Erdőmélyi bringatúra az Öreg-Bakonyban

Itiner:

• Amennyiben vonattal érkezünk és a Cuha-völgyben alacsony a vízállás (előző napokban nem esett sok eső), akkor Porva-Csesznek vasútállomásától induljunk, ahonnan a P jelzés vezet végig minket a látványos szurdokon Vinyére. Vinyére érkezve szintén a P jelzésen tudjuk egy kitérővel megnézni a Cuha-völgy szurdokát.
• Vinyéről Fenyőfő felé indulunk meg az országúton, jobb kéz felől találjuk a Fenyőfői Ősfenyves Természetvédelmi Területet.
• Fenyőfőt keresztezzük, majd a túloldalon nyílegyenesen haladunk tovább Bakonyszűcs felé.
• Bakonyszűcs temetőjénél elérve az országutat balra fordulunk, majd a közeli Bakonykoppányban ismét balra, Bakonybél felé.
• Huszárokelőpusztánál jobbra térünk az erdészeti dózerútra.
• Érintjük Hubertlakot, ahol gyalogosan kisétálhatunk a híres Bakonyi "Gyilkos"-tóhoz.
• Visszatérve az erdészeti útra Hubertlakot elhagyva az útburkolat betonra vált. Az utat egészen a bakonybéli elágazásig (Pápavár alja) követjük.
• Rövid gyalogos kitérőt (400 m) teszünk a Bakony egyik legvadregényesebb barlangjához, a Pénz-likhoz a P+ jelzésen.
• Innentől ismét dózerúton haladunk (nagyon sokáig együtt a K jelzéssel), egészen Bakonybél határáig, a Gerence-patak völgyéig. Közben jobb kéz felől érdemes megállni a rekonstruált mészégetőnél.
• Az országúton jobbra fordulva betérünk Bakonybélre, s mielőtt az első buszmegállónál balra térnénk a Cseralja utcán, érdemes egyenesen továbbhaladva felfedezni Bakonybél látnivalóit.
• A Cseralja utcán elhagyva Bakonybélt a kezdetben az Öreg-Séd vadregényes völgyében vezető erdei aszfalt utat követjük jó hosszan.
• Érintjük a látványos Pörgöl-barlangot, a Kőris-hegy felé vezető elágazást, a régi Kisszépalmapusztát, majd a vadászházat.
• A vadászházat elhagyva az elágazásban balra térünk (követve a P+ jelzést).
• A dózer utat (és rajta a P+ jelzést) követjük, amely kezdetben enyhe, később erősebb lejtővel vezet le minket a Hódos-ér vadregényes völgyébe (itt már a S jelzés halad az út mentén). A kellemes völgyben haladó erdei úton érjük el a Vinye és Fenyőfő közötti országutat, amelyen jobbra térve hamarosan visszajutunk Vinyére.

A túra részletes leírása:

Beavatás a Bakonyba, avagy a Cuha-völgy szurdokából a Fenyőfői Ősfenyvesbe

Akár az autóval is elérhető Vinyén, a Bakony kapujában, akár Porva-Csesznek erdőmélyi vasútállomásán kezdjük meg a túrát, első utunk stílusosan a Bakony legismertebb szurdokvölgyébe, a Cuha-völgybe vezessen, amelyet ráadásul az ország legszebbnek mondott vasútvonala is átszel (ha Győr felől érkezünk Porva-Csesznekre, akkor ezt meg is tapasztaljuk). A természetjárók által mindig is kedvelt Bakony egyik legjellegzetesebb helyszíne és a Magas-Bakony egyik legszebb szentélye mindenképpen méltó kezdete erdőmélyi túránknak. A völgy alján a P jelzés vezet, de Vinyéről eltéveszthetetlenül ki is van táblázva a Bakony egyik fő attrakciója. Kerékpárral is szabályosan végig lehet menni a völgyön, s nem akármilyen élményben lesz részünk, főleg, ha a patakon átvezető, kővel kirakott gázlókban is sok a víz! Sőt, csapadékos időben meg is gyűlhet a bajunk a gázlók keresztezésével, akár kerékpárral vagyunk, akár gyalog! Ma már a zubogó patak felett nem csak a vonat, de karabinerek is csattognak, hiszen a látványos sziklafalakon vasalt utak vezetnek. Vinye és Porva-Csesznek között a táv 5 km, ezt kerékpárral még nézelődve is gyorsan megtehetjük, de amennyiben gyalog járjuk meg a kitérőt a Cuha kőgörgeteges, vadregényes völgyében, mindenképpen számoljunk annak időigényével (10 km oda-vissza, de visszatérhetünk vonattal is)!

