Piliscsaba – Hűvösvögy (OKT 31. napi túra)

Túránk kezdőpontját, Piliscsaba Kéktúra-bélyegzőjét a vasútállomás közelében, a Kálmán király útja és a Wesselényi Miklós utca kereszteződésében, egy villanyoszlopon találjuk. A K jelzések a sínekkel párhuzamosan, impozáns villák és fasorok mellett vezetnek – Klotildliget, az egykori neves üdülőtelep határában járunk.

Piliscsaba és környéke a 19. század elején került a Habsburg–Lotaringiai-ház nádori ágának birtokába. 1895-ben adták át a Budapest–Esztergom-vasútvonalat, amely arra ösztönözte József Károly főherceget, hogy a sínek menti területet felparcellázza, és nyaralótelepet alakítson ki. A feleségéről, Klotildról elnevezett településrész hamarosan a pesti polgárság kedvelt üdülőterületévé vált.

Átkelünk a vasúti sínek alatt, majd a Kéktúra egy kisebb tiszteletkört tesz a temető felé: a K+ jelzések vezetnek Horváth József, a túramozgalom első teljesítőjének sírhelyéhez. Gondozott park, piactér és a trianoni békeszerződés 100. évfordulójára felállított, igen kifejező emlékmű mellett érünk ki a Piliscsabát átszelő 10-es útra, majd a templom mögött fordulunk balra.

A barokk stílusú épület a 18. században épült, benne található Magyarország egyik legrégebbi kegytárgya: a jobb oldali oltár üvegszekrényében elhelyezett Mária-szobor, amely 1350–1370 között készült.

A széles Kálvária utcán, Piliscsaba kevéssé fotogén részén haladunk a település határa felé, majd egy Y-elágazásban balra nekivágunk a kálváriának. Az 1850-es években, közakadozásból épített keresztút több felújításon esett át, de napjainkban megint kissé gazdátlan látvány; tetején kápolna áll. Haladjunk tovább a kis szentély mögött folytatódó ösvényen! Nemsokára egy felhagyott kőfejtő feletti kilátóponthoz érünk, ahonnan Piliscsaba délnyugati részére nyílik panoráma, a háttérben pedig a Gerecse hegyei sorakoznak: az adótornyáról felismerhető Nagy-Gerecse, a bajóti Öreg-kő, illetve a Nagy-Gete kúpja vehető ki.

Továbbhaladva következő megállónk a csabai Gomba-szikla, amelyhez útjelző tábla irányít. Az érdekes sziklatömb egy viszonylag gyakori földtani formáció, a „gombaszikla” példánya: a fent található keményebb kőzetanyag jobban ellenáll az eróziónak, mint az alsó, így alakul ki a különös, buzogányszerű alak. A Gombát egy kis kilátóteraszról is megszemlélhetjük.

Áthaladunk a hangulatos, pihenőhellyel extrázott Szent Ferenc-tisztáson, majd gázvezeték pásztáján kezdünk ereszkedésbe. A lejtő alján újabb kitérőt érdemes tennünk: balra, laza emelkedőn jutunk el az összecementálódott dolomitból álló, igen látványos Ördögoltár-sziklához.

A K jelzés visszavezet az aszfaltútra, amelyet hamarosan el is hagyunk. Kényelmes sétaúton, fokozatosan kerülünk egyre beljebb az erdőbe, és kezdjük meg lassú emelkedésünket a Budai-hegység 3-400 m magas hegyei között vezető Kőris-völgyben. A nyílegyenes, széles úton, József nádor kedvelt vadászerdőjében járunk. A „legmagyarabb Habsburg” emlékét őrzi a róla elnevezett Nádor-hegy és a közeli József-liget. Az 1825-ben foglalt Erzsébet-kút forrásháza szépen fel van újítva, de inkább csak „díszlet”, mert vizet vételezni nem tudunk belőle. Túránk innentől kezdve a Zsíros-hegyig fokozottan védett erdőrészeteken halad át, így a jelzett ösvényeket ne hagyjuk el!

Ahogy emelkedünk a völgyben, az egyre inkább összeszűkül, szegélyén impozáns sziklaalakzatok jelenik meg. Régi kőhídon kelünk át a vízmosáson, majd emelkedésbe kezdünk a völgy oldalán. Hosszabb útszakasz következik, amelyen 130 m szintemelkedést küzdünk le, kezdetben széles szekérúton, majd vízmosás keskeny kaptatóján, így érkezünk meg a Kutya-hegy nyergének hangulatos tisztására, ahol egy fenyő árnyékában lefektetett fatörzseken pihenhetünk meg.

