Megosztás
Megjelölés
Nyomtatás
GPX
KML
Túra tervezése ide A túra másolása
Beágyazás
Kalóriaszámláló
Gyalogtúra

Barangolás az Óriások asztalán

· 1 értékelés · Gyalogtúra · Bükk-fennsík · nyitva
A tartalmat készítette:
Magyar Természetjáró Szövetség igazolt partner  A felfedezők választása 
  • Huta-rét
    / Huta-rét
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az Ablakos-kő-völgy előtérben, hátul a Mátra-gerinc (Bálvány)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Három-kő tetején
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Töbör-rally a Zsidó-rét turistaútján
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Start- és végpontunk, Bánkút (a turistaház)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Bepillantás az Őserdőbe, ahol a természet az úr
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Eltűnt kisvasút nyomvonalán (Kis-Huta-rét)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Út az Olasz-kapu torkában
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Csurgóhoz érkezve
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kaszálórét (Zsidó-rét)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A nehezen megtalálható sárga jelzés Bánkútnál
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A találóan elnevezett Keskeny-rét a Három-kő előtt
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Tökéletes pihenőhely: a Tar-kő
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Kilátás a Mátra felé a Petőfi-kilátóból (Bánkút)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Mély-Sár-völgy végénél
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Három-kőről kitekintve Felsőtárkány medencéje felé
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Erdei szakaszok és rétek váltakoznak
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Érkezés a Tar-kőre
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Töbör borókákkal a Zsidó-réten
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Természetközeli állapotú erdő a Tar-kői ereszkedőn
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Fekete-sár rétje az Olasz-kapunál
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Párhuzamos turistautak a Faktor-rétnél
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Töbörmezős tisztás a Faktor-rét után
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Három-kő (délkelet felé)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Északi fények naplementekor (Bálvány)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Nyugtató látvány: nagy tarvágásoktól mentes erdőhátak délnyugaton (Tar-kő)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Úton a Virágos-Sár-hegy oldalában
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Háttérben a Mátra, előtérben a Tar-kő a Három-kőről nézve
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az egykori turistaház, a bánkúti Fehér Sas panzió
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Káposztáskert-lápa
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Úton a Három-kő és a Tar-kő között
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Az Olasz-kapu, kijárat a fennsíkról
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Huta-rét
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Elegyes fenyvesektől kellemes ösvény a Káposztáskert-lápán
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Bükk-fennsík északi szegélyén (Kis-Huta-rét)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A Huta-rét felé
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Balra, a magasban a Bálvány kilátója a sípályák fölött
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Alkonyul a Bükk-fennsíkon (Bálvány)
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / A jelzetlen út a bánkúti kis sípályák tetején
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
  • / Panorámaképen a Bükk-fennsík a bánkúti Petőfi-kilátóból
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
ft 3800 3600 3400 3200 3000 2800 2600 10 8 6 4 2 mi Bánkúti turistaház Bánkúti turistaház Petőfi-kilátó (Bálvány) Zsidó-rét Olasz-kapu és Fekete-sár Tar-kő Három-kő Huta-rét

A Bükk fennsíkjának kellemes hangulatú kaszálórétjeit és panorámás mészkőszirtjeit fűzi fel túránk, mely a hegység két legmagasabban fekvő kilátópontját is kínálja. A körséta során egyszerre ismerkedhetünk meg a sok évszázados bükki erdőhasználat lenyomataival, a hatalmas rengeteg eredeti állapotával, illetve az évmilliók során kialakult karsztfelszín történetével.
nyitva
közepes
18,5 km
6:00 óra
432 m
432 m

Nem kell nagy képzelőerő hozzá, hogy megértsük, miért is ragadhatott az „Óriások asztala" elnevezés a Bükk-fennsíkra: távolabbról szemlélve a hegység egy markáns csúcsok nélküli, határozottan a környezete fölé emelkedő platóban tetőzik. Az ország legnagyobb átlagmagasságú kistája helyzeténél fogva klímájában és növényzetében is elkülönül környezetétől, éppen ezért nincs még egy hely hazánkban, ahol a hegyvidéki jellegeket ennyire határozottan érzékelhetnénk. A mészkőn kialakult változatos karsztos formakincs szintén szembetűnő vonása a Bükk-fennsíknak: a turistautak mentén nehezen járható karrmezők húzódnak, mohos szirtek emelkednek, a plató magasságát pedig büszke sziklabércek hangsúlyozzák. A mélyben rejlő üregrendszerek felé töbrök, víznyelők és barlangnyílások mutatnak irányt.