A Cuha-völgy kijáratában található, egykoron Vinye-Sándormajorként ismert település az Eszterházy család birtokában álló parketta- és fűrészüzemről volt ismert, amely 1912-től egészen 1998-ig működött itt. Vinye azóta igazi turisztikai központtá nőtte ki magát, jó időben hétvégente tekintélyes turistahaddal kell számolnunk.

Fenyőfő felé haladva az országúton kb. 1 km-t követően meglátjuk a S jelzés letérőjét bal kéz felé: túránk végén itt fogunk kilyukadni a Bakony rengetegéből. Na de az még nagyon messze van, addig még rengeteg erdőmélyi kaland vár ránk! Fenyőfő felé haladva a hangulatos országúton hamarosan feltűnnek a fenyők is: megérkezünk az 1954 óta védett, 450 hektáros Fenyőfői Ősfenyves Természetvédelmi Területre, amely hazánk legszebb erdeifenyő állományának és egyben egyik legkülönlegesebb erdejének nyújt otthont. Ha csak be akarunk pillantani az erdőbe, és meg akarjuk érezni annak hangulatát, akkor célszerű a közvetlenül a falu előtt jobb kéz felé induló Z+ jelzésen letérni a szekérútra (kerékpárjainkat leköthetjük egy fához).

Ami egyből feltűnik, s amellyel még minden bizonnyal meggyűlik a bajunk később: talpunk itt, a Bakony sziklagörgeteges hegyoldalaitól néhány méterre homokot tapos. Ennek magyarázata az, hogy az eljegesedések során a terület éghajlata a mai tundra területek éghajlatához hasonlított, s az északi szelek által a jégtakarók szegélyéről szállított homok itt, a hegység lábánál felgyülemlett és szétterült. A mai ősfenyves valóban ősi fenyves, ugyanakkor az ember keze is meglátszik a tájon, még ha elsőre ez nem is szembetűnő. Az erdeifenyő az úgynevezett fenyő-nyír korszakban hódította meg a Kárpát-medencét az utolsó jégkorszakot követően. Később a melegedés hatására fokozatosan teret nyertek a lombos erdők hazánk területén, de a gyenge minőségű homokos talajon a mainál jóval hűvösebb klímájú korszak maradványaként fennmaradt e fenyves, amelynek különlegességére híres természettudósunk, Kitaibel Pál hívta fel a figyelmet. Ez az ősi erdő azonban egyben ékes példája az ember természetátalakító tevékenységének is, hiszen a középkorban a források szerint kitermelték az összes fát, de a szél által fújt homok annyi gondot okozott, hogy végül a Fenyőfőre betelepített sváb lakosság a megmaradt fenyők magjaival újratelepítette az erdőt a 19. század elején. A természetvédelmi terület magterülete tehát kb. 150-200 éves állapotokat tükröz, ugyanakkor az erdő egy részén ma is van fakitermelés, sőt, a fenyves északkeletii részén található az a rekultivációs terület, ahol az 1980-as évektől a 2000-es évek elejéig az Európa legvastagabb bauxit előfordulásának számító bauxit lencsét termelték ki. Az évmilliók előtt itt uralkodó trópusi klímán a mészkőre rakódott agyagos kőzetek mállásnak indultak, s e vörös színű málladék (a bauxit) a mészkő mélyedéseiben ún. lencsékben halmozódott fel, később pedig újabb kőzetrétegek fedték be.

