Tönkölös-hegyi körtúra

Itiner

• A buszmegállótól a K jelzést követjük a faluból kifelé, a falu széléig.
• Az erdei elágazásban forduljunk jobbra a K+ jelzésű turistaútra, amit a hegyoldali lépcső aljáig követünk.
• Gerencepusztánál, a lépcső alján hagyjuk el a jelzést, és keljünk át a patakon és a 8301-es sz. közúton.
• Az aszfalt túloldalán folytassuk az utat a KL jelzésű turistaúton, ami a Vár-hegy tetejére vezet.
• A Vár-hegyről a K▲ jelzésű turistaúton sétáljunk le a Likas-kő barlangjához.
• A barlangtól haladjunk tovább lefelé a KΩ jelzésű turistaúton egészen a faluszéli erészeti útig.
• Az erdészeti úton forduljunk balra a K jelzésű útra, amit a jobbkanyarban található kis híd előtt hagyunk el.
• A patakhíd előtt forduljunk jobbra a jelzetlen ösvényre, és menjünk fel az Erzsébet-kilátóba.
• A jelzetlen úton sétálunk vissza az erdészeti útra.
• Az elágazásban forduljunk balra a K jelzésű útra, amin visszaérünk a kiindulási ponthoz.

A túra részletes leírása

A Gerence patak mentén

Túránk a Bakonybél, üdülő bejárati út buszmegállótól, a falu széléhez közel kezdődik, ez a Zirc és Bakonybél között 1-1,5 óránként járó Volánbuszok fordulója és végállomása. A buszfordulónál nyomóskút ad friss vizet, később már nem lesz vízvételi lehetőségünk, így érdemes itt megtölteni a palackjainkat. Az első néhány száz métert az Országos Kéktúra K jelzésén tesszük meg, érintve a Tökgurító rét füves mezőjét, ahol játszótér is van. Még Bakonybél szélén ágazik ki jobbra a K+ jelzésű turistaút, amin kirándulásunkat folytatjuk.

A következő kilométeren is több rétet szelünk át a Gerence patak mentén, az egyre szűkülő völgybe nyelődve utunk egyre vadregényesebbé válik – bár a közút velünk párhuzamosan, olykor igen közel fekszik, így az „elveszett erdő mélyén" érzés itt még nem tud kibontakozni. A Torna-patak után a Gerence a Bakony második legnagyobb vízgyűjtőterületű vízfolyása, a hegység középső és északnyugati területén feltörő vizek fő elszállítója. Az ennek ellenére rapszodikus vízhozamú Gerence mentén több láprét is kialakult, változatos élővilágnak adva otthont, aminek mi is tanúi lehetünk.

A patak mentén kanyarogva a Határréti esőház mellé érkezünk meg, itt kiépített pihenőhelyen szusszanhatunk egyet, a gyerekek figyelmét néhány játék is lekötheti. Még egy jó kilométert haladunk a K+ jelzésű úton a patak szintjén, majd egy kisebb kaptatóval a hegyoldalra emelkedünk, hogy kikerüljük a gerencepusztai vendégházat. Ezután az ösvény meredeken „esik" vissza a patak mellé, ennek áthidalásában lépcsők is segítik a túrázókat. Ezen a ponton át kell kelnünk a Gerencén, ami kisvíz idején problémamentes, nagyobb vízállásnál azonban alaposan meg kell választanunk a megfelelő köveket. Turistaút nem vezet a túloldalra, de ha a lépcsők alján egyenes irányt tartva utat találtunk az aszfaltig, keljünk át rajta, és folytassuk utunkat a fák között kezdődő KL jelzésen!

Irány a vár!

