Indiánok és hippik nyomában a Bakonyban

Itiner:

• A buszmegállónak is nevet adó Petőfi utcán gyalogolunk ki Bakonybélről a S jelzésen, a Szent-kút irányába.
• A zarándokhelyet elhagyva az elágazásban a P◼ jelzést választjuk.
• A S jelzésen érjük el Ráktanyát.
• Onnan visszagyalogolunk Augusztintanyára, s a Felső-Hajag oldalában átváltunk a P jelzésre.
• A P jelzésről tegyünk kitérőt a hangulatos Tiszta-víz-forráshoz a P● jelzésen!
• Elérve az erdészeti betonúton haladó országos K jelzést, azon balra fordulunk.
• A KΩ , majd a P+ jelzésen jobbra tartva kapaszkodjunk fel a Pénz-likhoz.
• A P+ jelzésen folytatva utunkat ereszkedjünk le a betonútra, s azon jobbra tartva, először a P, majd a K jelzést kövessük Bakonybél irányába!
• A Hideg-völgyet elérve forduljunk jobbra a P+ jelzésre, amely bevezet a falu központjába, a monostorhoz.

A túra részletes leírása

Szerzetesek, remeték, na és persze a betyárok: a Bakonyi rengeteg legendája

A település központjából a Petőfi utca folytatásában egy széles dózerút (S és P◼ jelzés) vezet a gyönyörű Borostyán-kúthoz (ahova sajnos sokan autóval mennek ki). Érdemes megcsodálni a helyet és elmeditálni a hírhedt bakonyi rengeteg történetén. A Bakony első „legendás” lakói a remeték voltak: Szent István 1018 körül alapította Bakonybélen a bencés monostort. A megkapó szépségű, kis tavat tápláló Borostyán-kút és az itt álló kápolna a monostor híres lakójának, Szent Gellértnek állít emléket, aki 1023-1030 között vezette az intézményt, s remeteként szívesen időzött a karsztforrásnál. Ebben az időben az erdőrengeteg valóban áthatolhatatlan és lényegében lakatlan volt. 

A szerzetesek legendáját azonban nem csak a megújult (és látogatható) Szent Mauríciusz Monostor öregbíti, hanem hazánk legjellegzetesebb, s talán legismertebb, több helyütt ma is rekonstruálható középkori útja, az 1702-ben épült Barátok útja is, amely a béli monostort kötötte össze anyaintézményével, a Pannonhalmi Apátsággal.

A bakonyi rengeteg leghíresebb „lakói” minden bizonnyal a szeretett-félt betyárok voltak, de róluk még később ejtünk szót bővebben. Folytassuk utunkat a széles, dózeres úton, s nemsokára elérjük a P◼ elágazást: érdemes ezen továbbmenni, hiszen ez a Fehér-kő és a Szekrényes-kő vadregényes, kőgörgeteges aljában, hamisítatlan bakonyi tájon emelkedik a Fehér-kő-árokban. A sziklákat elhagyva, az ösvény tetején legyünk szemfülesek, a jelzés az ösvényt balra elhagyva kikapaszkodik a már ismert dózerútra. Ezután a S jelzést követve, a szintén kulcsosházként üzemelő Augusztintanyát érintve jutunk el a Ráktanyához (ha nem térünk be a Ráktanyára, akkor Augusztintanyáról a S jelzésen kell tovább menni a Hajag irányába).

A bakonyi tanyák népe

A Magas-Bakony déli részén kialakult hegyvidéki tanyavilág - amely virágzása idején mintegy 100-150 tanyából is állt - igazi földrajzi és történelmi kuriózum hazánkban, s a nem annyira közeli Szentgál településhez kötődik. Ennek határában található ugyanis Európa egyik legnagyobb őshonos tiszafása. E hidegkedvelő fafajta a jégkorszakból maradt itt egy északi kitettségű, hűvös hegyoldalban. Mivel a tiszafából remek íjat lehet készíteni, Szentgál a királyi íjászok és vadászok területe lett, határa ezért maradt évszázadokon át óriási. Az erdőrengeteg az 1836. évi törvények által előírt tagosítás során került feldarabolásra, s mivel az ipari fellendülésnek hatalmas nyersanyagigénye volt, a viszonylag lankásabb bakonyi tájból gyorsan tűntek el az erdők, helyüket átadva a ma is látható szántóknak és legelőknek, ahol település nem, hanem csak tanyák jöttek létre. A tanyavilág egy érdekes tájhasználatot és kultúrát teremtett, a még ma is álló gyümölcsösök például egyfajta génbanknak tekinthetők. E páratlan településszerkezet azonban nem volt hosszú életű, az 1950-es évek elején a mindent kontrollálni akaró államhatalom gyorsan és hatékonyan szorította ki innen a gyanús távolságban élő kívülállókat, az épületekből hírmondóba is alig maradt néhány. A Ráktanya az egyik megmaradt hírmondója e letűnt világnak. A Gyalogcincér Természetjáró Egyesület által üzemeltett kulcsosház és erdei iskola (Ráktanya) kiváló helyszín egy táborozáshoz és ennek az ősi hangulatnak az átéléséhez. Ebben az esetben lehetőségünk van egy sétára is a környéken, további tanyák meglátogatására.

