Erdők, szőlők, kilátások a máriagyűdi kegyhely körül (PICK Bordó körtúra)

• A Siklós (Máriagyűd), szociális otthon buszmegállótól a P jelzésen indulunk a hegy felé.
• A kegytemplomhoz vezető lépcső aljában balra térünk a S jelzésre, és ezt követjük a Tenkes gerincéig.
• Itt jobbra fordulunk a K jelzésen, és a Tenkes gerincét járva hosszasan ezen maradunk.
• Az erdőből a szőlök közé kiérve, a Makár-dűlő tetejénél jobbra térünk a S jelzésre.
• A máriagyűdi bazilika alá érve felsétálunk a szabadtéri oltárhoz, és a kálváriát vagy a kikövezett sétányt követve a Fájdalmas Szűzanya erdei szobrához érünk.
• Innen a sétányon tovább haladva, a kegytemplom előtti terasz érintésével lesétálunk a lépcsőkön, majd a Vujisics Tihamér utcán, aztán a szociális otthonnál jobbra tartva elérjük kiindulópontunkat, a buszmegállót.

A túra részletes leírása

Kapaszkodás a Tenkes gerincére

Túránkat Máriagyűd központjában, a híres Sarlós Boldogasszony-bazilikától és kegyhelyétől karnyújtásnyira indítjuk. Hogy ne kelljen izgulnunk a túra befejezése miatt, ennek a meglátogatását érdemes inkább a végére hagynunk. Előbb sétáljunk felfelé a P jelzésen, majd a lépcsősor alján, a feszületnél térjünk balra a S jelzésre, közben felidézhetjük a Tenkes lábánál elterülő, festői fekvésű falu történetét. A római időkben erre vezetett a Pécset Eszékkel (pontosabban római kori elődjeiket, Sopianae-t és Mursát) összekötő út, amelynek vókányi elágazása mellett a hagyomány szerint később fatönkre állított Szűz Mária-szobor vigyázott az utazókra. Szintén a hagyomány szerint a honfoglalás idején itt, a forrás környékén választott magának szálláshelyet Etu (Etel) fővezér fia, Eudu (Gyöd vagy Gyödö) – ebből származhat a falu neve, Gyűd, amelyhez csak 1934-ben toldották hozzá a Mária előtagot. Egy másik elmélet a Gyeücsa (Géza) fejedelemnévből eredezteti Gyűd nevét, mivel első kápolnáját állítólag II. Géza építtette, amikor VII. Lajos francia király serege a Szentföld felé tartva átvonult Magyarországon. Bármi is az igazság, Máriagyűd közigazgatásilag csak 1977-ig volt önálló, azóta hivatalosan Siklós egyik településrésze.

A S jelzésen elhaladunk a zarándokoknak épített túraállomás (esőbeálló), majd a ritkán használt református templom mellett, aztán észak felé fordulunk, és egy löszmélyúton felfelé kapaszkodva magunk mögött hagyjuk a házakat. Útvonalunk itt egybeesik a Csodabogyó tanösvénnyel. Az 1998-ban létesített, eredetileg csak a Pyber-gunyhóig tartó, de 2021-ben 6,5 km hosszú körtúrává bővített tematikus út mentén táblákról ismerhetjük meg a Tenkes élővilágát, különös tekintettel a fafajokra. Körös-körül jól megfigyelhetők a hazánkban csak a Villányi-hegységre jellemző szubmediterrán flóraelemek. Itt, a hegy déli lejtőjén főként árnyékot adó, alacsony virágos kőrisek és molyhos tölgyek között, sziklagyepek és lejtősztyepprétek mellett harántol felfelé az ösvény.

A hegylábat lösz fedi, a Tenkes meredekebb részein azonban sok helyen a felszínre bukkan a Villányi-hegység nagy részét alkotó mészkő. Egy ilyen amfiteátrumszerű területet hamarosan meg is figyelhetünk, ahogy felérünk a tanösvény 2003-ban átadott kilátójához. A fából ácsolt építmény fedett teraszáról ugyan nem tárul elénk körpanoráma, hiszen a hegy oldalában áll, de az alattunk terpeszkedő táj így is lenyűgöző látvány. Kelet felé a Szársomlyó innen majdnem teljesen szabályosnak tűnő gúlája emelkedik, előtte a máriagyűdi kegytemplom kecses tornyai törnek az ég felé. Ellátunk a Dráva-sík felé is, és a lombok között megpillantjuk Siklós házait, valamint az impozáns várat a Villányi-hegység testétől elszakadt, de azzal szerkezetileg összetartozó mészkőszirt tetején.

A Tenkes kapitányának nyomában

A kilátón állva nem is sejtenénk, hogy lejjebb, légvonalban alig pár tíz méterre tőlünk, egy löszszurdok végén természetes barlang nyílik a hegyoldalban. A kb. 45 m hosszú és 20 m mély, több üregből álló Gyűdi-barlang falait cseppkőmaradványok és kéregcseppkő borítják, bár a képződmények zömét 1872-ben kitermelték díszítő- és emlékkőnek. A Villányi-hegységben több helyen találunk kisebb, eredendően a kőzetrétegek elmozdulása során keletkezett hasadékbarlangokat, ám a gyűdi a ritkább, hévizes eredetű barlangok közé tartozik, azaz a mélyből feltörő termálvizek oldották ki a kőzetből.

