Hajlított nyolcas a Bakony közepén

Itiner

• Porvától a Z jelzést követjük egészen Porva-Csesznek vasútállomásig.
• A vasútállomástól a S jelzésen emelkedünk a nyeregig Károlyháza közelében.
• A S▲ jelzésen megyünk fel a Zörög-tető hátának kereszteződéséig.
• A Zörög-tetőről a Z jelzésen (egyenesen) gyalogolunk be Vinyére.
• Vinyétől a P jelzést követjük Porva-Csesznek vasútállomásig, ahova az S jelzés ágazik le.
• A síneken jobbra fordulva, majd azokat balra elhagyva a S+ jelzésre váltunk.
• A Hódos-ér menti rétet elérve balra fordulunk a S jelzésre, ami visszavezet Porvára.

A túra részletes leírása

Porvai indulás

A Zirci-medence fölött, a szomszédos Kőris-hegy csoportjánál alacsonyabban elterülő fennsíkon található Porva. A Bakony legmagasabb hegyei és leghosszabb szurdokvölgye közötti falu ugyan szegény a látnivalókban, de fekvése mégis ideális startpont a hosszú távokat kereső túrázók számára. Egykor pálos monostor állt itt, a törökjárás idején puszta volt, majd németek költöztek területére. A lakosság főként az erdőből élt meg, vízimalmai a Hódos-éren sorakoztak. A Z jelzésen kerülve a templomot nekivágunk az enyhén emelkedő kaszálóknak. (Ezt az útszakaszt Rómer Flórisról nevezték el, aki 1860-ban az első átfogó természetrajzi könyvet írta a Bakonyról.) A turistaút egy szűk, vízmosta löszfolyosóba hív, amin a növényzet miatt szó szerint keresztül kell törni, ezért kísérhetjük azt fölülről, párhuzamosan is.

A Kőris-hegy vonzásában

Egyre mélyebben látjuk a távolodó falu tetőit, és a mező felső szélén tett éles jobbkanyar után kibontakozik a Kőris-hegy zöld háta is. Elnézve nehéz elhinni, hogy a Dunántúli-középhegység legmagasabb pontját jelöli a fehér radargömb - mindössze szerényen kiemelkedő, lankásan hanyatló lejtők szegélyezte domb rajzolódik ki a legelők túlfelén. Igaz, tömbjének nem egészen felét látjuk csak, hiszen egy fennsíkról szemléljük. Követjük egy darabig az erdőszélt, majd egy ponton (legyünk figyelmesek!) balra befordulunk az erdőbe, majd átvágunk egy árkon. Zilált, tömbökben irtott erdőrészek váltakoznak körülöttünk: néhol sudár szálbükkös, máskor bozótos fiatalos, olykor sűrű vegyes állományok következnek. A Csárda-völgy általában száraz patakárka mellé szegődünk, és a hangulatosan zegzugos ösvényt taposva érünk be Porva-Csesznek vasútállomásra.

A Cuha-vasút

A Magyarországon szokatlan, erdei vasútállomás épületében szezonálisan büfé üzemel, és megtekinthető a kis Vasúttörténeti kiállítás is. A cuha-völgyi vasútvonal a 19. század vége óta működik, amikor a Budapest-központú, sugaras szerkezetű hálózaton a mellékvonalak építése is megkezdődött. A pálya Dombóvárt kötötte össze Győrrel, és a sziklás, szűk hegyi környezet miatt kiemelkedő műszaki teljesítményt követelt a mérnököktől. (A kihívások nehézségét jelzi, hogy egyikük, Gubányi Károly az itt szerzett tapasztalatok birtokában néhány évvel később a transzbajkáli vasút mandzsúriai szakaszának építési munkáit irányíthatta.) A pálya elkészültéhez számos robbantással alakították át annak közvetlen környezetét, alagutakat fúrtak, hidakat, viaduktokat emeltek. A vonal kissé leromlott állapotban (és természetesen több felújításon átesve) ellenállt a szeszélyes patak időszakos tombolásainak, az aláhulló köveknek, és bár csekély (főleg turisztikai célú) forgalma miatt egyszer már bezárásra ítélték, megoldásai és környezete miatt ma ipari műemlék.

A Zörög-tető

Az állomásépület mögött balra kanyarodunk a S jelzésen, és a hidat keresztezve első ízben pillantjuk meg a bővizű Cuhát. Sétányunk eltávolodik tőle, sőt 1 km-rel feljebb, egy elágazásnál időlegesen búcsút is intünk a patakcsobogásnak. A S jelek fiatalosban kapaszkodnak, majd egy ritkított erdőfolt után egyenes vágatba, villanyvezeték alá térnek. Néha betérünk az erdőbe, de csak a nyeregpontban, Károlyháza alatt fordulunk le balra, hogy túránk legszebb erdőrészének vágjunk neki. A S▲ jelzés mutatja a helyes irányt, zúzalékkal felszórt szállítóút fúródik az ezüstös bükkök birodalmába. Az életerős szálerdőt egy vadászháznál búcsúztatjuk el. Innentől valamivel természetesebb állapotú, holtfát is tartalmazó gyertyános-bükkösben talpalunk, majd egy meredek, vadregényes ösvényen kapaszkodunk a Zörög-tető hátára.

