Körtúra az időszakos karsztforrások vidékén

Itiner

• A Hereg-rét jelzetlen ösvényén rácsatlakozunk a K+ jelzésre, melyen jobbra indulunk.
• Az első elágazásnál balra, lefelé fordulunk a K● jelekre, ezen érjük el az Imó-kőt.
• A Lök-völgyben a K jelzésre váltva érintjük a Fekete-len-forrást, és a Tamás-kútnál lépünk az aszfaltra.
  
• Az aszfalton a K+ jelzést követjük, ez vezet vissza a Hereg-rétre.

A túráról részletesen

A fennsík bércei alatt

A parkolóból jelzetlen, de egyértelmű csapás indul észak felé; ez a tisztás szélén csatlakozik a K+ jelzésbe. A kellemes fekvésű, hosszúkás Hereg-rét északi végében találjuk a Lénárt-forrást (névadója, Lénárt János hevesi tanár, bükki és mátrai útikalauzok társszerzője, tevékeny természetjáró volt), a bal sarokban pedig egy tágas esőbeálló kínál menedéket (előtte tűzrakó). Amint átlépünk a rétet szegélyező fák keskeny korridora alatt, a feltáruló látvány egyszerre kedves és bántó a szemnek: szemben a Bükk-fennsík sziklaletörései fehérlenek, a Tar-kő (balra) és a Három-kő (jobbra) szirtekkel tagolt sziklagyepeit pillanthatjuk meg. (A plató peremén függőlegesközeli helyzetbe gyűrődött mészkőrétegeket gyorsabban pusztuló palás kőzetek támasztották alá, és amikor az erózió következtében az aládúcolás elégtelenné vált, nagy tömbökben szakadt le a mészkő. Ennek sebhely-sorozata a kövek vonulata.) Ugyanakkor az erdőkép elszomorító: egy tarvágásról nézelődünk, és jobbra-balra további irtásfoltok sorakoznak, de a felnövekedett állományokat is mozaikos foltokra szabdalják a korábbi kitermelések határvonalai. A természetellenes, egyenes vonalakat és kopasz lejtőket még szemlélhetjük egy darabig (túránk következő szakasza balra lent vezet majd), mire belépünk a fák alá, és a széles dózerút megkerüli a Borz-kút vizét ontó völgyfőt.

Buja völgyi kalandok

Kisvártatva elágazás állít válaszút elé, ahol a balra, lefelé induló, sűrűbe vesző K● ösvényt kell választanunk. Bár közel az Imó-kő, kellemetlen percekre számíthatunk: a nedves völgytalpon magas csalán, nem ritkán sár, illetve a felnövekvő újulat miatt sűrű bozót fogad. Ráadásul ritkán járt ösvényt taposunk, ezért az elöl haladónak olykor valósággal folyosót kell törnie a bozótban (ami szerencsére legalább könnyen utat enged). Ne adjuk fel, az Imó mögött ez a buja erdei környezet varázslatossá válik: a völgy összeszűkül, piciny törmelékfoltok jelennek meg a talajon (a talpunk alatt is), jobbról mohos sziklatömbök emelkednek a fejünk fölé (így már érthetjük is a kőmorzsalék eredetét). Öreg fák, dús aljnövényzet, kidőlt törzsek és rendkívül szűk ösvény teremt őserdei hangulatot, ahol végre olyan a rengeteg, amilyen nagyjából lenne emberi beavatkozások nélkül.

Az Imó-kő és forrása

Aztán hirtelen ereszkedünk pár métert, és jobbra fordulva megmutatkozik az Imó hatalmas, napsütésben vakítóan fehér mészkőbérce. Előtte ősöreg fa tekervényes gyökérzete vezeti a szemünket a sötéten ásító nyíláshoz, melyből ritkán nagy robajjal lökődik ki a víz (innen a Lök-völgy név). Száraz időszakaiban csak a hűs levegő jut ki a hegy gyomrából, ezért néhány métert be is merészkedhetünk - ez kifejezetten jól esik a nyári hőségben. (Csak a belátható első méteren mozogjunk, utána a járat lejt, helyenként lépcsők tagolják, tehát balesetveszélyes!) A forrásbarlangot 85 méter hosszan és 23 méteres mélységig tárták fel, de fölötte is találhatók a sziklában kifolyók, korábbi forrásszájak. Amikor a fennsíkon a mészkővel érintkezik, a víz szénsavtartalmával oldja a kőzetet - felszínre lépve a szénsav elillan, ekkor pedig kiválik belőle az oldott mésztartalom. Az így lerakódó mésztufa az Imó alatti völgytalpat mintegy 160 méter hosszúságban, 1-6 méter vastagon tölti ki - bizonyítva, hogy a forrás korábban állandóan működhetett.