A biztos bánkúti bázist hátunk mögött hagyva a Bükk-fennsík karsztjelenségeinek, erdőségeinek és tágas rétjeinek felfedezésére indulunk. Szelíden hullámzó tájon járunk, a megerőltető emelkedők hiányoznak, de ez senkit ne tévesszen meg: a plató kiemelkedésénél fogva tágas hegyvidéki panorámákkal jutalmaz, amikor peremére érünk. Útvonalunk során meghatározó tájképi elem a zárt erdőket felnyitó, hosszúkás tisztások láncolata, melyeknek felszínét ovális mélyedések ragyázzák. Az emberi jelenlét nyomaiként megőrződött kaszálórétek testét mészkő és víz örökös birkózásából született töbrök színesítik. Utunk aztán szirtekre hív: a fennsík letörésének ékes sebeiként fehérlő Három-kő és Tar-kő sziklahomloka nagyszerű kilátást nyit a terebélyesen hullámzó bükki tájra. Közben egyre háborítatlanabb erdő árnyékát élvezhetjük, és az Őserdő szegélyén sétálva egy erdőrezervátumba is beleshetünk. A fennsík északi peremén gyaloglunk vissza Bánkút felé: régi fakihordó kisvasút nyomvonalán, olykor hűs fenyvesek oltalmában érintjük a Fekete-sár szellős kaszálóját, majd a Huta-rét pádisi hangulatú tisztását. Végezetül még felkapaszkodunk a Bálvány kilátójába, hogy a Felvidék irányába is kitekintsünk.

A szerző tippje

  • Túránkhoz ideális szálláshely Bánkút, ahol a turistaház és a panzió is szállást, valamint étkezési lehetőséget kínál. Itt töltve néhány éjszakát több irányban is felfedezhetjük a fennsíkot.
  • Szintén kiváló szálláshely a Hármaskúti-erdészház vagy a Csurgói-erdészház, melyek kulcsosházakként üzemelnek.
outdooractive.com User
Szerző
Dömsödi Áron
frissítve: 2020-05-07

Nehézség
közepes
Technika
Állóképesség
Élmény
Táj
Legmagasabb pont
Bálvány, 956 m
Legalacsonyabb pont
808 m
Ajánlott időszak
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.

Pihenő

Bánkúti turistaház

Javaslatok és linkek

Kezdőpont

Bánkút, parkoló (888 m)
Koordináták:
DD
48.097861, 20.481794
DMS
48°05'52.3"N 20°28'54.5"E
UTM (Univerzális Transzverzális Mercator)
34U 461417 5327307
w3w 
///dobbant.bóbiskol.újratölt

Végpont

Bánkút, parkoló

Útleírás

Itiner

  • Bánkútról a K jelzés déli ágán indulunk el, ezt követjük a Három-kő elágazásáig.
  • A Három-kőre a Z▲ jelzésen teszünk kitérőt, majd ezen is térünk vissza.
  • A Tar-kő hátára a K jelzésen kaptatunk föl.
  • A Tar-kő kilátóhelyére a K▲ jelzés vezet ki, majd ennek másik ága köt vissza a Kéktúrába.
  • A K jelzés vezet le a Virágos-sárhoz, az Őserdő kerítése mentén.
  • Az Őserdő 2. kapujához érve a Z jelzésen észak felé folytatjuk utunkat.
  • Az elágazásnál jobbra váltunk a K+ jelzésre.
  • A K+ jelzést követjük a Huta-rét elágazásáig (a Hármaskúti-erdészház kapujáig).
  • A S jelzésen kitérőt teszünk a Huta-rétre, majd ellenkező irányban, Bánkútig követjük a S jeleket.
  • Bánkútról a K▲ jelzésen kapaszkodunk föl a Bálvány kilátójához, majd ezen is térünk vissza.

