Palkonyától Siklósig - szeljük át keresztben a Villányi-hegységet!

Itiner 

• Palkonyától a K+ jelzést követve, a Szent Bertalan-kápolnát érintve érünk a Siklósi-völgybe.

• A K jelzésen a völgyben nyugatnak tartunk.

• Az összedőlt vadászháztól a jelzést tovább követve tartsunk észak-északnyugatnak!

• A Vokány-Siklós műutat keresztezve a P jelzést kövessük délnyugat felé!

• A Csukma-hegyen forduljunk balra (délnek) a S jelzésen, a Makári-szőlők (Götz-birtok) között!

• Földúton haladunk tovább, majd aszfaltúton érkezünk meg Siklósra.

A túra részletes leírása

Palkonyától a romos vadászházig

Palkonya 1296-ban alapított falu, igaz, a török kiűzése után már csak 8 háza és 20 lakosa maradt. Pincesora a 19. század elejétől szép lassan, fokozatosan épült ki, és ötvenhárom, műemlékké nyilvánított présházból áll. Itt rendezi meg minden év pünkösd vasárnapján a lakosság a helyi önkormányzattal közösen a Pünkösdi Nyitott Pincék rendezvényt. A falu legjellegzetesebb épülete a templom, amelynek klasszicista tornyának megépítését a Batthyány család finanszírozta. 

Palkonyának hátat fordítva, a főutat a vasútállomáshoz közel elhagyva indulunk neki a hegységnek. Köves úton megyünk fel a meredek domboldalon, ahol a szőlősorok között haladva megpillantjuk a Szent Bertalan-kápolnát. A 2006-ban épült imahely egy terebélyes vadgesztenyefa tövében, a dombtetőn áll. Helyét és tájolását a középkori szokásoknak megfelelően oldották meg. Kézi vetésű téglából építették, és úgy tájolták, hogy augusztus 24-én, Szent Bertalan napján a felkelő nap sugarai megvilágítsák a szentélyt, illetve Szent Bertalan képét.

Innen nyugatnak tartunk a palkonyai szőlők között. Jobbra a völgyben láthatjuk a falut, a templom tornyát és gömbkupoláját, szép időben pedig Pécs és a Mecsek is feltűnik a távolban. Az út kanyargós, a K+ turistajelzések a szőlőkarókra vannak felfestve. Ezeket követve befordulunk az erdőbe, a Luca-karéj és Török-cser között enyhe lejtőn sétálunk a Siklósi-völgyben. Az elágazásnál jobbra haladva kiérünk egy kis tisztásra, ahol fatábla jelzi a Vylyan-szőlőbirtokot. Jobb oldalt egy vadászles látható, az oldalára felfestett K jelzést követjük innentől. Nyugat felé haladunk tovább, cseppet sem egyenes utunkat balra egy nagy irtás határolja. Ha sár van, a dagonyában vadnyomok sejtethetik, hogy szürkület után rengeteg őz, szarvas és vaddisznó járhat errefelé. Talpunk alatt szép, tiszta erdészeti út vezet, melyen könnyű a haladás. Oldalra tekintve mindkét irányban ápolt szőlőültetvényeket látunk, jobbra vadkerítés mögött, védetten álló sorok, balra a Hajdús és Mandolás dombok. A villányi dombokon a római kor óta termesztenek szőlőt, és készítenek belőle bort. Az ősi fajták az 1870-es években az Amerikából behurcolt filoxériától (szőlőgyökértetű) kipusztultak, jelenleg a legjellemzőbb fajták a Portugieser, Cabernet sauvignon és a Kékfrankos. A Villányi borvidék termése európai, de még magyar mértékkel mérve is igen kicsi; itt nem a mennyiség, hanem a minőség számít. A felhozatal épp ezért rendkívül változatos, szinte minden pincészet igyekszik egyedi, minőségi borokat előállítani. 

