Panorámás kalandtúra kicsiknek és nagyoknak

Itiner

• A buszmegállóból nyugati irányba indulva az Ady Endre utcáról a 101. számnál térünk le déli irányban a Z jelzésre.
• A Braun Nándor emlékoszloptól a Z▲ jelzésen kis kitérőt teszünk a Cserkészkápolnához.
• Visszatérünk a Z jelzésre, és a kavicsos parkoló utáni kanyar végéig követjük.
• Jobbra kanyarodunk a Z+ jelzésen.
• Kb. 200 m múlva jobbra fordulunk a Z▲ jelzésre, majd a Gloriette-kilátó után visszatérünk a Z+ jelzésre.
• Elérve a Z jelzést balra fordulunk.
• A kalandpark előtt elhaladva a K▲ jelzésen folytatjuk a túrát.
• A Károly-magaslatot a S▲ jelzésen hagyjuk el, ami utunk végpontjáig kalauzol minket.

A túráról részletesen

Soprontól az alom-hegyi páholyig

Az Ady E. utcáról a 101-es számnál térünk le déli irányban a Z jelzésre, ami a házak mögött széles földúton elegyes gyertyános-kocsánytalan tölgyesbe vezet. A kaptatós út kb. 200 m múlva egy másik földútba csatlakozik, amin jobbra fordulunk. Egy hajtűkanyar után megérkezünk a Schöll Lajos hagyatékából 1931-ben épített kőpadhoz. Innen újabb nagy, de nem meredek forduló után jutunk a Nándor-magaslaton álló Braun Nándor (1802-77) emlékoszlophoz, aki az 1870-es években kialakíttatta az ide vezető sétautat és a szép kilátással rendelkező pihenőpadokat. A névadó a Soproni Evangélikus Konvent és a Soproni Dalfüzér elnöke, a Soproni Általános Takarékpénztár választmányi tagja, valamint Sopron város érdemes polgára volt. A szerény és dolgos, eredetileg gyertyamártó és szappanfőző mester nagy hatást gyakorolt az itteniek életére. Tisztelői már életében Nándor fasornak hívták a mai Ady Endre utcát, amely a róla elnevezett magaslatra vezet. Itt rögtön a halála utáni évben felállították a mára megkopott obeliszket.

Innen a Z▲ jelzésen kis kitérőt tehetünk a Cserkészkápolnához. Az 1930-as évek létbizonytalanságában többen vetettek véget az életüknek a bánfalvi kőfejtő tetejéről. A Soproni Hírlap egyik ezzel kapcsolatos 1937-es cikke ötletén Gereben Vilmos, a 382. számú Szent Imre Cserkészcsapat vezetője és Gallus László építészmérnök tervezte meg a kis kápolnát, amelynek látványrajzát a Rötting-Romwalter nyomda képeslap formában sokszorosította, a helyi vendéglők számára pedig a kápolna építését támogató számolótömböket nyomtattak. Építője Radits József volt, a falnyílásban pedig Mihalovics János tanító Mária-képét helyezték el. A hat méter magas keresztet a GYSEV cserkészei készítették sínvasból. Az 1937 október 23-án felavatott és felszentelt kis kápolnát 2008. szeptember 20-án ökumenikus megemlékezés keretében a Sopron Megyei Jogú Város és a Soproni Városszépítő Egyesület vezetősége jelenlétében szentelték újra. Előle gyönyörű kilátás nyílik Bánfalvára és az itt álló pálos kolostorra.

A továbbra is emelkedő ösvényen rövidesen megérkezünk az alom-hegyi páholy padjaihoz. A hegy tetején a Magyar Tudományos Akadémia Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézete Geodinamikai Obszervatóriumának vasbeton tornya áll, amely előtt régebben egy 1886-ban épült gloriette pompázott. Braun Nándorról itt is megemlékeztek, ezért a régebbi turistatérképeken ez a hely még Nándor-kilátóként szerepelt. A padoktól szép panoráma nyílik Sopronra, Bánfalvára, a Bucklige Weltre és a távolban magasodó Schneebergre, valamit a Rozália-hegységre.

Át a Lövér-kalandparkhoz

Lefelé továbbsétálva hamarosan elérjük a Felsőlövérek első házait, majd a parkolónál jobbra fordulunk, és a kanyarból kiágazó második ösvényen folytatjuk a túránkat az emelkedővel kezdődő Z+ jelzésen. Kb. 200 m múlva jobbra térünk a viszonylag meredek Z▲ jelzésre, amin elérjük a Vas-hegyen álló Gloriette-kilátót.