A túra részletes leírása

Bánkút

Bánkút parkolójától több irányba fordulva is sípályákat találunk: a magasba emelt Bükk-fennsík hűs klímáját és az északias lejtők hótartó képességét a '60-as évek óta használják ki a ma is működő pásztákon (a Felső-Borovnyák és a Bálvány oldalában). A fennsík középső vonalában, bővizű forrás mellé épült fel 1930-ra a Bánkúti Turistaház, mely most a Fehér Sas Panzió nevet viseli. A terület birtokosa, Pallavicini Alfonz Károly őrgróf a Magyar Turista Egyesület rendelkezésére bocsátotta a helyszínt évi 1 pengő (jelképes) bérleti díj fejében, direkt a ház építésének céljára (melyhez építőanyaggal és fuvarral is hozzájárult). A kezdetben népszerű turistalétesítmény a 2. világháborút követően állami kezelésbe került, és a szükséges korszerűsítések, felújítások elmaradása miatt fokozatosan tönkrement. A hányattatott sorsú létesítmény a '80-as évek végére bezárt, és magára hagyva teljesen lepusztult. A romokat '97-ben vásárolták meg, a panzió azóta üzemel. Ellenkező irányban, a sípályák lábánál találjuk a mai turistaházat, a Bánkúti Síklub síházát.

A turistatörténelem fontos mérföldköve a ház megépülése, de túránk felsorakoztatja azt is, mi vonzza a természetjárókat a Bükkbe. Elstartolunk a K jelzésen, mely rövidesen irtásfolton halad át (ebből szerencsére nem lesz sok útvonalunkon). Jobbra láthatjuk a Bálvány kilátóját (végcélunkat), és az alatta hullámzó, üdezöld kaszálóréteket, amiket télen ellepnek a síelők. A következő kilométeren sűrű erdők és bájos rétek váltakoznak, irányunkon csak a Faktor-réten módosítunk (egy bükk törzsén képes madonna figyel). Délnek fordulunk, és köves szállítóúton kanyargunk. Sok helyen sűrű, fűszeres illatú fenyvesek tarkítják az erdőt: jelenlétük nem természetes, hanem régi emberi döntések eredménye. A környékbeli ipar hatalmas faéhsége a 18-19. században óriási foltokban tüntette el a pagonyt, a visszaerdősülést pedig a legeltetés akadályozta. A fenyőfajok (különösen az itt látható lucos) gyorsan növekednek, ezért a fahiány gyors orvoslására egy időben előszeretettel telepítették a Bükkben (és más középhegységeinkben is) - most hangulatos erdőrészek, de a melegedő és szárazodó klíma, az elmaradó tartós hótakaró kikezdi egészségüket, ezért sok helyen megbetegednek, végül elpusztulnak, az erdészet pedig letermeli őket.

A fennsík töbrei

Egy S-kanyar végén ösvényre lépünk, és a Mély-Sár-völgy töbörsoros völgyébe érkezünk. A Bükk-fennsíkot valaha a környező tűzhányók által szétszórt vulkáni törmelék, tufatakaró borította - ezt a mainál csapadékosabb éghajlaton lefolyó patakok lassan lepusztították, ezzel kitakarva a karsztfelszínt. Azonban a víz és mészkő kölcsönhatása már lefedett állapotban megkezdődött, ahogy a vízfolyások átfűrészelvén magukat a tufarétegen, elérték a mészkőtestet, és megkezdték a kőzet oldását. Így víznyelők keletkeztek, de ahogy a patakok egyre hátrébb réselték át a vulkanikus réteget, sorban újabb tölcséreket oldottak. A korábbi víznyelők így inaktívvá váltak - maradványaik a töbrök, e mély, tál alakú kis formák, melyek fenekén megreked a hideg levegő, és még nyáron is meglepően alacsony hőmérsékleteket rejthetnek. Semmihez sem hasonlítható, zöld bársonyként hullámzó tisztások nyitják fel az erdőt, leplükből csak a borókabokrok sötét sziluettjei türemkednek elő.

