Szent Mihály-hegy – kimaxolva

Itiner

• A Nagymaros-Visegrád vasútállomástól a K jelzéseket követjük a Hegyes-tetőig, majd onnan visszaereszkedve a Szent Mihály-nyeregig.
• A Szent Mihály-nyeregből a Rigó-hegy nyergéig a S jelzések vezetnek el.
• A Rigó-hegy nyergéből a S⩍ jelzésen kitérőt teszünk a Gánti-pihenőhöz.
• Utunkat a S jelzésen visszafelé folytatjuk a SΩ elágazásáig.
• A elágazástól a SΩ jelzéseket követjük a Remete-barlangig.
• A Remete-barlangtól a KΩ jelzések vezetnek fel a Szent Mihály-hegy oldalára.
• A Szent Mihály-hegy oldalán balra, a S+ jelzésre fordulunk, ezt követjük a zebegényi Kút-völgyig.
• A Kút-völgyben jobbra, a S● ösvényére térünk, ezt követjük a S jelzés Remetekereszt-bérc gerincén vezető útjáig.
• A S jelzést a Világos-tér előtti turistaút-csomópontig követjük.
• A Világos-térről balra, a K jelzésre fordulunk.
• A K jelzésről egy rövid kitérőt teszünk a Büdös-tóhoz a ZT jelzésen.
• Az elágazásba visszatérve a K jelzéseket követjük a Köves-mezőig.
• A Köves-mezőtől a Z▲ vezet a Gubacsi-hálásra, majd azon túl egy parkolóba.
• A parkolótól a P jelzéseket követjük a Nagymaros-Visegrád vasútállomásig.

A túra részletes leírása

Ablakrengetegben

A Nagymaros-Visegrád vasútállomástól a K jelzésen kezdjük meg a túrát. Átvágunk a Szent Imre herceg téren, a nagymarosi plébániatemplom melett. Érdemes körbejárni: a 13. század végén emelt épületet a későbbi századokban többször is bővítették, e rétegek egymásra rakódását vizsgálhatjuk a falakban. A templom déli oldalán például 7 különböző időszakból fennmaradt ablak keretét látjuk, de szemben, a gesztenyefák árnyékában álló északi falban is több befalazott nyílás található – ezek közül az egyik bejárat volt, amely egy korábbi ablakot tört át. Ebbe a falba ráadásul egy római korból származó követ is beépítettek, ami ma a föld szintjén, középen látható. Említésre méltó a harangtorony is, amely eredetileg egy szinttel magasabb volt, ám a 18. századi átépítésben visszabontották – egykori ablakainak alsó részét ma a toronyóra számlapjai takarják. Természetesen a templom belsejében is szétnézhetünk.

A K jelzés szűk, bazaltkockás utcákon kanyarog, mígnem kiérünk a szélesebb Diófa utcára – bal kéz felől a Templom-völgy vizét elvezető árok húzódik, jobbra családi házak sorakoznak. Hosszan, de lankásan emelkedünk a hegyoldalak közé benyúló utcán. A macskakő aszfaltba vált, az aszfalt betonlapokba, majd nemsokára földútba. Összeszűkül a völgy, a jobboldalt magasodó sziklafalba több helyen üregeket, pincéket vájtak. Nagymaros egyik szélső házánál emeletes rózsalugas hívja fel magára a figyelmet, majd elhagyjuk a települést, és a nemzeti park kezdetét jelző táblánál balra, a Templom-völgybe irányítanak a jelzések.

Fel a nyeregbe

Baloldalt időszakos vízmosás mély árka kíséri utunkat, felette több helyen földcsuszamlás nyomait látjuk: az esős idő után átázott, aljnövényzet nélküli talaj könnyen fellazul, és a gravitáció hatására egy-egy szelete lecsúszik a meredek völgytalpra. Ahogy emelkedünk, a hűvösebb mikroklímájú erdőrészletben megjelenik a bükk, majd hamarosan át is veszi az uralmat az egyéb fafajoktól. Megszelídül az emelkedő, szétterül az erdő, hamarosan keresztezzük a vízmosást, és a Sváb-nyeregbe kapaszkodva elhagyjuk a Templom-völgyet. A nyeregből a Hegyes-tetőről lefutó gerincen folytatjuk az emelkedést, majd nemsokára letérünk róla, és keskeny ösvényen balra, a sekély talajú, meredek, száraz hegyoldalt is kedvelő molyhos tölgyesben vezető szintútra fordulunk rá. Egy jelzés fölé erősített, vésett fadarab tájékoztat arról, hogy túránk e szakaszát Balu-ösvénynek is nevezik. Ezen teszünk meg bő fél kilométert, mígnem kiérünk a Szent Mihály-nyeregbe.

