Soproni Kékkör

Itiner

• A túra végig a K jelzésen vezet.

A túra részletes leírása

Indulás Sopron belvárosból

A túra a Deák tér parkjában található, első világháborús Tüzéremlékműtől indul, ami igazolópont is egyben. Nem véletlen a helyszínválasztás, hisz a kék út több, háborúhoz köthető történelmi emléket is érint. Ennek érthető oka van, hisz a nemzetünkre tragikus következményekkel ható világégés Sopronban büszke múlttal párosul. Aligha van olyan magyar, aki ne tudná, Sopron „a hűség városa”, mely titulust nem csupán az 1921-ben történt sorsdöntő népszavazásának köszönheti, hanem az azt kiharcoló fegyveres ellenállásnak is. A K jelzésen elindulunk a szomszédos Ágfalva irányába, amelynek neve szintén összeforrt a trianoni döntéssel szembeni ellenállással.

Városi séta

Több mint négy kilométer aszfaltos menet vezet ki a városból. A Tüzéremlékműtől a K jelzés a Frankenburg úton, majd az Ady Endre úton vezet, miközben elhaladunk többek között az Erzsébet-kert és a Soproni Egyetem mellett is. Az intézmény elődje a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia, amely intézmény 1918-ban volt kénytelen a csonka országba települni, először Budapestre, majd egy évvel később Sopronba. A diákok részt vettek a két ágfalvi ütközetben is.

Irány Ágfalva!

Sopronbánfalván rendezett kertvárosi környezetben haladunk az erdővel borított dombok irányába. Emelkedés közben, a házak között rálátunk a közelmúltban felújított bánfalvi karmelita kolostor impozáns épületére, ami ma hotelként és rendezvényközpontként működik. Modern villák között érünk fel a Kutya-hegy nyergébe, ahol kisvártatva nyugatnak, azaz bal kéz felé tartó földúton élvezhetjük a kertek felett nyíló, széles panorámát, majd erdőbe érünk, és gyantaillatú fenyvesben ereszkedünk le a túra hatodik kilométerénél fekvő Ágfalvára.

Második igazolópontunkért be kell térnünk az út mellett fekvő temetőbe: itt Baracsi László sírkövét kell megtalálnunk, aki a faluban, a Rongyos Gárda tagjaként halt hősi halált. 1921 augusztusában a Prónay Pál és Héjjas Iván vezette ellenállók az új burgenlandi székhelynek kiszemelt Sopron felé menetelő csendőröket állították meg. A győzelem után közel két hónapos szabadságharc kezdődött, amely során a magyar irreguláris erők – élükön a „Rongyosnak” nevezett gárdával – megakadályozták, hogy az osztrákok elfoglalják Nyugat-Magyarországot.

Ágfalva és kilátása

Ágfalván egy ideig a Fő úton haladunk, de a K jelzés nem vezet el a messziről is látszó evangélikus templomhoz, amelynek szomszédságában hősi emlékművet, boltot és presszót is találunk. A településről kivezető út lépcsőzés után az erdőszélre, majd az Ágfalvi-erdőbe vezet, de mielőtt végleg búcsút intenénk az urbanizált környezetnek, érdemes a K▲ jelzésen rövid letérést tenni a Ház-hegy tetejére, ahol panorámákban szegény túránk egyik kilátópontját találjuk.

A magaslesre emlékeztető, 6 m magas kilátó tetejéről Ágfalvára, a Soproni-hegységre, a szomszédos osztrák településekre és a Somfalvi-síkságra nyílik szép madártávlat. Tiszta időben Fraknó várát és a Schneeberget is megpillanthatjuk. A kilátó előtti füves területen sziklára rögzített tábla állít emléket az 1921-ben történt eseményeknek, valamint pad és tűzrakó hely marasztalja a turistákat. Visszatérve a kényelmes ösvényen vezető K jelzésre, immáron kényelmes erdei ösvényen haladunk az osztrák–magyar határ közelében.