A K jelzést tovább követve meredeken északra kell fordulni, az akácosban egy romos, bedőlt tetejű, téglából készült vadászház mellett vezet az ösvény. Ezt az irányt tartva könnyű lejtőn ereszkedünk a fiatal erdőben. Jobbról egy vízmosás szegélyezi utunkat, emellett elsétálva szép lassan kanyarog az út tovább. A ritkás akácos és gyertyános között másfél kilométert megtéve egy gyönyörű, nagy réten vágunk át, amelyet mindkét oldalt erdővel borított domboldalak kísérnek: jobb oldalt a Császár-hegy fenyőerdeje, baloldalt a Gombás-hegy. Az út tágas, szép tisztáson át, hatalmas, öreg fűzfák alatt vezet. Északi irányban megpillantjuk a Pécs-Magyarbóly vasútvonalat. A patakkal és a vasútvonallal párhuzamosan folytatjuk utunkat a réten át nyugat felé, míg ki nem érünk a vokányi vasútállomáshoz.

Vokány határától a Csicsó-hegyen át

A Vokány-Siklós főútra lépünk, amiről száz méter múlva jobbra le is térünk a P jelzésre. Az elágazásnál balra felfelé meredek kaptatónak vágunk neki, ezt követően egy nagy irtáson átvezető földút következik. Ezt a területet Trinitás-pusztának hívják, mert régen a kora középkorban alapított Szentháromság monostorhoz tartozott. A hely a török harcok és a Rákóczi-szabadságharc alatt annyira lepusztult, hogy a rend el is hagyta: a szerzetesek által egykor lakott épület ma erdészházként működik. Visszafelé, azaz északnak tekintve remek kilátás nyílik Vokányra. Az emelkedő tetejére érve a szőlők között haladunk jobbra, miközben mindenfelé gyönyörűen felújított kis présházak szegélyezik utunkat. Egy-két kilométeren át mély lösz úton, lelógó gyökerek közt kell haladni, majd egy elágazáshoz érkezünk, ahol régi kőkereszt jelzi, hogy a Csicsó-hegy tetejére értünk. Jobbra feltűnik a Z turistajelzés, de mi balra folytatjuk utunk a P jelzésen. Ennek megfelelően a kereszt mellett balra indulunk tovább, utunkat fiatal szőlőtelepítések kísérik. Balra tekintve a távolban megpillantjuk a Fekete-hegyet és a Szársomlyót, melynek oldalából durván kihasították a kőbánya területét.

Bár ezen a túrán nem ejtjük útba, aki meg akarja tekinteni a híres Mária-kegyhelyet, semmiképp ne hagyja ki az 1977. óta Siklóshoz tartozó Máriagyűd települését, amit a P jelzést követve érhet el. Az ezerötszáz fős falu fő látványossága a ferencesek által emelt barokk kegytemplom, melynek XVI. Benedek pápa bazilika címet adományozott. 

A Grócz pincészet szőlői között túrázunk tovább, amíg az út mellett meg nem látjuk a Csukma-hegyi kőkeresztet. Itt egy éles balkanyarral az elágazásnál balra fordulunk a S jelzésen. Délnek tartunk a szépen művelt makári szőlősorok között, majd egy gazzal benőtt, már nem használt dűlőúton érünk le az Akasztófa-dűlő présházai közé, míg végül poros úton érjük el a műutat. Ezt keresztezve kis utcákon át jutunk el Siklós közepéig, a buszpályaudvarig és a Siklósi várig, amire önmagában érdemes akár egy napot is rászánni - kevés magyar várunk maradt meg ilyen épen. Érdekes adalék, hogy bár a Siklósi vár a Tenkes kapitánya című filmnek köszönhetően vált igen népszerűvé, valójában semmi nem támasztja alá, hogy akár a várnak, akár a Tenkes-hegynek bármiféle szerepe lett volna a Rákóczi-szabadságharcban.