Bakonyaljáról a Bakonyi „Gyilkos”-tóhoz

A fenyőktől szerencsére, a homoktól pedig sajnálatosan nem veszünk búcsút: visszatérve az országútra keresztezzük a hangulatos Fenyőfőt, majd annak túloldalán a kerékpárút egyenesen vág át Bakonyszűcsre, s bizony az út első felén, különösen száraz időben meggyűlik majd a bajunk a kerekeket lépten-nyomon eltérítő laza homokkal. Ügyeljünk, hogy el ne essünk! Vékonyabb kerekű túrakerékpárjainkat pedig valószínűleg jó pár ponton tolni is fogjuk. Ha van érkezésünk, azért élvezzük a bal kéz felé eső panorámát a Magas-Bakonyra! Szerencsére a táv felétől már köves út vezet minket Bakonyszűcsre, amelyet igazából nem is látunk, mert a templomnál rögtön balra térve el is hagyjuk a települést. Pedig ez az apró falu meglehetősen nagy határral rendelkezik: területéhez tartozik a Bakony legmagasabb pontja, a 709 m magas Kőris-hegy, az írások között legkorábban említett, Bakonybél feletti barlangunk, az Odvas-kői-barlang, sőt, az utunk során érintett Pörgöl-barlang is.

A szomszédos Bakonykoppány a 16. századig a bakonybéli bencés monostor birtoka volt, templomának környékén hangulatos parasztházakat látunk, pazar panorámával a Kőris-hegy tekintélyes tömbjére. Bakonybél felé fordulva elhagyjuk a Bakonyalját, és a Gerence mentén vágunk neki a Magas-Bakony rengetegének. Huszárokelőpusztát a Bakonybél felé vezető országúton gyorsan el is érjük, s jobbra térünk a kavicsos erdészeti útra. Túránk első komolyabb szuszogtatója következik, de a küzdelmünket ellensúlyozza az igazán bakonyi-vadregényes hangulat: balra kőgörgeteges, bükkös hegyoldal, jobbra lent a Som-berek-séd (a Bakonyban a séd patakot jelent) csordogál. Ezen a roppant hangulatos úton érkezünk meg a Hamuházi-rétre, ahol az egykori erdőbirtokos Esterházy család emeletes vadászkastélya állt régen (az erdészeti útról balra kell letérni a táblával is jelölt módon). 1967-ben egy tűzben részlegesen elpusztult a kastély, a maradványokat pedig elbontották. Ezt követően az egykori grófi lakosztály lett a vadászház, és áll még a gondnoki ház is. 2014-ben az erdészet szépen felújította a házakat, melyek ma kulcsosházként üzemelnek. A hangulatos háznál megpihenhetünk, s gyalogosan kisétálhatunk (500 m) a híres Bakonyi „Gyilkos”-tóhoz, hivatalos nevén Hubertlaki-tóhoz. A tó hírnevét onnan kapta, hogy hasonlóan rokonához, az erdélyi Gyilkos-tóhoz, ebből is facsonkok állnak ki, különleges hangulatot kölcsönözve a helynek. Igaz, ezt nem egy kőomlás hozta létre, hanem az ember, aki az 1980-as évek közepén felduzzasztotta a Hamuház-sédet, s az egykoron itt álló égerfák csonkjai látszódnak ma is. A tó partján állva rá fogunk jönni, hogy nem túlzás az állítás: a tó minden bizonnyal joggal pályázhatna az ország legszebb erdei tavának címére!

