Hollókő – Bableves csárda (OKT 44. napi túra)

Az Ófalujáról nevezetes Hollókő autóbusz-fordulójától nem messze, infótáblán találjuk túránk első bélyegzőjét. A K jelzések a Kossuth úton kezdenek emelkedésbe, majd a fizetős parkolón átvágva el is hagyják a községet – a világörökségi településrészen a Kéktúra előző napi szakasza vezet végig. Ettől függetlenül érdemes körülnézni az Ófalu 67 műemléképülete között, amelyek egy 20. század eleji tűzvészt követően egységes stílusban épültek újra. A szalagtelkeken – a Hollókő környéki egykori szőlőket és gyümölcsösöket is hosszúkás nadrágszíjparcellákon művelték – helyenként több ház is áll egymásnak „tapadva”, ezek a későbbi hozzátoldások a fiatalabb generációknak nyújtottak otthont.

Miután kinézelődtük magunkat, esetleg betértünk egy-egy bemutatótérbe, ettünk-ittunk, a már fentebb leírt útvonalon, a K jelzéseken kapaszkodunk fel a Gomb-hegyre, a Hollókői vár mellé. A hagyásfás legelő szintén kultúrtörténeti emlék, a KL jelzés vág át rajta, és vezet le nyílegyenesen a várhoz. A romantikus rom belépő fejében látogatható, benne kiállításokat találunk, tornyából pedig szép kilátás nyílik a környékre, így ugyanazt ajánljuk, mint az Ófalu esetében: ha még nem volt szerencsénk a várhoz, mindenképp tekintsük meg.

Az erődítmény 1990-es évektől kezdve helyreállított romja romantikus látvány a Cserhát lankáin, de egyébként története hasonló megannyi hazai váréhoz. A tatárjárás után épült, bővítették, végvárként a török kezére került, majd a Rákóczi-szabadságharc után lerombolták. Belépőjegy váltása fejében látogatható.

A Kéktúra balra fordul, a következő kilométereket a Szár-hegy gerincén, melegkedvelő tölgyesben tesszük meg. A hosszú, környezetéből kiemelkedő hegyhát andezittelért rejt a gyomrában, ami a szomszédos üledékes kőzetekhez képest jobban ellenállt az eróziónak. A Szár-hegy 435 m magas csúcsa után, ahol a felnyíló erdő sziklagyeppé alakul, szép kilátás nyílik utunk következő szakaszára: Alsótold mögött a Bézma emelkedik, amelynek lábánál áll utunk végpontja, a Bableves csárda.

Még mielőtt leérnénk a gerincről, útba ejtjük a különleges formája miatt országos hírnévre szert tett Isten tenyere (vagy Kéz)-kilátót. Tervezésére az alattunk elterülő Farkaskútvölgy birtok tulajdonosai kérték fel Csíkszentmihályi Benjámin építészt, aki igazán ötletesen oldotta meg a feladatot: a földön fekvő kéz tenyerén állni és ülni is tudunk, az égnek meredő ujjak is harmonizálnak a kilátóval. Egyébként az egész építmény „passzol” az erdőbe, többek között a Farkaskútvölgy holtfáiból álló anyaga, illetve organikus építészetre hajazó formái miatt.

A Kéktúra a szállásként és rendezvényhelyszínként működő Farkaskútvölgy kerítése mentén ereszkedik le a Toldi-medencébe, míg el nem éri a Zsunyi-patakot. Ezzel párhuzamosan fordul jobbra a K jelzés, a K◼ jelzésen irányt tartva csupán pár száz méter Felsőtold, ahol buszmegállót és boltot is találunk. A Kéktúra kezdetben legelők széles pásztáján, majd szántóföldek kerítése közé szorítva teszi meg az Alsótoldig tartó 2,5 kilométert.

Elhagyjuk a temetőt, majd korrekt büfé mellett fordulunk jobbra. Alsótoldnak nincsen „központja”, a falu történelmi része az a háromszög, melyet a patakok mentén vezető utak jelölnek ki: egy Felsőtold felé vezet, egy az Alsó-szurdokon át Pásztó felé, egy pedig – és mi is ezen haladunk – a Zsunyi-patak folyásirányával megegyezően, Cserhátszentiván felé. Elhagyjuk a település kápolnáját, majd a szomszédjában álló Mészáros-kúria szép, de üres épületét, nemsokára magát Alsótoldot is. Aszfalton teszünk meg egy kilométert, majd balra, régi kocsiútra térünk. Fás legelőn, majd erdőben emelkedünk a Bézma oldalában, alattunk szabályosan rakott kövek emlékeztetnek az egykori szekérforgalomra. Az andezitrögök közé bevágódott patak mentén érkezünk meg a nagy múltú Bableves csárdához, túránk következő és egyben utolsó bélyegzőjéhez.