Körtúra Bakonybélből a Kőris-hegyre

Itiner

•  A buszmegállótól északkeleti irányba indulunk a Fő utcán a K◼ jelzésen.
• A Jókai utca végén a Z jelzést követjük.
• A Százhalom után széles kavicsos utat a KΩ jelzésen északnyugati irányba hagyjuk el.
• A kilátótól leérve a műútra, a K jelzésen haladunk tovább.
• Kb.  800 m múlva a P jelzést követjük tovább egészen Gerencepusztáig.
• Gerencepusztáról a K+ jelzésen térünk vissza Bakonybélbe.
• A Hotel Bakonynál átkelve a Gerencén a K jelzésen érünk a Pápai utcai buszmegállóhoz.
• A település központja felé haladva érjük el a S jelzésen a Petőfi utca buszmegállót.

A túráról részletesen

Bakonybélről az erdő széléig

A buszmegállótól északkeleti irányba indulunk a Fő utcán a K◼ jelzésen, amin hamarosan a bakonybéli tájházhoz érünk. Az épületegyüttes már a település 1857-es kataszteri térképén is szerepelt, mint a bakonyi népi építészet egyik legszebb példája. Építtetője az egyik legrégibb bakonybéli telepes, majd faszerszám-kereskedő Haspray család volt, akiknek a felmenői már Bakonybél első, 18. századi összeírásaiban is szerepeltek. A portán egy két, eredetileg füstös konyhás lakóházból és egy úgynevezett torkospajtából álló épületegyüttest találunk. A kisebbik ház elé 1895-ben egy boltot toldottak, majd a két házat boltíves kapuval kötötték össze. A nagyobbik épület udvari oldalán mellvédes tornác fut végig. Tisztaszobának berendezett utcai helyisége az 1920-as évek jómódú, fiatal házasok életét mutatja be, míg a hátsót a 19. század végi idős gazda és felesége lakószobájának rendezték be. Az egykori istállóban a hagyományos faszerszám készítést ismerhetjük meg. A kisebbik ház konyhájában épségben látható az eredeti kemence és a szabadkémény, a régi bolt helyén pedig a Cseh Tamás nevével fémjelzett 'Bakonyi indián játék' történetével ismerkedhetünk meg.

A Fő utca balkanyarja után jobbra térünk a Jókai utcára, melynek végén a Z jelzésre váltunk. Ezt a szakaszt a Barátok útja névvel is illetik. Állítólag a bakonybéli szerzetesek építtették 1702-ben, hogy a bakonybéli monostort a legrövidebb úton kösse össze egyes források szerint a pannonhalmi főapátsággal, mások szerint a porvai pálosokkal. Itt vezet a 2009-ben elindított Rómer Flóris emlékút jelvényszerző túramozgalom is. Egy S kanyarral térünk rá az erdészeti műútra, amin 200 m múlva balra fordulunk a jól kitáblázott kereszteződésben. Keskeny ösvényen haladunk egy vízmosás mellett, ami jól feltárja az alattunk lévő negyedidőszaki löszt.

Sírhalmok között a barátok és Lipka Árpád útján

Feljebb az erdő balról elkezd kiritkulni, majd megjelennek az első termetesebb bükkök. Hamarosan a 19. század végétől a 20. század elejéig tevékeny Lipka Árpádról, az ugodi Esterházy-uradalom erdészéről elnevezett kavicsos feltáróúthoz érünk, amin jobbra indulunk. Még a kanyarban ismét jobbra térünk a jelzéssel egy keskenyebb földútra, amin a Barátok útján főleg bükkösökön át haladunk. Az egyenes szintút mentén kb. 2 km múlva tábla mutatja be az erdő mélyén megbújó Százhalom halomsírmezejét. Mivel építőik népi hovatartozása és nyelve ismeretlen ― talán az illír népcsoporthoz tartozhattak ―, a történelemtudomány temetkezési szokásaik alapján halomsíros kultúrának nevezi őket, akiknek 3200 évesre becsült, 226 halomból álló sírmezeje a legnagyobb ilyen jellegű temető Közép-Európában. Ilon Gábor régész egy hasonló, ugod-katonavágási sírmezőn feltárt földből és kőtörmelékből álló halomban 10–30 centiméter vastag faszenes máglyamaradványt talált, ami alatt vörösre égett a talaj a holttestet egykor elemésztő máglya tüzétől. A 100–110 centiméteres mélységből előkerült sírmellékletek a halott csontmaradványai fölül származó edénytöredékek, valamint a nagy hőtől eldeformálódott bronzból készült karperecek, tűk, karikák, tőr- és lándzsacsúcsmaradványok.

