Farkasgyepűi kísérleti erdő

Az 1920-as években Roth Gyula nemzetközileg is elismert erdészprofesszor kezdte ezen a területen vizsgálni a természetszerű erdőfelújítási módokat, melyek lényege, hogy a fakitermelés nem jár hatalmas tarvágásokkal.

A szálalásos erdőgazdálkodás során az erdő természetes folyamataihoz hasonlóan évről évre, állandóan folyik, és csak egyedenként vagy kisebb csoportonként vágnak lékeket, melyeknek aljára lejut a fény, ezzel elősegítve az új generáció fejlődését. A kíméletes eljárás során a faállomány szerkezetében drasztikus változás nem áll elő. Így, akár egy természetes állapotú rengetegben, különböző korú, méretű (és fajú) fák élnek egymás közvetlen közelében. (Persze ez nem igaz a kísérleti erdő egészére, annak egyes foltjaiban eltérő állományok foglalnak helyet.)

Mivel az éghajlatot a viszonylag magasabb éves csapadék (750-800 mm) és a hűvösebb klíma jellemzi, és mivel az erdőterület több mint 80%-a a bükkös klímában található, ezért az állományalkotó fő fafaj a bükk, amely több, kísérő elegy fafajaival (gyertyán, magas kőris, juharok, kislevelű hárs, hegyi szíl) alkot természetes állományokat. Néhány védett növényfaj is megtalálható a területen, mint pl. babérboroszlán, a májvirág vagy a pirítógyökér.

A védett, gyönyörű bükkösben bőven akadnak 100 évesnél idősebb fák, és folyamatos az ökoszisztéma megfigyelése is. A Roth Gyula tanösvény információs táblái segítenek megismerkedni a területen folyó kutatásokkal és persze az élővilággal.

Árak:

A belépés ingyenes.