Gyalogszerrel a Rakaca-víztározó körül

• A Rakaca-víztározó buszmegállótól a jelzetlen gátat követjük egészen annak végéig.
• A gát végétől a P jelzésen haladunk a Várhegy üdülőtelep Fácános utcájáig.
• A Fácános utcánál a P▲ jelzésen teszünk kitérőt a Vár-hegyre, majd térünk vissza.
• Az elágazástól a P jelzésen haladunk tovább a meszesi műútig.
• A meszesi műút elérésétől a K+ jelzések vezetnek minket a karolamajori Szegfű utáig.
• A Szegfű utcától a Szalonna, Karolamajor buszmegállóig a K◼ jelzések vezetnek.
• A Szalonna, Karolamajkor buszmegállótól a jelzetlen műúton, illetve az azzal párhuzamosan futó utakon térünk vissza a kiindulópontba.

A túra részletes leírása

Gát nyugaton

Tókerülő túránkat a víztározó nyugati partján, a völgyzáró gát tetején vezető jelzetlen aszfaltúton kezdjük meg. Néhány méter után átsétálunk a vészkiömlőként funkcionáló, 30 m széles bukó felett, mely a nagy árvizek esetén kialakuló túlfolyást vezeti el a tótól nyugatra látható rétre.

Tőlünk keletre, a Szalonnai-hegységet és a Szendrői-rögvidéket elválasztó Rakacai-völgymedence aljában terül el a 190 ha vízfelületű, 5,5 millió m³ víz befogadására képes, 250 m² vízgyűjtő területtel rendelkező víztározó, melynek átlagos mélysége 2-4 m, legmélyebb pontja pedig mintegy 10 m. A víztározó a Borsodi Vízellátási Rendszer részeként létesült a borsodi iparvidék, valamint Ózd és Kazincbarcika növekvő vízigényének kielégítése céljából. Az 1950-es évek közepén geológiai és szerkezettani vizsgálatokat követően jelölték ki helyét a Rakacai-völgymedence Szalonna és Meszes közötti, teknő alakú részén, ahol délről nem karsztosodó mészkő, északról és keletről agyagréteg gátolja a tárolt víz szivárgását. 1958-ban kezdték el építeni a magyar–szlovák határ közelében eredő Rakaca-patakon a 8 m magas, 850 m hosszú völgyzáró gátat, amelynek létrehozásához mintegy 135.000 m³ agyagot használtak fel. Napjainkban az Északmagyarországi Regionális Vízművek Zrt. üzemelteti, a víztározónak az ivóvíz-szolgáltatáson felül a villámárvizek hatásának csökkentésében is fontos szerepe van.

Tanösvénytáblák mellett haladunk el, melyek segítségével megismerhetjük többek között a tó létesítésének körülményeit, a környék természeti és épített örökségét és a fenntartható vízgazdálkodást is. A gát kétharmadánál érjük el a vízleeresztő műtárgyat, mely 10 m³/s vízhozamig zsilippel, további 40 m³/s vízhozamig toronyszerűen elhelyezett szifonnal képes levezetni a vizet a Rakaca-patak medrébe – efölött pedig a már érintett túlfolyó lép működésbe.

Érdemes a műtárgynál megállni egy pillanatra és megcsodálni a kilátást: a tó déli partján a Szendrői-rögvidék dombjait láthatjuk, észak felé tekintve pedig a Szalonnai-hegység látványos vonulatait vehetjük szemügyre. Jól felismerhető méretes tv- és rádióátjátszó tornyáról az 510 m magas Csengő-tető, ettől keleti irányban magasodik „ikre”, a hegység legmagasabb csúcsa: az 514 m magas Szár-hegy. Hamarosan a vízmű elkerített területéhez érkezünk: jobbra fordulva hagyjuk el a gáton vezető aszfaltcsíkot, majd a P jelzésű turistaúton, a kerítés mentén haladva érkezünk meg a tó déli partjának erdejébe.

Erdők délen

A déli parton végig a P jelzést követjük: a Szendrői-rögvidék peremén gyertyános-tölgyes erdőben haladunk előre. A hangulatos, egynyomos ösvény előbb a víztározótól néhány méterre kanyarog, majd közvetlenül a tóparton, több árnyas horgászhelyet is érintve vezet. A gát felé visszatekintve a Bódva által elválasztott Rudabányai- és Szalonnai-hegységek peremére láthatunk rá, tőlünk jobbra pedig a tó fölé magasodó Vár-hegy meredek oldala kísér, melynek ovális platóján a meszesi földvár maradványai rejtőznek. Elérjük el a Várhegy üdülőterületet, melynek a helyiek adományaiból igényesen kialakított, stéges vízpartjáról remek panorámát élvezhetünk: a túlparton a szalonnai üdülőtelep terül el, mögötte a Szalonnai-hegység főgerincét követhetjük végig.

Takaros nyaralók mellett haladunk tovább a P turistaúton, melyről a Fácános utcán vezető P▲ jelzésen teszünk kitérőt turistaúton a korábban mellőzött Vár-hegy tetejére. Napjainkban a hegytetőn körbefutó 7-9 m széles, 1-1,5 m mély árok emlékeztet az egykori erődítményre, melynek kora nem tisztázott: kutatói őskori, valamint középkori eredetűnek is leírták.

