Gaja-szurdok-kör Bodajk extráival

Itiner:

• Bodajkról a K jelzésén indulunk a volt sípályán keresztül a Gaja-szurdok északi végébe, majd a Pisztrángos-tóig.
• A tótól a K+ jelzésen jövünk vissza egy rövid szakaszon a patak jobb partján, és kapaszkodunk fel a peremre az Alba Regia-forráshoz.
• A forrástól a P jelzésen indulunk vissza Bodajkra, majd a P+ jelzésre áttérve, a kálvárián keresztül érkezünk a faluközpontba.

A túráról részletesen:

Indulás a Móri-árokból

Bodajk közlekedési központjából indulunk a Táncsics Mihály utcáról, ahol az Országos Kéktúra útvonala is keresztezi a várost és a Móri-árkot. A település a honfoglalás korától lakott, ám az egész környékhez hasonlóan a török hódoltság alatt elnéptelenedett; a 18. század legelején magyar, szlovák és német telepesek érkeztek ide. Kedvező pozíciója folytán mezővárossá vált, jelenleg is városi ranggal bír. A 19. században kedvelt fürdőhely lett a központban feltörő langyos víznek köszönhetően, melynek gyógyerőt tulajdonítottak. A magnéziumban gazdag, átlaghőmérséklet feletti forrásvizet egy hangulatos, vízinövényekkel benőtt medencébe engedik, ahol a nap melegíti tovább.

A Dózsa György utcán a K jelzésen hagyjuk el a települést délnyugat felé, ahol egy kezdetleges, régi sípálya nyiladékán kapaszkodunk a Bodajk feletti domboldalban. A történelem folyamán sokáig a csókakői vár fennhatósága alá tartozott a település. Innen a város feletti dombról egyértelművé válik a helyzet, ugyanis a Móri-árok túloldalán dölyfösen világítanak Csókakő fehér sziklái és a rajtuk trónoló, fehérre meszelt vár. A szomszédos település már a Vérteshez tartozik, de a tektonikus árokban húzódó hadi út a legkézenfekvőbb természetes összeköttetés a Kárpát-medence belseje és a Duna felső folyása között, mely meghatározta a vidék történelmét.

A Bakony szélén

Az egykori sípálya nyiladéka egyre szűkebbre zárul, ahogy a hegy tetejéhez közeledünk. Az erdő szélén egy öreg tölgyfa mellett megérkezünk a Bakony keleti pereméhez. Innentől változatos erdőkben haladunk majdnem túránk végéig, jellegében vegyes lombhullató fiatalos erdőkben, bár néhol egész természetközeli állapotkat tapasztalunk az emberkéz alatt erősen átformált tájon. A sípálya folytatásában nyiladék osztja ketté az erdőt, melyet a turistaút is követ.

Egy derékszögű jobbkanyarral letérünk erről a nyomvonalról, de ha egyenesen mennénk, a Károlyi-kilátóhoz jutunk ki, ahonnan a legjobb kilátás adódik a szurdokra és a felette hullámzó erdőkre. Ha van rá kapacitásunk, érdemes ezt a rövid kitérőt beiktatni, de ha nem, a következő szakaszon több természetes kilátópontot is érintünk. A turistaút ugyanis egyre közelebb kerül a szurdok széléhez és a sziklás letörésnél megritkuló erdőből, a füves peremről belátunka a délkelet felé kanyargó Gaja-szurdok sűrű erdővel benőtt bevágásába. Érdekes, hogy miért a hegyek között törte át magát a patak és miért nem folytatta folyását a Móri-árok felé, hogy Bodajknál érjen ki a lokális mélypontra. A Gaja-szurdok lefutása párhuzamos a Móri-árok tektonikus mélyedésével, feltehetően a szurdokot is ugyanazok az erők nyitották meg a patak előtt, melyet a folyó víz csak tovább mélyített.

A szurdok szklás peremén oldalazik le a turistaút a völgyfenékre és a Varjúvárnál leérkezünk a völgytalpra. A szurdok bejáratánál lévő panzió az egykoron a hegyoldalban állt várról kapta a nevét, ám a névadó erődítést az alatta lévő sziklával együtt elbányászták, így már csak töredékei maradtak meg az egykori sáncoknak.