Tagolt társadalmuk katonai arisztokráciája a hegytetőn épült földvárakban élt, míg a földművesek a közeli völgyekben, medencékben. Hozzájuk köthető többek között a Nagy-Som-hegy csúcsának közelében álló földvár is, amelynek védelmére a lankásabb északi oldalon kősáncokat emeltek; ennek rendszere egészen a Tönkölös-hegyig húzódott. A ma kb. 1 m magas, 6–7 m széles, helyenként kettős sáncok csaknem 3 km hosszú sora a helyi mondák szerint a „Podmaniczkyak útját” védte, amely a Várhegyen álló Bakonyújvárat kötötte össze a hírhedt rablóvezérek másik, arany-hegyi (ma Nagy-Som-hegy) várával.

Az Ördög-lik és a Vajda Péter-kilátó

A széles kavicsos utat a KΩ  jelzésen északnyugati irányban hagyjuk el. A kezdetben lankás ösvényen az erdészeti műútra érünk, amin balra kanyarodunk. 600 m múlva észak felé térve hamarosan a túra legnehezebb szakaszához érünk. A Márvány-völgyben a kőris-hegyi Ördög-lik mellett haladó meredek, törmelékes ösvényen legyünk óvatosak!

A Kőris-hegy csúcsától nem messze nyíló barlang valószínűleg a Bakony legidősebbjei közül való. A mintegy 200 millió éves kardosréti mészkőben két egymásra közel merőleges kőzethasadék találkozásánál keveredési korrózióval képződött, vagyis két külön-külön mészben telített eltérő koncentrációjú karsztvíz összekeveredésekor szén-dioxid szabadult fel, ami szénsavvá alakulva üreget oldott a meszes kőzetbe az akkori karsztvíz szintjén. A feltehetően zárt üreg később a hegység kiemelkedésével került jelenlegi magasságába. A mára inaktívvá vált barlang mindkét aknájában találhatók cseppkőképződmények, az alsóban szép fehér lefolyások formájában. A kétszintes, 64 m hosszú, 34 m mély zsomboly bejáratát egy beleszorult szikla két részre osztja.

Az ösvény a barlang után hamarosan veszít meredekségéből. A lankásabb részen balra induló csapáson kis kitérőt tehetünk a völgyben kialakított "márvány" bányához, amiben a 18. század végén kezdték el fejteni a tömött szövetű, Jura időszaki mészkövet a pápai Esterházy-uradalom számára. Ebből a jellegzetesen kemény kőzetből faragták a pápai kastély barokk oroszlánjait, és még sok, az uradalom által építtetett templom és kastély faragványait is. A Vajda Péter-kilátóig vezető ösvényen érdemes út közben a lábunk elé mézni, mert helyenként rozsdaszínű tűzkőlencsés mészkövekkel is találkozhatunk.

A 709 m magasan álló, háromszintes Vajda Péter-kilátó elődjét 1920-ban állították, amit 1962-ben egy újra cseréltek - legutóbb 2002-ben újították fel. Tetejéről jól látható Fenyőfői ősfenyvese és a település templomtornya, mögötte a Bakonyalja és a Kisalföld. Feltűnik a Somló sajátos alakja és a pannonhalmi apátság hatalmas fehér épülete, ami szinte világít a napsütésben. Keleten Borzavár, Porva és Zirc tűnik fel. Jól kivehető a Tési-fennsík platója is. Dél felé az erdő itt-ott beletakar a panorámába, de az antennákkal tűzdelt Kab-hegy így is jól látszik. Tiszta időben az Alpok legkeletibb, 2000 m feletti csúcsai, a Rax és a Schneeberg is láthatók. A kilátótól mintegy 50 m-re magasodó radarállomás felé egy védelmi rács rontja a kilátást.

