Bakonybélből a Kőris-hegyre

Itiner

• A buszmegállótól északkeleti irányba indulunk a Fő utcán a K◼ jelzésen.
• A Jókai utca végén a Barátok útján haladó Z jelzést követjük.
• Az erdészeti műútról balra térünk a K jelzésre.
• A Kőris-hegy csúcsát a Márvány-völgyben ereszkedő KΩ jelzésen hagyjuk el.
• A S● jelzésen egy 300 m-es „mini körtúrával” felkeressük a Tekeres-kutat.
• A Z jelzésen délnyugati irányba megyünk tovább, amihez egy időre csatlakozik a K jelzés.
• Bakonybél szélét elérve a K◼ jelzést követve érünk vissza a buszmegállóhoz.

A túráról részletesen

A buszmegállótól az erdő széléig

A buszmegállótól északkeleti irányba indulunk a Fő utcán a K◼ jelzésen, amin hamarosan a bakonybéli tájházhoz érünk. Az épületegyüttes, mint a bakonyi népi építészet egyik legszebb példája, már a település 1857-es kataszteri térképén is szerepelt. Építtetője az egyik legrégibb bakonybéli telepes majd faszerszám-kereskedő Haspray család volt, akiknek felmenői már Bakonybél első, 18. századi összeírásaiban is szerepeltek. A portán egy két, eredetileg füstöskonyhás lakóházból és egy úgynevezett torkospajtából álló épületegyüttest találunk. A kisebbik ház elé 1895-ben egy bolthelyiséget toldottak, majd a két házat boltíves kapuval kötötték össze. A nagyobbik épület udvari oldalán mellvédes tornác fut végig. Tisztaszobának berendezett utcai helyisége az 1920-as évek jómódú, fiatal házasok életét mutatja be, míg a hátsót a 19. század végi idős gazda és felesége lakószobájának rendezték be. Az egykori istállóban a hagyományos faszerszám készítést ismerhetjük meg. A kisebbik ház konyhájában épségben látható az eredeti kemence és a szabadkémény, a régi bolthelyiségében pedig a Cseh Tamás nevével fémjelzett 'Bakonyi indián játék' történetévelismerkedhetünk meg.

Felfelé a Kőris-hegy oldalában

A Fő utca balkanyarja után a Z jelzés jobbra tér a Jókai utcába, amelynek végén átkelünk az úton, és a jelzést követve az úgynevezett Barátok útján lépkedünk tovább. Dornyay Béla szerint ezt az Árpád-korban is használt útvonalat a bakonybéli szerzetesek építtették ki 1702-ben, hogy a helyi monostort a legrövidebb úton kösse össze egyes források szerint a pannonhalmi főapátsággal, mások szerint a porvai pálosokkal. Egy S kanyarral térünk rá az erdészeti műútra, amin 200 m múlva a jól kitáblázott kereszteződésben balra váltunk a K jelzésre. Keskeny ösvényen haladunk tovább egy vízmosás mellett, ami jól feltárja az alattunk lévő negyedidőszaki löszt.

Feljebb az erdő balról elkezd kiritkulni, majd megjelennek az első termetesebb bükkök. Hamarosan a 19. század végétől a 20. század elejéig tevékeny Lipka Árpádról, az ugodi Esterházy-uradalom erdészéről elnevezett kavicsos feltáróúthoz érünk, amin jobbra indulunk. Még a kanyarban ismét jobbra térünk a jelzéssel egy keskenyebb földútra, amin szép szálbükkösben sétálunk. Végül az ösvényről visszatérünk a Lipka útra, és keresztezzük az aszfaltos üzemi utat.

Az Eleven-förtési víznyelők

A földtani értékek iránt érdeklődőknek itt érdemes az aszfaltos úton balra fordulva egy 700 m-es kitérőt tenni az Eleven-förtési-víznyelőkhöz, melyek az úttól kb. 100 m-re jobbra nyílnak. Ez az érdekes hangzású szavunk időszakosan vízállásos, dagonyás helyet jelent. A Kőris-hegy és a Parajos-tető közötti dachsteini mészkő alkotta plató kis mélyedését vékony, vízzáró agyagréteg fedi, míg keleti részén kvarchomokot találunk. Erre települt a karsztfennsík szélén működő, a Bakony egyik legnagyobb üveghutacsoportja. A számos apró gödörben és az időszakosan eltömődött víznyelőkben megállt a víz, és máris kész volt a förtés. Az úthoz legközelebbiből nyílik a 88 m hosszú, 54 m mély Futómacskás-víznyelőbarlang.

