Magyar Természetjáró Szövetség weboldalai MTSZ Turista Magazin TuristaShop TEKA-kártya Kéktúra Galyatető Turistacentrum Gerecse50 A kéktúrázás napja
nyelv kiválasztása
Túra tervezése ide A túra másolása
Gyalogtúra ajánlott túra

A Szelce-völgy, a karszt ékköve

· 2 értékelés · Gyalogtúra · Aggteleki Nemzeti Park · nyitva
A tartalmat készítette:
Magyar Természetjáró Szövetség igazolt partner  A felfedezők választása 
  • A Gömör-Tornai-karszt jellegzetes tájképe (Jósvafői-fennsík)
    / A Gömör-Tornai-karszt jellegzetes tájképe (Jósvafői-fennsík)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Jósvafői hangulat
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Éles kanyar a Szelce-völgyben
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Mésztufalépcsőkön bukdácsol a Tohonya-patak
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Érkezés Jósvafőre
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A jósvafői Szőlőhegy dűlőútján
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Szemben a Nagy-oldal, mellette a Szelce-völgy torka
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Jósvafő és Szelcepuszta között
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Jósvafő harangtornya
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Ideiglenes búcsú a Jósvafői-fennsíktól
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Úton szőlők felé
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Háttérben a Fertős-tetőt hordozó fennsík oldala
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Galyaság hátai a jósvafői Szőlőhegyről
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Szelcepuszta közelében
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Szelce-völgy vége
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Kossuth-barlangból éppen nem ömlik a jéghideg víz
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Szőlőhegyről az erdőkbe
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A ridegen tartott hucul lovak (Jósvafői-fennsík)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Tohonya-patak
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Visszapillantás a legelőkre (Jósvafői-fennsík)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A karsztvizek faluja, Jósvafő
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Nagy-oldal karros oldala uralja a tájat
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Szelce-völgy
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A szelcepusztai turistaszálló
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A völgy Szelcepusztáról
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Jósvafői-fennsíkon
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Tohonya-patak rövid, de látványos szurdoka
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Szelcepuszta
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
m 400 300 200 14 12 10 8 6 4 2 km Jósvafői-fennsík (Gergés-lápa) Jósvafői ófalu Jósvafői ófalu
Túlzás nélkül állítható, hogy Jósvafő természeti értékekben gazdag környékének legszebb túraútvonala a Szelce-völgyön vezet keresztül. E tartalmas kör az Aggteleki-karszt legjavát mutatja be. Az összetevők: karsztpatakok, tágas, horpadt legelők, vadregényes erdők, kilátások, no meg Szelcepuszta történelme.
nyitva
könnyű
Hossz 15,8 km
4:15 óra
204 m
204 m

Karsztvidékeink látványos, sziklás formakincsükkel és nyílt legelőrétjeikkel különös, egyedi atmoszférájú hegyi terepek. Az Aggteleki-karszt azonban közülük is kitűnik: míg más hazai hegységek maximum csak némely vonásukkal emlékeztetnek az országunkat körülölelő hegykoszorú vadregényes világára, ez már ízig-vérig maga a Kárpátok. A Gömör-Tornai-karszt (melynek itthoni szeglete viseli az Aggteleki-karszt nevet) szlovák oldala szorosan összeforr az Északnyugati-Kárpátok központi tömegével, mellyel így élővilága közvetlen kapcsolatban áll, de klímája is magasabb terepekét idézi. A tájkép ennek megfelelően ismerős, részleteiben mégis szokatlan a hazai vidékekhez szokott szemnek: a nagyragadozóknak otthont adó, alig bolygatott, zárt erdők, a széles, töbrökkel ragyázott hegyi legelők, a barlangokból előlépő bő vizű karsztpatakok, illetve az olykor sziklák közé préselődő völgyek olyan hangulatot és látványt kreálnak, amilyennel nem találkozunk máshol. Szépségével talán mindezeket is felülmúlja a gyepes, száraz aljú Szelce-völgy, melynek éles kanyarokat leíró, tágas pásztáját a Nagy-oldal erdői és karrmezős letörése kísérik - hozzá fogható nincs még egy a határainkon belül.

