Barlangok között, betyárok nyomán

Itiner

• Az erdészeti műúton a K jelzésen indulunk.
• Az útzár táblánál a KΩ jelzésen balra fordulunk.
• A Likas-kő után a K▲ jelzésen jobbra térve folytatjuk utunkat.
• A Tönkölös-hegy tetején a Z▲ jelzésen egyenesen megyünk tovább.
• A Z+ jelzésen a Tönkölös-hegy és a Parajos-tető nyergében balra indulunk.
• A Boroszlán tanösvény becsatlakozásától 200 méterre a PΩ jelzésen jobbra fordulunk.
• Visszatérünk a Z+ jelzésre.
• A Gerencepusztán a K+ jelzésen balra, a Gerence folyásával szemben megyünk tovább.
• A Gáthegyalja dűlőn átkelünk a Gerencén, majd a K jelzésen visszatérünk a buszmegállóhoz. 

A túráról részletesen

Fel a Tönkölös-hegyre

A buszfordulóból kelet felé indulunk a Száraz-Gerence völgyét átszelő, sorompóval lezárt erdészeti műúton a K jelzésen, majd a házakat elhagyva, az útzár táblánál a KΩ  jelzésen balra fordulunk. A befüvesedett út az erdőben kiszélesedve meredeken indul felfelé a Csere-árokban. A közepén futó eróziós barázdában már fel-felbukkan a Tönkölös-hegyet is felépítő, felső triász korú fődolomit. Meredek kaptató után egy kis tisztása érünk, ahol jobbra fordulunk, és a fiatal gyertyánosban rövid ideig szintben haladunk, majd a K▲ jelzés becsatlakozásáig ismét egy meredek szakaszt kell leküzdenünk. Itt is jobbra tartunk maradva a KΩ jelzésen, és hamarosan megérkezünk a Tönkölös-hegyi-barlanghoz, azaz a Likas-kőhöz. A 6 m hosszú kis üregből jégkorszak végi fauna maradványait, valamint neolit korú, aurignaci-kultúrából és a középkorból származó cseréptöredékek, csont nyílhegy- és csonttöredékek kerültek elő.

A barlangtól röviden tovább követjük a KΩ jelzést, majd a K▲ jelzésre kiérve jobbra fordulva folytatjuk utunkat. Pár száz méter múlva elérjük a Tönkölös-hegy kilátást nem nyújtó, lapos tetejét, ahol a Z▲ jelzésen egyenesen megyünk tovább a magas kőrissel elegyes bükkösben. Nyáron a talajt a beszédes nevű közönséges falgyom sűrű állománya fedi. A hegytetőről 1 km múlva érünk a Tönkölös-hegy és a Parajos-tető nyergében futó Z+ jelzéshez. 

Az Odvas-kői-barlang

A széles kavicsos úton balra fordulva gyorsan tudunk ereszkedni a Bakonybéli-Szarvad-árok szép szálbükkösében. A Boroszlán tanösvény becsatlakozásától 200 méterre érjük el a jobbra induló PΩ jelzést: a hosszú lépcsősor után a fokozottan védett Odvas-kői-barlanghoz jutunk, amelyhez az első magyar nyelvű, barlangra utaló földrajzi név írásos említése kötődik. A bakonybéli apátság 1037-re keltezett, de valójában az 1230-as években másolt adománylevelében olvashatunk róla „Oduaskw” néven, mint birtokhatárpont. A 28 m hosszú, vastagpados, fődolomitban kialakult barlangba 3,5 m magas és 7 m széles bejáratán léphetünk be. Maga az üreg keveredési korrózióval keletkezett, vagyis két, külön-külön mészben telített, eltérő koncentrációjú karsztvíz összekeveredésekor szén-dioxid szabadult fel, ami szénsavvá alakulva üreget oldott a meszes kőzetbe. A barlang a terület negyedidőszaki kiemelkedésekor bevágódó völgy oldalazó eróziója révén került felszínre. Első régészeti feltárását Lackó Dezső végezte el 1914-ben, de jelentős leletek néhány cseréptöredéken, valamint emberi és állati csontszilánkon kívül azóta sem kerültek elő a mélyéről. A bakonyi betyárok körében is ismert búvóhely volt, mivel nagyobb településektől viszonylag távol fekszik, viszont a gerencei csárda nem sokkal alatta a völgyben helyezkedett el, és a felette nyugvó sziklák tetejéről jó kilátás nyílik a Szarvad-árokra, a Tönkölös-hegyre és a Boszorkány-tetőre. A sziklatömb keleti oldalában találjuk a kisebb méretű Odvas-kői-sziklaüreget.

