Ölbő-Alsószeleste vá. – Sárvár (OKT 4. napi túra)

Ölbő-Alsószeleste vasútállomásról indítjuk a szakaszt. A túra bélyegzőjét az állomásépület mögötti Kéktúra-táblán találjuk. Pecsételést követően egy darabon a sínekkel párhuzamosan, megművelt földek mentén haladunk déli irányba. Kisebb kanyargást követően bokros területre érkezünk, majd egy vadgesztenyesort kísérve bevesszük magunkat a Lőrinci-erdőbe, ahol egyenes nyiladékokon haladunk. Kezdetben elegyes erdőkép, később sűrű fenyves jellemző a tájra, melynek hangulatát nagyban befolyásolja a közeli M86-os út forgalmának szüntelen morajlása.

Bal kéz felé ráfordulunk egy murvás erdészeti útra, amely monoton egyenessel vezet déli irányba. Ez már az Ölbői-Nagy-erdő, ahol régebben laktanya állt. Mára csupán a bejárati kapu téglából rakott oszlopai emlékeztettnek a rendszerváltás után elbontott katonai létesítményre.

A hosszú egyenes monotonitását a forgalmas 88-as úton való átkelés töri meg, de ezt követően is eseménytelen egyenesen haladunk tovább a Váti-erdőn át Bögöt irányába. A településhez közeledve ritkul körülöttünk a növényzet, végül szántókat szegélyező fasorban érünk ki a faluba vezető műútra. A településen a Deák Ferenc utcába vezetnek a jelzések, de mielőtt folytatnánk a túrát, kitérőt kell tennünk a Kéktúra-bélyegzőért a kék pecsét jelzésen.

Bögötön két pecsét is rendelkezésre áll. Az egyik bélyegzőt az 1738-ban épült (1768-ban újjáépített) Assisi Szent Ferenc tiszteletére felszentelt templom szomszédságában, a Coop élelmiszerboltban találjuk, és nyitvatartási időben elérhető. A másik bélyegző folyamatosan elérhető a Polgármesteri Hivatal épületének falán, egy zárható fadobozban.

Bögöt – Csényeújmajor

Pecsételést követően visszatérünk a K jelzésre, majd a Deák Ferenc utca portái között továbbra is déli irányba tartunk. Néhány perces sétával el is hagyjuk az álmos kis falu benyomását keltő Bögötöt. Ezt követően megművelt földek között vezető bokorfolyosóban haladunk, mígnem Porpác határában már lombok alatt fordulunk rá a Bögöt és Csénye közötti aszfaltútra, amely néhány lépést követően vasúti átjárókon keresztezi először a Csornára vezető vasútvonalat, pár méterrel arrébb pedig a Székesfehérvár és Szombathely közötti fővonalat is. A két vasútvonal között egy szállást adó vadászkastély áll az út mentén.

A Kéktúra és az aszfaltút is Csényére tart, de amíg az országút megkerüli a Tilos-erdőt, addig a K jelzés a nyiladékok sarki fordulóit kihasználva átvág rajta. A településre végül aszfalton érkezünk meg, és elhaladunk a Mária-kápolna mellett – a kis szentély különleges, „síkvidéki” kálvária indítópontja. A K jelzés a Vasút utcán vezet tovább, így nem fordul be a Deák Ferenc utcában sorakozó népies stációkhoz. Rövidesen elérjük Csénye Nepomuki Szent János tiszteletére felszentelt templomát. A rendezett kis település központjában bolt és kocsma nyújt frissítési lehetőséget.

Csényét aszfalton hagyjuk el, majd sokáig a település bekötőútján baktatunk Sárvár irányába. Az utat szegélyező fák alatt haladva szántók és erdőfoltok, távolban forgó szélturbinák és Sárvár ipartelepének néhány épülete töltik ki a láthatárt. Idővel elérjük a Sárvárról Ikervárra vezető országutat, amelyen jobbra fordulunk, és egy perc séta után megpillantjuk az út szélén álló Csényeújmajor díszes kápolnáját, melyet III. Lajos bajor király felesége építtetett. Itt, a kápolna korlátjára erősítve találjuk a bélyegzőt.

Csényeújmajor – Sárvár

Csényeújmajor szebb napokat is látott: a Habsburg–Wittelsbach-kastély és a majorság is romos állapotban van. Kis színes érdekesség: az épületegyüttes szülöttéről, Dora Markusról Ravennában teret neveztek el, mert a kor Nobel-díjas olasz költője, Eugenio Montale verset írt hozzá találkozásuk után.

A K jelzés még egy darabig az országúton kerüli a hajdanvolt gazdaságot, majd a Gyöngyös-patakon átívelő híd előtt balra ráfordul a gátra. Ezen a nyílt, napos földrakáson haladunk Sárvár irányába közel három kilométeren keresztül, miközben a távolban már látjuk szakaszunk végállomását.

A városhatárban álló zsilipkapuknál elhagyjuk a gátat, innen már kerékpárúton gyalogolva érjük el Vas vármegye második legnagyobb települését. A sárvári bicikliút egyedisége leginkább az esti órákban mutatkozik meg, amikor az aszfaltjába kevert fluoreszkáló kavicsok világítani kezdenek.

A Bagoly-rét mellett érjük el a számos látnivalót tartogató Sárvár lakóövezetét. Az Esze Tamás utcán, majd egy körforgalmat követően a Nadásdy Ferenc utca családi házas közegében ballagunk a városközpont felé. Kb. tíz perc elteltével már hamisítatlan kisvárosi miliőben találjuk magunkat, majd felbukkan előttünk a pompás látványt nyújtó Nádasdy-vár.

A huszárgyűjteménynek, a Nádasdy-múzeumnak és Sárvár kulturális központjának is otthont adó vár kihagyhatatlan látnivaló a körülötte található védett parkkal együtt. A vörös téglákból emelt, jellegzetes boltíves hídjával és kaputornyával nemzeti örökségként jegyzett épület hazánk egyik legépebben fennmaradt várkastélya. Falait a Nádasdyak idején változtatták reneszánsz stílusúról barokkra; a várudvart reneszánsz árkádsor övezi, a dísztermet a hazai barokk építészet egyik legimpozánsabb belső tereként tartják számon. Ha itt szállunk ki a túrából, a kék béyegző jelzésen eljutunk a vasútállomáshoz, ahol az egyik bélyegzőt találjuk.

A K jelzés a várpark hatalmas platánjai alatt vezet az Alkotmány úti lakótelepre, ahonnan már csupán pár lépés a város másik nevezetessége, a festői Csónakázó-tó. Félig megkerüljük a pihenőkkel, kis hidakkal, futópályával színesített parkot, amelyben a Kéktúra bélyegzőjét a tó partján, egy fedett pad oldalában találjuk. A pecsételést követően a jelzés a parkon át visszavezet a város főútjára (Rákóczi Ferenc utca), amelyet végül a Markusovszky utcán érünk el.

Sárvár már csupán tömegközlekedése miatt is tökéletes szakaszhatára a túrának, de rengeteg szállás- és vendéglátóhely közül is válogathatunk.