Vándorlás a Cserehát kies halmain

Itiner:

• A buszmegállóból északi irányba indulunk.
• Szendrő központjából a Vár-hegyre a PL jelzésen jutunk, illetve ereszkedünk le a túloldalon.
• A galvácsi úton és a Köves-hegyen a P/ jelzés navigál, Galvácsra a Z/ jelzésen ereszkedünk le.
• Galvácson a P+ jelzésen indulunk tovább, majd a falu határában a P◼ jelzésen kapaszkodunk a gerincre.
• A P jelzés vezet át Meszesre a dombháton, majd a PL jelzésen jutunk el a Rakacai-víztározóhoz.
• A víztározó gátjától a P◼ jelzésen kanyargunk át a dombokon Csehipuszta felett vissza Szendrőre.
• A buszmegállóhoz dél felé a már ismert jelzetlen úton jutunk.

A túráról részletesen

 Szendrő Bódva-völgyi őrpontjain

Szendrő központján át indulunk a felettünk magasodó Vár-hegyre. A Bódva völgyének főútjáról a Takarékszövetkezet mögött fordulunk hegymenetbe a Gacsal utcán, aminek végeztével feketefenyőkkel beültetett meredélyen, lépcsősoron kaptatunk a Felső-várba annak kevés megmaradt romjához és a központi torony helyén felállított kilátóhoz. A Felsővárat a Bódva partján álló Árpád-kori Bebek-vár korszerűtlensége miatt építették a 14. század derekán. Gyakran cserélt gazdát a magyar és a német seregek között, de a törökök nem tudták bevenni. Sorsát végül a Habsburgok 18. század elei várakat felszámoló rendelete pecsételte volna meg, de a kurucok előbb felrobbantották a falait II. Rákóczi Ferenc rendeletére. Szabálytalan ötszögű külső bástyás falán belül állt nyolcszögletű lakótornya, amit egy belső várfal is védett. Ennek helyét látni most megemelt térszínnel, illetve a dombtető rétjének délkeleti szélén felfedezhető az egyik füles bástya alapja.

A vár mögötti erdőn átvágunk egy meredek csapáson a PL jelzés mentén, ami szántóföldek között érkezik a galvácsi országútra. Innen egy bő kilométert az aszfalton, majd a jobbra eső Köves-hegy erdeiben tesszük meg a P/ jelzésen. A gyakori falopások miatt itt folyamatosan változik a tájkép: derékba vágott, félig kidőlt, megcsonkított törzsek szövevénye az erdő. Amennyiben nem találjuk a felkapaszkodó jelzést, érdemes ezt a szakaszt a galvácsi országúton kihagyni, amivel szintet és távot is spórolunk. 

A Galvácsi határban

A P/ jelzés a megcsonkított erdőkön túl, a Köves-hegy galvácsi felén már szép tölgyesekben kanyarog. Átváltunk a Z/ jelzésre, ami a faluszéli kaszálók és szántók mentén bevezet a takaros faluba. Innen a település peremi nyitott domboldalakról tűnnek fel először a csereháti táj széles, lomha hátának hullámai, amik a felvidéki hegyek felé egyre magasabbra szöknek - először a Szalonnai-hegység, majd az Alsó- és Felső-hegy erdős vonulatával. Jó idő esetén egészen a Tátráig is ellátni innen, illetve a Kassa feletti Kojsói-havasok kopár háta is feltűnik.

Galvács álmos kis csereháti település alig némi forgalommal, de kőtornácos házai és a falu alvégén található Törley-kastély szebb napokról regélnek. A budafoki pezsgőgyáros Törley család egykor elegáns épülete mára már elhagyatottan áll az évszázados fák árnyékában, pedig díszes falai között töltötték pihenésre szánt idejüket a világháború előtt a tulajdonosok.

Galvácson a P+ jelzés vezet keresztül, majd a falu keleti végében a P◼ jelzés mentén kapaszkodunk a gerincre. Aktív mezőgazdasági táj ez; az erdőkkel körbevett szántókon kalászosok hullámzó táblái váltakoznak a látóhatárig. Egy kőkeresztnél érjük el a gerincen haladó P jelzést, ami átvezet ezen a kultúrtájon.

Az ősi Meszes mészkőrögein 

Egy bő kilométer után a dombok túloldalán feltűnik Meszes templomtornya, majd a környező házak is. A P jelzés bekanyarodik a Rakaca-patak völgyébe, ahol a lapos átérből kiemelkedő dombtetőn áll a középkori eredetű református templom. Eredetileg a 13. században épült árpád kori templom volt itt, amit a Szendrő várát hiába ostromló török seregek pusztítottak el megtorlásképpen. A vidék sokat szenvedte a török portyáit és adóit, ennek hatására néptelenedett el a 18. században. Az újjáépített katolikus templomot aztán a reformáció hívei vették át a katolikusoktól. A vidék urai, a Bebekek és a Perényiek, és végül a Lórándfyak is áttértek a református vallásra. A templomdomb alatt vasas artézi kút rozsdás vize folyik ki, amit a meszesi asszonyok télen-nyáron mosásra használtak.