Egy igazi bakonyi kaland: Savanyú Jóska rejteke

Ha feltöltődtünk, folytatjuk utunkat a bakonyi erdők között hosszan kanyargó erdészeti úton, amely ráadásul nemsokára aszfaltozott úttá válik, megkönnyítve ezzel dolgunkat. Turistaút csak jó pár kilométer leküzdését követően, a Királykapu környékén keresztezi utunkat. 8,5 kilométert hullámvasutazunk a pompás erdőkben, mire megérkezünk a bakonybéli elágazáshoz (Pápavár alja). Itt egy újabb bakonyi izgalom, a vadregényes Pénz-lik felfedezésére vállalkozhatunk egy mindössze 400 méteres gyalogos kitérővel (P+ jelzés). A mindösszesen 120 méter hosszú barlangba ugyan ma már csak barlangászok mehetnek le, de ha valahol, itt igazán átérezhetjük a Bakony hangulatát, ugyanis a lakályosnak nem nevezhető Pénz-lik egy híres betyár, Savanyú Jóska egyik búvóhelye volt a legenda szerint. A bakonyi erdők leghíresebb „lakója” ugyan minden bizonnyal Sobri Jóska volt, akinek vélt vagy valós rejtekhelyeivel több helyen találkozunk a Bakonyban. Kevésbé ismert „kollégája”, Savanyú Jóska azonban az 1880-as években az ország legkeresettebb betyárja volt, aki szintén a Bakonyban működött. Állítólag alacsony termete segítette sokszor, hogy elrejtőzhessen a Bakony legkisebb sziklahasadékaiban is. Ki tudja, hogyan és mire használta a Pénz-likat? Nevéből ítélve a lakosság kincset vélt felfedezni a barlangban. Mindenesetre az 1886-os bírósági tárgyalásán nem kevesebb, mint 29 bűntettel vádolták meg, igaz, gyilkosságot nem tudtak rábizonyítani, s alakjának megítélésében itt is közrejátszik, hogy alapvetően a gazdagokat fosztogatta. A természetvédelmi oltalom oka leginkább az, hogy a barlangban napjainkban 12 védett és fokozottan védett denevérfaj telel, az egyike a Bakony négy legnépesebb denevér szállásának. A barlang sziklagörgeteges, bükkös hegyoldala pedig hűen őrzi a bakonyi erdők betyárjárta legendáját.

Pihenő Bakonybélen

Az erdészeti utak elágazásában Bakonybél felé, balra fordulunk, majd hosszú gurulás vár ránk a jól kiépített kavicsos úton (a K jelzés is az úton halad). Jó ideig nincs is más dolgunk, mint erősen fogni a kormányt, és gyönyörködni az elsuhanó fák látványában. A balról beérkező Hideg-völgyet (és a P+ jelzést) elhagyva azonban jobb kéz felől egy kisebb rét tűnik fel, itt mindenképpen érdemes megállni. Egyrészt a rét szélén egy rekonstruált mészégető kemence áll, ahol megtudhatjuk, hogy Bakonybélen mintegy 250 éven át űzték ezt az erdőmélyi mesterséget. Egy kemencében alkalmanként 200-400 kg mészkövet égettek el a több, mint 800 fokra hevített égéstérben, ennek kb. fele lett a mész, amelyet fertőtlenítésre, házak kezelésére, kötőanyagnak használtak és távoli vidékre is szállították. Az első, ember által felfedezett kémiai reakciók egyikének számító mészégetés során 13-25 köbméter fát égettek el. A tábla szerint Bakonybélen az 1990-es évek elején Sekk István, Másli Károly és Pék Ferenc égetett utoljára szenet.

Kissé lentebb egy magaslest találunk, ahonnan páratlan panoráma tárul elénk Bakonybélre, s a mögötte látható Nagy-Som-hegy tekintélyes magasságú, erdőrezervátumnak is helyt adó zárt tömbjére. Az erdészeti út Bakonybél határában éri el az országutat, jobbra tartva érjük el a települést. Tekintettel Bakonybél látnivalóira (Bakonyi Erdők Háza, Szent Mauríciusz Monostor, Pannon Csillagda Látogatóközpont, tájház), ha valahol, itt érdemes egy éjszakával megszakítani a kerékpártúrát, sőt, innen gyalogtúrákkal további fantasztikus felfedezéseket tehetünk az Öreg-Bakony rengetegében. Felfedezhetjük a Kőris-hegy tömbjét, vagy egy igazán különleges túrát tehetünk a bakonyi indiánok nyomában!