A Romwalter Károly megbízásából 1886-ban kiadott „Illustrierter Führer durch Oedenburg und seine Umgebungen” című soproni útikalauzból megtudhatjuk, hogy Kugler Henrik 1876-ban a városi tanácsban felvetette egy itteni gloriette gondolatát, ami végül 1909-ben valósult meg a meredek sziklafal szélén, a magassági pont helyén. A ma látogatható mintegy 8 m magas kilátót 1989-ben a Tanulmányi Erdőgazdaság Rt. építette a Soproni Városszépítő Egyesület közreműködésével. A teraszról szép panoráma nyílik a Várhely, a karmelita templom és a Schneeberg irányába. Az építmény mellett padok és tűzrakó hely is segíti a pihenést.

A kilátó után balra tartva a kocsánytalan tölgyesben haladó jelzésen egy kereszteződéshez érünk, ahonnan már látszik Vas-hegyi páholy korlátja. Innen a városra és a mögötte elterülő Fertő tóra látunk rá. Érdekesség, hogy a páholy alatti sziklafal aljában a Soproni Lövér Íjász Egyesület által használt lövészpálya található. A kereszteződéshez visszatérve balra folytatjuk utunkat a Z+ jelzésen még kb. 1 km hosszan a Fáber-rét irányába, majd elérve a Z jelzést balra fordulunk. Átkelünk az aszfaltos úton, és nemsokára az ágfalvai csata emlékművénél érünk a Lövér kalandpark parkolójába.

Az Ágfalvai csatával vette kezdetét a másfél hónapig tartó nyugat-magyarországi fegyveres felkelés 1921.08.28-án, melynek során a Francia-Kiss Mihály, Kaszala Károly és Maderspach Viktor parancsnoksága alatt álló irreguláris erők visszaszorították a túlerőben lévő osztrákokat. A felkelők még Robert Davyt, Burgenland friss kormánybiztosát is elfogták.

A második ágfalvai csatánál 1921.09.08-án a Rongyos Gárda névre hallgató magyar felkelők Maderspach Viktor tartalékos huszárszázados, Gebhardt Pál százados és Székely Elemér tartalékos tüzér főhadnagy parancsnoksága alatt ismét visszaszorították a négyszeres túlerőben lévő osztrákokat. 1921. december 8-án Felső-Sziléziából érkezett egy antant rendfenntartó kontingens, aminek felügyelete mellett a velencei szerződés alapján december 14-én népszavazást tartottak Sopron és a környező települések hovatartozásáról, melynek végeredményét december 17-én a Zrínyí Ilona Tiszti Leánynevelő Intézetben hirdették ki, a soproni újságok pedig rendkívüli kiadásban írták meg, hogy ”7107 szótöbbséggel magyarok maradtunk". Magyarországra 15304-en, Ausztriára 8227-en szavaztak. Sopron ettől kezdve lett a ”leghűségesebb város", és így került fel címerére a CIVITAS FIDELISSIMA felirat.

Fel a Károly-kilátóhoz

A kalandpark előtt elhaladva a K▲ jelzésen folytatjuk a túrát, és az aszfaltos úton a Boszorkány meseösvényen indulunk a Károly-kilátó felé. A 2018-ban átadott, főleg óvodások és alsó tagozatos gyerekek számára kialakított útvonal játékos feladatokkal tarkított állomások sorozata, amelyek megoldása boszorkányos ügyességet igényel a gyerekektől. A sikeres teljesítésért az erdei büfében jutalom jár. A növényeket bemutató tábla után egyenesen megyünk tovább. Elhaladunk a dalos-hegyi TV-torony mellett, és mintegy 300 m múlva elérjük a Bedő Albert-díjas ― ami az ágazat egyik legrangosabb elismerése ― Hédl András (1920–2007) erdésztechnikus szobrát, aki lelkesen dolgozott a soproni erdők turistaútjainak, tanösvényeinek és közjóléti létesítményeinek kialakításán a Soproni-hegységben. Az út túloldalán találjuk az erdei élményparkot, ahol a jól felszerelt játszótér és az erdei büfé jó pihenési lehetőséget kínál. Érdemes meglátogatni a 2016-ban átadott Kőhalmy Tamás erdőmérnök és nemzetközi hírű vadbiológus professzornak emléket állító Kőhalmy Vadászati Múzeumot, illetve a Károly-kilátót is.

