Fenyőfői ősfenyves

Az erdeifenyő a 12 ezer éve végbement jégkorszak utáni felmelegedéskor, az úgynevezett fenyő-nyír korszakban hódította meg a Kárpát-medencét. A korábbi eljegesedések során fújó északias szelek hozták a homokot a Bakony szegélyére, ahol a hegységnek ütközve lelassultak, és szétteregették szállítmányukat. A továbbmelegedő éghajlaton a fenyő a magasabb területekre szorult vissza, helyét fokozatosan lombhullatók vették át – ám e különleges területen a homokos, tápanyagban szegény, laza talajt lakó fenyves útjukat állta.

A társulás a Bakony északi lejtőinek hűvös árnyékát élvezi, csapadékigényét az Atlanti-óceán felől a Duna völgyén érkező, a hegységnek ütközve kifakadó légtömegek biztosítják.

Hogy a társulás mennyire „ősi”, azaz mekkora mértékben az eredeti erdő származéka, az kérdéses, hiszen a korabeli források szerint – vélhetően – a mértéktelen fakitermelés vezetett odáig, hogy a középkorban csaknem teljesen eltűnt a fenyves az Északi-Bakony lankáiról.

A törökdúlás után, a 18. században letelepedő fenyőfőiek („fenyő lakta magaslat” – ezt jelenti a település neve) a futóhomok megkötésére részben a korábbi erdő maradványának magvaiból telepítették újra a pagonyt, részben pedig Ausztriából hozattak csemetéket. A mai erdő ebben a formában így csak részben az eredeti állomány maradványa. A néhány korábbról megmaradt példány egyike az „iszonyatos nagy fa” néven emlegetett egyed is, ami 200 évesnél is idősebb lehet.

Ugyanakkor a terület központi részén zavartalan a társulás élete, így lényegében 200 éve a természetes folyamatok vezérlik életét. Jelentőségére, egyediségére először a neves természettudós, Kitaibel Pál hívta fel a figyelmet 1799-ben.

Mivel az erdőgazdálkodás megkíméli az állományt, a különböző korú fák egymás mellett nőhetnek: ahol egy idősebb példány vagy erdőrész a homokba hull, serény vetélkedés indul a fényt kapó talajon, és szűk területen csak a legmagasabbra növő egyedek maradhatnak életben hosszútávon.

A sűrű, nehezen áthatolható erdő síkvidéki és hegyi fajok együttes élettere. A fenyves északkeleti részén a '80-as évektől a 2000-es évek elejéig Európa legnagyobb mélységű bauxitlencséinek kitermelése folyt, a helyreállítás jegyében azonban mára már fiatal fenyőültetvény fedi a fejtést.

A közel 500 hektár területű Fenyőfői Ősfenyves Természetvédelmi Területet a Balaton-felvidéki Nemzeti Park igazgatósága kezeli. A terület 1954 óta kiemelten védett, de szabadon látogatható. A Kitaibel Pál emlékére állított kopjafa a fenyvesben található.

Nyitvatartás

Egész évben szabadon látogatható.

Árak:

Ingyenes