Kirándulás a Cuha-szurdok „terepasztalán"

• A Cuha-völgyön a P jelzés vezet végig, amelyen Vinye vasúti megállóhelytől Porva-Csesznek vasútállomásra érkezünk.
• Útközben pár barlanghoz rövid kitérőt teszünk jelzetlen utakon, illetve a PΩ jelzésű ösvényen.
• Porva-Csesznek vasútállomásra a S jelzés kanyarodik le a Cuha-patakon át, az utolsó 100 méteren.

A túra részletes leírása

Betyárok a szurdokfalban

Vinye vasúti megállótól indulunk a település házai felé a P jelzésen, amit szinte megszakítás nélkül követünk egészen a túra végéig (csak a vonathoz kell letérnünk a S jelzésen az utolsó száz méteren). Ahogy a fogadót elhagyjuk, a bakonyi rengeteg széléhez érünk. A völgy párás levegője kedvez a sűrű erdő kialakulásának, amit csak pár helyen nyitnak fel irtásrétek. Egyből utunk elején pihenőhelyet találunk az ösvény mellett, egy kicsiny tisztás szélén. A hangulatos pihenőhely rögtön lehetőséget nyújt soraink rendezésére.

Az ösvény a patak túloldalára, a hegyoldal zugából előtörő Kőpince-forráshoz vezet – hűs vizét érdemes útravalóként magunkkal vinni. Rövid szakaszon ösvényen követjük a patakot, szemben a folyásiránnyal, de rögtön az ösvény elején sziklás üreg tűnik fel a túlparton. A Kőpince-barlang közel 10 méter mélyen hatol a sziklába egy réteglap mentén, teteje kis nyílással felszakadt, így természetes fény világítja be az üreg belsejét. A vinyei tanyától kőhajításnyira nyíló, otthonos üreg a betyárok rejtekéül szolgált a 20. század előtt, a népnyelv szerint ugyanis ilyen helyeken húzták meg magukat a törvény elől bujdosó szegénylegények.

A természet menedéke

A szurdokban található idős erdők a viszonylag számottevő, csaknem 130 hektáros kiterjedésük és a mély völgyekben megszokott szintezettségük miatt sokféle élőhelytípust képviselnek. A völgytalpon leginkább bükkösök, az oldalakon gyertyánnal elegyes tölgyesek jellemzők, a szárazabb peremek felé cseresek és molyhos tölgyesek nőnek. Az állami kezelésben lévő, 140–160 éves erdőkben nincs hagyományos faanyagtermelés. Az erdő nem kapott természetvédelmi oltalmat, de a WWF Magyarország a Szentélyerdők közé sorolta.

A patak kanyarját követjük a sziklatömbökkel szegélyezett ösvényen, ami rövidesen kapcsolódik a Vinyéről érkező dózerúthoz. Innentől széles, murvás és pár helyen kövezett utat követünk, ami gázlókon keresztezi a patakot. Nagy vízállásnál jól jöhet a bot és a gumicsizma a patak keresztezéséhez, de néhol ösvény kerüli ki a gázlón túli szakaszokat – így akár a patak egyik partján is maradhatunk végig. A szurdok a kezdeti szakasz után fokozatosan bezárul, a két szemközti hegyoldal közelebb kerül egymáshoz, és meredekké, sziklássá válik. A felettünk balra húzódó sziklafalban található két kisebb barlang is, a Betyár-pamlag és a Kőfülke, érdemes felfedezni őket a PΩ jelzéssel ellátott letérőnél. Ahogy nevük is mutatja, otthonos lakóbarlangként mélyülnek a Cuha-szurdok feletti sziklában, ahol feltehetőleg valóban tanyáztak betyárok az elmúlt századokban.

Öt gázlót keresztezünk egy szűk kilométer alatt, mire nagyobb pihenőhelyre érünk. Itt esőbeállót, tűzrakó helyet és rengeteg padot, asztalt találunk, így a séta közel felénél tarthatunk egy nagyobb pihenőt. A szemközti sziklafalon épült pár via ferrata, azaz drótkötéllel biztosított mászóútvonal, amelyekre speciális védőfelszerelés szükséges. A patak, a sűrű szurdokerdő és a mohás sziklafalak különleges kalandokat ígérnek.

Séta egy terepasztalon

A felettünk húzódó vasútvonal is érdekes, ahogy bravúros megoldásokkal hidalja át a szurdokvölgy szertelen kanyargását: a szurdok oldalát képező sziklás gerincet átvágva, majd völgyhídon, alagútban és támfalakkal erősített meredek lejtőkön futnak a sínek. Egy sziklás kiszögellést megkerülve, a fák lombkoronája között bontakozik ki előttünk a Gubányi Károlyról elnevezett viadukt, a vasútvonal leglátványosabb eleme. A dualizmus alatt emelt völgyhíd masszív szerkezete kecsesen íveli át a sziklás hegyoldalak közötti 30 métert. Ez a szurdok legszűkebb pontja. A viadukt északi oldalán lépcsősor tart a vasúti pályához, így a hidat felülről is megnézhetjük, csak ne feledkezzünk el a vasúti forgalomról!

A szurdokban itt-ott még gázló keresztezi a patakot, de innentől, a következő szűk kilométeren a vasút lesz a leglátványosabb útitársunk. Az alagúttal szemközti hegyoldalban még találunk egy barlangi üreget, a Cuha-völgyi rókalyukat, ami valóban csak egy rókacsaládnak megfelelő méretű hasadék.  Hangulatában a szurdok hasonló az eddigiekhez, bár a viadukt körüli sziklaformák után némileg enyhül a völgy vadsága. Egy vasúti híd alatt átkelve és nagy kanyart leírva kitágul a szurdok, a Porva-Csesznek vasúti megállóhoz közeli szakasz már laposabb, tisztások szaggatják, és a pataktól is távolabb kerülünk. De piknikezésre, sütögetésre alkalmas pihenőhelyeket itt is találunk.

Hamarosan feltűnik Porva-Csesznek vasútállomás épülete egy kis réten, a patak túloldalán, ahova a S jelzés vezet át. Rövid túránk itt végződik, és amíg várjuk a Vinyére tartó vonatot, érdemes megnézni az állomásépület állandó kiállítását a Cuha-vasút építéséről, történetéről és jövőjéről.