Barangolás a zsombolyokat rejtő rengetegben

Itiner:

• Bódvaszilasról a K jelzésen túrázunk fel az Alsó-hegy platójára, a Meteor-barlang közelébe.
• A Meteor-barlanghoz rövid letérővel ereszkedünk le a KΩ jelzésen.
• A K jelzésen visszafordulva a Z jelzés elágazásáig gyalogolunk.
• A Z jelzést jobbra,a Bába-völgyig követjük.
• A Bába-völgyben jobbra követjük a K jelzést Szabó-pallag erdészházig.
• A romos erdészháztól egyenesen tartunk a K+ jelzéssel vezet a Vecsem-Bükkbe.
• Egy elágazásban jobbra kanyarodunk a Z jelzésre.
• Pár méter után kitérőt teszünk balra a ZΩ jelzésen a Vecsem-bükki-zsombolyhoz.
• A Z jelzésen ereszkedünk a hegyről az Országos Kéktúra elágazásáig.
• A K jelzésen ereszkedünk vissza Bódvaszilasra.

A túra részletes leírása:

A Bódva völgyének hosszú teknőjében

Bódvaszilas központjából kezdjük körtúránkat a K jelzésen. Az Árpád-kori falu egykor szebb napokat megélt, patinás épületei mellett, az erődtemplom és az Esterházy-kastély mögött visz utunk. A tekintélyes uradalmi magtárnál hagyjuk el a települést, ahonnan visszatekintve rálátunk a Bódva völgyének szegletében ülő településre.

Bódvaszilas történetében meghatározó volt a közeli Szádvár, ami uradalmi központként trónolt a vidék felett egészen a Habsburgok 1686-os megtorlásáig, amikor a kuruc ellenállás felszámolásának érdekében felrobbantották az erősséget. A központi szerepet Bódvaszilas vette át; a vidék ekkori birtokosai, az Esterházyak is ide, az erődtemplom mögé épült kastélyba tették át székhelyüket. A filoxérajárvány és a feldarabolódó földbirtokok miatt sokan elvándoroltak Amerikába. A trianoni határok meghúzásával az egykor Kassára vezető, forgalmas Bódva-völgy határvidék lett. A járási székhely Tornáról Bódvaszilasra került, így hivatali központként újra megerősödött, ez viszont csak relatív felemelkedést jelentett az egyébként elszegényedő térséghanyatlásához képest.

Lassú emelkedéssel közeledünk az Alsó-hegy masszív mészkőtömbjéhez, amely hosszan nyújtózik keleti irányban egyetlen meredek, sziklás-cserjés mészkőfrontjával. Az út viszont okosan megtalálja a mészkőfalból előrenyúló, lankásabb, Kónya nevű kiszögellést, amin a legkisebb meredekséggel jutunk fel az Alsó-hegy fennsíkjára. A vízművet kerülve bokros, ligetes erdőben érkezünk a hegyorra, ahol belépünk az Aggteleki Nemzeti Park területére. Körtúránk innentől végig védett területen vezet.

Az Alsó-hegy peremének függőkertjében

Jobbra alattunk a Kökény-berki- és a Vecsem-forrás fakad, amik a látszólag vízfolyás nélküli fennsík vizét vezetik a felszínre. A karsztvidékre jellemzően ugyanis itt a felszínről beszivárgó vizek a mészkőrétegek repedéseiben, nagyobb, oldott járataiban, a felszín alatt gyűlnek össze, majd egyesülve lépnek napvilágra a hegy lábánál. Utunk első barlangja is ezt a szerepet tölti be, a Meteor-barlang ugyanis egy régi víznyelő hagyatékaként kis patakkal és az ország egyik legnagyobb barlangi termével összesíti a mészkőtömb gyomrában közlekedő vizeket, amelyeket még ismeretlen járatokon juttat ezekbe a forrásokba.