Utunk következő szakasza a Szénás-csoport karsztbokorerdőjén vezet át. A 18. századtól fejlődésnek indult főváros hatalmas faigényei a környék erdőinek szinte teljes kiirtásával jártak, ez történt a Nagy-Szénáson is, amelynek déli lejtőin szőlőt is termeltek. A Budai-hegység fő felépítő kőzete a dolomit, amely – más kőzetekkel ellentétben – jellemzően inkább aprózódik, mintsem mállik, a folyamatosan mozgó törmelékgörgetegen pedig nehezen telepszenek meg a növények. Így hiába hagytak fel már évszázadok óta az intenzív erdőirtással, a felnőtt molyhos tölgyek és virágos kőrisek elszórtan, magányosan állnak, a bokroknál alig magasabbak.

Az emberi beavatkozás ellenére – vagyis részben pont azért – a Nagy-Szénás és környéke fokozottan védett terület, amely 1995-ben Európa Diplomát is kapott. A már említett sziklagyepek és a karsztbokorerdő mellett fő értéke az egész világon csak itt megtalálható pilisi len, amelynek sárga virágai májusban borítják színpompába a Szénás északi lejtőit.

A ritkásan álló fák miatt pompás a kilátás dél-délnyugat felé, de a csúcspont mindenféle értelemben a Nagy-Szénás 550 m magas csúcsa, amelyre felkapaszkodva gyönyörű körpanoráma tárul elénk. Észak felé Pilisvörösvár medencéje nyújtózik, mögötte a Pilis délnyugati szegélyét alkotó Kétágú-hegy–Pilis tető–Hosszú-hegy–Kevélyek-vonulat rajzolódik ki, a háttérben a Visegrádi-hegység bukkan fel: jól kivehető a Dobogó-kő, kissé jobbra az Öreg-Pap-hegy és az Urak asztala, de a Naszály is „átkacsint” a Duna túloldaláról. Kelet és dél felé a Budai-hegység egymástól elkülönülő tömbjei sorakoznak; kissé jobbra fordulva zárul a kör: a Gerecse rögei, a Nagy-Gerecse és a Nagy-Gete mutatkozik, és jól felismerhető az esztergomi bazilika kupolája is.

Panorámás pad mellett ereszkedünk le a Nagy-Szénásról, és vetjük bele magunkat a mediterrán hangulatú erdőbe. Nemsokára a hajdani Nagy-szénási turistaház 1982-ben állított, az épület múltjához híven „mozgalmi” stílusú emlékfalához és a mellette kialakított, esőbeállóval kiegészített pihenőponthoz érkezünk.

A 18. század végétől már a helyiek kedvelt kiránduló- és síelőhelye volt a már akkor is fátlan Nagy-Szénás. Északi lejtőin, a csúcsot állandóan tépázó széltől védett helyen emelte 1926-ban a turistaházat a Munkás Testedző Egyesület. A baloldali turistacsoport sok segítséget kapott a Szociáldemokrata Párttól, illetve különböző szakszervezetektől, fennállása alatt is főleg proletárok és mozgalmárok látogatták. Rendszeresek voltak az illegális találkozások, az agitálás, és ennek megfelelően a csendőrrazziák is. Természetesen alapfeladatát is ellátta: ételt, italt, szállást szolgáltatott a turistáknak. 1975-ben, az állami Turista Ellátó Vállalat megszűnésével a ház is bezárt, omladozó falait az 1980-as években dózerolták el.

A Felső-Zsíros-hegy kényelmes ösvényén, néhol görgeteges lejtőn haladunk tovább. Elérjük Nagykovácsi szélét, innentől a Kéktúra kilométereken keresztül a település szegélyén vezet. Régi murvabányát mellőzünk, amelyben a Nagy-szénás növényvilágát mutatja be a tanösvény egy állomása. Aszfaltra váltva haladunk el a pilisszentiváni homokbányát Nagykovácsival összekötő egykori drótkötélpálya oszlopainak nyiladéka mellett, majd enyhe emelkedéssel érkezünk meg a Zsíros-hegy tisztására.

Érdemes kitérőt tenni a balra induló K▲ jelzésen, amely a feketefenyőkkel borított hegycsúcson keresztül vezet ki a Pilisvörösvár felé tekintő kilátópontra. Bár a panoráma „ismerős” lehet a Nagy-Szénásról, jóval közelebb vagyunk a látvány elemeihez, így a térélmény is intenzívebb.

Az itthon nem őshonos feketefenyőket a tarra vágott környék újraerdősítésének szándékával ültették a Zsíros-hegy környékére. Míg nem voltak itt, a dolomittől fehérlő, csillogó „hegykupacok” messziről nézve zsírnak tűntek – innen a név.