Tovább a csúcsra

A víznyelőktől visszatérünk a K jelzésre, ami a műúton átkelve keskeny ösvénnyé változik, és a jellegtelen bükkösön át balra tartva tér vissza az üzemi útra. Utóbbin jobbra felfelé, 30 m után a szalagkorláton átvezetve folytatódik a jelzés, majd az aszfaltburkolatú úton az 1976-ban épített fehér gömbkupolás polgári légtérellenőrző radarállomás kerítése után ér a Kőris-hegy csúcsára. Az itt magasodó háromszintes Vajda Péter-kilátó elődjét 1920-ban állították, amit 1962-ben egy újra cseréltek - legutóbb 2002-ben újították fel. Tetejéről jól látható a fenyőfői ősfenyves és a település templomtornya, mögötte a Bakonyalja és a Kisalföld. Feltűnik a Somló sajátos alakja és a pannonhalmi apátság hatalmas fehér épülete, ami szinte világít a napsütésben. Keleten Borzavár, Porva és Zirc tűnik fel. Jól kivehető a Tési-fennsík platója is. Dél felé az erdő itt-ott beletakar a panorámába, de az antennákkal tűzdelt Kab-hegy így is jól látszik. Tiszta időben az Alpok legkeletibb, 2000 m feletti csúcsai, a Rax és a Schneeberg is láthatók. A kilátótól mintegy 50m-re magasodó radarállomás felé egy védelmi rács rontja a kilátást.

Ereszkedés a Márvány-völgyön

A csúcsot a Márvány-völgyben ereszkedő KΩ  jelzésen hagyjuk el. A Kőris-hegyi-Ördöglikhoz vezető ösvényen érdemes a lábunk elé nézni, mert helyenként rozsdaszínű tűzkőlencsés mészköveken taposunk.

A barlang feletti meredek lejtő előtt jobbra kanyarodva kis kitérővel elérhető a Márvány-völgy "márvány" bányája, amelyben a 18. század végén kezdték el fejteni a tömött szövetű, jura időszaki mészkövet a pápai Esterházy-uradalom számára. Ebből a kemény kőzetből faragták a pápai kastély barokk oroszlánjait, valamint sok egyéb, az uradalom által építtetett templom és kastély faragványait is.

A Kőris-hegy csúcsától nem messze nyíló barlangig ereszkedünk tovább, ami valószínűleg a Bakony legidősebbjei közül való. A mintegy 200 millió éves kardosréti mészkőben két, egymásra közel merőleges kőzethasadék találkozásánál keveredési korrózióval, az akkori karsztvíz szintjén képződött feltehetően zárt üreg a hegység kiemelkedésével került jelenlegi magasságába. A mára inaktívvá vált barlang mind két aknájában találhatók cseppkőképződmények, az alsóban szép fehér lefolyások formájában is. A kétszintes, 64 m hosszú, 34 m mély zsomboly bejáratát egy beleszorult szikla két részre osztja.

Az aknabarlang alatt egy meredek, köves szakaszon ereszkedünk tovább. A csúszós úton legyünk óvatosak! A később ellankásodó ösvényen az erdészeti műútra érünk, amin balra kanyarodunk, majd 600 m múlva dél felé elhagyjuk azt.

Tekeres-kút és Százhalom

Az egyre mélyülő út ismét lösszel fedett felszínen halad. Mielőtt kiérnénk a fák közül, egy nagyobb bükktől indul balra a S● jelzés hangulatos ösvénye, amin egy 300 m-es „minikörtúrával” keressük fel a Tekeres-kutat, majd a Z jelzésen délnyugati irányba megyünk tovább. Kicsivel lejjebb tábla mutatja be az erdő mélyén megbújó Százhalom halomsírmezejét. Mivel építőik népi hovatartozása és nyelve ismeretlen ― talán az illír népcsoporthoz tartozhattak ―, a történelemtudomány temetkezési szokásaik alapján halomsíros kultúrának nevezi őket, akiknek a 3200 évesre becsült, 226 halomból álló sírmező a legnagyobb temetője Közép-Európában. Ilon Gábor régész egy hasonló, ugod-katonavágási sírmezőn feltárt földből és kőtörmelékből álló halomban 10–30 centiméter vastag faszenes máglyamaradványt talált, ami alatt vörösre égett a talaj a holttestet egykor elemésztő máglya tüzétől. A 100–110 centiméteres mélységből előkerült sírmellékletek a halott csontmaradványai fölül származó edénytöredékek, valamint a nagy hőtől eldeformálódott bronzból készült karperecek, tűk, karikák, tőr- és lándzsacsúcsmaradványok.

A Százhalom utáni kanyarban jobb oldalról kis tisztás fogad minket, ami a helyi vaddisznók egyik kedvenc dagonyázó- és táplálkozóhelye.

Vissza Bakonybélbe

A rét után jobbra fordulunk a jelzéssel, majd balra tartva megyünk tovább a hangulatos bükkösben, míg ki nem érünk a Lipka útra. Innen már ugyanazon a nyomvonalon megyünk vissza, mint ahol a túra elején indultunk. A plató szélénél figyeljünk, hogy a széles úttól, amelyen haladunk, balra tér a Z jelzés! A túra végén a K◼ jelzést követve érünk vissza a buszmegállóhoz.