A szelíd óriás, a Szársomlyó háta mögött

Itiner

• A palkonyai vasútállomástól először érdemes felsétálni a község főutcáján, és bejárni a közeli pincesort.
• A vasútállomáshoz visszatérve a K+ jelzésen indulunk, és ezt követjük a szőlősorok között a K jelzésig.
• A K jelzést a Török-cser aljában elérve balra térünk, és azon maradunk Villányon át egészen a Templom-hegyig.
• A Templom-hegy tövében, a Hunyadi János utca és a Kőbánya utca kereszteződésénél menjünk tovább egyenesen, és sétáljunk fel rá a Dr. Dombay János utca kanyarulatából nyíló úton, amely a régi kőbánya peremén felvezet a Templom-hegy kilátójához.
• A kilátótól térjünk vissza a Kőbánya utcához, ahonnan a K jelzésen folytatva utunkat eljutunk a villányi vasútállomásig.

A túra részletes leírása

Palkonya festői pincesorától a szőlőhegyi kápolnáig

Mielőtt nekivágnánk a palkonyai szőlőknek, keljünk át a vasúti átjárón, és sétáljunk fel a község híres pincesorához, amelynek hat-hét utcácskáját fél óra alatt kényelmesen bebarangolhatjuk. 53 csinos présház áll itt egymás feletti sorokban, rendezett látványt nyújtva. A Villányi-borvidék sok pontján találunk pincesorokat, néhol egészen eldugott helyeken is, de a leghíresebbek nem véletlenül a villányi, a villánykövesdi és a palkonyai: ma ezek vannak a legjobb állapotban. Bár a népi építészeti emlékként védett pincesor házikói távolról egységesnek tűnnek, valójában sokféle stílust képviselnek, némelyiknek tornáca is van. Először valószínűleg a 18. század második felében építkeztek itt a betelepített német szőlőművesek, de a présházakat a 19., majd a 20. században, egymástól eltérő időpontokban többször felújították, így mindegyiken felfedezhetjük az adott korszak stílusjegyeit is. A pincék egy része ma is használatban van, ha tehát időnk engedi, érdemes bejelentkeznünk valamelyikbe egy borkóstolóra. A magát gasztrofaluként definiáló község jelmondata nem véletlenül az, hogy „Lassulj be, ez Palkonya!”

A túra elején azonban inkább vizet vegyünk magunkhoz bőséggel, mert a szőlőhegyen, amelyre hamarosan felkapaszkodunk, csak elvétve lesz árnyék, és a tőkék közötti menetelés – különösen nyáron – igencsak tikkasztóvá válhat. A sínek közelében szerencsére találunk is egy nyomós közkutat, ott feltölthetjük a kulacsainkat. A vasútállomástól a K+ jelzések mellé szegődünk, amely a „Szőlőhegyi túraút” táblánál, egy kezdetben macskakővel borított, majd aszfaltozott, végül döngölt földúton kanyarog felfelé a Weingarten szőlőhegyre. Néhol érdemes vissza-visszanéznünk észak felé, mert egyes helyekről látványos kilátást kapunk Palkonya 20 hektáron elkerülő halastavaira, valamint a horizonton nyújtózó Keleti-Mecsek csúcsaira, köztük a Zengőre.

Hamarosan magunk előtt is megpillantunk egy látnivalót: a bájos Szent Bertalan-kápolnát. A tájba harmonikusan illeszkedő, egyszerű, de elegáns épületről azt hihetnénk, hogy évszázadokkal ezelőtt emelték, és nemrég felújították, pedig valójában csak 2007 nyarán szentelték fel. Az adományokból, Grátz Antal tervei alapján épített, fehérre meszelt kápolna szentélyében, amit legfeljebb különleges alkalmakkor nyitnak ki, a többek között a szőlőhegyek védőszentjeként is ismert Szent Bertalanról készült festmény bújik meg. A homlokzatot szőlőindák, valamint keresztény motívumok, például a fiókáit a saját vérével tápláló pelikán, a régi Krisztus-szimbólumok egyike díszítik. Az épület mellett megpihenhetünk egy óriási gesztenyefa árnyékában.

Végtelen szőlősorok között

Annál is inkább, mert innen jó darabig a napsütötte szőlősorok között fogunk bandukolni. A K+ jelzés a tőlünk délre húzódó Siklósi-völggyel párhuzamosan vezet felfelé, és egy balkanyarnál eléri a Haraszti Birtok Borbár és Kempinget, ahol gyakran tartanak zenés gasztronómiai rendezvényeket, és ahonnan kivételesen szép kilátás nyílik Palkonya házaira, illetve a Szent Erzsébet-templomra. A 19. század elején felszentelt, klasszicista stílusú épület az ország egyik legszebb körtemploma, jellegzetes, pirosra festett bádoggal fedett kupolája 18 méter magas.

