Időtartam
2:30 óra
Szintemelkedés
217 m
Szintcsökkenés
338 m
Legmagasabb pont
393 m
Legalacsonyabb pont
207 m
Tömegközlekedéssel elérhető Szép kilátás Evés-ivás lehetőség Család- és gyerekbarát Kulturális/történelmi értékek Földtani érdekességek Növénytani érdekességek Flóra, fauna Tipp Egyirányú túra Kutyabarát Egészséges környezet

Statisztika

  • Tartalmak
  • mutasd a képeket képek elrejtése
Funkciók
2D 3D
Utak és térképek
  • 15 Útpontok
  • 15 Útpontok
Hossz  km
Időtartam : óra
Szintemelkedés  m
Szintcsökkenés  m
Legmagasabb pont  m
Legalacsonyabb pont  m
Nagyításhoz vagy kicsinyítéshez húzd össze a nyilakat!
Logo emmi Logo agrar Logo bethlen Logo mol Logo otp