A feltáratlan föld alatti járatok felett, a hegy nyúlványán, majd egy meredek lejtőt dózerúton leküzdve érkezünk a fennsík peremére, ahol a karsztvidék jellegzetes, sziklás töbrei között kanyargunk a K jelzésen. Két nagyobb töbör között egy kiágazó ösvény indul jobbra, a mélyedés aljára (KΩ jelzés). Az öreg gyertyános-bükkös árnyékos félhomályában rejtőzik a Meteor-barlang bejárata egy látványos, mohás, oldott sziklafal tövében. A hegy gyomrában tekergő járatrendszert az 1960-as évek elején fedezték fel, amikor vízfestés segítségével követték a mészkőben elszivárgó csapadékot, amely a Vecsem-forrásokban lépett felszínre. A barlang is ekkor kapta nevét, ugyanis a Vörös Meteor SE barlangkutatói tárták fel a csodálatos föld alatti világot. Különlegessége a gigászi cseppkőképződményekkel ékes, hatalmas Titánok csarnoka, ami az ország egyik legnagyobb és leglátványosabb barlangi terme.

Ha csak rövid túrát akarunk tenni, akkor a Meteor-barlangtól követhetjük észak felé a K jelzést a Szabó-pallag erdészházig. De túraleírásunkat követve, egy pár kilométeres ráadással betekinthetünk a karszt egyik hangulatos függővölgyébe, a Bába-völgybe is. Ehhez vissza kell mennünk a K jelzésen száz métert a Nagy-Vizes-töbör oldalába, majd csatlakozni a Z jelzéshez nyugat felé (jobbra). Meredek, sziklás vidékbe vágott úton oldalazunk a Nagy-Kopasz-galy csúcsot kerülve. Némi ereszkedéssel érkezünk a Drúga-pallag töbrös laposára, ahol már csak a név őrzi az egykori hegyi kaszálót, mert az erdő visszafoglalta az őt megillető területet. Rövid kapaszkodással kelünk át a Bene-bérc nyergén, és a túloldali bükkösben behatolunk a misztikus Bába-völgybe.

A mára már szárazzá vált völgy alján számos barlangi üreg, töbör tátong, jelezve a mélyület vízelvezető szerepét. A mohos sziklákkal tűzdelt, sötét, sűrű erdőnek misztikus hangulata van. A lapos töbörsorral nyugati irányba lejtő völgy alján ismét csatlakozunk a K jelzéshez, amin észak felé (jobbra) kanyarodva hatolunk mind mélyebbre a fennsík belsejébe, a Szabó-pallag irányába. A Bába-völgy keskenyedő árka lassan emelkedik, és alig pár száz méterre tőlünk már az országhatár fut: az Alsó-hegy túloldala Szlovákia. Igaz, a Torna völgyének településein főként magyar szót hallani erős palóc dialektusban.

Az Alsó-hegy fennsíkján, az erdőrezervátumban

Egy erdőgazdasági út keresztezése után felérkezünk a platóra. Innentől töbrök és lekerekedett hegytetők enyhe formáinak ritmikus váltakozásával hullámzik a táj. A Kárpátok központi tömegének közelsége a klímára is hatással van, ezért az alacsony átlagmagasság ellenére hegyvidéki fajok jellemzik a vidéket. E vonást akarta kamatoztatni a helyi erdőgazdaság is a fenyőfélék telepítésével. A tűlevelű foltok hagyatékaként ma kiterjedt tarvágásokat láthatunk, mivel a változó klíma nyomán legyengült, tájidegen fenyőerdők terjedő kórokozói miatt a helyi természetvédelem a kivágásukat szorgalmazta.

Egy ilyen bebokrosodott, hajdani fenyves helyén maradt irtás szélén, tekintélyes töbör oldalában találjuk a Szabó-pallagi-zsombolyt, közismert nevén a Baglyak szakadékát, ami azonban kevésbé látványos sziklatorokkal nyílik, mint amilyen szerteágazó kürtő- és hasadékrendszerrel terjed szét minden irányban a felszín alatt. Bejárása nagy szaktudást, fizikai és pszichés állóképességet igényel, bízzuk ezért ezt a profi barlangászokra. Megközelítése is veszélyes, amit az egyre sűrűsödő bozótos egyébként is egyre nehezebbé tesz.