A sztori szerint a Rákóczi-szabadságharc idején a Tenkes egyik barlangjában bujkált a filmsorozatban Zenthe Ferenc által alakított Eke Máté, a Tenkes kapitányának főhőse is a labancok elől. A Magyar Televízió első, 1963-ban készült, 13 részes tévésorozata ugyanis ezen a környéken játszódott; Eke Máté Buga Jakabbal, Siklósi bácsival és többi társával itt tört folyamatosan borsot Eberstein ezredes orra alá. Mármint a történetben, merthogy a kültéri jeleneteket költségkímélési céllal valójában Budapest környékén vették fel, a stáb csak egy hónapra utazott le Siklósra, hogy leforgathassa a várnál játszódó részeket.

A kilátót elhagyva a kissé meredekebbé váló ösvényen felkapaszkodunk a csúcs alá, ahol kifújhatjuk magunkat az eredetileg erdei őrkunyhónak épült, a nevében Pyber Iván egykori kerületvezető erdész (a jelenlegi kerületvezető apja) emlékét őrző Pyber-gunyhónál. A ma az erdészek „erdei irodájaként” és esőbeállójaként használatos, a turisták előtt nem nyitott, mesebeli házikónál tűzrakó helyet, asztalt és padokat, sőt egy különálló vécét is találunk. Ha megéheztünk, ez az első ideális helyszín a szendvicsünk elfogyasztásához.

A Tenkes gerincének erdőjében

Jobbra térünk a K jelzésen, és a kunyhótól egy rövid emelkedőn felkapaszkodunk a hegy hosszú, kelet–nyugati csapású gerincére. Az eleinte erdészeti úton, később keskeny ösvényen vezető jelzés Natura 2000-es területen, sűrű, természetszerű karsztbokorerdőben kanyarog. Az uralkodó fafajok a cser, a molyhos tölgy és a virágos kőris, amelyek közé a máriagyűdi szerzetesek a 20. század első felében fekete fenyőket ültettek. Ezek még a 2010-es évek elején is viszonylag jó állapotban voltak, de nem viselik jól a klímaváltozás viszontagságait, így mára sajnos láthatóan pusztulásnak indultak. A Tenkes erdői egyébként is viszonylag fiatalok, többnyire szintén csak a 20. század elején telepítették őket, a hegy lejtőit ugyanis előtte évezredeken át főként legeItetésre használták (ennek emlékét őrzi pl. a Felső-legelő neve), ezért addig jórészt fátlan volt.

Itt, a gerincen találkozhatunk először a tanösvény névadójával, a szúrós csodabogyóval is: a szubmediterrán elterjedésű, jellegzetes színű cserje különlegessége, hogy úgy néz ki, mintha termései, a piros bogyók közvetlenül a levelein nőnének. Ez azonban megtévesztő, a levélnek látszó, tojásdad-lándzsás alakú, méregzöld képletek ugyanis valójában a szár módosulásai. Fehéres-zöldes szirmú virágait is ezeken hozza április-májusban, ami meglepő, szinte csodaszámba menő látványt nyújt – ebből ered a neve.

Egy esőbeállónál újabb csomóponthoz érkezünk, ahol szintén pad, asztal, tűzrakó hely, valamint fedett esőbeálló szolgálja a kényelmet, és amely ugyancsak eszményi szendvicspont. Innen a K jelzésen tovább sétálva az eddigihez hasonló hangulatú erdőben folytatjuk utunkat, majd – ahol a jelzés egy nyiladékon át balra kiágazik a Tenkes északi oldala, a Tenkeshát felé – a S jelzésre váltunk, mely mentén rövidesen, a Csukma-hegy kőkeresztjénél, a Makár-dűlő szőlőinek tetején találjuk magunkat.

A villányi fehérbor hazája

Az erdő sűrűjéből a nyílt terepre kilépve hirtelen kitágul előttünk a tér. Végeláthatatlan szőlősorok vezetik a szemet délre a Dráva síkján terpeszkedő Siklós, keletre pedig a sebzett Szársomlyó és a mellette megbújó, szerényebb magasságú, különleges flórája miatt fokozottan védett Fekete-hegy felé. A tőkéken át feltűnik a Beremendi Cementgyár monstruma, sőt tiszta időben a horvátországi Papuk hegység távoli szalagját is végigpásztázhatjuk.

A katonás rendben napfürdőző szőlők professzionális művelésről árulkodnak. Nem véletlenül: bár a névadó település innen nézve a Szársomlyón túl terül el, itt még bőven a Villányi borvidéken járunk. Míg azonban azt a legtöbben a vörösborral kötik össze, ezeket a dűlőket a fehér fajták uralják, a vastagabb, kevésbé sziklás termőtalaj ugyanis azoknak kedvez. Régebben az olyan, hagyományos fajták voltak jellemzőek itt, mint a furmint vagy a hárslevelű, de mostanra az olaszrizling, a sauvignon blanc, illetve újabban a bánáti rizling és a zenit hódított teret. Máriagyűd közvetlen közelében ma is inkább a kis parcellákon zajló, háztáji jellegű szőlőművelés és bortermesztés dívik, amelynek a falusiak körében nagy hagyománya volt, ezekben a távolabbi dűlőkben viszont beindult a nagyobb volumenű termelés.