A tisztás szélén, növényekkel teljesen benőve találjuk az egykori Zsíros-hegyi turistaház még álló falait. A nagy-szénásihoz hasonlóan ezt is az 1920-as években állították, impozáns épületét többször bővítették. A rendszerváltás környékén hagyták sorsára, azóta pusztul.

A K jelzés dél felé hagyja el a Zsíros-hegyet, a bélyegzőt a péntek-szombat-vasárnap délutánokon nyitva tartó Muflon itató kerítésén találjuk.

Zsíros-hegy – Hűvösvölgy

Továbbra is Nagykovácsi szegélyén haladunk. A helyiek kedvelt séta- és futóútja az útvonal, így kényelmes, széles ösvényen folytatjuk az utat. Elfogynak a házak, jobbra térünk, és beerdősült egykori legelők, szántók területén, mintegy 3 km hosszan hullámvasutazunk át a Jegenye- és a Remete-hegy tetőin. Utóbbi déli hegyoldalán meredek, görgeteges lejtő kezdődik. Egy ponton feltárul alattunk Remeteszőlős, a Remete-völgy vadregényes szurdoka, balra tőle a Hármashatár-, jobbra pedig a János-hegy. Így ereszkedünk tovább, egészen az Ördög-árok patakjának szintjéig, amely magába a szurdokba terel minket.

A karsztosodásra hajlamos dolomitba és mészkőbe mélyen bevágódott Ördög-árok nemcsak magát a szurdokot, hanem az azt körülvevő meredek sziklafalak barlangjait is alakította. A számos üreg közül a Remete-barlang a legjelentősebb, melyet a K jelzésről rövid kitérővel érhetünk el. Maga a kanyon elég vadregényes, viszont magán viseli a város közelségének jellemzőit: széles sétaút és tanösvényállomások mellett jelentős számú kutyasétáltatóval, futóval vagy épp kerékpárossal találkozhatunk.

A szurdokból kiérve a Kéktúra betér Budapest közigazgatási területére, s innentől kezdve sokáig el sem hagyja azt. A Csatlós utca aszfaltján jutunk ki az Ördögárok utcára, de még mielőtt azon balra fordulnánk, geológiai finomságokra vágyó olvasóinknak ajánljuk a szelektív hulladékgyűjtők mögött induló kis ösvényt, amely az 1954-ben állított budapesti főalapponthoz vezet. A földtani értelemben „nyugodt” helyszíneken kialakított szintezési jelek a geodéták munkáját segítették.

Elhagyjuk a 157-es busz megállóját, majd a járat útvonalán kanyargunk tovább. A Hímes utcán, aztán hangulatos parkon keresztül érkezünk meg a máriaremetei kegytemplomhoz. A részben Hauszmann Alajos tervezte, bazilika rangú épületet 1899-ben szentelték fel a korábbi kápolna helyett, amelyet egy csodatévő Mária-kép helyén állítottak.

Kis utcákon jutunk vissza az Ördög-árok mellé, a Zsíroshegyi útra. A patakocska egyszer csak eltűnik, rövidebb megszakításokkal csatornában, az Erzsébet hídnál éri el a Dunát. Mellőzzük a felújításra szoruló, elzárt Szeleczky-kápolnát, majd balra, egy magánház kertjében Kelemen Zénó kortárs szobrászművész „Madártánc” alkotására kukkanthatunk rá. Elérjük a forgalmas Nagyrét utca körforgalmát, mellette a Náncsi néni vendéglője áll.

A Kéktúra kivezet a hűvösvölgyi Nagy-rétre, de érdemes előtte kitérőt tenni a Villám utcán a Fazekas-hegy dolomitkúpjára. Szép, Pesthidegkútra nyíló kilátás a jutalmunk a rövid emelkedőért cserébe.

A forgalmas utak határolta, mégis viszonylag csendes Nagy-rét ma kedvelt pihenőhely, kiváló kisebb-nagyobb baráti összejövetelekre vagy testmozgásra. A 20. században más hangulat uralkodott itt: főleg szórakozóhelyként működött, a szocialista időszakban pedig majálisok színtere volt. Nem véletlen alakították ki a hűvösvölgyi villamosvégállomástól idáig kanyargó, kényelmes sétaúton – amelyen a Kéktúra is vezet – a Munkásmozgalmi sétányt, amely mentén több, mára megsemmisített vagy a Memento Parkba áthelyezett emlékmű sorakozott. Közülük néhány, ideológiával kevésbé átitatott ugyan megkopva, de ma is áll – a többinek csupán nyomait láthatjuk.

A Gyermekvasút remíze mellett, aluljárón jutunk át a sínek túloldalára, ahonnan a K pecsét jelzések vezetnek a végállomásra, a Kéktúra hűvösvölgyi bélyegzőjéhez. Egyenesen továbbsétálva jutunk el a forgalmas busz- és villamos-végállomásra.