Erdei csavargás a soproni kalandpark körül

Itiner

• A parkoló esőbeállójától  indulunk a S jelzésen.
• A Károly-magaslat északi oldalán érjük el a Z▲ jelzést, amin jobbra fordulunk.
• A Károly-kilátótól a K▲ jelzésen folytatjuk a túrát.
• Visszaérünk a Lövér kalandparkhoz, majd az ágfalvi csata emlékműnél balra fordulunk a S jelzésen.
• A Hét-bükkfánál áttérünk a K+ jelzésre.
• A K jelzésen balra fordulunk.
• 700 m múlva az aszfaltos Récényi úton jobbra térünk.
• Az Erdő Háza Ökoturisztikai Látogatóközpont rövid kitérője után jobbra kanyarodunk a Z jelzésre.
• Egy magaslesnél balra fordulva érjük el a K jelzést, amin a Hét-bükkfa kereszteződéséig megyünk.
• A S jelzésen jobbra kanyarodva érünk vissza a kalandparkhoz.

A túra részletes leírása

A kalandparktól a Károly-magaslatra

Ha jegyet váltunk a Lövér Kalandparkba, a család apraja-nagyja próbára teheti ügyességét és egyensúlyérzékét a fatörzsekre szerelt akadálypályákon. A parkoló esőbeállójától széles földúton indulunk a S jelzésen, egy ideig a kalandpark kerítése mellett lépkedünk.  A tölgyesből elegyes újulatba, majd a hajtűkanyar után erdei fenyvesbe érünk, melynek aljában tömeges a fekete áfonya. A kellemes szintúton, melyről a Felsőlövérekre nyílik kilátás a Taródi-várral, több pad is szolgálja a kényelmünket. Később a fenyők lassan elmaradnak. A Károly-magaslat északi oldalán elérjük a Z▲ jelzést, amin jobbra fordulunk, és egy rövid, meredek szakasszal érünk a következő padhoz. Innen újra könnyű terepen folytatódik a túra, fokozatos emelkedéssel érjük el a Gombocz Endre Természetismereti Házat és a fölötte magasodó Károly-kilátót.

Az épület a tűztorony mellett Sopron városának második jelképévé és a soproni parkerdő leglátogatottabb attrakciójává vált. Helyén már 1876-ban egy fakilátó állt, amit Romwalter Károly helyi nyomdász és lapkiadó saját költségén építtetett a 398 m magas Váris-hegyen, és elkészülte után a Városszépítő Egyesületnek adományozta, melynek választmányi tagja volt. Az ő tiszteletére keresztelték át a Váris-hegyet Károly-magaslatnak. Mivel torony állaga gyorsan romlott, dr. Printz Ferencnek, a Városszépítő Egyesület elnökének és a város polgármester-helyettesének javaslatára 1896-ban pályázatot hirdettek egy új kőkilátó terveinek elkészítésére. Sajnos a Sopron gazdasági életét alapjában meghatározó Építőbank bukása miatt a nyertes tervet nem tudták megvalósítani, így a Városszépítő Egyesület 1902-ben megépíttetett egy újabb fakilátót. A mai kőkilátóra csak 1933-ban gyűlt össze a pénz. Az újabb pályázatot ötven induló közül Winkler Oszkár építőmérnök készítette, míg a kivitelező Füredi Oszkár lett. A tornyot 1936. június 14-én ünnepélyesen felavatták. A kilátót 1945 után a város önkormányzata kapta meg, és csak 1996-ban került vissza a Soproni Városszépítő Egyesülethez, ami a Soproni Parkerdőt gondozó Tanulmányi Erdőgazdaság kezelésébe adta.

Az első emeleti helyiségben kialakított „Botanikus szentélynek” is hívott állandó kiállítás Kitaibel Pál (1757–1817), Gombocz Endre (1882–1945) és Kárpáti Zoltán (1909–1972), míg a második emeleti szoba Roth Gyula (1873–1961) és Csapody István (1930–2002) munkásságát mutatja be.