A szivárványföldön

A Ráktanyáról vissza kell gyalogolnunk az Augusztintanyához, onnan pedig a P és S jelzések kettősét követjük a Középső-Hajag irányába. A csúcsra azonban nem megyünk fel (kilátás amúgy sincs sok), hanem az elágazásban követjük a P jelzést. Ezen a környéken érezzük, hogy mindentől messze vagyunk, s valóban, a Hajag a csillagászok és fotósok kedvelt célpontja, amely ugyan hivatalosan még nem csillagoségbolt-park, de remélhetőleg hamarosan az lesz (mindenesetre nem véletlen, hogy Bakonybélen találjuk a Pannon Csillagdát is, amely szintén érdekes kiegészítő programja a túrának).

Ahogy a P jelzés elhagyja a bükköst és visszakanyarodik, jobb kéz felé fordulva megpillantjuk e belső rész elhagyatott, szép rétjeit, középen az Öreg-hálással. 1999-ben itt tartotta találkozóját a Szivárvány Család nemzetközi ökohippi-közösség, amelynek egyes tagjai aztán annyira megszerették a magával ragadó tájat, hogy később területet vásároltak itt (a mező szélén haladó jelzéstől jobbra). Egész évben ugyan nem tartózkodnak itt, de fából készült sátorvázaikat láthatjuk a mező peremén. A gyönyörű réteken haladva találunk itt teljesen, vagy részben elhagyatott tanyákat is, s akinek van ideje és kedve, felfedezheti a rejtélyes – és nehezen megtalálható - Mátyás-pincét is. (Ez egy 18. századi boltíves nyári kőakol, olyan, mint egy feltárt pincealagút az erdő mélyén, kéménnyel: a legenda szerint Mátyás király vadászkunyhója volt).

Indián harcok földjén

A '60-as években még kulcsosházként üzemelő Öreghálás fölött, a T elágazásban jobbra fordulunk, s a P jelzésen maradva, hangulatos patakokat követve nemsokára elérjük a P● jelzés elágazását, amelyet követve a Bakony legnagyobb forrását látogathatjuk meg. A foglalatlan vízfeltörést érdemes felkeresni, a mintegy 2 méteres átmérőjű forrásmedencében kristálytiszta víz bugyog fel az erdő mélyén. Ez a vadregényes hely ad otthont minden év nyarán pár hétre a bakonyi indiánoknak, akiknek egykori vezetője Cseh Tamás volt, s akik meglepő hűséggel követik egyes indián törzsek szokásait.

Savanyú Jóska rejteke

Visszatérve az elágazáshoz a beszédes nevű Szénahordó úton érjük el a Bakonybél felé tartó erdészeti műutat. De mielőtt jobbra kanyarodnánk a falu felé, érdemes balra kitérőt tenni a Hajszabarna északkeleti oldalában található Pénz-likhoz, az Öreg-Bakony egyik legrejtettebb barlangjához. A járatba ugyan csak barlangászok mehetnek le, de ha valahol, itt igazán átérezhetjük a Bakony hangulatát. A lakályosnak nem nevezhető Pénz-lik Savanyú Jóska egyik búvóhelye volt a legenda szerint.

A bakonyi erdők leghíresebb egykori „lakója” ugyan minden bizonnyal Sobri Jóska, akinek vélt, vagy valós rejtekhelyeivel több helyen találkozunk a Bakonyban. Kevésbé ismert „kollégája”, Savanyú Jóska azonban az 1880-as években az ország legkeresettebb betyárja volt, aki szintén a hegység területén működött. Állítólag alacsony termete segítette sokszor, hogy elrejtőzhessen a legkisebb sziklahasadékokban is. Ki tudja, hogyan és mire használta a Pénz-likat? Mindenesetre az 1886-os bírósági tárgyalásán nem kevesebb, mint 29 bűntettel vádolták meg - igaz, gyilkosságot nem tudtak rábizonyítani, s alakjának megítélésében itt is közrejátszik, hogy alapvetően a gazdagokat fosztogatta.

A P+ jelzésen folytatva utunkat ereszkedjünk le a betonútra, s azon jobbra tartva, először a P, majd a K jelzést kövessük Bakonybél irányába! A hangulatos erdőben a betonon gyalogolva lesz időnk feldolgozni a sok látnivalót. A Hideg-völgyet elérve forduljunk jobbra a P+ jelzésre, amely bevezet a falu központjába, a monostorhoz.