A S jelzés a szőlősorok között, majd egy kerítés melletti akácoson át kezd ereszkedni a Csukma-hegyről, és csakhamar az Akasztó pazar kilátópontjára vezet. Innen, az Akasztófa-dűlő fölé emelkedő, botanikai értékekektől hemzsegő magaslat sziklagyepjéről még közelebbinek tűnnek Siklós templomtornyai és vára, Máriagyűd házait, szőlőskertjeit és bazilikáját pedig ezúttal nyugati irányból vehetjük szemügyre.

Ha hátrapillantunk, a Csukma-hegy oldalában egy tájseb vonja magára a tekintetünket. Ez a ma már környezetvédelmi okokból nem üzemelő Rózsa-bánya külszíni fejtése, ahonnan sokáig bányászták a rózsaszínes árnyalatú, ammonitesz-maradványokban gazdag, márvány szépségű mészkövet. Sok helyre, például a pécsi Színház térre, de még az Országházba is került az innen származó díszkőből. A Tenkesen az idők során legalább hat kőbánya működött – némelyikben zöldes, illetve sárgás árnyalatú mészkövet fejtettek.

Vissza a bazilikához

Az Akasztóról gyorsan a Csukma-dűlő szőlőskertjei közé vezet le a S jelzés ösvénye; hamarosan érintjük a Szabolcsi-árok düledező pincesorát. Akárcsak a Máriagyűd túloldalán, a református templom mögött húzódó Nagy-ároké, sajnos ez is rossz állapotban van, már csak keveset használnak a pincék közül. Ezek a pincesorok (amilyenekből egyébként sokat találunk a Villányi-hegység települései mellett) egykor, főként a kuruc időkben, védelmi célokat is szolgáltak, ezért épültek az „árkok” mélyére.

Egy löszszurdikon áthaladva újabb nyugalmas pihenőhelyre, a Szent-kút árnyas ligetébe jutunk. A 17. században gyógyhatásúnak tartott víz eredetileg a sziklából fakadt, de később kutat ástak itt, amelynek a kávája fölött ma egy kis, rácsos faházikó áll. Máriagyűd történetében a forrásoknak olyan jelentős szerepe volt, hogy Máriát egy időben Forrásközi Boldogasszony néven tisztelték errefelé. A rendezett környezet szendvicspontnak sem utolsó.

Innen a macskalyuki szőlők mentén már csak pár száz méter séta a falu büszkesége, a Sarlós Boldogasszony-bazilika. A 37 m hosszú, 22 m magas és 14 m széles templom több mint 800 fő befogadására képes, jelenlegi formájában a jelenések hírére érkező zarándokok fogadására épült 1739-ben egy korábbi, egyhajós épület nyugati felének elbontásával és hajója kiszélesítésével. 2008-ban basilica minor rangot kapott XVI. Benedek pápától, elődjét a török időkben mecsetként használták, de az idők során volt a reformátusoké és a görögkeleti rítust követő rácoké is. Ékessége, a főoltáron látható, a kisded Jézust és a Szűzanyát ábrázoló, ezüstpalástot viselő szobor a 18. század elején készült, kalandos sorsú eredetijét ma az eszéki ferences templomban őrzik.

Túránkból hátra van még egy rövid andalgás a bazilika mögötti, rózsafüzért formázó körsétányon, az 1930-as években ültetett vadgesztenyefák árnyékában. A katolikus temetőt megkerülhetjük az 1751-ben épült, a stációkat 1949 óta Zsolnay-kerámiákkal megjelenítő kálvária meredek kapaszkodóján vagy a szelídebben emelkedő, lekövezett sétaúton is. Mindkettőn a hegyoldal egyik félreeső zugában rejtőző, zsindelytetős Mária-kápolna alatt jutunk el a Fájdalmas Anya 1860-ban készült szobra – egy óriási hársfa óvó árnyékában álló, 1937-ben kibővített, félköríves kőfal előtt álló pietà – felé, ahol padok csábítanak elmélyülésre. A sétányt innen lefelé követve hátulról, a ferences rendház mellett közelítjük meg a templomot és az előtte épített, a Dráva síkjára kilátást nyújtó, bástyaszerű teraszt.

A bazilikába mindenképpen nézzünk be, és ha maradt még időnk, beülhetünk a látogatóközpont kávézójába, a Bistrosába is. Vagy levezetésképpen megkóstolhatjuk a helyi borokat a Gergen Birtok borozójában, amelyet a templomhoz vezető lépcsővel szemben találunk, és ahol a hegy nedűje mellett saját készítésű gyümölcsleveket, sajtokat, lekvárokat is árulnak.