A Zsidó-réten

A K jelzés visszatér az erdészeti nyomra, és jobbkanyart vesz. Enyhén emelkedéssel ösvényre térünk, majd egy esőház mentén bitumenre lépünk. Néhány kanyar még, és a Bükk-fennsík egyik legmegkapóbb pontján állhatunk: a Zsidó-rét hatalmas, hosszúkás töbörmezője élénk felszínű tisztásként nyújtózik, formavilágával, borókás növényzetével, és a szegélyező fenyvesekkel hangulata a Pádis fennsíkját idézi. A 18. századtól kezdve a közeli tégla- és vasgyárak, valamint az üveghuták hatalmas területeken tüntették el a bükki erdőket. Megjelent ugyan az erdőgazdálkodás szükségessége, eleinte tapasztalt liptói erdőmesterek (erdészek) segítségével kataszterek készültek, a letermelhető mennyiség mellett már a vágásfordulókat és a felújítás menetét is szabályozni kezdték, de a korabeli erdőhasználatban nagyon fontos szerepet töltött be a legeltetés és a makkoltatás. A hegyvidéken szarvasmarhák, lovak, disznók és juhok kószáltak, melyek tömegesen rágták le a csemetéket - ezzel tisztások alakultak ki. Méreteikről beszédesen árulkodik az adat, miszerint 1911-re Létrás, Jávorkút és a mai Nagy-mező térségében ezek összeértek, és hatalmas rétként olvadtak együvé. Napjainkra természetesen sokuk eltűnt, a meglévők is zsugorodtak, de léteznek még: ezt pedig a kaszálásnak tudhatjuk be. A korábban az állatok takarmányozását szolgáló tevékenység a talaj számára is ideális, mert nem tömöríti azt, továbbá segít megőrizni e sajátos élőhelytípus fajösszetételének sokszínűségét - épp ezért manapság főleg természetvédelmi céllal folytatják.

A plató peremén: a Három-kő

Elmaradoznak a töbrök és a borókabokrok, és a Keskeny-rét szűk, mégis napfényes pásztáján érkezünk elágazáshoz: a Z▲ jelzés vezet ki a Három-kőre. Rövid erdei sétával, barátságosan enyhe emelkedővel lyukadunk ki a Déli-Bükk páholyába: a gyepes terasz szabdalt sziklarengeteggel törik le, határozottan rajzolva meg a fennsík peremét. Nyugati irányban a Tar-kő hatalmas homloka uralja a látképet, mögüle a Mátra gerince bukkan elő. A déli hegységrész hatalmas, zöld hegytengerének varázslatos látványát közvetlenül alattunk csúf tarvágások hatalmas foltjai rondítják. A megbolygatott, felbontott erdő képe a tájhasználat napjainkra jellemző feszültségeinek bélyege: a klímaváltozás lassítása és hozzá kapcsolódóan az erdei életközösségek oltalmazása, valamint a természet megbecsüléséhez elengedhetetlen ökoturizmus az erdők zavartalanságát, védelmét kívánja meg, miközben az egyre növekvő népesség fogyasztási igényei nélkülözhetetlenné teszik a nagy volumenű fakitermelést. Ha tekintetünket a Tar-kőre emeljük, a Bükk legmagasabb természetes kilátóhelyét vizslathatjuk, ami ráadásul utunk következő állomása.

Át a Tar-kőre

Visszatérünk a Kéktúrára, és balra fordulva nekivágunk a (viszonylag könnyű) emelkedőnek. A változatos erdőben a talajt egyre több helyen törik át mészkőkibúvások, jelezvén, hogy közeledünk. A 949 méteres magasságot jelző betontömböt már a  K▲ jelzésen elhagyva sűrű lágyszárúszőnyeg jelenik meg, sejtetvén, hogy növényzettípusok határa közeleg. És valóban: eltűnnek a fák, és sziklagyepre lépünk (melyet a taposás és talán kaszálás véd meg a változástól). Előttünk, a távolban az Ódorvár csúcsa őrködik a Hór-völgy kijárata fölött, kelet felé tekintve pedig a Kőlyuk-Galya magasodik szomszédsága fölé. Jól érzékelhetően kirajzolódik a Bükk-fennsík déli letörése, melyet a Három-kő sziklaszirtjei és gyepes teteje uralnak. A Tar-kő alatt széles és hosszú sávban csúnya tarvágások, illetve régebbi letermelések nyomai szabdalják a tájat, mindössze az erdő maradványáról beszélhetünk (jelen állapotában). Nyugat felé azonban jobb a helyzet, a kövek alatt nem szeli fel semmi a rengeteget (ebből a szögből). A háttérben a mátrai Kékes tömbje kéklik, de a Vár-hegy alatt Felsőtárkány, mögötte Eger ablakai is megcsillannak.

A fennsík híres kövei többnyire szabdalt, máshol sík felületű falakként uralják a bükki tájat. A közel függőlegesen álló mészkő rétegek az őket aládúcoló palák gyorsabb pusztulása következtében támasztékukat vesztették, majd elhasadva leszakadtak - így óriási, fehérlő sebek maradtak hátra. A kövek vonulatán járva ezekről tekinthetünk le (a Három-kőtől a megbontott Bél-kőig). Üregeik, párkányaik, sziklagyepeik gazdag élővilágnak biztosítanak menedéket, számos védett ragadozómadár költőhelyei.

Az Őserdő, az eredeti vadon makettje

Ha tehetjük, időzzünk hosszan a Tar-kőn, élvezzük ki a mesés kilátást, hiszen utunk hátralévő részét újfent a rengeteg és rétjeinek birkózása fogja uralni. Elegyes kor- és fajszerkezet jellemzi azt az öreg, természetközeli állapotú erdőrészt, amin keresztül a Tar-kő oldalában ereszkedünk. Bár a bükk az uralkodó elem, a gyertyán is megjelenik: az egykori legeltetés és makkoltatás idején hódított teret ezeken a területeken. Jobbra fordulunk a K jelzéssel, és rövid kaptató végén (letaposott) kerítéssel szembesülünk: az Őserdő kapujában állunk. A belépés tilos, de a drótháló mellett baktatva, a rezervátum védőzónájából is kiválóan rálátunk e különleges erdőrész matuzsálemeire. A terület az Erdőrezervátum Program része, ennek megfelelően benne semmilyen emberi beavatkozás nem történik, a természetes körforgás szervezi az erdő életét. Az idős fák (főként) szélviharok alkalmával elhasadnak, kidőlnek, korhadó testük pedig számtalan lebontó szervezetet éltet, illetve humuszként gazdagítja a talajt. A dőlések meglékelik a lombkoronát, ezért a napfény az erdőaljig hatol, ahol a csemeték versenyre kelve növekedésnek indulnak. Így változatos korösszetételű, egyenetlen kombkoronaszintű erdőt láthatunk, mely menedékessége kimagasló fajgazdagságot eredményez. Az Őserdőt a 19. század elején vonták ki a gazdálkodásból, és a szilvásváradi illetőségű Király Lajos erdőmérnök 1942-ben érte el a terület tulajdonosánál, az őt nagyra tartó Pallavicini őrgrófnál, hogy az erdőrészletet továbbra se háborgassák, illetve nyilvánítsák védetté - ettől fogva az erdei életközösség természetes folyamatait kutató tudományos vizsgálatok színtere.

