A Telekes-völgy környékének kincsei

Itiner:

• A vasúti megállóhely északi végén találjuk a P+ jelzést, amin balra fordulva a Kis-Korlát-tető alatti nyeregig túrázunk.
• A Z+ jeleken balra, a következő elágazásig sétálunk.
• Jobbra a Z jelzésre térünk, és a Telekes-völgybe ereszkedünk.
• A patakvölgyből jobbra, a P jelzést követve emelkedünk ki.
• Egy nyeregből a P▲ jeleket követjük jobbra, és a kilátópont után visszatérünk a hegyhátra.
• A hegyháton balra, a P+ jelzés kalauzolásával térünk vissza a Szendrő felső vasúti megállóhelyre.

A túra részletes leírása:

A Bódva völgyéből a Telekes-völgybe

A vasúti megállóhely déli végén, az útkereszteződésnél találjuk a P+ jelzést, amelyet jobbra követve hamar kiérünk a házak közül. Földútra lépük, és a Bódva völgyének lapos síkjáról fokozódó meredekséggel indulunk neki a Rudabányai-hegység lankáinak. A szántók egyre inkább legelőknek adják át a helyet a domboldalon. Szemben jól rálátunk a Korlát-hegy hosszú gerincvonalára, amit túránk második felében keresünk fel. Visszatekintve Szendrő házait és a kiemelkedő Várhegyet, azon túl pedig a Cserehát dombvidékét szemlélhetjük. A Kis-Lipóc lomha hátát megkerülve a nyílt területet körbeölelő erdő szélére érkezünk. A szomszédos Pásztor-rét a hagyományos állattartás háttérbe szorulásával mára csalitos, bokros területté változott, és a régi szőlőknek is csak az emléke él.

A fák közé lépve ligetes erdőben kapaszkodunk fel a Kis-Korlát-tető alatti nyeregbe. Az irányítótáblánál a Z+ jelzésre váltunk (balra), és délnyugati irányban a közeli völgyfőhöz megyünk. Itt jobbra kanyarodva, már a Z jelzést követve belépünk az Ardai-völgybe, és ereszkedővel folytatjuk, amely a környék meghatározó vízfolyásához, a Telekes-patakhoz vezet. Erdős részeken és csalitos-bozótoson vágjuk át magunkat, helyenként kisebb tisztások és sziklakibukkanások is színesítik ezt a szakaszt. Végül a kőgörgeteges Telekes-völgy talpán állunk; a következő 3 km-es etapon pedig a patakkal tartunk a csodálatos szurdokban.

A mohatakaróba burkolózó Telekes-völgy

Az egyre mélyebbre vágódó völgy és a hegyoldalak sűrű erdősége megtartja a párát még a szárazabb időszakokban is, így üdezöld mohabevonat fed szinte mindent, ami már-már őserdei hangulatot teremt. A mészkősziklás mederben bucskázó Telekes-patak játékos útkeresésbe kezd a szurdokban, a völgytalpon vezetett turistaút pedig több helyen is átvág rajta – itt egyik partról a másikra a köveken lépdelünk. Az egyre sziklásabbá váló lejtők között érkezünk a völgy leglátványosabb természeti jelenségéhez, az Ördög-gáthoz. Ez a képződmény ékes példája a vízfolyások természetes kanyargásának, építő és romboló munkájának.

Az Ördög-gát sziklája csakugyan elgátolta egykor a patakot. A méretes mészkőborda patkó alakú kanyargásra késztette a vízfolyást, ami azonban módszeres ostromával idővel átvágta a torlaszt, és az öblös hajtűkanyart lerázva magáról, kiegyenesítette folyását. A régi meder az ún. Keringő, míg az Ördög-gáton ma már vízeséssel folyik át a patak. A magasabban fekvő, régebbi mederben vezet a turistaút.

Az alsó perspektívából bontakozik ki igazán a természet e látványos alkotása. A víz által sima felszínűre koptatott, hatalmas kőtömbök között tör utat a hegy leve, ami kisvíz idején elnyelődik a hasadékban, és csak a szurdok egy alsó pontján kerül újra a felszínre. Ez a jelenség jellemző a mészkőszurdokokra: a jól oldódó karbonátos kőzetben a medernyelők a felszín alá vezetik a patak egy részét vagy egészét. A Keringő környékén oldásos eredetű barlangokat is találunk, köztük a 82 m hosszú Ördög-gát-lyuk üregét, ahonnan őskori régészeti leletek is előkerültek.