A nyeregből a csatlakozó S jelzéssel jobbra fordulunk. A Hegyes-tető felé emelkedve elhaladunk egy kerítéssel körbevett geológiai kutatóakna mellett, majd mellőzünk két, odvas holtfát, amely sok gomba- és rovarfaj élőhelye. Kényelmesen ereszkedő, széles szekérúton érünk ki az Ürmös-rétre, bal kéz felől az 1970-es években állított adótorony piros-fehér acélváza magasodik. Átvágunk a pázsiton, és hamarosan meg is érkezünk a Hegyes-tetőre, a Julianus barát-kilátóhoz.

A bástyaszerű toronyból a Dunakanyar egyik legteljesebb panorámája tárul elénk. Három oldalról vesz körbe a Szent Mihály-hegyet megkerülő folyó, túloldalán Visegrádot, a Dömös felett magasodó Prédikálószéket, illetve a Kisalföld síkságának szlovákiai részét látjuk. A környék a két világháború közötti természetjárás egyik kísérleti területe volt: a Magyar Turista Szövetség a koronauradalomtól kibérelte a környék erdőit, a karbantartással pedig az Encián Turisták mozgalmát bízta meg. Ők többek között pihenőhelyeket építettek, amiket nagy magyar utazókról neveztek el (ezek közül kevés maradt fenn, pl. a Déchy Mór-pihenő) – ebbe a sorba illeszkedik a Volga-menti magyarokat felkutató szerzetes nevét viselő kilátó is.

Panorámaút a Duna fölött

Visszatérünk a Szent Mihály-nyeregbe, majd innen az egyenesen induló S jelzésen vágunk neki a Szent Mihály-hegynek. Rövidesen fel is érünk a 484 m magas, mohos sziklák borította, kilátás nélküli csúcsra. Ezen „átbukva” rögtön meredek ereszkedésbe kezdünk, elhaladunk a Miklós Lili-pihenő mellett – a nemrégiben felújított padot 1939-ben elhunyt társuk emlékére állították az Encián Turisták. A felaprózódott, kőgörgeteges hegyoldalon, illetve a kiálló sziklák hegyes élén kellemetlen mozogni, de nemsokára megpihenhetünk a Szent Mihály-hegy déli nyergében. Szemközt jelzetlen ösvény vezet egy tisztásos oldalkúpra, ahonnan nyugat felé nyílik kilátás.

A nyerget a S jelzésen balra hagyjuk el. A kanyargós, ereszkedő ösvény Kittenberger Kálmán út néven szerepel a térképeken. A híres, Afrika-kutató természettudós élete utolsó szakaszát – 1958-ban bekövetkezett haláláig – Nagymaroson töltötte. Elhaladunk egy tanösvénytábla mellett, majd a jobbra kiágazó S⩍ jelzésen kitérőt teszünk a Gánti-pihenőhöz. A panorámás kilátóponton dr. Gánti Tibor vegyészmérnöknek és természettudósnak állítottak emléktáblát, aki Kittenbergerhez hasonlóan Nagymaroson élt, és itt is halt meg 2009-ben. A kopáros rétről a Dunára és a Prédikálószék környékére látunk rá.