Sziklás ösvényen, a kerítés mentén kerüljük az Őserdőt, ami egyébként 2018 óta azon kevés magyarországi területek egyike, melyek bekerültek a sosem háborgatott, vagy régóta magukra hagyott erdőket listázó „Primary forests of Europe" adatbázisba. A szélben recsegő faóriások némelyike 200 éves „csupán", együtt mégis ősi hangulat gondnokai: az emberi hatásoktól (szinte) mentes erdők látképe tárul elénk. A Z jelzésen haladunk észak felé, egy rövid, ám meredek, köves kaptató után (kidőlt kerítésnél) keskeny útra térünk - látképében még felismerni az egykori kisvasút töltésének nyomát. Elnézve az erdőt, talán meglepő, de a 20. század elejétől itt is sínek szolgálták a faanyagszállítást, melyek a Kukucsó-völgybe épített siklópályán kapcsolódtak a szalajka-völgyi vasúthoz. Az Őserdő védetté nyilvánításakor ezt a szakaszt felszedték. A pálya nagy része a fennsík északi peremén futott (majdnem Bánkútig), a siklópálya felső állomása az Olasz-kaputól északnyugatra volt.

Felszámolt kisvasutak nyomvonalán

Egy szállítóútra emelkedünk, melyet kereszteznünk kell: túloldalán, az aszfaltot párhuzamosan követő ösvényen (K+ jelzés) folytatjuk. Itt, a Bükk-fennsík északi szegélyén máig élnek a hosszú pásztában ültetett idős fenyvesek. Illatos lucosban kanyarog a turistajelzés, a szakasz hangulata a Kárpátok magasabb vonalataira emlékeztet. Egy ponton mély víznyelőbarlang sötétje tátong a mészkőfalak szorításában. Kisvártatva az árnyas erdőt érdekes tisztás szakítja meg: a Káposztás-kert hatalmas, mély töbrei mozgalmassá teszik a terepet, köztes peremükön sétálva mintha egy tojástartó rekeszei közt egyensúlyoznánk. Bársonyzöld fű és a szegélyen sorakozó fák földig érő lombja varázsolják meghitté, eldugottá a tájat. A rövid töbörsor kialakulása a Zsidó-rétről írtakkal megegyező módon ment végbe - ám a meredekség és a közelség miatt itt talán szembetűnőbb az eredmény. (Az egyik mélyedés alján a hideget jól csapdázó formák időjárási adatait gyűjtő berendezést láthatunk.) Kis hátra érünk, majd ereszkedni kezdünk (jobbra a Feketesár-erdészház áll a fák alatt), és tágas tisztás kerül szemünk elé.

A Fekete-sár kaszálóját apró töbrök lyuggatják, a domb hajlott tálként, finom vonalakkal emelkedik - talán a fennsík egyik legszebb pontján állunk. Balra az Olasz-kapu sziklája tűnik fel. Az első világháborúban foglyul esettek közül 18 olasz katona került a terület tulajdonosa, az olasz felmenőkkel rendelkező Pallavicini őrgróf birtokára. Thurzó Gáspár vezetésével 1918-ban ők vágták át ezt a sziklát, mely az épülő fakihordó kisvasút útjában állt. Az áttört torlasz ma a fennsík egyik legfontosabb északi kapuja (túlsó oldalán parkoló található, Bánkúton kívül ez a másik autós feljutási lehetőség a Bükk legmagasabb részére). A tágas rét a 20. század elejéig a környékbeli falvak gulyáinak éjszakázóhelyeként funkcionált.

Rétek során

A K+ jelzés keresztülvág a Fekete-sár rétjén, és magas, helyenként köves hegyoldalban harántoló erdészeti nyomon halad. Balra a Huta-bérc emelkedik, ezt kerüljük meg, és rövid ereszkedéssel a Huta-rét kapujába kanyarodunk. Ne mulasszunk el kisétálni a végébe: a Bükk egyik legszebb, legnyugodtabb zuga ez. A szűken hullámzó kaszáló középvonalában keréknyom húzódik (az egykori kisvasút sávjában), a széleken hosszan tömött lucfenyves kecses, sötét szálai suhognak. A fennsík peremén fakadó forrásokat kihasználva kis hegyi telep jött létre a rét szomszédságában (Hármaskút), az egyik épület kulcsosházként bérelhető.