Sziklás szurdoktúra 

Innentől lefelé a szurdok nehezebben járható. A vad, folyamatosan változó terepen alig marad meg az ösvény; hol a patakot, hol a sziklákat kerülgeti. A technikásabb körülmények ellenére ez a szakasz a túra leglátványosabb része: tarajos sziklabástyák között tekergünk az ösvénnyel, és többször át is kelünk egyik partról a másikra.

Idővel rutinosan vetjük meg lábunkat a görgetegeken, bár minden lépés némileg ingatag. Itt a táj folyamatos változásban van, a sziklák kisebb-nagyobb tömbökre szakadnak, majd a víz erejének engedelmeskedve hengergőznek a völgyben. Fatörzsek és ágak is borítják a medret, fokozva a vadság érzését. Néhány sziklafal tövében, a patak öbleiben lenyalt, lekerekedett élű üstöket formált a víz a kemény felszínbe. A szurdok végén a völgy a kiszélesedik, pereme lankásabbá válik.

Elágazáshoz érkezünk, ahol jobbra fordulva már a P jelzés ösvényét követjük. Utolsó patakátkelésünk után egy keskeny mellékvölgyben kezdünk kiemelkedni a hegyhát irányába. Az eddigi kalandok után kényelmes erdei sétának tűnik a kaptató, amin az út kivezet a Telekes-völgyből.

A Rudabányai-hegység panorámás hátán

Idősebb fákat is rejtő gyertyános tölgyesben haladunk, aztán odafent, a nyeregben újabb keresztút fogad. Itt jobbra, a P▲ jeleken folytatjuk utunkat egy hegyperemi kilátóponthoz. Ligetes, bokros-füves térszínre vezet az ösvény, ahol eredetileg a terület lehatárolására emelt, régi kőrakások nyomait látjuk: egykor ugyanis idáig terjedtek Szendrő szőlői és legelői. A panoráma kiváló: a Bódva tágas völgyén túl a Cserehát lankái domborodnak, a látóhatáron pedig az Eperjes-Tokaji-hegylánc déli része húzódik. Jól rálátunk a Rakacai-víztározó felületére és a környék falvaira.

A P▲ jeleken továbbindulva visszakanyarodunk a hegyhátra, és balra térve a gerincvonalon újra a P+ jelzésre váltunk. Ez lankásan fut ki a Közép-hegy csúcsának közelébe, ahol több pontról is kinyílik a táj a Bódva-völgyből felnyúló, hajdani legelők mentén. A gerinc viszonylagos magaslati helyzetének és az állattartásból visszamaradt, ligetes réteknek köszönhetően remek kilátásokkal szolgál. Tájkép adottságai a kárpáti kaszálók hangulatát kölcsönzik az alacsony vonulatnak. Megkapó innen a panoráma az Upponyi-hegység és a Bükk-fennsík sziluettjére.

A Korlát-hegy kínálja a legszebb tájképet, mivel uralgó pozíciójával kiemelkedik a környező, alacsonyabb dombok közül. A Rudabányai-hegység folytatásaként, de már a Bódva völgyének túloldalán jellegzetes hármas csúcsával magasodik a Szalonnai-hegység, alatta, a Cserehát dombjai között ezüstösen csillog a Rakacai-víztározó tükre. A Rudabányai-hegység legmagasabb tetőpontjának oldalából megnyílik a kilátás észak, azaz a szomszédos Galyaság és a Gömör-Tornai-karszt erdős hátai felé. Ha szerencsések vagyunk, és a látási viszonyok megfelelőek, a Kárpátok bércei is megmutatják magukat: a Gömör-Szepesi-érchegységen túl az Alacsony- és a Magas-Tátra is látható innen. 

A panorámával betelve ereszkedünk le a Kis-Korlát-hegy nyergébe, amely alatt, sűrű tölgyessel fedett lejtőn csatlakozunk a túra elején már megtett szakaszhoz. A P+ jelzést követve, ismerős úton térünk vissza Szendrőre.