A hegy és környéke több repülő- illetve helikopterszerencsétlenség színhelye. 1944-ben a német Luftwaffe Messerschmitt típusú vadászgépe, míg 1987. október 19-én egy szovjet, valószínűleg Mi-8 típusú helikopter csapódott a közeli Kék-hegybe, amely során öt szovjet tábornok lelte halálát. A hétpecsétes titokként kezelt balesetről csak szórványinformációk maradtak fenn, melynek helyszínét is meghamisította az akkori szovjet vezetés. A Kőris-hegyen 1946-ban egy C-47-es típusú amerikai katonai szállítógép zuhant le.

Ereszkedés a Gerencepusztáig

A kilátótól a mintegy 50 m-re magasodó, 1976-ban épített, fehér gömbkupolás polgári légtérellenőrző radarállomás felé indulunk, a kerítése mellett levezető sziklás, szűk ösvényen. Leérve a műútra a K jelzésen haladunk tovább, majd az aszfalt második hajtűkanyarját levágva, kb.  800 m múlva a P jelzésre váltunk. Még 500 m-t teszünk meg a feltáróúton, és a hajtűkanyar után jobbra fordulunk a széles, kavicsos Rézbükki útra, melynek sarki felfestése nehezen észrevehető. Hangulatos szálbükkösbe érünk, amiben átvágjuk a Rézbükki út két kanyarját. Itt halad a Magas-Bakony természeti értékeit bemutató Boroszlán tanösvény. Nem sokkal a második állomás után balról, egy szétkorhadt padtól délnyugat felé szép kilátás nyílik, melynek hátterében tiszta időben a Somló emelkedik ki a környezetéből.

A következő kanyarban balra fordul a jelzés. A széles útról egy ösvény vezet le balra a Nagy-Nehéz-árok felé, amin kis kitérőt tehetünk a Kőudvar nevű sziklaformációhoz. A Bakonyban nagynak számító dachsteini mészkő sziklákon több kisebb-nagyobb méretű, oldott üreget láthatunk.

A P jelzés később egy, balról becsatlakozó, bükkök között kanyargó, keskeny ösvényen folyatja ereszkedő útját az elnyúló gerincen a Cser-börc nyergéig. Az országúton és a balról lévő Hotel Odvaskő előtti parkoló mögött kis fahíd vezet át a Gerence vízfolyásán. A szálloda területén állt egykor Gerencepuszta néhány háza, köztük egy hírhedt csárda, amelynek falmaradványai az 1950-es években még megvoltak. A 19. században olyan neves betyárok is megfordultak itt, mint Sobri jóska, Milfajt Ferkó, Doma Vendel vagy Savanyó Jóska. A kis pusztát a 20. század elején leginkább erdészek, vadászok lakták, ami a Hotel Odvaskő megépülésével a 1980-as évekre teljesen átalakult. 

Vissza Bakonybélbe a Gerence mentén

A K+ jelzésen balra kanyarodva, a folyásriánnyal szemben megyünk tovább. A Hotel Odvaskő kerítésénél egy falépcső indul a lejtő oldalában, amelyen fellépdelve továbbra is kényelmes sétaúton haladhatunk tovább - aki viszont szereti a kihívásokat, mindenképpen egyenesen menjen, ahol a patakparton egy rövid köteles szakasz várja a bátrakat.

Továbbhaldva a Huszár-kő kiugró szikláját, majd a volt a Gerence-malom helyét kerüljük meg. Később a völgy ellaposodik. Három, padokkal tarkított rét után egy aszfaltburkolatú úthoz érünk, amelyen jobbra kanyarodva a Gáthegyalja dűlő felől kelünk át a Gerencén. Ezt megtehetjük a K jelzés útvonalán, mely a Törökgurító-réten át ér a Fürdő utcára, illetve pár száz méterrel odébb a Bakony Hotel gondozott kertjén keresztül is. Az első keresztutcán balra kanyarodva a Pápai utcai buszmegállóhoz érünk, majd a település központja felé haladva a kanyar után a S jelzésen jutunk el ahhoz a buszmegállóhoz, ahonnan a túra elején elindultunk.