Ahogy egyre feljebb érünk, a hullámzó, végtelennek tetsző szőlősorok harsogó zöldje mögött fel-feltűnik a Mecsek kék szalagja a horizonton. Délnek fordulva végre árnyékra lelünk egy akácok által uralt erdőfoltban, és leereszkedünk a szemközti Török-cser lábához, ahol utunk becsatlakozik a K jelzésbe. Innentől egyszerű dolgunk lesz a navigációval, mert a túra végéig szinte már csak ezt fogjuk követni.

A Borzsongás-út (Villányban ezen a néven szoktak fesztivált is rendezni tavasszal) magas löszfalakkal övezett mélyúton át vezet, amelyből egy csúf tarvágás mellett érünk ki, hogy hamarosan a Vylyan pincészetnél találjuk magunkat. Ha nyáron járunk erre, a Fekete-hegy oldalában, a Hársas tetején épült komplexumban igazi oázisra lelünk a szőlők között. Ez egyszerre borászat, étterem, borterasz és szálláshely, ahol legalább félórát érdemes hűsölni egy jó fröccs vagy rozé társaságában, a Szársomlyó felé elterülő, híres villányi dűlőkön pihentetve a tekintetünket. A nyitvatartásról viszont érdeklődjünk már előre, mert nincs kellemetlenebb, mint kiszomjazva szembesülni a bezárt ajtókkal, miközben a környéken nem találunk más vízvételi lehetőséget.

A védett Fekete-hegy oldalában

A pincészettől már rálátunk a szelíd óriásra, a Szársomlyóra, amely mostantól túránk főszereplője lesz. A Villányi-hegység legmagasabb hegye ebből a szögből nézve lapos, erdőborította monstrumnak tűnik; a déli oldala, amelyre innen nem látunk rá, sokkal kopárabb és meredekebb. A jelzésünk azonban egyelőre a szőlők feletti erdőszélen, a közelebbi Fekete-hegy déli oldalában kanyarog. Ez a nevét arról kaphatta, hogy magasabb testvére, a Szársomlyó a Nap bizonyos állásánál sötét árnyékot vet rá, és sajátos flórája miatt 1997 óta ahhoz hasonlóan fokozott védettséget élvez. Bár korábban feketefenyőt és akácot is telepítettek lejtőire, jelentős részben természetes növényzet borítja. A karsztbokorerdőktől a sziklagyepeken át az ezüst hársas bükkösökig sokféle társulás megtalálható rajta, akárcsak olyan, ritka növények, mint a majomkosbor, a méhbangó, a vitézvirág vagy a répás holdviola.

A Dobogó szélén lesétálunk egy dűlőúton, aztán balra rátérünk egy régi, kikövezett szekérútra, amely a Konkoly mentén vezet felfelé. Hátranézve megpillanthatjuk a Tenkes lapos hátát, legmagasabb pontján a lokátorral, nem sokkal később, a Kerék-hegy oldalából pedig már délkeleti irányban, a horvátországi Pélmonostortól majdnem Mohácsig pásztázhatjuk végig a síkot. Élvezzük is ki a panorámát, mert ezután levágunk közvetlenül a Szársomlyó lábához, és a Csillag-völgyben megkezdjük túránk egyetlen olyan szakaszát, amely hamisítatlan erdei élményt nyújt. Fokozottan védett természeti területen, hűs hárserdőn át jutunk ki a Szársomlyó keleti lejtőjére, ahonnan feltárul előttünk Villány és a felette lévő szőlők látképe. Az alant mélyülő Ördög-árok túloldalán magasodó dűlő mögött észrevehetjük utunk végét is, a Templom-hegyet, rajta a fából ácsolt kilátóval.

A hegy, amit az ördög szántott fel

Jobbra tőlünk a Szársomlyó keleti lejtője húzódik. A tőle délre elterülő síkságból kiemelkedve monumentálisnak látszó hegy neve a középkori oklevelekben többek között Zaarsomolyó, Scarsomolow és Saarsumlu változatokban szerepel – a régi magyarban a „szár” kopaszt, a „somlyó” pedig somtermőt jelentett, vagyis a Szársomlyó szó szerint egy kopár hegy, amelyen som terem. Újabban Harsányi-hegy és Nagyharsányi-hegy néven is ismert, de nem világos, hogy a lábánál fekvő településekről, Kisharsányról és Nagyharsányról kapta-e a nevét, vagy épp fordítva, azokat nevezték el a hegyről. A Harsány elnevezés eredete az lehet, hogy a Szársomlyó erőteljesen visszhangozza a mennydörgést, de utalhat az erre elvonuló török seregek harsonáira, vagy a harka (horka) kifejezésre, amely az egyik legmagasabb rang volt a magyar törzsszövetségben.