Le Gerencepusztára

Visszatérünk az Öreg-Szarvad-árokba, és a Z+ jelzésen jobbra továbbmenve az erdészházaknál érünk ki Gerencepusztára. A Gerence átöröklött, áttöréses szurdokvölgyének példáján jól szemléltethető az Öreg-Bakony mai vízhálózatának kialakulása, aminek váza a harmadidőszak végén kezdett el kialakulni, és a pleisztocénre már a maihoz hasonlóképet mutatott. Ekkoriban a terület karbonátos kőzeteit nem karsztosodó, puhább üledék fedte; a terület legmagasabb pontja Olaszfalu környékén lehetett. A vízfolyások a hegység ma is tartó emelkedése során bevágódtak a mélyebben fekvő, mára kipreparálódott, azonban akkoriban még fedett karbonátos kőzetekbe is. Így e patakok a pleisztocén óta nagyjából a mai helyükön vannak, csak egyre mélyebbre vágódtak, átörökítve völgyeiket a mai domborzatra. Ez az oka, hogy a Zirctől délre fekvő Király-kúti-erdőben egymástól pár kilométerre ered a Bakony három jelentős vízfolyása (Cuha, Gaja, Gerence) is. Utóbbi a Pénzesgyőri- és a Bakonybéli-medencén keresztül, majd 6 km hosszú szurdokvölgyén át szeli keresztül az Öreg-Bakonyt észak felé, hogy miután Bakonykoppánynál északnyugat felé fordul, Malomsoknál a Marcalba ömöljön.

Átkelünk az országúton. A balról lévő Hotel Odvaskő melletti parkoló mögött kis fahíd vezet át a Gerence vízfolyásán. A panzió és étterem területén állt hajdanán Gerencepuszta néhány háza, köztük egy hírhedt csárda, melynek falmaradványai az 1950-es években még megvoltak. A 19. században olyan neves betyárok is megfordultak itt, mint Sobri Jóska, Milfajt Ferkó, Doma Vendel vagy Savanyó Jóska. A 20. század elején elsősorban erdészek, vadászok lakták a kis pusztát, ami a Hotel Odvaskő megépülésével az 1980-as évekre teljesen átalakult.

Vissza Bakonybélbe

A K+ jelzésen balra kanyarodva a Gerence folyásával szemben megyünk tovább. A Hotel Odvaskő kerítésénél egy falépcső indul a lejtő oldalában, amelyen felmenve továbbra is kényelmes sétaúton haladhatunk tovább - aki viszont szereti a kihívásokat, mindenképpen egyenesen folytassa az utat, ahol a patakparton egy rövid kötéllel biztosított szakasz várja a bátrakat. Hamarosan a Huszár-kő kiugró szikláját, majd a Gerencemalom helyét kerüljük meg. A régebbi épület a malom üzemeltetőjének lakóháza volt.

Később a völgy ellaposodik. Három, padokkal tarkított rét után egy aszfaltos úthoz érünk, amin jobbra kanyarodva a Gáthegyalja dűlő felől kelünk át a Gerencén, majd a K jelzés útvonalán, a Törökgurító-réten át jutunk a Fürdő utcába. Az első keresztutcán balra kanyarodva érünk a buszmegállóhoz, ahonnan a túra elején elindultunk.