Akadálymentes kirándulás a fenséges Bükk-fennsíkon

Itiner:

Végig a kék kerékpáros jelzést kövessük. 

• Az Olasz-kaputól indulunk, majd hamarosan a Fekete-sárnál tegyünk egy kis kitérőt a K+ jelzésen.
• A Zsidó-rétnél találkozunk először az Országos Kéktúra K jelzésével, itt szintén tegyünk egy kis oda-vissza kitérőt a rétre a K jelzésen.
• Ezután a K jelzés még kétszer letér a kerékpáros útról, amikor másodszor is letér a szilárd burkolatú utunkról, tegyünk még egy kis kitérőt a K jelzésen, majd foruljunk vissza.
• Ugyanazon az úton megyünk vissza Olasz-kapuhoz, mint amin jöttünk. 

Részletes leírás:

Túránk indulópontja kimondottan csak autóval megközelíthető, méghozzá fizetős úton. Mivel esetünkben más, gyalogos megközelítés nem jöhet szóba, marad az autó, de ezt a kisebb anyagi áldozatot érdemes meghozni, mert az élmény időjárástól függetlenül garantált. Az Olaszkapuhoz felvezető, hosszasan kanyargó szerpentin megejtően szép hegyi út, pazar panorámák kavalkádjával fűszerezve. Talán hazánk egyik legszebb, ősszel pedig legszínesebb autós útszakasza ez, ami kirándulásunknak pazar felütést biztosít. Az út végén bükkerdő acélszürke oszlopai közt érkezünk meg a fennsíkra.

Innen már tábla jelzi a közforgalom elől lezárt utat, egy tágas parkoló a gyalogos kiindulópontunk. Az erdei terepviszonyok extrém megterhelő volta miatt oda-vissza útvonalról beszélünk, de esetünkben az ismétlés csak megerősíti jóleső benyomásainkat. Nekivágunk az enyhén emelkedő, szinte sík platónak. Egy rövid sziklafolyosóban emléktábla jelzi a Bükk-fennsík egyik északi kapujának történetét: az I. világháborúban 18 olasz hadifogoly katona került a terület tulajdonosa, az olasz felmenőkkel rendelkező Pallavicini őrgróf birtokára. Thurzó Gáspár vezetésével 1918-ban ők vágták át ezt a sziklát, ami az épülő fakihordó kisvasút útjában állt. Innen ered a neve: Olaszkapu.

Az egész túrára jellemző, hogy néhány kissé kanyargósabb, meredekebb útszakasz és egyenesebb, sík „pihenők” váltják egymást a jól járható, öreg bitumencsíkon. Az út mindkét oldalát változóan erdős, ligetes, kisebb-nagyobb kiterjedésű tisztások tarkítják, de jellemzően a nagy távlatú, íves domborzat a domináns látkép.

Mivel a túránk első szakaszán végig ereszkedünk, a lejtés jótékonyan megelőlegezi a látványt, amihez közelítünk. Három kisebb kitérő ajánlott a fő gerincútról, hogy a teljesen naturális erdő miliőjét élvezhessük: az elsőt az olaszkapui emlékhelytől pár száz méterre balra találjuk: saját belátásunk szerint néhány száz méterre bemerészkedhetünk az erdőbe. (Ha a terepviszonyok engednék a körtúrát, itt térnénk vissza, de sajnos ez az ág teljességében nem akadálymentes.)

Visszatérve a bitumenes gerincútra, közelítünk lassacskán túránk fő attrakciójához a Zsidó-réthez, mely menetirány szerint jobb oldalon kezdi el bontogatni távlatait. A tőlünk dél felé elterülő hatalmas kaszálórét a legszebb és legtipikusabb bükk-fennsíki rét, amely hangulatával mindenkit elvarázsol, bármely évszakban érkezzen is.

Elnevezését a hajdani tűzifa-osztásokról kapta, a helybeliek itt kötötték meg a fakereskedőkkel az üzletet, és szállították otthonaikba a tüzelőt. A különleges karsztjelenségek (töbör-láncolatok) mellett a sajátos mikroklímája miatt számos növényritkaságnak ad otthont a rét, amely ezért fokozottan védett terület, ahol tilos letérni a kijelölt turistaösvényről. A „főutunkról” jobbra kanyarodva egy kis ízelítőt kaphatunk a rét különleges hangulatából, és egyben érdemes itt megpihenni és szemlélődni a tájban.

Továbbereszkedve egyre sűrűsödő erdőn közelítünk túránk legtávolabbi pontjához, a völgyi szakaszhoz. Menet közben kiépített pihenőhelyet csak a megtett táv kétharmadánál találunk, a Zsidó-rét után néhány kanyarral - itt egy sátortetős esőbeálló áll, asztalokkal.

Túránk végpontjánál ki-ki képességei szerint a műutat elhagyva bemerészkedhet a mészköves-murvás, tágas erdei útra, a békés sűrű jótékonyan ölel körbe. Ez túránk legtávolabbi pontja, és egyben a lejtős haladásé is. Innen kapaszkodunk vissza e megejtően szép tájon, figyelve a bitumen töredezettségére (és a segítőnk pulzusára is). A csendben túrázók akár a gazdag vadállományból (őzek, vaddisznók, rókák, ragadozó madarak) is láthatnak egy-egy példányt. Jókorákat szippantva a tiszta levegőből, hosszan kanyarogva, élvezve a természet szépségét térünk vissza az olasz-kapui parkolóba.