Bár innen nem látszik, a hegy nemrég érintett északi oldalát erdő fedi, a sokkal meredekebb délit, amely szinte teljesen kopár, csak törpe karsztbokorerdő-foltokkal tarkított karrmező borítja. A látványos geológiai jelenséget a népnyelv ördögszántásnak nevezi, és izgalmas legendával magyarázza a keletkezését. Úgy történt, hogy a hegyen élő, a környékbeliek által boszorkánynak tartott vén banya nevelt lányára, akinek a szépsége messze földön híres volt, szemet vetett egy ördög. Ezért kéretlen vendégként állandóan felbukkant a házuknál, és zsarolással próbálta rávenni az öregasszonyt, hogy adja neki a lányt. A banya nem állt kötélnek, de végül azt mondta, a kívánsága egy feltétellel teljesülhet: ha a hajnali kakasszóig felszántja az egész Szársomlyót. Mivel ez lehetetlen feladatnak tűnt, a banya eleinte nem aggódott, az ördög azonban a pokolból felhozott, bakkecskék (más változatban fekete macskák) által húzott ekével ijesztően jól haladt, és éjféltájban már a hegy csúcsánál járt. A kétségbeesett öregasszonynak ekkor eszébe jutott egy mentőötlet: bement a tyúkólba, és kukorékolni kezdett. Bár még sötét éjszaka volt, a hangot meghallva a környék összes kakasa beszállt a kórusba, így a céljához már vészesen közel járó ördög azt hitte, eljött a hajnal, és kudarcot vallott, ezért azonnal menekülőre fogta. A patájáról hullott földből keletkezett a Villányi-hegység kelet-nyugati irányú dombsora, amikor pedig visszaért a pokolba, dühösen fújtatott odalent – ebből fakadt a kénes vizű harkányi termálfürdő. A történet egyes változataiban a lányt hívták Harkának.

A kevésbé regényes magyarázat szerint a tengerben lerakódott üledékből kialakuló mészkő a déli irányú kéregmozgások során emelkedett ki és torlódott fel, majd a mészkőfelszínen a csapadékvíz hatására jöttek létre a karrmező szabályos, valóban szántásra emlékeztető barázdái. A Szársomlyó geológiája, élővilága és kultúrtörténete egyaránt lenyűgözően izgalmas. Mészkövét a 19. század végétől kezdve fejtették, eleinte a jelenleg a szoborparknak otthont adó keleti bányában, amelyet azóta bezártak, mert a 20. század közepétől inkább az 1908-ban nyitott, még ma is használt nyugati bányát bővítették. Az itt kitermelt mészkövet főleg útépítésre, valamint cementgyártásra használják, a legnagyobb részét a közeli Beremendi Cementgyár dolgozza fel. 1994-ben, egy bányarobbantás során itt nyílt meg a Nagyharsányi-kristálybarlang is, amelyben különleges ásványkiválások figyelhetők meg, és amelyet már csaknem másfél kilométer hosszan feltártak. A barlang kizárólag kutatási céllal látogatható, a nyugati végéből ősmaradványok is előkerültek. 1936 és 1945 között németek bauxitot is bányásztak a hegyen.

A Szársomlyó a művelt részein kívül szinte teljes egészében fokozottan védett természeti terület, és csak szakvezetéssel lehet felmászni rá. Sziklagyepei különösen értékes növényvilágnak adnak otthont. Magyarországon egyedül itt él a fehér virágzatú magyar kikerics, amely hazánk első, hivatalosan védetté nyilvánított növénye volt, az északi lejtő erdőiben pedig az akár 150 cm-esre is megnövő, 100 ezer Ft eszmei értékű rozsdás gyűszűvirág terem. Az állatok közül érdemes megemlíteni a fűrészlábú szöcskét, a magyar aknászpókot és a haragos siklót, de néhány csigafaj is figyelemreméltó. Ha időnk engedi, mindenképp fizessünk be egy vezetett túrára; a hegy tetején egy, a tatárjárás után épült vár szerény maradványait is megtaláljuk.