A kétszintes tetőteraszról északkelet felé Sopronra és a Fertő tóra látunk rá. A távolban a pozsonyi vár is fellelhető. Délkeleti irányban a Harkai-csúcs, Kópháza és Nagycenk látszik. Tiszta időben még a pannonhalmi apátságban gyönyörködhetünk. Nyugati és déli irányban a Soproni-hegység vonulatai emelkednek. Tiszta időben a Rax és a Schneeberg hófödte tömbjeit is láthatjuk.

A kilátó körül Winkler Oszkár építészmérnök, Kárpáti Zoltán erdőmérnök és botanikus, Roth Gyula erdőmérnök, Csapody István erdőmérnök és botanikus, valamint Barabits Elemér erdőmérnök és növénynemesítő emlékoszlopai állnak.

Innen a K▲ jelzésen folytatjuk a túrát, de rögtön látjuk is a következő látnivalót, a 2016-ban átadott Kőhalmy Vadászati Múzeumot, amely Kőhalmy Tamás erdőmérnöknek, nemzetközi hírű vadbiológus professzornak állít emléket. Ugyanitt található a jól felszerelt erdei élménypark és az erdei büfé, majd elérjük a Bedő Albert-díjas Hédl András (1920–2007) erdésztechnikus szobrát, aki sokat és lelkesen dolgozott a soproni erdők turistaútjainak, tanösvényeinek és más közjóléti létesítményeinek kialakításán.

Vissza kalandparkhoz

Az aszfaltos úton a Boszorkány meseösvényen indulunk tovább (menetirány szerint fordítva) a Lövér Kalandpark felé. A 2018-ban átadott, főleg óvodások és alsó tagozatosok számára kialakított, játékos kihívásokkal tarkított állomások boszorkányos ügyességet igénylő feladatokkal dolgoztatják meg a gyerekeket. A növényeket bemutató tanösvény táblánál egyenesen megyünk tovább, míg a balra tartó út a dalos-hegyi TV-toronyhoz vezet. Mintegy 300 méter múlva elérjük a kalandpark parkolóját, amelynek túlsó végén áll az ágfalvi csata emlékműve.

Ágfalvának fontos történelmi szerep jutott a 20. század elején, neve összeforrt két csatával is. Az I. világháborút lezáró békeszerződésekben a győztes nagyhatalmak jóváhagyták a Nyugat-Magyarországra vonatkozó osztrák területi igényeket. Mivel a magyar állam hiába tiltakozott, önkéntesekből szerveződött egy ellenálló csapat, akik 1921. augusztus 28-án Ágfalván visszaverték a területre bevonuló osztrák csendőrséget. Ezzel kezdetét vette a másfél hónapig tartó nyugat-magyarországi fegyveres felkelés. A második ágfalvai csatára szeptember 8-án került sor: a Rongyos Gárda névre hallgató magyar felkelők ismét visszaszorították a négyszeres túlerőben lévő osztrákokat, akik ez alkalommal sem tudtak bevonulni Sopronba.

A felek között az olaszok vállalták a közvetítést. Így került sor októberben a Velencei konferenciára, ahol a magyar államnak sikerült elérnie, hogy a vitatott terület egy részén, azaz Sopronban és nyolc környező településen népszavazást tartsanak a hovatartozásról, amire végül 1921. december közepén került sor. A végeredményt december 17-én a Zrínyi Ilona Tiszti Leánynevelő Intézetben hirdették ki, a soproni újságok pedig rendkívüli kiadásban írták meg, hogy "7107 szótöbbséggel magyarok maradtunk". Magyarországra összesen 15 334-en, Ausztriára 8227-en szavaztak. Bár a kis határ menti települések többsége Ausztria mellett tette le a voksát, a kérdést Sopron és az itteni erős magyar fölény döntötte el: emiatt érdemelte ki a "leghűségesebb város" címet, és így került fel címerére a CIVITAS FIDELISSIMA felirat.