A pihenőtől a S⩍ jelzésen visszatérünk a S jelzésre, majd azon haladunk (már ismert úton) a SΩ jelzés elágazásáig. Itt balra fordulunk, és 2 kilométeren keresztül ezt a hegyoldalban harántoló, kifejezetten keskeny ösvényt követjük. Körülöttünk természetes állapotú az erdő, ezért a talajon sok kidőlt fa hever. Többségüket eltakarították az útból, egy-két helyen viszont bokaszalagokat megterhelő kitérőket kell tennünk a morzsalékos, meredek lejtőn. Utunk átvág egy kőtengeren: ezek az egykori lávafolyások az idők folyamán megszilárdultak, majd javarészt a jégkorszakban felaprózódtak. Keresztezzük az Ördög-hegy oldalgerincét, majd nemsokára magára a 300 m magas csúcsra is kiérünk, ahonnan pompás kilátás nyílik a Dunakanyarra. Érdekes megfigyelni, ahogy a hegy keleti lejtőjéről a délire áttérve megváltozik az erdőkép.

Letűnt korok

A harántoló ösvény nemsokára kiér egy ellaposodó, ligetes-gyepes gerincre, ezen teszünk meg pár lépést, majd élesen jobbra, lefelé fordulunk. Szemben feltűnik a Remete-völgy feletti kőfejtő hatalmas sziklafala. Színe ne tévesszen meg: a Börzsöny nagy részéhez hasonlóan a Szent Mihály-hegy is andezitből épül fel, itt is ennek termelése folyt. (A kőzettömeg viszont a Visegrádi-hegység egykori tűzhányójának része, csak a Duna leválasztotta róla.) Az ösvény visszavezet az összeérő lombkoronák alá, majd a kőfejtő kerítése fordít balra, hogy a bányát a Dunával összekötő egykori sikló boltíves fékházának összegraffitizett betonmaradványai mellett haladjunk el. Innen már csak pár száz méter, és megérkezünk a Remete-barlang pompás kilátást nyújtó teraszára.

A természetes teraszon állva kb. 100 méterrel a Duna fölött vagyunk, de légvonalban pár tíz méterre tőle, így a folyó látszólag alattunk kanyarodik el. Közel van és meredek lejtői miatt hatalmasnak hat a túlparti Visegrádi-hegység, annak is főleg egyik legmagasabb tömbje, a Prédikálószék. Dömös hátterében a Malom-patak völgye mélyül, mögötte a Dobogó-kő vonulata magasodik.

A Remete-barlang sziklaüregeit a Szent Mihály-hegyet a Visegrádi-hegységről „lefűrészelő” Duna alakította ki, amely a Kisalföld süllyedésével egyre mélyebben vájta bele magát a Visegrádi-szorosba. Az emberi megtelepedésre alkalmas barlangokat a történelem során többször is hasznosították, bővítették, így jött létre mai formájuk. Antropogén beavatkozás nyomait láthatjuk a kilátóterasz végénél egy alacsony, kőből rakott fal formájában – ez egy római őrtorony maradványa –, a fő barlangban pedig egy szentélynek kifaragott bemélyedést ismerhetünk fel.

A nyugati félkörön

A barlangtól a KΩ jelzésen, meredek kaptatón indulunk tovább. A kezdetben sziklákon kapaszkodó csapás szintútba vált, ösvénnyé szélesedik, majd nemsokára újabb emelkedő kezdődik – az úton kétágú fa áll, amelynek villájába egy sziklatömb szorult be. Felérünk a Szent Mihály-hegy felől érkező S+ jelzés gerincútjára, amin balra fordulunk, majd pár lépés után elérjük a Dobozi-ormot, ahonnan újabb panorámában gyönyörködhetünk. A perspektívák a hegy nyugati oldalán meglehetősen hasonlóak: a Duna által körbefaragott, ezért csuszamlásokkal formált tömb valósággal leszakad a folyó felé, ezért a természetes teraszok a vízhez légvonalban nagyon közelről, de annál jóval magasabbról nyitnak kilátásokat. Pilismarót síkja és a nyugat felé alacsonyodó Visegrádi-hegység a látképek meghatározó eleme.

A S+ jelzés hamarosan völgybe ereszkedik, és hullámzó ösvénnyé válik. Elhaladunk két pad mellett is, majd balra kis tisztást pillantunk meg – a Szent Mihály-hegy karimájának utolsó, legnyugatabbi kilátóhelyét, a Naphegyi pihenőt, ahol esőbeálló, tűzrakó hely, ismeretterjesztő tábla és a Dunára nyíló, szép kilátás fogad. A környékbeli panorámapontok sűrítménye a kis páholy, azoknál bőségesebb kiépítettséggel és szélesebb látképpel: a Dunakanyar „torkába" is belátunk innen.