A soproni táj

A határon átívelő Soproni-hegység (a Kőszegi-hegységhez hasonlóan) az Alpok keleti nyúlványa, hazánk legkisebb területű középhegysége, egyben legidősebb kristályos röghegysége. Változatos, elegyes erdőségének hangulatát már rögtön az Ágfalva utáni szakaszunkon megtapasztalhatjuk: főleg tölgy, gyertyán, bükk, a patakok mentén éger alkotja, de megtaláljuk itt a jegenyefenyőt, a vörösfenyőt és a lucfenyőt is. A főként gneiszből és kristályos palából álló hegységben 25 állandó forrás fakad, amelyek közül a Görbehalom határában található dr. Fehér Dániel-forrás túránk következő állomása. Harmadik igazolópontunknál nem csupán frissítő víz tör felszínre, de padok és tágas esőbeálló is kényelmet biztosít a vándoroknak.

Görbehalomban nem sok mindent látni, nem is vezet be a K jelzés az egykori bányásztelepre. A közelmúltban még múzeum regélt a helyi szénbányászat múltjáról, mára csak csillékből álló emlékművet találunk a Tárna és Hidegvízvölgy utcák találkozásánál.

A régi határzár mentén

Miután elhagytuk a neves erdőmérnökről elkeresztelt forrást, a K jelzés kissé monoton menettel az egykori műszaki határzár egyenes nyomvonalát követi. Akkoriban aligha lehetett errefelé kirándulni, a környező településekre – mint Görbehalom vagy Brennbergbánya – is csak külön engedéllyel lehetett belépni. Szögesdrót, katonák és tűzparancs védte a határt, mára azonban a Poloska-bérc oldalában emelkedő erdészeti úton nyomát sem látni a vasfüggönynek. Túránk a 12. kilométernél ér fel a Köves-hát kényelmes haladást engedő platójára, ahol már szintben követjük a jelzést. Továbbra is délnek tartva elhaladunk a Jóremény felhagyott külfejtése mellett, ahol elsősorban csillámpala bukkan a felszínre.

Látogatóközpont sok programlehetőséggel az erdő közepén

Pár méterre a Hubertus-kápolna egyedi épületétől fordul a K jelzés keleti irányba, és kisvártatva megérkezik az 522 m magas Muck rendezett terepére. A „soproni erdők atyjáról”, Muck Endréről – aki rengeteget tett a környék infrastruktúrájának kialakításáért – elkeresztelt hegy területe nem is oly régen még a határőrség birtokában volt. Ma modern turistaház, illetve közvetlenül a nyomvonalunk mentén található Erdő Háza Ökoturisztikai Látogatóközpont és Vadaspark várja a kirándulókat. Utóbbi nem csupán túránk negyedik igazolópontja, hanem kisgyermekes családok számára is élményt nyújtó, interaktív kiállítótér, ahol a soproni erdő állatvilágát is testközelből megismerhetjük. Amennyiben túránkat összekötnénk a kiállítás megtekintésével, érdemes előre érdeklődni a látogatóközpont nyitvatartásáról.

Rövid aszfalton trappolást követően bal kéz felé visszatérünk az erdőbe, ahol a korábbinál tagoltabb táj vadregényes miliője fogad. Sűrű fenyves és bükkös kíséri hullámzó ösvényünket, ami a Tolvaj-árok felett kanyarogva vezet el az Új-hegy kora vaskori halomsírjaihoz.

Múltat rejtő sáncok és halmok

A látványos halmok egyikébe be is leshetünk, mellette remek pihenőhelyet találunk, amit a környéket feltárójáról, Bella Lajos régészről neveztek el. Ez az ötödik ellenőrzőpont, és aki nomád vándorként, az erdőben éjszakázva tervezi végigjárni a Soproni Kékkört, annak ez a féltávnál fekvő helyszín kiváló lehetőséget biztosít a bivakolásra. 

A Tolvaj-árok és a Tacsi-árok közötti hegygerincen terült el az az i. e. 7. századi telep, amit 2 km hosszú sánc vett körbe. A földvár 900 méter hosszú és 350 méter széles területet foglalt magában, ami a hallstatti kultúra egyik legfontosabb lelőhelye. Gazdag leletanyagát nem csupán a feltárt 80 halomsír adja, területén számos nyom és tárgy mellett ráleltek egy kora vaskori ház alapjaira is. 