A „második mohácsi csata” helyszínétől a Templom-hegyig

A főút felé ereszkedve elhaladunk a többször felújított Gyimóthy-villa jellegzetes, tornyos épülete mellett, amelyben 1968. óta rendszeresen a Villányi Kőszobrász Szimpózium művészei laknak. Az alkotásaikat kicsit lejjebb, a szoborparkban tekinthetjük meg. Ennek közelében áll a harsány-hegyi csata emlékműve. 1687-ben ugyanis itt zajlott le a magyarországi török uralom vége szempontjából még Buda egy évvel korábbi visszafoglalásánál is nagyobb jelentőségű, „második mohácsi csataként” is ismert ütközet az oszmán és a Lotaringiai V. Károly által vezetett, Miksa Emánuel bajor választófejedelem embereivel kiegészült keresztény seregek között. Károly eredetileg Eszéket akarta megostromolni, az erős sáncrendszerrel szembesülve azonban visszavonulást színlelt, és ezzel sikerült kicsalnia Siklós környékére a törököket, akik félreértelmezték a manőverét. Az újabb kutatások szerint Nagyharsány és Villány között 1687. augusztus 12-én történt összecsapásban mindkét fél serege kb. 60 ezer főt számlált, s bár Szulejmán fővezír szpáhijai kezdeményeztek, Lotaringiai Károly csapatai végül lehengerlő győzelmet arattak. Miközben a keresztények közül nagyjából hatszázan kaptak halálos sebet, a törökök vesztesége kb. 10 ezer főt tett ki, ráadásul gyakorlatilag a teljes felszerelésük, beleértve az ágyúkat is, az ellenség kezére került. A vereség kritikusan érintette az Oszmán Birodalmat: hamarosan elesett Eszék is, és több helyen janicsárlázadások törtek ki.

A műútra leérve a K jelzés azzal párhuzamosan, a jó minőségű kerékpárúton vezet, úgyhogy Villányba, hazánk legdélibb borvidékének központjába aszfalton trappolunk be. A Szársomlyó oldalában talált oltárkő tanúsága szerint már a rómaiak is foglalkoztak szőlőműveléssel a területen, ahol a középkorban betelepített rácok honosították meg az olyan fajtákat, mint a kadarka, a portugieser és a kékoportó. A mediterrán hatásoknak kitett déli lejtők és a hegylábi löszrétegen kialakult talaj kitűnő feltételeket teremt a szőlőtermesztéshez, aminek a bizonyítékait épp az elmúlt pár órában láthattuk a saját szemünkkel is. Ott, ahol a mészkő közvetlenül kibukkan a felszínre, általában nem termesztenek szőlőt – egy neves kivétel a Szársomlyó déli lábánál, a szoborparktól nyugatra húzódó Kopár-dűlő, ahol a növényzet hiánya miatt éjszakánként is alig lehűlő talajnak köszönhetően híres csúcsborok készülnek. A jelzett út Villány pincesorába nem vezet be, de ha megéheztünk, vagy megkóstolnánk a helyi nedűket, nyugodtan sétáljunk arra – rengeteg nyitott pincészet és színvonalas étterem vár a központban.

A K jelzés a városmag nyugati szélén húzódó utcákon vezet az északi csücsökben emelkedő Templom-hegyre (korábban Mész-hegy), amelyre a jelzést átmenetileg elhagyva, a Dr. Dombay János utca kanyarulatában nyíló úton kapaszkodhatunk fel. Ezt nem érdemes kihagynunk, mert a felhagyott kőbánya felett épült, a bányából nézve támadásra kész, kétlábú lépegetőre emlékeztető fakilátóról csodálatos panorámát kapunk Villány házaira, a Szársomlyóra és a Mecsek gyakorlatilag teljes vonulatára. A lépcső aljában faragott táblára vésett felirat emlékezik meg a harsány-hegyi csatáról. A kilátó alatti kőbánya, ahová a hat állomásos Ammonitesz tanösvény is vezet a város központjából, 1989. óta védett, belső udvarában ugyanis a kőzettani értékek mellett hazánkban egyedülállónak számító, a jura korból származó ammoniteszek, illetve pliocén-pleisztocén kori gerincesmaradványok is fellelhetők. Tíz lelőhelyen összesen 27 új állatfajt azonosítottak itt a kutatók.

A K jelzésre visszatérve az óra járása szerint kerüljük meg a Templom-hegyet, és a Villánykövesdre vezető műúton, az Ady Endre fasor mentén elérjük célpontunkat, a villányi vasútállomást.