Különösen szép, ligetes úton kanyargunk, ahogy a S jelzésen Bánkút felé lendülünk. A nyugalmas rétláncolatot két oldalt magasabb peremek zárják közre, az erdő szűk korridort von körénk - mire erre járunk, már a délutáni napsütésben élvezhetjük a szapora madárdalt. A kisvasút csattogása a '60-as években tűnt el a tájból, és tőlünk balra, a fák takarásában a Leány- és Ablakos-kő-völgy keretezte, lezárt vadon mélyül. A Faktor-rétnél elhagyjuk a kaszálókat, és a Csurgó felé már zárt bükkösben eredünk. A kiemelt helyzetű hasadékforrásra épült telepen a Csurgói-erdészház áll, melyet Pallavicini őrgróf létesített a '30-as években. Érdekesség, hogy Déry Tibor „Simon Menyhért születése" c. filmje egy itt élő erdész történetén keresztül mutatja be a régi korok kemény bükki teleinek kihívásait. A szomszéd épület a '70-es évek vége óta barlangászház.

Az első világháború kitöréséig a Bükk-fennsík nyári legelőit Mályinka, Nagyvisnyó és Szilvásvárad gazdái bérelték (őrgróf Pallavicinitől), és március idusán hajtották ki az 500 egyedet meghaladó számú gulyát, ami András-napig (november 30.) legelt a hegyekben. A vízben szegény karsztplatón itatni az olyan kutaknál volt lehetőség, mint amilyen a Csurgó, ezért az állatok általában itt deleltek. A Hármas-kúthoz hasonlóan a Csurgó is vulkanikus kőzetek hasadékán tör a felszínre: mindketten kis-közepes hozamú, de stabil forrásokként éltetik azokat a patakokat, melyek a fennsík északi oldalába bevágódott, szurdokszerű völgyeket különösen mélyre vésték (ezzel pedig kifaragták azokat a kemény, mészkő rétegbordákat, amik például a névadó Ablakos-követ is tartalmazzák, vagy épp a Leány-völgy kilátóhelyéről szemrevételezhetők).

A Bálvány

A jelzés nehezen követhetővé válik, amint a Bálvány oldalában kanyargunk a parkoló felé. Szemközt, a fákon ismét megjelennek a felmázolt sárga sávok, és az aszfaltra jutunk. Túránk lezárásaként tegyük meg a rövid kitérőt a Bálvány tetejére, a Petőfi-kilátóhoz, nem fogjuk megbánni! A K▲ jelzésen sziklák közt iramodunk neki, az ösvény vékony gerincélen hág át, majd szélesebb háton kapaszkodik föl a 956 méteres Bálványra, amin átjátszótoronnyal osztozik a kilátó. 1948 óta áll itt, a szabadságharc 99. évfordulójára építették, innen származik neve is - anyaga pedig a diósgyőri vasgyár jelzőtornyából. A szűk lépcsőket, majd a tériszonyosok számára komoly kihívást jelentő létrát leküzdve vár a panorámaszint.