Túránk Jósvafő közelében az Aggteleki-karszt mélyére kalauzol. Hosszú erdei baktatással keressük fel Szelcepusztát, majd visszafordulva a Szelce-völgy vályúján térünk vissza. Közben érintünk rövid, sziklás szurdokot is, továbbá meglátogatjuk a ridegen tartott hucul ménest hatalmas, pazar fekvésű legelőjén.

A szerző tippje

  • Túránkat megszakíthatjuk, ha Szelcepusztán, a Borz-Alom Erdei Iskola épületében töltjük az estét. A hangulatos turistaszálló viszont csak előzetes bejelentkezés után látogatható.
  • Vízben szegény az útvonal, csak Szelcepusztán szerezhetünk utánpótlást. Főként nyáron bő készlettel szerelkezzünk fel!
Dömsödi Áron profilképe
Szerző
Dömsödi Áron
frissítve: 2021-04-09
Nehézség
könnyű
Technika
Állóképesség
Élmény
Táj
Legmagasabb pont
407 m
Legalacsonyabb pont
207 m
Ajánlott időszak
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.

Pihenő

Jósvafői ófalu

Hasznos linkek és ötletek

Kezdés

Jósvafő, autóbusz-váróterem buszmegálló (207 m)
Koordináták:
DD
48.482538, 20.552547
DMS
48°28'57.1"N 20°33'09.2"E
UTM
34U 466934 5370031
w3w 
///főmenü.tablók.tanárnő

Végpont

Jósvafő, autóbusz-váróterem buszmegálló

Útleírás

Itiner

  • A túrát a S jelzésen indítjuk a Rákóczi Ferenc utcára kanyarodva.
  • A csatlakozó K jelzésen folytatjuk egyenesen, és ezt követjük egészen Szelcepusztáig, a Borz-Alom turistaszállóig.
  • Visszafelé a P jelzés vezet végig a Szelce-völgyön, egészen Jósvafőig.
  • Az utolsó métereket a főutcán a buszmegállóig már a S jelzésen tesszük meg.

A túráról részletesen

Karsztvizek faluja

Jósvafő utcáin járva-kelve mindenfelé a hűs, csillogóan tiszta, bő karsztpatakok keresztezik utunkat, hiszen a környező hatalmas mészkőtömeg elnyelte csapadékvíz itt lent, a völgyekben lép újra felszínre. A helyiek persze az erdőn kívül a vizet is igyekeztek hasznosítani, a 20. század elejéig vashámor és kendertörő is működött a patakokon. Malmot ma már nem találunk, de egyikük épületében kapott helyet a vendéglő - a közelében, a Pap-palló mellett szimbolikus minikerék forog a vízben. Érdemes kitérőt tenni a túra elején vagy végén ide, az ófaluba, ahol szépen felújított, hagyományos porták között sétálhatunk.

A buszmegállótól pár méter a kocsma mellett, és jobbra fordulunk a S jelzésen. Balra a Jósva-patak régi pajta lábát nyaldossa, partján néhány pad sorakozik. Kereszteződéshez érünk, ahol nem csak az utcák találkoznak, hanem a patakok is: széles, sekély, jéghideg tócsában terül szét a víz, gázlón kelhetnek át az autók.

A hangulatos falukép lassan a házakkal együtt elmarad, de az erdőben sincs okunk csalódni. Már a K jelzésen járunk, amikor a lombboltozat sötétje ránk borul egy keskeny völgyben. Méterekkel előrébb tisztás fénye vakít el, jobbra vízművön bucskázik át a patak. Mögötte támfal zárlatában a Kossuth-barlang ráccsal elzárt szája okádja hideg levegőjét. A kb. 1400 méternyi járatrendszer forrásának nagy hozamnál 11, alacsony esetén 15 fokos a vize - ez melegebb a környékbeli forrásoknál, mivel a mélykarszt langyos vizével keveredik. Érdemes hóolvadás után útba ejteni: ilyenkor elemi erővel, tombolva zúdul ki belőle a karsztpatak. Nevéről érdemes megjegyezni, hogy bár kevesen tudják, de Kossuth Lajos a természettudományokkal is behatóan foglalkozott, a 19. század derekán pedig meglátogatta a Baradla-barlangot, és kezében órával mérte a vízcsepegést a plafonról lelógó sztalagmittömbökről. Erre alapozva számításokat végzett a cseppkőképződés üteméről, így Magyarországon először foglalkozott (tudományosan) ezzel a kérdéssel. (Továbbá előfordult, hogy a helyi kutatómunkához saját dolgozatban szólt hozzá, nem meglepő tehát, hogy a Baradla aggteleki bejáratához közel egy márványtábla állít emléket látogatásának.)