A töbröktől zegzugos tájon kanyargó erdészeti út hamarosan eléri az egykori erdészházat és a környező legelőket. A Szabó-pallag erdészház romos kőépülete és a mellette található, szalonnasütővel és esőbeállóval felszerelt pihenőhely stratégiai pontja barlangászoknak és túrázóknak egyaránt. Innen közelíthető meg legkönnyebben mindhárom híres alsó-hegyi zsomboly: az imént érintett Baglyak szakadéka, a közvetlenül a határ mellett nyíló Almási-zsomboly és utunk fordulópontja, a Vecsem-bükki-zsomboly, amely mélységével sokáig listavezető volt a magyarországi barlangok sorában.

A Szabó-pallagnál a K+ jelzésre váltva tartunk tovább keletnek a fennsíkon. Hangulatos kaszálóréten vágunk keresztül; a fennsíki mező a Bükk platóját és a közeli, kárpáti legelőket idézi. A vadvirágos mező túloldalán belépünk a sűrű vegyeserdőbe, ami innentől meghatározó lesz végig az Alsó-hegyen. A Vecsem-bükknek nevezett terület az Alsó-hegy Erdőrezervátum része, az erdőkép így megmarad természetes, elegyes összetételében, és nem szaggatják irtások az összefüggő lombkoronát. Az áthatolhatatlan, árnyas rengetegben kanyargó, töbröket kerülgető út teljes mértékben időtlenné teszi a gyaloglást; egy idő után pedig az elveszettség érzése uralkodhat el rajtunk a tájékozódási támpontokat nélkülöző, ismétlődő tájon. Figyeljük a jelzést, nehogy eltévedjünk az utak szövevényében. Egy hosszabb, északra tartó szakasz után kitartóan haladunk kelet felé a mélyedések között. A kárpáti klímahatásnak köszönhetően a fák törzsét moha és zuzmó borítja, ami erősíti az őserdei hangulatot.

Kapu a mélységbe: a Vecsem-bükki-zsomboly

Mikor már úgy érezzük, hogy teljesen elvesztünk a sűrű erdőség töbröktől hullámos, sziklás világában, a Z jelzés keresztezi az utunkat a Vecsem-bükk északi szegletében. Az út a szlovák oldalra tart, hiszen itt egy alig egy kőhajításnyira vagyunk az országhatártól. Visszafordulunk déli irányba a Z jeleken, majd pár lépés után rövid kitérőt teszünk a ZΩ jelzésen az alattunk elterülő, tágas töbörhöz. Oldalában nyílik a hegység legmélyebb barlangja, a Vecsem-bükki-zsomboly.

Bár a barlangok ritkán fedik fel titkaikat első pillantásra, azért a Vecsem-bükki-zsomboly torkánál érződik az irdatlan mélységbe vezető hasadék mérete. A nyílás hűs, nedves levegőt lehel a hegy gyomrából, a lépcsőzetesen összezáródó, mohos sziklák pedig a párás homályban tűnnek el alattunk.

Az elágazáshoz visszakapaszkodva, déli irányban követjük a töbrök közt tekergő erdei utat, amin a Z jelzés navigál. A fennsík elvarázsolt erdőjéből hozzávetőleg egy bő kilométer után keveredünk ki. Hirtelen feltűnőek az alattunk lezuhanó hegyoldal nyitotta táj tágas távlatai. Az út élesen jobbra kanyarodik, és kitartó ereszkedésbe kezd a köves hegyoldalba vágva. Egy kis nyak pihenője után lomha ívvel sétálunk tovább a Pályi-völgy völgyfőjében, majd a túloldali, lankás lejtőt elérve érkezünk vissza a K jelzéshez. Innen a már felfele megtett, bevezető szakaszon jutunk el Bódvaszilasra.