Hangulatos erdei sétányon

Az Alpokalja helyenként vadnak ható idilljét sétányon élvezhetjük ki. Egyre sűrűbben találkozhatunk paddal vagy a helyi erdő gazdag élővilágát bemutató információs táblával. A Soproni-hegység kis területe ellenére igen változatos: sok helyen festői szépségű részleteket láthatnak az erdőjárók, az egyik ilyen látványért érdemes letérnünk a K● jelzésen a Tacsi-árok felső részén fakadó Hármas-forráshoz.

A meredek terep alján megbújó, vadregényes pontot lépcsőkön lehet megközelíteni. A mohos, páfrányok lepte sziklából fakadó forrás onnan kapta nevét, hogy korábban három, különböző szinten elhelyezett kifolyócsövön folyt a vize. Ezekből mára csupán egy maradt. A forrás környékén június és augusztus között a védett, akár másfél méter magasra megnövő erdei tündérfürt fehér virágzatával is találkozhatunk, amely aláhulló tűzijátékra emlékeztet.

A Ciklámen tanösvénnyel közösen kanyargó K jelzés a Hét-bükkfa környékén már szelídebb hangulatú, ligetes parkerdőben halad. A Hét-bükkfa ma is tájékozódási pont, ámbár az egykoron itt állt héttörzsű bükkmatuzsálem már régen kidőlt. Innentől kezdve javarészt ritkásabb erdőben ereszkedünk az Iker-árokban. A K jelzések az egész túra során sűrűn és egyértelműen irányítják a túrázót, gyakorlatilag nincs is szükség térképre vagy navigációs eszközre – persze sosem árt, ha van nálunk valamelyik.

A Bögre-forrás és az Ojtozi-fasor

Az Iker-árok és a Kecske-patak találkozásánál találjuk az 1955-ben foglalt, egykor pihenőhelyként is szolgáló Bögre-forrást. Az aljnövényzetben megbújó, ingadózó vízhozamú vízfakadás megtalálásában nagy segítséget jelent a jelzés, valamint a mellette álló, fára rögzített bögrék. Ez a hatodik ellenőrzőpont, ahol immáron 23. kilométerünket tapossuk. Innentől a Rókaház nevű erdőben már egyre jobban érzékelhetjük Sopron közelségét. Megszaporodnak a biciklisek, a kutyasétáltatók, az andalgó párok, és az Ojtozi fasornál már teljesen egyértelművé válik, hogy a város népszerű sétálóparkjában járunk. A hangulatos allé és az itt álló emlékmű – ami a túra igazolópontja – az első világháborúban harcolt soproni honvédek emlékét őrzi.

A Keleti-Kárpátokban folyó Ojtoz-patak völgyében 1917 nyarán a Monarchia katonái próbáltak áttörni a román hadseregen, de hatalmas veszteségeket szenvedtek. A történtek emlékére a patak szorosának sziklafalába faragott emlékművet a románok utólag lerombolták, másolata 1934 óta áll itt. Az akkor elnevezett fasort éjjelente kivilágítják, mellette tornapálya és játszótér is található.

Vissza a városba

A fasortól már csupán 2 km városi menet vár ránk a kiinduló- és egyben végpontunkig. A Lövérek utolsó zöld foltjaiban szállodák és egy szanatórium szegélyezik utunkat, majd jobb kéz felé, a város felé fordulva, enyhe emelkedéssel érünk fel a Villa sorra. Ebben az utcában a városra nyíló panoráma mellett a 19–20. század fordulóján épült, jellegzetes, egy- vagy kétszintes, alpesi stílusú villákat csodálhatjuk meg. Végül a Városligeti úton vesszük az irányt a centrum felé, majd az utcákon kanyargó K jelzés hamarosan visszaérkezik a Deák téren álló Tüzéremlékműhöz. A Soproni Kékkör itt véget ér, Sopron és környéke azonban még bőven tartogat felfedeznivalót: aki első alkalommal jár itt, annak a városnézés – mondhatni – kötelező program, továbbá ne feledjük, hogy a Fertő tó sincs messze.