Kerekesszékkel a Remete-szurdokban

Túránkat a Remeteszőlősi Önkormányzat modern, akadálymentes parkolójából indítjuk. Ha busszal érkezünk, sincs messze a szurdok bejárata, és közben megállhatunk a parkban Örkény-egyperceseket hallgatni egy telefonfülkéből. Ugyanitt zenélő ivókutat és egy könyvmegállót is találunk. Rövid, szilárd burkolattal ellátott faluszéli szakaszt követően egy bal forduló után érint meg bennünket a szurdok hűvös, „klimatizált” völgyének árnyas atmoszférája. Egy ismertető táblákkal övezett téren túraútvonalunkat a motoros közlekedéstől sorompó választja el (az érkezési oldalon egy hatalmas sziklatömb látja el ugyanezt a funkciót), azon túl kezdődik a szurdok.

A mészköves, száraz talajt meghazudtolja a dús, hatalmas fák egészséges erdeje: cseres-tölgyesek, gyertyán, lent a patakparton égerfák, néhol magyar kőrisek kísérik utunkat. A táj megejtő atmoszférája eszünkbe juttatja, hogy képek alapján ideálisan így képzelünk el egy egészséges erdőt: tágas völgy, utunk mellett kanyargó patak, madárdal, a komposztálódott erdei talajból kikandikáló mészkövek csontszerű fehérje…

A lassan csordogáló patak vágta a mészkőbe a szurdokot, a víz pedig oldja a mészkövet, így alakultak ki a kisebb-nagyobb barlangok, üregek. Az Ördög-árok mentén húsz barlangot is találunk, más-más magasságban, ahogy a víz egyre lejjebb fűrészelte árkát. A leglátványosabb közülük a Remete-barlang, amelyhez lassan közelítünk a relatív széles erdei ösvényen. A barlangot egy valódi remetéről nevezték el, aki a 18. század végén, a pálos rend feloszlatása után ide költözött. Jóval előtte is lakták már a barlangot, az 1914-ben kezdődött régészeti feltárások ősemberek nyomait fedezték fel a barlangban. Kerekesszékkel megközelíteni sajnos nem tudjuk, de jó pihenőhely kínálkozik a kiszélesedő ösvényen az elmélkedőknek s a csendre vágyóknak. Ácsolt fapadok, kidőlt, ágaskodó fatörzsek és hangtalanul elsuhanó terepbringások fűszerezik a miliőt.

Ott jártunkkor a völgyben vidáman csörgedezett az Ördög-árok, korábbi nevein Tímár-pataknak vagy Kovácsi-pataknak is titulált időszakos vízfolyás.  A meredek sziklafalakkal övezett szurdokra jellemző egyféle mágikus hangulat, nem véletlen, hogy néhány száz éve e hűvös, mélyülő völgyet a boszorkányok találkahelyének hitték. Az erdőnek ez a megőrzött ősi egysége főleg madaraknak, rovaroknak és hüllőknek a menedéke, itt lakik a bajszos sármány, a bikapók és a rézsikló is. Összességében egy jól karban tartott, tiszta, főváros melletti erdei ösvényen haladunk, „oly távol és mégis közel”. A fel-felbukkanó kövek akadályai kikerülhetőek, és mivel az út Máriaremete felé enyhén lejt, a túránk vége felé majdnem egy szintre kerülünk a patak medrével.

Hangsúlyos, betonból öntött vizesárok (csak segítővel ajánlott az átkelés) és a fák mögül kikandikáló, tehetősebb társadalmi rétegek villái jelzik a szurdoktúra végét. Ha tömegközlekedéssel érkeztünk, a Csatlós, majd az Ördögárok utcán keresztül érjük el a buszmegállót, ha pedig autónkat Remeteszőlősön hagytuk, ezt a rövid túrát visszafelé megtéve duplán élvezhetjük a Remete-szurdok különleges hangulatát.