Az Bakony képe itt jelentősen megváltozik: a természetes erdőképű patakvölgyet intenzíven művelt erdő veszi át. A KL jelzésű turistaút a Tönkölös-hegy oldalát „ostromolja" a favágók által kijárt úton, amin száraz időben bokáig érő por, csapadékos időszakban sár fogad. Célunk a Vár-hegy 432 m magas csúcsa, amelyen valaha a Bakonyújvár, romantikusabb nevén Rablólovag-vár állt. Ma már csak néhány nehezen felismerhető rom emlékeztet a hajdani erősségre. A rövid életű várat a hírhedt rablólovag Podmaniczky-testvérek építették a 16. században egy korábbi, sokkal kisebb, elhagyatott erősség helyén. A két testvér rendszeresen fosztogatta a környéket: elsősorban a Gerence-völgyi kereskedelmi utat és a bakonybéli apátságot. Az 1540-es években a várat királyi csapatok foglalták el és rombolták le. Ma már komoly képzelőerő szükséges hozzá, hogy a belső és külső várfalak, a bástyák és a sáncok maradványai alapján oda tudjuk képzelni az építményt az erdőbe.

A szelídebbé váló emelkedő folytatódik, újabb 80 m szint vár ránk a Tönkölös-hegy feltűnésmentes csúcsáig, ami 515 méterrel magasodik a tengerszint fölé. Útközben néhány helyről szép kilátás nyílik északnyugati irányban a Kisalföldre, és a Bakony rengetegét is megszemlélhetjük innen. Visszafordulunk, és az elágazásban Bakonybél felé indulunk a K▲ jelzésen. Immár sűrűbb, érintetlenebb bükkös-tölgyes erdőben követjük turistautat.

Likas-kő, az ősi menedék

A jelzés egy elágazásban élesen jobbra kanyarodik, majd a lejtő meredekebb, a felszínen is dolomitos területén szinte szó szerint belebotlunk a hegy egyik legfontosabb természeti képződményébe, a Likas-kő, vagy más néven a Tönkölös-hegyi-barlang üregébe. Ez, akárcsak minden barlang, gyerekeknek és felnőtteknek is izgalmas, bár nem a méreteivel nyűgöz le: alig 6 m hosszú, és kiegyenesedni sem kockázatmentes benne. Ugyanakkor rendkívül fontos régészeti lelőhely: aljzatában az utolsó jégkorszak végi fauna maradványait találták meg, valamint a neolit ember (az aurignaci kultúra) eszközei, nyílhegy- és csonttöredékek, illetve középkori cserépdarabok is előkerültek belőle.

A barlang kialakulását a hegység testében áramló víz segítette. Az egykori tengerfenéken eredetileg vízszintesen lerakodott rétegek a kőzetmozgások hatására ferdén kibillentek, kiemelkedtek, majd a hegy „gyomrában" mozgó víz tágította, öblösítette a mélyedést a kőzettestbe. Közelről kémlelve oldásnyomok, kisebb mélyedések látszanak szerte a barlang falán.

A Bakony karsztjelenségekben, barlangokban és forrásokban is gazdag: területén 15 fokozottan védett barlangot tartanak számon, de ezeken kívül a hegység karsztjában még számos üreg nyílik, amelyek sokszor szolgálnak denevérek telelő- vagy lakhelyeként – ezért mindig óvatosan látogassuk őket!

Pillantás a falura az Erzsébet-kilátóból

Zárt, vadregényes erdőben, a KΩ jelzésen ereszkedünk le a Tönkölös-hegyről. A falu szélén röviden rátérünk a Kéktúra K jelzésére egyenes irányt tartva, hogy a túrába még beleszőjük a Bakonybél fölé magasodó Köves-hegy oldalában emelt mini építményt, az Erzsébet-kilátót, ennek érdekében erről az erdészeti út jobbkanyarjában le kell térnünk. A kilátópont egy jobbra kiágazó, jelzetlen ösvényen közelíthető meg.

Az ösvényen mintegy 500 métert teszünk meg a kilátóig, ami igazából egy fából ácsolt terasz, de nincs is többre szükség, innen is tökéletes panoráma tárul elénk a falura és az azt körülölelő hegyekre. A legenda szerint érdemes itt elsuttogni egy kívánságot, mert esetleg teljesülhet. (Az ösvényen továbbindulva kisvártatva leérünk Bakonybélbe, így kis kerülővel magát a falut is megnézhetjük visszafele menet.) Ahogy jöttünk, úgy térünk vissza az ösvényről a kőris-hegyi útra, majd azon balra kanyarodva 500 m megtétele után, a K jelzésen érkezünk vissza a buszmegállóhoz.