A falun keresztülvágunk a P jelzésen, de az északi végén nem keresztezzük a patakot az országúttal, mert a PL jelzéssel letérünk balra a Nagy-Somos-hegy irányába a bányához vezető murvaúton. Rövid emelkedés után keresztezzük a bányaudvar szélét, ahol még mindig fejtenek az ősi, márvánnyá kristályosodott mészkőből. Ez a rakacai márvány több mint 300 millió éves, és a Variszkuszi-hegységképződésben a nagy nyomás hatására alakult át kalcitkristályok tömegévé.

A Rakacai-víztározó partján

A bánya után egy kis tölgyesen átvágva érjük el a várhegyi üdülőfalut, a Rakacai-víztározó partján sekély völgyecskébe épült nyaralókat, ahol kiérünk a tó partjára. Innen lehetőség van felgyalogolni a közeli Várhegyre, aminek kúp alakú tetején körgyűrűs sáncokat találunk. A várat még nem tárták fel; feltételezések szerint ókori eredetű az erősen lepusztult erődítés.

A hegyoldalban horgászösvény kanyarog tovább az állandósított vízszint felett, amin a PL jelzés is tovább vezet. A tározó gátját a 60-as évek fordulóján építették 3 év alatt, de az aszályos idő miatt egy évig várni kellett, amíg megtelt vízzel. A tó építésekor 6 méter körüli átlagmélységgel rendelkezett, ami azóta erősen feliszapolódott. Eredetileg a borsodi nehézipar és építkezések miatt megnövekedett vízigény miatt hozták létre. Terv szerint a Bódva vizét táplálták volna belőle szárazság idején, hogy ne csökkenjen a folyó hozama 1900 l/mp alá. A környék turizmusa profitált azonban a legtöbbet a tóból. A 70-es évekbeli fénykorában a haltelepítéseknek köszönhetően horgászparadicsom volt a tározó, rengeteg nyaraló épült a partján. Érdekesség, hogy az agyagos vízzáró üledékkel teli medence miatt döntöttek a Martonyi és Meszes közötti terület mellet, pedig eredetileg Meszes felett kínálkozott ideális helyszín, illetve szóba került több környékbeli tározó terve Szendrő, Perkupa, Szin, Tornabarakony és Hidvégardó mellett is, amelyek végül nem valósultak meg.

Bő kilométeren át követjük a tó hullámos vonalát, egyre magasabbra kapaszkodva az erdőben, mert végül kikerüljük a kerítéssel körbevett gát védőterületét. A gátőrház alatt áttérünk a P◼ jelzésre, ami egy sekély völgyecskében kapaszkodik fel a Nagy-Somos-hegy vonulatán keresztül.

Szendrő felé a Bódva völgye felett

Az erdős részen átvágva széles völgyteknőbe érkezünk, ahol a Meszes és Galvács közti „maradványföldek” húzódnak. Javarészt megművelt szántók, de az út felkanyarodik jobbra a legelők és a gerincen húzódó erdősáv közé. Innen hosszú kilométereken keresztül ritmikusan váltakozó legelők és erdőfoltok között túrázunk; meditatív hangulatba ringat a szelíd formákat lekövető széles szekérút. Széles ívű kanyarral fordulunk dél felé a rakacai márványrög vonulata mentén.

A dombos vidéken települést nem látni, csak a később a nyugat felé kitárulkozó Bódva völgyében. A tisztásokkal tagolt dombsor déli végénél, Csehipuszta felett már rápillanthatunk a környező erdőkre is, így a Bódva-völgy túloldalán húzódó Rudabányai-hegységre és a mögöttünk legmagasabbra domborodó Szalonnai-hegységre, aminek tetején a Hármas-hegy valóban hármas halmot formáló, adótornyos kúpja látszik. A jóval tagoltabb, meredekebb erdős csúcsok hegyvidéki hangulatot idéznek, némi változatosságot hozva az eddigi lomha monotonitásba.

Az utolsó dombokról már feltűnik a szendrői Várhegy és az alatta kuporodó házak, ahova lankásan leereszkedve visszatérünk túránk elejéhez, a galvácsi országút kanyarulatához. Innen a P◼ jelzés visszakanyarodik Szendrőbe, ahol a főtérnél balra fordulva jutunk kiindulópontunkhoz.