A füves talajtól zöld szőnyeges erdőt rövidesen irtásfolt váltja fel, majd egyenes irányt tartva rátérünk a szemből érkező Z jelzésű turistaútra. A Zörög-tetőn egykor kilátó is állt, lapos hátát pedig a 19. század közepéig művelték. Ma már egyáltalán nem marasztaló helyszín. Megtépázott, letermelt erdőfoltok között ereszkedünk le Vinye mellékére, és a mészkő vastag padjaiba mélyülő Kőpince-barlangot érintve érkezünk meg Vinyére.

Vinye

A széles tisztás a turistautak csomópontja, számos szálláslehetőség kínálja az erdei időtöltés lehetőségét. Egy időben az Esterházy család birtoka volt, erre azonban ma már semmi sem emlékeztet - azon ritka helyeink egyike, ahol láthatóan az erdő nyugalmát kereső turizmus a meghatározó. A rövid, de evés-ivást nyújtó betérő után visszafelé indulva a P jelzésű vagy a délnek forduló úton lépünk be a Cuha-völgybe.

A Cuha-szurdok

Egy kiszélesedő ponton pihenő jelzi a cuha-völgyi turistaút kezdetét. Gázlót gázló követ, rögtön az elején a szurdok leghangulatosabb és érezhetően hűvös részén járunk: a vízfolyás lehúzza a hőmérsékletet, a nehéz, hideg levegő beszorul a szűk völgybe. A következő kanyar után esőbeálló és pihenőhely ad lehetőséget a felfrissülésre, mellette a patak egyik partján masszív sziklafalat ostromol - fölnézve felfedezhetjük a mészkő vastag padjait. Varázslatos, sziklagörgeteges szakaszon járunk; a nap csak ritkán, hosszú pásztákban színezi meg a lombokat.

A magasban zord dolomitszirtek bújnak elő a növényzet takarásából, amikor a víz (és vele a turistaút) nagy hurokkal kerüli a sziklakiszögelléseket. Átlépünk a vasút magasan ívelő viaduktja alatt, és nagy kanyart írunk le - a túloldalon érdekes műtárgy tűnik fel a lejtőn, a zöld lombfüggöny túloldalán: a „félalagútnak" tűnő, a lejtő felé lyukas cső az ország egyetlen omlásvédő boltozata, egy a cuha-völgyi vasútvonal bravúros mérnöki megoldásainak sorából. Lassacskán megszelídül a nyugtalan tájkép, egy újabb vasúti híd után átkelünk az utolsó gázlón, és a völgytalp kiszélesedik. A patak széles, ár öntözte réten kanyarogva kerülgeti saját hordalékát, a turistaút pedig tágas erdei sétányként éri el a S jelzésen a Porva-Csesznek vasútállomást.

Malmok helyén, legelők hátán

A síneken jobbra indulva pár méter után az erdőbe fordít a S+ jelzés. A letermelt erdőrészek foltjainak forgataga után egy széles, árnyas hátat követünk, majd egy vadföld sarkánál, kidőlt fák és mély árok között kezdünk ereszkedni a Hódos-ér völgye felé. Keskeny ösvényünk vízmosta, barázdált úttá változik, amikor terebélyes rétet érünk.

Jobbra vágunk át rajta, egy idős tölgymatuzsálem mutatja az utat. A patak völgyét egészen idáig követte a '70-es évekig gazdasági kisvasút - bár ma már szinte semmi sem utal rá, a bakonyi hálózat hossza fénykorában meghaladta a 30 kilométert. Balra indulunk a S jelzésen, mely a hosszú, vizes talajú, hűvös rétet szeli keresztül - az elhelyezkedése miatt dús füvű tisztásláncolaton valaha állatok legeltek, de amint az egyik árok neve mutatja, üveghuta is üzemelhetett rajta. A turistautat Dornyay Béláról, a Bakony első turistakalauzának szerzőjéről, neves kutatójáról nevezték el. A mélán hömpölygő, de sosem kiszáradó Hódos-ér valaha a porvaiak vízimalmainak sorát látta el sosem fáradó energiával.

Balra fordulva a vízfolyás lassan elenyészik, az útvonal pedig célegyenesbe fordul. A tágas legelőkön átvágva Porva temploma mutatja a helyes irányt.