A turistaút ezután bevezet a Tohonya-patak rövid, szűk szurdokába. A mohos sziklákkal szegélyezett völgy alján a szekérút miatt szűk mederbe szorítva bukdácsol a patak, néhol lépcsőket épít a belőle kiváló mész. A sebes folyású Tohonya régen a Jósvafői-fennsíkon (következő célpontunkon) folyt keresztül, ám ahogy az lassan kiemelkedett, a patak fokozatosan bevágódott a felszínbe. A szurdok cikkcakkos kanyarjai arra utalnak, hogy a víz szerkezeti törésvonalak mélyületében talált utat magának e folyamat elején. Lassacskán szétnyílik az erdő, hosszúkás legelőn vágunk át, végül jobbra, a fák közé fordulunk. Rövid, de különösen meredek kaptató vezet ki a völgyből - ami ráadásul csúszós is az agyagos talaj miatt.

Látogatás a Kárpátok pónijánál

Felérve vadnyugatias látvány tárul elénk: hatalmas, hullámos legelő nyújtózik, peremén erdős hegyek magasodnak, a dús gyepen lovak nyargalnak. E zömök testű lófajtát, a hucult a „Kárpátok pónijának" is nevezték régebben, mivel erős izomzata és kis méretei lehetővé tették használatát a nehezen megközelíthető erdők letermelése során. Magyarországról csaknem kipusztult, a '80-as évek óta a nemzeti park tenyészti és gondozza őket. A hátasokon túl a Nagy-oldal kies karsztbokorerdőjén, sziklás lejtőjén akadhat meg a szemünk. E hegy hordozza az Aggteleki-karszt legmagasabb pontját, a Fertős-tetőt (604 m). Látogatása természetvédelmi okokból nem lehetséges, az innen észak-északkeletre fekvő hegyvidékre egyetlen turistaút sem lép be. A háborítatlan erdőségben évtizedek óta szaporodnak olyan nagyszerű ragadozók, mint a hiúzok és farkasok.

Free Kuriszlán

Átvágunk a tágas Jósvafői-fennsíkon, szemben már mutatkozik a Szelce-völgy bejárata (ezen keresztül fogunk visszajönni), körben tétován hullámzó peremek minden irányban. A mély fekvésű plató lassabban emelkedett ki környezeténél, a magas hegykeret forrásaiból táplálkozó patakok keresztülfolytak rajta, a bő vizűek völgyeket fűrészeltek bele (pl. a korábban érintett Tohonyát). A mészkövet szénsavtartalmával oldó víz víznyelőket és töbröket mélyített a felszínbe - ez magyarázza a szelíden hullámzó tájképet. A magányos fák, kisebb bokrok és a szél borzolta fű az erdős, helyenként sziklás láthatárral együtt igazi kárpáti hangulat, ahogy a nyílt terep kialakítása is hegyvidéki szokás: a bércek közt élő népek általában a lankás hegylábakon (amikből kevés akad erre) vagy a fennsíkokon alakították ki legelőiket, miután a pagonyt letermelték. Hogy a terület szabad maradjon, és a fásszárúak ne hódítsák vissza, arról nem csak a legeltetés és az állatok taposása, hanem a téli hónapokra takarmányt biztosító kaszálás is gondoskodik. Amikor a nyílt mező túlvégén, a Kuriszlán nevű szegletről a K jelzés ismét a fák alá hív, egy egykori szénatároló mellett gyalogolunk el. Ez a deszkatákolmány sokáig tipikus eleme volt a felvidéki tájnak, de még ma is belefuthatunk itt-ott.