Utóbbi épület a Tűztorony mellett Sopron város második jelképévé és a soproni parkerdő leglátogatottabb területévé vált. Helyén már 1876-ban egy faépítésű kilátó állt, amit Romwalter Károly helyi nyomdász és lapkiadó saját költségén építtetett a 398 m magas Váris-hegyen, és azt elkészülte után a Városszépítő Egyesületnek adományozta, melynek választmányi tagja volt. Az ő tiszteletére keresztelték át a Váris-hegyet Károly-magaslatnak. Mivel a torony állaga gyorsan romlott, dr. Printz Ferencnek, a Városszépítő Egyesület elnökének javaslatára 1896-ban pályázatot hirdettek egy új kőkilátó terveinek elkészítésére, de a város gazdasági életét alapjában meghatározó Építőbank bukása miatt a nyertes tervet nem tudták megvalósítani, így a Városszépítő Egyesület 1902-ben megépíttetett egy újabb fakilátót. A mai kőkilátóra csak 1933-ban gyűlt össze a pénz. Az újabb pályázatot ötven pályázó közül Winkler Oszkár építőmérnök készítette, míg a kivitelező Füredi Oszkár lett. A torony ünnepélyes felavatása 1936. június 14-én volt. A kilátót 1945 után a város önkormányzata kapta meg, és csak 1996-ban került vissza a Soproni Városszépítő Egyesülethez, ami azt a Soproni Parkerdőt gondozó Tanulmányi Erdőgazdaság kezelésébe adta.

Az első emeleti helyiségében kialakított „Botanikus szentélynek” is hívott állandó kiállítás Kitaibel Pál (1757–1817), Gombocz Endre (1882–1945) és Kárpáti Zoltán (1909–1972), míg a második emeleti szoba Roth Gyula (1873–1961) és Csapody István (1930–2002) munkásságát mutatja be. A kétszintes tetőteraszról északkelet felé Sopronra és a Fertő tóra látunk rá. A távolban a pozsonyi vár is fellelhető. Délkeleti irányban a Harkai-csúcs, Kópháza és Nagycenk látszik; tiszta időben még a pannonhalmi apátságban is gyönyörködhetünk. Nyugati és déli irányban a Soproni-hegység vonulatai emelkednek. Ha nem túl párás a levegő, a Rax és a Schneeberg hófödte tömbjeit is láthatjuk.

A kilátó körül Winkler Oszkár építészmérnök; Kárpáti Zoltán erdőmérnök, botanikus; Roth Gyula erdőmérnök, Csapody István erdőmérnök, botanikus és Barabits Elemér erdőmérnök, növénynemesítő emlékoszlopai állnak. A kilátó túloldalán a Gombocz Endre Természetismereti Ház várja a látogatókat.

Vissza Sopronba

A Károly-magaslatot a S▲ jelzésen hagyjuk el, amely feketefenyő elegyes kocsánytalan tölgyes alatt kanyarog. Az erdő aljában tenyésző gyöngyvirágtengert átszelő köves-gyökeres ösvény esős időben csúszóssá válhat. Gyors ereszkedésbe kezdünk, majd egy szélesebb úthoz érve jobbra fordulunk, és a kellemes hangulatú kocsánytalan tölgyesen át egy tarvágásra érünk ki, ahol már nőnek fel a kb. 1 m magas kocsánytalan tölgy csemeték. Az erdőbe visszatérve a pad előtt jobbra indulunk, és rövidesen elérjük az út jobb oldalán álló Muck-emlékművet.

A „soproni erdők atyjaként” ismert, a cseh Szudéta-vidékről származó Muck Endre 1874-ben sikerrel pályázta meg Sopron erdőgondnoki állását. A város 7000 holdnyi erdőbirtokán addig főleg sarjaztatással újították fel az erdőket, ami így csak tűzifának használható faanyagot adott. Muck 1886-ban elkészítette a soproni erdők első üzemtervét, ami a rendszeres erdőgazdálkodás alapjává vált. A Várhelyen és a Kecske-patak mentén már 1881-ben fenyőtelepítésbe kezdett, amivel egy majdani egészséges, hosszabb vágásfordulót megélő tölgy- és bükkállománynak kívánta előkészíteni a termőhelyet. Telepítései korát meghaladó méretűek voltak, így például 1910-ben közel 400 000 csemetét telepítettek és mellette 80 kg jegenyefenyőmagot is elvetettek. 35 évnyi erdőtiszti szolgálata alatt a sarjerdőket fokozatosan szálerdővé alakította, miközben az addigi 15-20 éves vágásfordulót 40, majd 60 évre növelte.

Hivatása mellett meghatározó szerepe volt a Soproni Városszépítő Egyesület és a Dunántúli Turista Egyesületnek a város környékének bejárhatóságát célzó törekvéseiben. Munkásságának köszönhetően 1906-ra már 335 km jelzett turistaút hálózta be a Soproni-hegységet. Előállította annak turistatérképeit, amiket a Romwalter Károly megbízásából készített „Illustrierter Führer durch Oedenburg und seine Umgebungen” című (első) soproni útikalauz mellékleteként adtak közre. Tagja volt a Lövér-bizottságnak, és szervezte a Villa sor nyaralótelepét.

A jelzést követve a nyugodt sétaúton egy balos kanyarral érjük el a Lövér Szálló előtti buszmegállót, túránk végpontját.