Cuha-kör Csesznekről

Itiner

• A suttonyi buszmegállótól a Z jelzésen indulunk útnak a faluval ellentétes irányban.
• Áttérünk a S jelzés bal oldali ágára, amit egészen a Cuha-völgyig követünk.
• A Cuha-völgyben jobbra fordulunk a P jelzésre, amin Vinyéig gyalogolunk.
• Vinyétől a S jelzésen indulunk Csesznek felé.
• Egy mezőgazdasági tábla sarkánál a jelzés elveszik, itt válasszuk inkább a jelzetlen dűlőutat, ami a szántó szélén visszacsatlakozik a S jelzésbe.
• Az út végén ismerős szakaszon, a Z jelzésen érkezünk a felüljáróhoz, ahol a buszmegálló van.

A túráról részletesen

Át a Cuha-völgybe

Cseszneknek hátat fordítva, a Z után a S jelzésen kezdünk kapaszkodni a kis platók közti völgyben, hogy a Cuha-patak irányába eredjünk. A Bakony medencéiben szétteregetett poranyag eleme, a lösz a jégkorszaki szelek hírmondója. Egy alagútszerű löszmélyút-szakasz után érintjük a fatelepet, majd élesen balra elhagyva az erdei utat a sűrűbe fordít a jelzés. Az emelkedő nem tartogat különösebb izgalmakat. Villanyvezeték alá szegődünk, és sűrű, marasztaló bozót kísér mindkét oldalon - nyáron itt jól jön a hosszúnadrág a derékig érő csalán miatt. Szerencsére a fatelep után 1 km-rel megérkezünk a nyeregpontba, ahonnan kis kitérő Károlyháza, az egykori vadász-, mai erdei vendégház.

Jobbra a szálbükkös hívogat, de a jelzés lefelé indul a villanyvezeték kietlen pásztáján. Néhol röviden belesünk az erdőbe, mélyutakon keresztezünk egy elegyes fenyvesfoltot, majd alaposan megritkított bükkös sarkát érintjük. Végül fiatalos takarásában érjük el a Cuha-völgy sétányát. Itt még egyáltalán nem mutatja látványos arcát a völgy, a hordalékát kerülgető, azaz meanderező patakot széles, vizenyős rétek szegélyezik. Jobbra, a P jelzésen kell Vinye felé indulnunk.

A Cuha-patak mentén

Szép erdei sétányon gyalogolunk, hangulatos utunk még nem is sejteti a ránk váró tájképi izgalmakat. A ligetes, tisztásokkal szaggatott erdő egyre jobban záródik, sötét lombtetője alatt egyszer csak a patak gázlója teszi próbára ügyességünket. (Ezeken a pontokon áradás idején visszafordulásra is kényszerülhetünk.) Ahogy haladunk egyre lejjebb, látványosan megnő a mederben heverő sziklák sűrűsége, és a völgy is szűkül. A Cuha a szláv eredetű „szuha" szó változata, jelentése száraz - utalva ezzel a nyáron kiszáradó, vagy alacsony vízhozamú patak egyik jellemző tulajdonságára. Újabb gázlók után átkelünk a vasúti sínek alatt (melyek éppen egy alagútból bújnak elő), és a vízfolyás mellé szorulunk. A tanösvény tábláit olvasva részletes információkat szerezhetünk a terület sajátosságairól.

A szurdok

Ha átkelünk a patakon, hogy a sínek közeléből körbenézzünk, kis kőbányák üregei foltozzák a sziklásodó hegyoldalt - anyagukat vörös, vasas bemosódások színezik. A turistaút eléri a szurdokot, összezárnak a falak, jobboldalt hangosan zúg a bukdácsoló, utat kereső patakvíz. A gázlókat 2021-ben „tipegőkkel”, azaz a mederben rögzített kövekkel tették biztonságosabban járhatóvá. A túloldalon érdekes műtárgy tűnik fel a lejtőn a zöld lombfüggöny túloldalán: a „félalagútnak" tűnő, lejtő felőli oldalán lyukas cső az ország egyetlen omlásvédő boltozata, egy a cuha-völgyi vasútvonal bravúros mérnöki megoldásainak sorából. A magasban zord dolomitszirtek bújnak elő a növényzet takarásából, amikor a víz (és vele a turistaút) nagy hurokkal kerüli a sziklakiszögelléseket.