A hegyek népének nyomai

Tölgyesben, sekély vályúban emelkedünk. Mellőzzük az időszakosan aktív (épített bejáratú) Kuriszláni-víznyelőt, ami a néhány méterrel odébb található forrás vizét vezeti a mélybe - méghozzá a vizsgálatok szerint a hatalmas területről táplálkozó Kossuth-barlang patakját hizlalja vele. Tovább gyalogolva az út mellett egy mély gödörre lehetünk figyelmesek. Az 1900-as évek második felében megszűnt háziipar, a szénégetés évszázadokig volt a hegyi lakosság egyik legfőbb bevételi forrása. A letermelt fákat (főként bükköt és gyertyánt) hosszú hasábokra szelték, majd egymásra halmozták. A boksát földdel takarták be, majd kb. 1-2 hétig hagyták lassan izzani az oxigénszegény környezetben lévő fát. Végül a földet leszedték, a tűz kialudt, termékként pedig értékes faszenet kaptak. E szabályos, kicsi, de mély gödrök országszerte megtalálhatók hegyvidéki erdőségeinkben.

A könnyű kaptató nem tart soká: kisvártatva kiérünk a fák közül, és ligetes, nagyrészt felhagyott gyümölcsös dűlőútjára lépünk. Itt korábban a szőlő jelenléte volt meghatározó (lejjebb ereszkedve láthatunk is pár pincés présházat), a falubeliek pedig a ritkásan ültetett gyümölcsfák közötti gyep kaszálásával is megvámolták a hegyet. Érdemes előrébb sétálni a kilátásért, de ha maradunk a K jelzésen, néhány perccel később egy üdülőház kerítésén át kémlelve akkor is kinyílik a táj: alattunk a Jósva-völgy mélyül, túloldalán a Galyaság dombhátai emelkednek. Rajtuk kaszálók, cserjésedő legelők és nagy erdőfoltok kavalkádja váltakozik. A galya szó jelentése füves hegytető, ami arra utal, hogy a magaslatokra emberemlékezet óta felhajtották az állatokat, miután az erdő letermelésével legelőt nyertek maguknak. Figyelmesen nézelődve megkereshetjük szemünkkel az Aggteleki Nemzeti Park kőből rakott címerállatát, a foltos szalamandrát is a túlsó lejtőn.

Farkasok földjén

A K jelzés belép az erdőségbe; eleinte apró, beerdősülő tisztások láncolatán, majd változatos, békés pagonyon vágunk keresztül. Jobbról-balról a gyenge lejtők hol fölfelé, hol lefelé hajlanak, a terepet pedig töbrök lyuggatják. Néhol fenyők susogása hívja fel a figyelmet egy-egy telepített örökzöld-foltra, erdőkitermelést szerencsére sehol sem látni. Az észak felé, a Szelce-völgy túloldalán emelkedő Fertős-tető és környékének fennsíkjáról átjárnak erre az embert messze elkerülő nagyragadozók, a hiúzok és farkasok is. Előbbi az utódnevelés egy szakaszát leszámítva magányos vadász, míg utóbbiak falkába verődnek. Közös bennük, hogy portyáik során óriási területen cirkálnak (természetesen a határon is rendszeresen átkelnek), és különösen érzékenyek az emberi zavarásra, ezért jelenlétük az erdőtáj háborítatlanságának, természetes viszonyainak bizonyítéka. Záloga is egyben, hiszen a rőtvad-állomány számát kordában tartják, ráadásul a gyengébb, esetenként beteg egyedeket ejtik el. Ezzel elvégzik azt a „karbantartómunkát", ami a kezelt, nagyragadozóktól mentes erdőkben a vadászok és az erdészet feladata. Persze a jelenlegi alacsony példányszám (alig néhány hiúz, és kb. egy farkascsalád) mérsékelt étvágya csak korlátozottan képes erre. A 2010-es években a felvidéki populáció megerősödésével a határ túloldaláról (mely szintén nemzeti park) a medvék is egyre gyakrabban kóborolnak át az Aggteleki-karsztra. Turistaként egyiktől sem kell tartanunk, kifinomult érzékszerveik távol tartják őket az emberektől, sőt, a gyakran járt turistautakat is elkerülik.