Ősi utakon a Bakony egyik legkevésbé ismert völgyszorosába

Bakonybélt a Cseralja utcán elhagyva pillanatok alatt az Öreg-séd hangulatos völgyében találjuk magunkat. Igazi bakonyi, kőgörgeteges hegyoldalak mohos sziklákkal, látványos patakmeder és az erdők között megbújó történelmi emlékek kísérik itt is utunkat. Az erdei út leglátványosabb szakasza a Pörgöl-barlangot is rejtő ÉK-i, vadregényes hegyoldal. A sziklák ugyan közvetlenül az út felett tornyosulnak, de ha meg is akarjuk nézni a barlangot, akkor a kissé korábban induló SΩ jelzésen tehetünk egy rövid gyalogos kitérőt (300 m). A hivatalos néven Száraz-Gerencei-barlangnak nevezett, összesen 38 méter hosszúságú üregbe be lehet menni, s a varázslatos erdő mélyén érdemes elmélázni azon is, hogyan élhetett itt az ősember, akinek leleteit a Bakonyban elsőként itt tárták fel.

A patakvölgyben vezető erdészeti műúttól kissé távolabb halad az ún. Barátok útja (de egyes pontokon valószínűleg az erdészeti utat fektették rá a kijárt középkori útra). Nem akármilyen út ez: a Bakonybél környékén rekonstruálható, a térképen is több helyütt jelzett, 1702-ben épült Barátok útja a béli monostort kötötte össze anyaintézményével, a Pannonhalmi Apátsággal, így ma minden bizonnyal ez hazánk legismertebb középkori útja. Az út misztikumát nemcsak a gyönyörű bükkerdő „katedrálisa”, hanem az út mellett található, Közép-Európa legnagyobb halomsírmezőjének számító Százhalom is fokozza (ez utóbbit mi is meglátogathatjuk kissé odébb, ha teszünk egy gyalogos kitérőt a S● jelzésen - elég pár száz métert haladni az ösvényen).

Továbbra is kellemes, egyáltalán nem vészesen emelkedő kerékpárúton érjük el a ma már romos Kisszépalmapusztát. A balra térő erdészeti úton egészen a Kőris-hegy tetejére kapaszkodhatunk a páratlan panorámáért, igaz, meg kell küzdenünk érte, hiszen az 5,5 kilométeres úton 250 méter szintet kell leküzdenünk. Utunkat Vinye felé azonban egyenesen folytatjuk, s Kisszépalma vadászházát elhagyva balra tartunk (a P+ jelzéssel együtt), s az immáron ismét kavicsos úton kezdjük meg hosszú ereszkedésünket a Hódos-ér látványos völgyszorosa felé.

A térkép szerint a Zabola-erdőben járunk, ez a név a Szapolyaiak porvai emlékét őrzi, hiszen Szapolyai István pálos monostort alapított a közeli faluban a 15. században. A Hódos-ér völgye minden bizonnyal a Bakony egyik legkevésbé ismert, ugyanakkor nagyon is látványos völgyszorosa. Feltételezhető, hogy a patak a nevét a hódokról kapta, az viszont erősen meglepő, hogy napjainkban a WWF Magyarország által 1996 és 2008 között Gemencen, a Hanságban, a Tisza mentén és a Drávánál betelepített hódok még itt, a középhegységben is megvetették lábukat, ugyanis a patak általunk nem érintett szakaszán, Porva határában még hódvárat is építenek.

Mi a völgynek már a sziklákkal ékesített szorosába gurulunk be, ahol a hódok kevésbé aktívak, ellenben régen komoly gazdasági munka folyt itt: az 1917-ben kiépített kisvasút a vinyesándori fatelepről itt kanyargott fel egészen Imremajorig, a mai Ménesjáráspusztára. A vasút egykori nyomvonalából ma már nem sok látszik, de semmiképpen ne száguldozzunk túl gyorsan az egyébként jó minőségű és kellemesen lejtő úton. A mohos sziklafalakkal övezett hangulatos patakvölgy méltó búcsú a vadregényes Öreg-Bakonytól. Különösen, hogy légvonalban pár száz méterre már az ősfenyves található, itt a hegyoldalban pedig - amolyan igazán bakonyi módra - 4000 éves földvár sáncok állnak (a SL jelzésen egy 1,5 kilométeres körrel fel is kereshetjük a sáncokat). Ilyen a varázslatos Öreg-Bakony!

Kiérve az országútra, jobbra fordulva térünk vissza Vinyére.