A Gaja pataknál

A völgytalpat elérve a K jelzés élesen visszakanyarodik a folyásiránynak megfelelően. Patakparti, hangulatos erdőben, széles turistaúton andalgunk lefelé a bágyadtan csörgedező vízzel. Mára már több helyen visszaduzzadt a patak, korántsem képviseli a szurdokokon áttörő, erodáló természeti erőt. A Keleti-Bakony fő vízfolyásaként azonban erdei környezethez mérten jelentős hozammal bír, mindenképpen hangulatos eleme a tájnak. A szurdok aljának árnyas erdejében haladunk lefele az erdőgazdálkodó által kihelyezett információs táblákkal, amik a környező vidékről mesélnek.

Az első kanyarnál sziklássá válik a völgyoldal. A szurdok geológiáját és barlangjait bemutató információs táblánál kitaposott ösvény indul a sziklák irányába. Itt a meredek mészkőfalakat és a padosan elváló kőzetfelszínt tudjuk megvizsgálni a természetes feltárásnál. Sokan a Sobri Jóska-barlangot is itt keresik, ami valóban a szikla tetején nyílik, ám a ferde padokon úgy tudjuk csak megközelíteni a sziklaüreget, ha nem a táblánál, hanem pár tíz méterrel visszább, a völgyben indulunk a hegyoldalnak. A barlanghoz alig kivehető ösvény kapaszkodik fel, ám ez rendkívül veszélyes! A sziklás környezetben könnyen visszacsúszhatunk, így csak azok vállalják be a kalandot, akik biztonságosan mozognak a kitett, meredek terepen. Nem hiába itt rejtőzött a legenda szerint Sobri Jóska, a Bakony híres betyárja. A sziklamélyedés védettsége, sík aljzata, a közeli patak és Balinka igazi betyárkomfortot teremtett az erdőn élő törvényen kívülieknek.

Innentől a völgy játékosan kanyarog a meredeken letörő sziklás gerincek között. Az árnyas erdő végigkíséri a patakot, amely széles, öreg fákkal támasztott partjával igazi idillt teremt. Egy sziklás kiszögellés mögött kis rétre érkezünk, ahol egykor az Ádám–Éva-fa állt. Napjainkra csak az Ádám-fa kidőlt, kiszáradt törzse nyújt remek játszóteret a szurdokban túrázó gyerekeknek. A rétnél kis völgyecske indul balra fel a hegyoldalon, amerre mi is továbbmegyünk majd, de előtte még érdemes kicsit lejjebb kísérni a Gaját. Egy híddal átkerül a turistaút a túlpartra, ahol öreg fákkal szegélyezett, gyönyörű réthez érünk. A tisztás szélén mesterséges, bájos tó és a Gaja-völgyi Tájcentrum központi épülete áll, ahol ehetünk, ihatunk, informálódhatunk, de leginkább élvezhetjük az erdei tisztás nyújtotta idilli hangulatot.

Kapaszkodás vissza Bodajkra

Ha feltöltődtünk és kipihentük magunkat, visszasétálunk az Ádám-Éva-fához, amihez a patak jobb partján is visszajuthatunk a K+ jelzésen, ugyanis ezt a jelet követjük majd. A Gaja patakot hátrahagyó turistaút egy kacskaringós, sikátorszerű völgyben kapaszkodik ki a szurdokból. A gyenge folyású kis patak egy szépen felújított forrásból, az egykori Haja-kút vagy Borjú-kút névről átkeresztelt Alba Regia-forrásból tör elő. A biztos hozamú, hűs forrásnál mi is felfrissülhetünk, Innen már szinte emelkedés nélkül folytatjuk a fennsíkon utunkat.

A forrástól a P jelzés visz vissza Bodajkra egyre fiatalabb és cserjés tisztásokkal szaggatott részen, hogy aztán az utolsó kis hegyhátat is meglovagolva feltűnjön előttünk ismét a település. Az első házaknál leágazik a P jelzés a lakott terület széle felé, mi viszont a P+ jelekre váltva megyünk tovább egyenesen a Kesellő hegy sziklás tömbjét enyhén kerülve a kálvária felé.

A kálvária feszületeitől remek panoráma tárul a tájra. Körülöttünk a település és tágabb környezetében a Móri-árok síkja fogja körbe a várost 180 fokban. Meghatározó elem a Vértes nyugati letörése az árok túloldalán az újjáépült csókakői várral. A stációk vonalán ereszkedő keresztút a velünk egy magasságban lévő templomtorony felé vezet le a dombról. A templomnál visszaérkezünk a falu központjába, ahol vendéglő, kisbolt, strandfürdő vagy buszmegálló vár minket.