Szelcepuszta

Egy balkanyarnál megérkezik a S jelzés Szinpetriből, és lankás emelkedőn sétálunk ki Szelcepuszta terebélyes kaszálójára. Balra a Szelce-völgy indul, de mielőtt engednénk a csábításnak, még kövessük a K jelzést a betonútra! Nem ritka, hogy szarvasokat, őzeket riasztunk meg, a szokatlan, világos dám egyedek a közeli vadaskertből származnak. A helyi szakemberek érdekes jelenségre lettek figyelmesek: a farkasok lakta területen a szarvasbőgés szinte némán, szokatlanul halkan zajlik, hogy az állatok ne árulják el jelenlétüket a kiváló hallású ragadozóknak. Szelcepuszta egyébként megnyugtatóan békés és idilli hely, lankás hullámokat fed fel a kaszálórét, és jobbra, egy kiágazásnál található a Borz-Alom Erdei Iskola, aminek csak a neve szerencsétlen, maga az épület elsőrangú (személyzet nélküli) turistaszálló. (Előzetes egyeztetés után meg is alhatunk benne.) 

Balra, a fák közt, a betonút végén pedig a kastélyhotelt találjuk. Horthy Miklós kedvelt vadászterepe volt ez, ő használta az épület elődjét, de a kormányzó medvéket is telepíttetett a rengetegbe. A Ménes-völgyben fakadó Medve-kerti-forrás a mai napig ennek emlékét őrzi, a fölötte található Sárog-kertben építették ki (a derenki és szögligeti lakosság segítségével) a kerítést, melybe két pár (állítólag lengyelországi) mackót telepítettek. Egyes visszaemlékezések szerint korábban fogságban tartott, emberhez szokott egyedekről volt szó, ezért szabadon engedni nem lehetett őket, etetésükről a helyi vadászok, erdészek gondoskodtak (terménnyel, kukoricával, gyümölccsel és olykor lóhússal). A '40-es évekre utódaik húsznál is többen voltak; közülük sokat szabadon engedtek, némelyiküket a közeli falvakban ritkán viszontlátták (pl. a kaptárak közelében, gyümölcsösökben), de egy kivételével nem maradt feljegyzés lövéssel végződő konfliktusról (arra is a felborogatott kaptáraik miatt megvadult méhek okán volt szükség). Aztán 1944-ben, ahogy a front közeledett, a kertben tartott állatokat elengedték, nyomaik pedig még évtizedekig előfordultak a karszton. (Horthy egyébként egy alkalommal, Szin közelében ejtett el egy medvét.)

A kastélytól indul az a vadászösvény, mely a Nagy-oldal karros, meredek lejtőjén harántol, és érinti az Oltár-kő leszakadását is. (Mivel fokozottan védett területen vezet, és jelzetlen, ma tilos bejárni.) A cserkelőútról lehetett elérni a karszt magyar oldalának legmagasabb pontját, a Fertős-tetőt is, ahol kilátó kínálta a mészkővidék panorámáját a háttérben a Magas-Tátra ormaival. Persze nem Horthy volt az első, aki Szelcepusztát felfedezte magának, az Árpád-kori „vasverőkre" emlékeztetnek egyes környékbeli elnevezések: Verő-oldal, Verő-tető, Patkós-oldal, Bánya-hegy. Napjainkban kitűnő szálláshely, érdemes egy estét eltöltenünk itt, a karszt szívében.

A Szelce-völgy, a nemzeti park ékköve

Az előttünk álló útszakaszra jellemző, hogy nyáron kérlelhetetlen forróság ülhet a tájra, ráadásul mélységi helyzetéből következik, hogy frissítő szellőre sem nagyon számíthatunk. A vörösagyagos talajon vezető keréknyomot (P jelzés) villanyvezeték kíséri, de ez mit sem ront a látványon: festői, füves aljú pásztában sétálunk, egyik irányból meredek, a másikról lankás lejtők erdői vonnak zöld paravánt körénk. A turistatömegek többnyire elkerülik, jó eséllyel magunk leszünk e kissé kietlen, mégis barátságos természeti környezetben. A Szelce-völgy szerkezeti vonalat követ, ennek mélyedésébe fűrészelhette magát az a kis vízhozamú patak, mely aztán a mélybe szivárgott, végleges eltűnésével pedig a völgy bevágódása befejeződött. Az eredmény ez a széles talpú, élesen kanyargó, két oldalról zárt katlan, mely hangulatát tekintve páratlan az országban.