Észak-Magyarország egyik legszebb kilátásában gyönyörködhetünk: egyrészt alattunk a kiemelt, hullámzó Bükk-fennsík, emellett pedig a teljes Északi-középhegység megmutatkozik (tiszta időben). Keleten a Zemplén, északkeleten az Aggteleki-karszt, balra tovább a Heves-Borsodi-dombság és a Karancs emelkedik, markánsan tornyosul környezete fölé a Mátra hosszú gerince is. Az Upponyi-hegység hátai közt megcsillan a Lázbérci-víztároló tükre. Ha szerencsénk van, a távolban a Börzsöny, de még a Visegrádi-hegység is felsejlik. Az egész látvány egy nagy, kőbe dermedve hullámzó táj, melyből szigetekként törnek elő a hegységek. Északi irányban a terep mozgalmassága végtelennek tetszik, hiszen a szlovákiai Kárpátok távol ugyan, de széles pompájában kerül elénk: a Gömör-szepesi-érchegység lankái és a vulkanikus sorozat hátterében olyan vad hegyóriásokat is megláthatunk, mint a Nagy-Fátra főgerincének déli végében tornyosuló Krizna, a hegyközi medencék mögött emelkedő Alacsony-Tátra gyephavasi monstruma, és mindenk fölött a Felvidék sziklakoronája, a Magas-Tátra. Utunk végén, napnyugta környékén érkezve festményre kívánkozik a panoráma, ahogy arany-bíbor fényben felizzanak a szelíd hátak, és ködfoszlányokat pipálnak a falvakat bújtató völgyek.

Vissza Bánkútra

Túránk messze legnezehebb feladata elengedni a varázslatos látványt, és hátat fordítani a madárperspektívának, de ha sikerül, mindössze néhány perc alatt lezárhatjuk a menetelést. Bánkútra a megtett úton térhetünk vissza, de választhatjuk a kilátó mellett, meredeken lefelé hajló (jelzetlen, de kitaposott) ösvényt is, mely a sípályák tetejére vezet. A Csurgó rétjének fölső szegélyét követve gyönyörű perspektívát kapunk a fennsíki tájra, mielőtt a fák alá lépve újra a parkolóba érkezünk.

Tipp


Minden tájékoztatás a védett területekről

Tömegközlekedéssel

  • Bánkútra nincs tömegközlekedés, a legközelebbi buszmegálló a miskolci 15-ös járat Ómassa végállomása.

Megközelítés

  • Ómassáról a S jelzésen kapaszkodhatunk fel Bánkútra (4,63 km, 390 m szintemelkedés).
  • A túra a bánkúti parkolóból, a Fehér sas Panzió és a Síház közti placcról indul.

Autóval

  • Bánkúton ingyenes parkolóhely található.

Koordináták

DD
48.097861, 20.481794
DMS
48°05'52.3"N 20°28'54.5"E
UTM (Univerzális Transzverzális Mercator)
34U 461417 5327307
w3w 
///dobbant.bóbiskol.újratölt
Navigáció Google Térképpel

A szerző által ajánlott kiadványok:

  • Bükk turistakalauz

A szerző által javasolt térképek:

  • Bármely Bükk-térkép

Felszerelés

Alapvető túrafelszerelés: bejáratott túracipő, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem. A navigáláshoz Természetjáró app.


Kérdések és válaszok

Tedd fel az első kérdést!

Erről a tartalomról még senki nem kérdezett.


értékelések száma

5,0
(1)
Lovassy Bernadett
2020-06-10 · Közösség
Készült: 2020-04-27
Fénykép: Lovassy Bernadett, Közösség
Fénykép: Lovassy Bernadett, Közösség
Fénykép: Lovassy Bernadett, Közösség
Fénykép: Lovassy Bernadett, Közösség
Fénykép: Lovassy Bernadett, Közösség
Fénykép: Lovassy Bernadett, Közösség
Fénykép: Lovassy Bernadett, Közösség
Fénykép: Lovassy Bernadett, Közösség
Fénykép: Lovassy Bernadett, Közösség

A többiek fényképei

+ 5

Állapot
nyitva
Értékelés
Nehézség
közepes
Hossz
18,5 km
Időtartam
6:00óra
Szintemelkedés
432 m
Szintcsökkenés
432 m
Körtúra Szép kilátás Evés-ivás lehetőség Kulturális/történelmi értékek Földtani érdekességek Növénytani érdekességek Állattani érdekességek Tipp Csúcstúra Egészséges környezet

Statisztika

  • 2D 3D
  • Tartalmak
  • mutasd a képeket képek elrejtése
: óra
 km
 m
 m
 m
 m
Nagyításhoz vagy kicsinyítéshez húzd össze a nyilakat!