Hollókő múltja és jelene

Itiner

• A hollókői településközpontból az első utcán kanyarodjunk le a Cserháti Zöldutak Z jelzésén az Ófalu felé.
• Az első utcát keresztezve már a Kertekalja tanösvény T jelzésén járunk, ezt (egyenes irányban) követjük, mígnem ismét az Ófalu utcájára jutunk.
• Az Ófaluban jobbra az Országos Kéktúra K jelzését követjük a fás legelő pereméig.
• A fás legelőről a Vártúra tanösvény T jelzését követjük jobbra, egészen a Vár-kút forrásig.
• A Vár-kúttól visszaindulva a K● jelzésen kapaszkodunk fel a Hollókői vár előtti tisztásra.
• A vártól a KL jelzésen leereszkedünk Hollókőre.
• Hollókőn ismét a K jelzést követjük (jobbra), végig az Ófalu utcáján.
• A Látogatóháznál jobbra fordulnuk a Cserháti Zöldutak Z jelzésére, az utolsó métereket ezen tesszük meg a buszmegállóhoz.

A túra részletes leírása

Gödörles a kertek alatt

Körtúránkat az Ófalu határán található faluközpontból kezdjük meg a táblával és T jelzéssel kijelölt Kertekalja tanösvényt követve. Az Ófalu szélén kezdődő pallósétány a település alatt folyó Hollókői-patak völgyét mutatja be, ahol egykor a hollókői lakosok kis tavakat ástak a kenderáztatáshoz, illetve a ruhák mosásához. Mára ezek a ruhakészítést szolgáló kenderáztató tavak feltöltődtek, mocsaras, vizenyős élőhelyeket teremtve a vízi életközösségeknek. Több száz méteren kanyarog a fából ácsolt ösvény, ami helyenként lépcsősorral hidalja át a szintkülönbséget.

A tanösvény táblái bemutatják a kender termesztésének és feldolgozásának folyamatát, valamint, hogy miként zajlott a mosás régen. A patak menti kenderföldeken a családok saját parcellájukon termesztették a maguk számára elegendő kendert, amit a falu melletti 10-15, egyenként 1-2 m széles gödörben áztattak, majd kiszárítva dolgozták tovább. A zsáktól a fehérneműig rengeteg, mindennap használatos ruhaféle készült kenderből. De volt a völgyben három mosógödör is. A gödröket az 1960-as évekig használták, ekkor kiváltotta őket a vezetékes víz. De megtudhatjuk azt is, milyen növényeket termesztettek a régi hollókői kertekben.

Az árnyas völgy mélyén még a meleg nyári napok idején is hűs és kényelmes séta vár ránk. A változatos növényvilágnak vadregényes pontokat is köszönhetünk, azonban az aszályosabb időszakokban előfordulhat, hogy a patak csordogálását nem élvezhetjük.

Körülbelül 800 métert haladunk a cölöpsétányon, majd a tanösvény T jelzését követve lépcsősoron kapaszkodunk ki a Hollókői-patak völgyéből. Utunk a falu parasztházai között kisvártatva megérkezik az Ófalu macskaköves főutcájára. Ezen a ponton eldönthetjük, hogy megtekintjük a 67 darab eredeti kontyolt tetős, tornácos, palóc parasztházból álló falut, megismerkedve a helyi hagyományokkal, ízekkel és különféle látnivalókkal, vagy mindezen élményekből majd kirándulásunk végén merítünk nagyobbat, miután már a várat is felfedeztük.

Az Ófalu bája

A települést 1987-ben vették fel az UNECSO világörökségi listájára. Az Ófalu egységes, hagyományos képét tragédia idézte elő: 1909-ben a házak jelentős része leégett egy falutűzben. (Az épületek tetejét ekkor még zsúpszalma fedte, a füst pedig egy tüzelőnyíláson át hagyta el az épületet.) A megsemmisült házakat két év alatt építették újjá, már kőalappal és kéménnyel, cseréptetős fedéssel. A felvidéki és palóc településekre jellemző, szalagtelkes, a templom körül orsó alakban kiszélesedő egyutcás falukép és a macskaköves út meghatározza Hollókő hangulatát.

A régi házak zöme hagyományos mesterségeknek állít emléket, akár múzeumi kiállítás formájában, akár a mesteremberek portékáinak felhozatalában. A népszokások megtartása is része a falu életének, egyházi ünnepekkor helyi népviseletbe öltözött emberek lepik el az utcát.

Legelők és láperdők

A falu főutcáján található Palóc Babamúzeumnál csatlakozunk rá az Országos Kéktúra K jelzésére, amin jobbra folytatjuk a túrát. Lassan kiérünk a faluból, s mintegy 600 métert gyalogolva, már erdei ösvényen érjük el a K jelzés és a Vártúra tanösvény kereszteződését. Az utóbbi T jelzésén jobb kéz felé fordulva felkeressük Hollókő Árpád-kori templomának emlékhelyét, de a legfőbb látnivalót ezen a szakaszon a természeti környezet nyújtja.