És hogy most mitől időszakos? A hegység legutolsó kiemelkedésével a legmagasabbra került forráságak elapadtak, barlangjaik ma már szárazon tátonganak a fennsík lejtőin (pl. Pes-kő-barlang). Mások pedig olyan helyzetbe kerültek, hogy tápláló ágaikba csak akkor jut utánpótlás, amikor a hegység kőzettestében a legmagasabbra emelkedik a karsztvízszint - hóolvadás vagy hosszan tartó, extrém csapadékos időszakok után. (Érdekesség, hogy hirtelen hóolvadáskor a víz gyorsan, elsősorban a felszíni utakon folyik le, az időszakos források működésbe lépéséhez ugyanakkor lassú felmelegedésre, fokozatos olvadásra van szükség.) Ilyen az Imó is a közeli Fekete-len és a Vörös-kő-völgy két vízfakadásához hasonlóan. Előfordul, hogy az Imóból évekig nem jön víz, viszont amikor (állítólagos morajló hanghatások után) aktivizálódik, hozama elérheti a 12 000-13 000 litert percenként. A hideg levegőt árasztó, dübörögve előzúduló, szemünk előtt születő patak maradandó látvány, melyet a vadregényes környezet még tovább fokoz. A működés általában néhány hétig (akár 50-60 napig) tart.

A szerény kistestvér

Ahogy a sűrűn növényesült völgyben eltávolodunk a sziklától, láthatjuk, hogy tetején kis sziklagyepre vetül a napfény - talán pogány áldozóhely lehetett, neve pedig az ima szóból alakulhatott át. Továbbra is igazi erdei vadonban haladunk; ha folyik, a patak kitölti a széles völgytalpat. Tíz percen belül elérjük azt az elágazást, aminél balra kell fordulnunk a K jelzést követve. Eztán enyhén emelkedünk, mígnem megérkezünk a Fekete-len-forráshoz: száraz állapotában csak a fölötte meredő kék fémoszlop fog feltűnni. Amikor viszont aktív, kedves látvány, ahogy a friss patakvíz megszületik a földből, apró sziklagyűrűjéből, és kanyarogva indul hosszú hegyi útjára. A három ismert időszakos forrás közül ez a legkevésbé ismert, hiszen megjelenése nélkülöz minden extremitást, ennek ellenére a mohos sziklatömbök, valamint az idős bükkerdő itt is megigéző látványban érnek össze. (A kék műtárgy régi kutatófúrás nyílását rejti, melyen keresztül a karsztvíz vizsgálata lehetséges.)

Vissza a rétre

Rövidke séta innen az emelkedő vége, ahol rálépünk az Eger–Miskolc-országútra. Megpihenhetünk egy esőbeállónál, vagy vételezhetünk vizet a Tamás-kútjából (ez az aszfalt túloldalán, annak szintje alatt fakad). A kerítés mögött a Tamáskúti Vendégház kulcsosházként vár vendégeket (előzetes bejelentkezés után), túránk pedig balra invitál az országúton. Legyünk óvatosak, a kanyarok eltakarnak az autók elől, melyek sokszor veszélyesen nagy sebességgel érkeznek. Az útépítéskor feltárt kőzetek mellett tanösvény-táblákat rejt a magasra törő gaz, ezek a terület földtani sajátosságait magyarázzák - szakmai nyelvezetük azonban sajnos nem könnyíti meg az olvasást és megértést, ahogy út menti pozíciójuk sem éppen hívogató. Perceken belül újra a Hereg-rét szélén vagyunk, itt már letérhetünk az aszfaltról (igaz, az ösvényt nem könnyű megtalálni), és a tisztás parkolójánál be is fejezzük kirándulásunkat.