A S+ jelzés szekérútra ér, amely mélyútként vágódik be a mellette húzódó, sárgás löszfalba. A vulkáni kőzetből felépülő Börzsöny hegylábait a földtörténeti pleisztocén kor, tehát a „jégkor” szárazabb időszakai alatt a szél által szállított finomszemcsés kőzet, a lösz fedte be. Utunk Zebegény első házainál a vasúti sínek mellé tér. Elhagyunk egy nagyobb fenyvesfoltot, majd egy üreges löszfalat, amely zavartalan körülmények között gyurgyalagok lakhelye lehetne. Egy jobbkanyar után keresztezzük az Ernő-patak időszakos vízfolyását, és az id. Bényi Ferenc, Kittenberger Kálmán egykori vadásztársa emlékére állított keresztnél elágazáshoz érünk: a S+ jelzés egyenesen bevezet Zebegény központjába; mi jobbra, a S● jelzésen fordulunk be a Kút-völgybe. 700 m múlva az ösvény éles balkanyart vesz, és elérjük az Ernő-forrást, ahol vízvételi lehetőség mellett pihenőpadokat és tűzrakó helyet is találunk.

Átvágva a nyelvet

A forrást elhagyva a S● jelzés szerpentinezve emelkedik. Egy-két kidőlt fa nehezíti az előrehaladást, de hamar feljutunk a völgyperemre, ahol turistaút-csomópont és tanösvénytábla fogad – jobbra, egy sziklagyepes tisztásról megkapó kilátás nyílik a Dunát kanyarra kényszerítő „földnyelv" központi részére. A S● jelzés elhagyja a zebegényi tanösvény S↺ jelzését, és tovább kapaszkodik a Remetekereszt-bérc gerince felé. Egy hatalmas fánál a lejtő megszelídül, és kényelmes ösvényen érjük el a S jelzés szekérútját, amin jobbra térünk. Jellegtelenebb szakasz következik: a Remetekereszt-bércre kapaszkodunk fel, majd leereszkedünk, hogy aztán a Világos-tér közelében a K jelzésen balra forduljunk. Amikor másodjára keresztezzük a villanyvezetéket, balra, a törökmezői tanösvény megfakult ZT jelzésén pár lépés csak a Büdös-tó, ahol egy ismeretterjesztő-táblán a hegységben ritka felszíni vizek jelentőségéről tájékozódhatunk.

A K jelzés kényelmesen ereszkedik, majd egy erdeifenyves-folton átvágva kivezet a Köves-mezőre. Szemben szép kilátás nyílik Visegrád irányába, körben több pihenőpad jelzi, hogy a környékbeliek kedvelt kirándulóhelyére érkeztünk. A K jelzés a hosszan elnyúló, ligetes rét – melynek mesterségesen kialakított formája egykori marhahajtóút nyomvonalát őrzi – műútjával párhuzamosan fut tovább, majd nemsokára jobbra, a kiágazó Z▲ ösvényén újra az erdőbe térünk. Egy elágazásban balra, a jelzésen maradva érkezünk meg a Gubacsi-hálás oldalkúpjára. Innen lefelé indulva érjük el a hegy éles letörésén fekvő tisztást, amelynek gyönyörű, széles panorámájával koronázzuk meg túránkat.

A Z▲ jelzés parkolóba vezet, ahol jobbra, a P jelzésre fordulunk. Utunk mentén megszaporodnak a fakabinok, az alpesi tetős nyaralók és a villák – közeledünk Nagymaroshoz. Ösvényünk bekanyarodik a keleti hegyoldal alá, ide már felszűrődik a forgalom zaja. Egy pillanatra még feltűnik a visegrádi vár, majd a településszéli, egymásba torkolló utcákon érkezünk meg a Rákóczi Ferenc utcára. Ezen nagyjából 2 kilométert teszünk meg, míg megérkezünk a Nagymaros-Visegrád vasútállomásra.