A nagy-szénási menedékház emlékműve

A hajdan itt álló turistaház Szabó Imre nevét viselte. Ő volt az az országgyűlési képviselő, akiben a Munkás Testedző Egyesület elnökeként először vetődött fel a gondolat, hogy a lejtők védelmében megbújó, festői területen turistaházat kellene építeni. 

Az ötletet tett követte: 1924 és 26 között nem akármilyen módon húzták fel az épületet a Munkás Testedző Egyesület Turista szakosztályának tagjai. Ma már el sem képzelhető az a hangyaszorgalom, hogy kétszáz ember gyalog hordta fel a helyszínre az építkezés minden szükséges anyagát, ezzel is kímélendő a páratlan természeti értékeket. Az ünnepélyes átadást követően a házikó nagy népszerűségnek örvendett a kirándulók körében. 

Az évek múlásával további bővítésekre volt szükség. A hozzácsatolt tágas terasz, további helységek és egy étterem kialakításával a szállás már nagyobb rendezvények színterévé válhatott. Ilyen volt például az 1938-as országos munkás síbajnokság is. 

A II. világháború utáni években a turistaházat államosították, ami sajnos meg is pecsételte a sorsát. Innentől kezdve semmiféle fejlesztést nem végeztek rajta, ezért az idő vasfoga hamar beleharapott a falakba. 1975-re, amikor teljesen gazdátlanná vált az amúgy is gondatlan fenntartó megszűnése miatt, a ház már igen leromlott állapotban volt.

Egy film azonban őrzi a menedékház emlékét annak köszönhetően, hogy az Országos Kéktúra nyomvonala a mai napig ezen a területen halad át: a Másfélmillió lépés Magyarországon forgatásakor a stáb megörökítette a helyszínt, amely a Kéktúra bélyegzőhelyeként is szolgált. Az 1979-es felvételeken jól látható, hogy a falak akkor még álltak, de a tető sürgős javításra szorult volna. Egy döntést követően az épületet még abban az évben lebontották. 

A szép napokat megélt menedékház emlékét ma egy emlékfal és egy emlékkő, valamint a falak hajdani alaprajza őrzi. A néhány méterre kialakított pihenőhelyen asztal és padok várják a turistákat. 

Nyitvatartás

Árak: