Sümeg – Zalaszántó (OKT 9. napi túra)

Érdemes vonattal érkezni a sümegi vasútállomásra, ahol a bélyegzőt a váróterem (sínek felőli) bejárata mellett, egy oszlopon találjuk. A K jelzések a kisváros központja felé vezetnek, és máris dilemma előtt állunk: némi hegymászással és néhány kilométer kitérővel látogathatjuk meg a várat. A tatárjárás után emelt sasfészek jelentősége a 16. század közepén, Veszprém elestekor nőtt meg, amikor a veszprémi püspökség Sümegre menekült, és mintegy kétszáz éven át székhelyként használta a települést. A vár 1989 óta magánkézben van, azóta folyamatosan csinosítják, és kiváló programokat, pl. lovagi tornákat is szerveznek.

De nemcsak a vár, hanem a kilátás miatt is javasoljuk a kitérőt! Fentről remekül átlátható az OKT északnyugatra folytatódó, síksági szakasza és dombos folytatása. A Tátika velünk szemben emelkedik a távolban, nagyjából e túra felezőpontján, így jól felmérhető a ránk váró kihívás. A várba vezető szerpentin kilátópontjairól a vár meglátogatása (belépőjegy vásárlása) nélkül is kiélvezhetjük a panorámát.

A várból visszasétálva Sümeg további nevezetességei, a Püspöki palota, a Népkert és a ferences templom érintésével érkezünk vissza a K jelzésre, a főútra. Ezen egyenesen haladva jutunk el a városhatárhoz, ahol egy jobbos fordulattal kiterjedt füves pusztára érkezünk. Fölöttünk nagyfeszültségű kábelek szelik át a tájat, tőlünk jobbra pedig az őskori kovakőbánya geológiai bemutatóhelyet találjuk. Bent tanösvény mutatja be a terület történetét és a környék kőzeteit, a Kovakő Látogatóközpontban több ezer darabos leletgyűjteményt csodálhatunk meg. A közelben 75 millió éves ősteknős maradványát találták, és felfedeztek egy több mint 6000 éves kovabányát, amiben a neolit kori ősember szarvasagancsokkal feszegette-fejtette a kovakövet. A kőzet tűzkőként is ismert, mivel a tűzgyújtás eszköze volt, de formálhatósága, éles peremei miatt fegyverként is használták.

Érdemes a város felé is visszapillantani, hiszen a Sümeg fölé magasodó vár grandiózus látvány. A mezőn egészen a vasútvonalig menetelünk, majd egy kis telepen át a Sümeget Sümegprágával összekötő kisforgalmú közút felé tartunk. Az útkereszteződésben kőkereszt és pihenőhely van, és itt kezdődik az erdei út is, amin a következő kb. tíz kilométeren átvágunk a sarvalyi és a tátikai erdőkön.

Sarvalyi erdészház – Zalaszántó

Alig két kilométer séta után érkezünk meg a sarvalyi erdészházhoz, ahol a Kéktúra következő bélyegzőjét az útjelző táblák faoszlopára csavarozva találjuk. A pecsét képén a Sarvaly-forrás klasszicista stílusú, homokkőből készült foglalása látható, amit egy rövid kitérővel az ösvényen jobbra fordulva meglátogathatunk. A hajdan bővizű forrásból sajnos ma már nem mindig jutunk vízhez (és ha igen, az sem iható), mellette azonban igen nagy pihenőhelyet alakítottak ki. A remek állapotú, öreg bükkökkel és hársfákkal árnyékolt erdei pihenő számos paddal, bográcshellyel, esőházzal és asztalokkal is szolgál, akár egy egész iskoláscsoport is le tud itt ülni. A 16. századi Sarvaly falu csekély maradványai jelenleg kerítés mögött rejtőznek, a település makettje a Magyar Nemzeti Múzeumban tekinthető meg.

A következő szakaszon jó hosszan tekergünk erdei utakon, a monotonitást néhány derékszögű kanyar töri csak meg. Ez a szakasz szintben sem erős, emlékeinkben a letudott kilométerek közé regisztráljuk. Az Ágota-kút melletti elágazásnál végre vadregényesebb útvonalra érkezünk. A széles, nagyjából burkolt erdészeti feltáróutat nagyon hangulatos ösvényre cseréljük, és elkezdünk kapaszkodni is: 1,5 kilométeren 110 métert kaptatunk. De feontosabb ennél, hogy a tátikai ősbükkösön haladunk át. A Tátika Erdőrezervátum magterületén járunk, ahol 180–210 éves fákat is láthatunk – ez hazánk egyik legjobb állapotú, szinte őserdei bükköse. Nincs a kezelt, ültetett erdőkre jellemző „oszlopcsarnok”, a fák mérete és életkora változó, a természetes viszonyok pedig annak is köszönhetőek, hogy az erdőtömb 1953 óta védett.

Utunk felénél a Fekete-tó mellett is elhaladunk. A lefolyástalan vizenyő nyárra gyakran kiszárad, víztükrét békalencse borítja. Hamarosan megérkezünk a Tátika elágazásába, ahol jobbra fordulva, a KL jelzéseket követve kis kitérővel látogathatjuk meg Tátika 413 m magasan álló várát. A néhai várból már csak a masszív falak vannak meg, de így is látványos helyszín, a kilátásról nem is beszélve! A faborítás miatt nincsen teljes körpanorámánk, Sümegre például csak a várhoz vezető szerpentines útról, a fák közül kukucskálhatunk ki. Látszik azonban Zalaszántó, mellette a sztúpa, szemben velük Rezi vára, körülöttünk pedig a lankás síkság szántói, legelői, erdői. A 13. században épült, első birtokosairól elnevezett várat a török dúlta fel, hanyatlása azóta is tart, de a régi istálló terme még megvan.

Tátika várából a Zalaszántóra vezető út vonalvezetése jól felderíthető: szép erdei ösvényen veszítjük a szintet a hegy nyugati oldalán, majd a Sümeg–Keszthely főúton átkelve rétek és erdősávok mentén haladunk a Béke sztúpának is otthont adó Kovácsi-hegy felé. Két pihenőhelyet is érintünk, egyikükhöz esőbeálló is tartozik. A tátikahidegkúti majornál (rég eltűnt középkori falu helyén), a csalános mélyén lelhetünk a Hideg-kútra, a forrás azonban elapadt.

A szakasz utolsó emlékezetes emelkedője a Béke sztúpához vezető, autóval is járható, meredek, murvával felszórt út. Bár szép erdő vesz körül, a bükkös nem sok árnyékot vet az útra, nyáron ez egy elég tikkasztó kaptató. Az útvonal két kiépített pihenőhelyet is érint, ahol asztalok, padok és esőbeállók is vannak – forrásvíz azonban nincs. Az első közelében feküdt Kovácsi falu, a második pihenőnél, az OKT infótábláján találjuk az egyik zalaszántói bélyegzőt (a másik a faluban, a Tátika presszó ablakában van). Ugyanitt tehetünk egészen rövid kitérőt az 1992-ben épült Béke sztúpához, amely Európa egyik legnagyobb sztúpája. A hófehér, csúcsos építmény nagyobb távolságokból is kiszúrható, Rezi és Tátika várából is jól látszik.

A sztúpát Bop Jon dél-koreai buddhista szerzetes ötlete alapján emelték, aki elhatározta, hogy az egyik rendszerváltó országban keres helyet a szentélynek. A sztúpát a 14. Dalai Láma, Tenzin Gyaco szentelte fel 1993. június 17-én. A Béke Sztúpa 30 m magas és 24 m átmérőjű épületében helyezték el Buddha egyes maradványait, ereklyéit, illetve egy életfát. A sztúpát 2007-ben felújították és bővítették, meditációs központ és ajándékbolt is van már mellette; körbejárni pedig úgy kell, hogy mindig jobb kéz felé essen. Azt is jó tudni, hogy a sztúpa melletti ajándékboltban palackozott üdítőket és rágcsálnivalót is lehet kapni, illetve (fizetős) mosdó is van. 

A vulkáni eredetű Kovácsi-hegyen hosszabb, legalább egyórás kitérővel érhető el a bazaltutca. Benne látványos formában bukkannak felszínre a hegyet és a környező, várakat hordozó magaslatokat felépítő, kemény bazalt sziklatornyai, amelyek közül az erózió eltüntette a puhább rétegeket.

A zalaszántói szőlőhegy dűlőin, a Derék-hegyen ereszkedünk le a faluba. Útközben szép szőlőket, hétvégi házakat is érintünk, Zalaszántó határán pedig a Szent Donát-kápolna előtt pihenhetünk meg. A 20. század elejére felépült neobarokk kápolnát a a villámcsapás és jégverés ellen védő szent, Donát tiszteletére nevezték el. A kecses kápolnánál asztalokat és padokat is találunk a kőkereszt mellett.

Már Zalaszántó belterületén, a főút közelében haladunk el a Kovácsi-patakra épült Kotsy-vízimalom mellett. A korabeli, működő szerszámokkal felszerelt malom általában délelőtt látogatható, így inkább a Zalaszántóról induló túrákba lehet beiktatni a látogatást. Bár a jelenlegi malom épülete a 20. század elején épült, helyén már a török idők óta vízimalom üzemelt.

A napi szakasz a Tátika presszó ablakában elhelyezett bélyegző benyomásával zárul – de érdemes lehet még egy buszmegállónyit sétálni az iskola felé, mert ott ABC-t is találunk.