Hollókő környékén még mintegy hatvan hektáron lelhetők fel az egykori fás legelők nyomai, melyek értékét a hatalmas, 120-150 éves, idős fák, csertölgyek, kocsánytalan tölgyek, gyertyánok és bükkök jelentik. A falu egykori fás legelőjén és gyümölcsösében járva rálátunk a várra, illetve információs táblák regélnek a legelők kialakulásáról, használatáról, valamint a megszűnésük okairól.

A terebélyes lombkoronájú tölgyek évszázadokon át a legelő hagyásfái voltak: ez jelentette az állatok természetes védelmét a nyári kánikula napsugarai ellen. A jó minőségű talajt az állatok trágyája biztosította, amelyik gyümölcsöt termett, annak termését be is gyűjtötték, a törzsüket az odadörgölőző jószágok koptatták simára.

A kezdetben széles út csapássá szelídül, és egyre sűrűbb növényzet szorításában vezet vissza a K jelzésre, amellyel a Vár-kút-völgyben egyesül néhány lépés erejéig. Megérkezünk a patakvölgy árnyas fűz- és égerligetéhez. A K jelzés nyugatnak tart, mi azonban maradunk a T jelzésen, és immáron a patakot enyhe felmenetben kísérve törünk felfelé a víz forrásához.

A vár-völgy és vize

A vadregényes, katlanszerű patakvölgyben táblák hívják fel a figyelmet a helyi élővilág képviselőire. Beazonosításukban kis képek is segítenek. A hangulatos ligeterdőben tett, rövid kitérőn érdekes formájú épületre bukkanunk a lombok között. Itt találjuk a Vár-kutat és a hajdani parasztfürdő helyét. Az 1937-re elkészült fürdő népszerű volt a II. világháború előtt, mellette öltözőket is létesítettek. Az 1950-es évek végén a falu vízellátása érdekében kutatófúrást végeztek a forrásnál, és mivel bőséges hozamra találtak, vízművet építettek köré. Túlfolyót is terveztek rá, hogy azzal feltöltség a strandot, ám Hollókő növekvő vízigénye és a forrás apadása miatt a fürdő már az 1960-as évek közepére megszűnt.

A bővízű forrás mellett ma információs táblát, keresztet, padot és asztalt, táborozásra kialakított, régi épületet (benti tűzrakóval), annak tetején kicsi, platformszerű lombkoronasétányt találunk. A Vár-kúttól már a K● jelzést követjük, egyre meredekebb kaptatón hagyjuk el a völgyet. Fakorláttal támogatott ösvényünk kőgörgeteges terepen kapaszkodik a vár irányába. Ez a meredek szakasz nem több 400 méternél, és a fáradozásunk kifizetődik, amint megpillantjuk Hollókő pompás erősségét.

Hollókő várában

Az andezit sziklaormon magasodó vár különleges, csigaház alakban gyűrűző falai és ötszögletű tornya már első pillantásra is kíváncsivá teszik az embert. A belépőért látogatható vár a legenda szerint ördögfiókák által idehordott kövekből épült fel, a valóságban azonban a középkori erősséget valamikor az 1200-as évek végén emelték a 362 méteres sziklabércen.

A várat birtokolt Csák Máté és Károly Róbert, de a husziták is, (ellenállás nélkül) kétszer is elfoglalták a törökök, közte a magyarok (szintén harc nékül) is birtokolták pár évig. Felszabadítása után, a 18. század elején sok másik várhoz hasonlóan lerombolásra ítéltetett, és bár a harcokban már nem volt szerepe, a Rákóczi-szabadságharcban raktárként hasznosult, így egy évtizedre még megmenekült. Végül csak lerombolták, és csak a 20. század közepe után kezdték feltárni. A 2010-es évek közepétől nyerte el mai formáját, falai között az egykori váréletet ismerhetjük meg (pl. egy középkori konyhát, hálószobát, kovácsműhelyt), és felkapaszkodhatunk az öregtoronyba is. Fentről fantasztikus a kilátás a cserháti tájra, a távolban az Alacsony-Tátra vidékére. A kilátást egyébként a vár melletti dombról is megcsodálhatjuk. 

Vissza az Ófaluba

Miután megtekintettük Hollókő várát, visszatérünk az Ófaluba. Ezt a rövid, lejtmenetes sétát a KL jelzésen tesszük meg az erdőn át, és kőlépcsős szakaszon érkezünk vissza a korábban már járt macskaköves főutcára. A K jelzésen jobbra térve ismét Hollókő régi házai között sétálunk. A szép állapotú parasztházak majd mindegyike kínál valamit a turistáknak: tájház és postamúzeum is tartozik a repertoárhoz, szatócsbolt és kézműves mesterséget bemutató porták fogadják az érdeklődőket. Természetesen enni és inni is tudunk a túra végén. Az ódon hangulatú utca végén, a Látogatóháznál jobbra fordula jutunk vissza a településközpontba.