A 8-as második hurka

Az emlékműnél balra fordulunk a S jelzésen, ami hamarosan az aszfaltról jobbra betér az elegyes kocsánytalan tölgyesbe. Egy hosszabb egyenes szakasz után érkezünk meg a Hét-bükkfához, ahol több turistaút is összefut. Az egykor itt álló hét törzsű matuzsálem Mészáros Sándort, a Frankenburg Irodalmi Kör főtitkárát is megihlette. Hétbükkfa című verse volt az egyetlen olyan költemény a Soproni Városszépítő Egyesületnek az 1930-as években a város erdeibe kihelyezett irodalmi tábláin, amit az adott hely szelleme ihletett. A bükk utolsó törzse a II. világháború idején egy vihar miatt dőlt ki, így ma csak egy tábla és a padok emlékeztetnek az egykor itt növő különleges fára. A Soproni Postás Természetjáró Szakosztály tagjai a 1970-es években ültettek 8 bükkcsemetét, amelyek közül 6 ma is megtalálható itt.

A padok után egyenesen folytatjuk utunkat, és áttérünk a K+ jelzésre, melynek egy későbbi útbevágása betekintést enged az erdő talajába. A kocsánytalan tölgyes aljnövényzetét egy viszonylag hosszabb szakaszon főleg fekete áfonya alkotja. ATölgyes-mocsár és két kereszteződés után egy rövid lejtővel elérjük a K jelzést, amin balra fordulunk.

700 méter múlva az aszfaltos Récényi úton jobbra térünk, és egy rövid sétával érjük el a 2021 őszén átadott Erdő Háza Ökoturisztikai Látogatóközpontot a Muck-háznál, vagy is a Muck-határőrörs egykori helyén. Az erdei élményeket magába sűrítő, interaktív bemutatóterem kiállítása abban a pillanatban magába szippant bennünket a tárlat, hogy becsukódik mögöttünk az ajtó. Egy erdőrészletbe csöppenünk, amelynek minden szegletében izgalmas látnivalók bújnak meg. A kiállítótérben a család apraja-nagyjára kalandok várnak, játszva tanulhatunk a bennünket körülvevő erdei világról. A kifutón a hazai erdei vadfajok élő „klasszikusait” ismerhetjük meg szinte testközelből.

Innen visszatérünk a sorompóval lezárt kavicsos úthoz, és jobbra kanyarodunk rajta a Z jelzést követve, ami az egykori műszaki határzár (vasfüggöny) nyomvonalán halad, majd a vadkerítés túlsó végénél balra kanyarodik.

Az elegyes erdőben hamarosan jobbra fordulunk, és egy sűrű fenyvesben jutunk el a Ferenc-forráshoz. A Füzes-árok felső szakaszán fakadó víznyerő hely a Kecske-patakot táplálja. Ez a Soproni-hegység egyik legrégebbi forrása, amelyet már Sárközi András városi mérnök is jelölt 1787-ben szerkesztett térképén "Vadász forrás" néven. 1907 óta nevezik Ferenc-forrásnak, amióta Jány Ferenc saját költségén felújíttatta. A rá telepített, mára romossá lett szivattyúház évtizedeken keresztül biztosította a Muck-határőrörs ivóvízellátását. A forrás vize egy föld alatti medence túlfolyóján lép a felszínre.

Az erdőből egy magasles mellett érünk ki. Letermelt erdőrész szélén haladunk; a következő lesnél balra fordulva érjük el a kavicsos úton haladó K jelzést. A Kati Imre-pad utáni sorompónál átkelünk a Kecske-patakon, és egy balos íven érünk vissza a Récényi úthoz. Ezen átkelve rövidesen visszaérünk a Hét-bükkfa kereszteződéséhez, ahol a már ismerős S jelzésen jobbra térve a kalandparkhoz jutunk.