Egy nagy balkanyar után kopár lejtő alatt baktatunk; balra vadászlesek és vadetető is áll az erdőszélen. Pesty Frigyes 19. századi történész szerint a mai Jósvafő elődje a völgyben lehetett - állítólag edénytöredékek és házalapok is előkerültek időnként, az egyik kiemelkedés a templomdomb maradványa. A vízhiány miatt azonban a közösség végül a völgybe költözött. Ugyanezért nem tűnik valószínűnek, hogy itt tényleg falu állt volna, és ezt alátámasztó kutatás sem készült. Ahogy haladunk, egyre szűkebb és cserjésebb, ettől átláthatatlanabb a völgytalp, mígnem a csenevész pagony összeér, majd ismét eltűnik, és a korábbiakhoz képest új szegletéből tárul fel előttünk a Jósvafői-fennsík.

Maradva a P jelzésen ismét átkelünk a hatalmas töbörmezőn, és ezúttal végleg búcsút intünk a páratlanul hangulatos tájszeletnek. Lassacskán elvész szemünk elől a hegykeret, és kisebb mészkőtömböket vet ki a lábunk előtt a föld. Erdőbe lépünk, és a Kő-völgy aprócska, sziklás kordonját szeljük át. A szekérút balkanyart vesz, és sziklakiszögellést kerülünk - felkapaszkodva rá nagyszerű kilátás nyílik Jósvafőre. A falu házai „faltól falig" kitöltik a völgyek randevújánál kialakult medencét, télen füstpaplan telepszik föléjük. Még néhány perc, és csatlakozunk a S jelzésbe, ami visszakalauzol a faluközpontba. (Éttermet az Ófaluban találunk.)

Tipp


Minden tájékoztatás a védett területekről

Tömegközlekedéssel

  • Busszal érhetjük el a célpontot, ahol a Jósvafő, autóbusz-váróterem megállónál kell leszállni.

Megközelítés

  • A túra kezdő- és végpontja is a buszmegállóban van.

Parkolás

  • Parkolót a buszmegálló közelében, a Petőfi Sándor utcán találunk.

Koordináták

DD
48.482538, 20.552547
DMS
48°28'57.1"N 20°33'09.2"E
UTM
34U 466934 5370031
w3w 
///főmenü.tablók.tanárnő
Navigáció Google Térképpel

A szerző által ajánlott kiadványok:

  • Gömör-Tornai-karszt turistakalauz

A szerző által javasolt térképek:

  • Gömör-Tornai-karszt térkép
  • Aggteleki-karszt térkép

Felszerelés

  • Alapvető túrafelszerelés: bejáratott túracipő, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem. A navigáláshoz TERMÉSZETJÁRÓ app.
  • Nyári időben a Szelce-völgy és a Gergés-lápa nyílt terepén jól jön a fejfedő a tűző nap ellen.

Kérdések és válaszok

Tedd fel az első kérdést!

Kérdeznél a szerzőtől?


Értékelések

5,0
(2)
Pápai Judit
2021-03-29 · Közösség
Futva teljesítettük, ideális terepfutó útvonalnak is!
Mutass többet!

A közösség fényképei


Állapot
nyitva
Értékelés
Nehézség
könnyű
Hossz
15,8 km
Időtartam
4:15 óra
Szintemelkedés
204 m
Szintcsökkenés
204 m
Körtúra Szép kilátás Kulturális/történelmi értékek Evés-ivás lehetőség Földtani érdekességek Növénytani érdekességek Flóra, fauna Tipp Egészséges környezet Kutyabarát

Statisztika

  • Tartalmak
  • mutasd a képeket képek elrejtése
Funkciók
2D 3D
Utak és térképek
Időtartam : óra
Hossz  km
Szintemelkedés  m
Szintcsökkenés  m
Legmagasabb pont  m
Legalacsonyabb pont  m
Nagyításhoz vagy kicsinyítéshez húzd össze a nyilakat!
Logo emmi Logo agrar Logo bethlen Logo mol Logo otp