A vasútvonal

A kanyar túlvégén az alagútból előtűnő sínek magas viadukton keresztezik a patakot. A híd fehér mészkőből rakott pillérei alatt sétálunk tovább. A cuha-völgyi vasútvonal a 19. század vége óta működik, amikor a Budapest-központú, sugaras szerkezetű hálózaton a mellékvonalak építése is megkezdődött. A pálya Dombóvárt kötötte össze Győrrel, és a sziklás, szűk hegyi környezet miatt kiemelkedő műszaki teljesítményt követelt a mérnököktől. A kihívások nehézségét jelzi, hogy egyikük, Gubányi Károly az itt szerzett tapasztalatok birtokában néhány évvel később a transzbajkáli vasút mandzsúriai szakaszának építési munkáit irányíthatta. A pálya elkészültéhez számos robbantással alakították át annak közvetlen környezetét, alagutakat fúrtak, hidakat, viaduktokat emeltek. A vonal kissé leromlott állapotban (és természetesen több felújításon átesve) ellenállt a szeszélyes patak időszakos tombolásának, az aláhulló köveknek, és bár csekély (főleg turisztikai célú) forgalma miatt egyszer már bezárásra ítélték, megoldásai és környezete miatt ma ipari műemlék.

Hűs szurdokút

A következő kanyar után esőbeálló és pihenőhely ad lehetőséget a felfrissülésre, mellette a patak egyik partján masszív sziklafalat ostromol - fölnézve felfedezhetjük a mészkő vastag padjait. Gázlót gázló követ, a szurdok leghangulatosabb, és érezhetően hűvös részén járunk: a vízfolyás lehúzza a hőmérsékletet, a nehéz, hideg levegő beszorul a szűk völgybe. Varázslatos, sziklagörgeteges szakaszon járunk, a nap csak ritkán, hosszú pásztákban színezi meg a lombokat. Szerencsére a 19. század végén beton helyett még a helybéli mészkőből építkeztek, ezért a vasút hosszú támfalait szépen elrejti az életterét megtaláló, sötét mohalepel. A vadregényes szurdok sétánya néhányszor még keresztezi a patakot, végül egy kiszélesedő ponton pihenő jelzi a cuha-völgyi turistaút végét. Ha átkelünk a patakon (a vízbe gázolva vagy egy kis hidacskát igénybe véve), perceken belül Vinye erdei telepén találjuk magunkat (az utolsó métereken jelzetlen utat követve).

Vinye

A széles tisztás a turistautak csomópontja; számos szálláslehetőség kínálja az erdei időtöltés lehetőségét. Egy időben az Esterházy család birtoka volt, erre azonban ma már semmi sem emlékeztet - azon ritka helyeink egyike, ahol láthatóan az erdő nyugalmát kereső turizmus a meghatározó. Vinyét a S jelzésű turistaúton hagyjuk el keleti irányban, rövidesen mellőzzük a Kőpince-barlang 14 méter hosszú üregét - a kemény mészkőből az erózió kipusztította a puhább, betelepült kőzeteket, így keletkezett a kis járat. Fölfelé egy víz oldotta kürtő tör a felszínre.

Vissza Csesznekre

Utunk jellegtelen, szétzilált erdőfoltokon át emelkedik, majd éles balkanyar után kijut egy tágas szántó szélére. A jelzés itt lényegében elvész - valójában egy bozótos, benövényesült sávra tér, melyet kihívás megtalálni, és bosszantó végigjárni. Érdemes inkább a szántószéli földutat követni, a túlvégén derékszögben jobbra fordulni, így visszajutunk a turistaút - már járható - szakaszára.

Az utolsó kilométereket ismét erdőben tesszük meg: szép, középkorú szálbükkös peremén vezet a Dornyay Béláról, a Bakony első turistakalauzának szerzőjéről elnevezett turistaút. A hosszas vándorlás végén visszacsatlakozunk a Z jelzésbe, melynek bal ágán, a már ismerős löszmélyúton leereszkedhetünk a suttonyi buszmegállóhoz.