A P jelzésre visszatérve folytatjuk a tókerülést, innentől autóval is járható, árnyas földúton, melyet jellemzően a nyaralótulajdonosok használnak. Rövid, de intenzív emelkedőt letudva érjük el a Meszes I. mészkőbányát, melyet annak kerítése mentén, déli irányból kerülünk meg. A környéken már a középkorban is foglalkoztak mészkőfejtéssel és -égetéssel, erre utal a középkori alapítású Meszes település elnevezése is, melyet a bányától levezető széles murvás út végén érünk el. Ez egyben a mészkőbánya kőszállító útvonala is, hétköznaponként tehergépkocsikkal kell osztoznunk rajta, így kellő körültekintéssel közlekedjünk. Meszes északi csücskében jutunk ki a falu főutcájára, ahol búcsút intünk a P turistaútnak: a balra induló K+ jelzésen folytatjuk kirándulásunkat.

Sűrű nádasok keleten

A tó keleti partján vezető K+ végig a Szalonnára vezető műúton került kijelölésre, melyről több ponton érdemes letérni, ha természetközelibb élményre vágyunk. Néhány méter megtételét követően keresztezzük a víztározót tápláló Rakaca-patakot – a híd előtt vagy után érdemes lesétálni a tó legdélebbi pontjához, ahonnan a nádasokkal és kis szigetekkel tarkított, horgászati szempontból kíméleti területnek számító tórészletre láthatunk rá, tiszta időben pedig a Szlovák-karszt látványos mészkővilágát is megpillanthatjuk.

A Rakaca-víztározó a környék egyetlen jelentős állóvize, így nagy számban élnek itt fészkelő madarak, de a vonulóknak is fontos megállóhely: napjainkig közel 160 madárfajt figyeltek meg a környéken. Az előttünk elterülő nádasok mélyén költ például búbos vöcsök, kis vöcsök, törpegém, bölömbika és barna rétihéja is. A sűrű növényzetben kisebb méretű nádi énekesmadarak – többek között nádirigó, nádi sármány és nádi tücsökmadár – is rejtőznek, melyeknek leginkább énekét hallhatjuk, megpillantásukhoz nagy szerencsére van szükségünk. A sekélyebb, könnyebben felmelegedő részeken táplálék után kutató fehér és fekete gólyákat, szürke gémeket és nagy kócsagokat is megfigyelhetünk.

Meszes utolsó házait követően érintjük a Büdös-kutat, melynek öntöttvas kútháza 1875-ben készült. A magas vastartalmú forrás vize néhány méter megtételét követően a víztározóba folyik, érdemes innen is megcsodálni a kilátást: kezdi megmutatni magát a távolban a Szalonnai-hegység, a déli partot szegélyező dombtetőn a meszesi mészkőbánya tájsebe tűnik fel. A műút a sűrű nádassal borított part mellett kanyarog, melyről több helyen is mezei utak, majd a nádasok birodalmában pallósorok vezetnek a magántulajdonban álló horgászstégekig, amelyekre felmenni tilos.

Karolamajor üdülőtelepének elérése előtt mellőzzük a jobbra magasodó Jóna-hegyet, melynek fátlan oldalából-tetejéről mesés panorámát élvezhetünk a víztározóra. Feljutni a műútról toronyiránt lehetséges, az első métereken sűrű aljnövényzetű erdősávon kell áttörnünk, így ezt a kitérőt vegetációs időszakon kívül javasoljuk megtenni. A rövid dzsungelharcot követően a minden évszakban jól járható hegyoldalban jutunk fel a tetőre, ahonnan a tavat határoló Szendrői-rögvidékre, a Szalonnai-hegységre, a tó nyugati partján túl magasodó Rudabányai-hegységre, valamint tiszta időben a távoli Szlovák-karszt mészkőbirodalmára is ráláthatunk.

A műútra visszatérve továbbra is a K+ jelzéseket követjük, s érjük el Karolamajor déli határát. Az első jobboldali mellékútnál a K+ turistaút jobbra fordul, mi az innen induló K◼ jelzésen folytatjuk utunkat, mely továbbra is műúton vezet minket a tó északi partjáig.

Horgászparadicsom északon

A K◼ jelzések egészen a Szalonna, Karolamajor buszmegállóig vezetnek, ahonnan továbbra is a Szalonnára vezető, immáron jelzetlen műutat követjük. Az északi parton kanyargó aszfaltról számtalan mezei út tér le a víztározó irányába, melyeknek végén nádasok ölelte horgászhelyeket találunk. Nem véletlenül: a tó halvilága rendkívül gazdag, horgunkra akadhat többek között ponty, csuka, harcsa, fogassüllő és keszeg is. Horgászható fajokon felül számos védett halfaj is a tó lakója, például a kövi és a vágó csík, a fenékjáró küllő és a kurta baing.

Az aszfaltot követve hamarosan Szalonna üdülőtelepre érünk, melynek nyugati határában, a Tulipán utcával szemközt induló ösvényen teszünk egy kitérőt a nádas peremén magasodó madármegfigyelő toronyig. Innen a nádasok világára, a víztározóra, a déli part fölé emelkedő Szendrői-rögvidékre és a Bódva völgyén túl tornyosuló Rudabányai-hegységre látunk rá.

A műútra visszatérve folytatjuk sétánkat Szalonna irányába. Keresztezzük a víztározót tápláló Martonyi-patakot, melynek torkolatában két kisebb halastavat is kialakítottak. Ez ugyanakkor kíméleti terület: horgászstégekkel nem találkozunk. Letérünk a műúttal párhuzamosan futó, a tóparton vezető murvás útra, amely mentén számtalan pihenő- és horgászhelyet találunk. Pár száz méter után visszacsatlakozunk a szalonnai műútra, amelynek aszfaltját követve érünk vissza túránk kiindulópontjába, a buszmegállóhoz.