Látványos körtúra a Haláp hátán

Itiner:

• A parkolóból induljunk felfelé, majd megkerülve a sorompót, balra kezdődik a tanösvény.
• 100 m múlva az elágazásban balra kell tartani, kövessük a tanösvény jelzéseit.
• Az 5., Mikroklíma témájú táblánál az ösvény kettéválik. Túránk balra folytatódik, a hegy északi oldala felé.
• A bányaudvar tetejére kiérve tegyünk kitérőt a perem felé.
• Továbbra is a tanösvény jelzését követjük a platón. Amikor a csúcs alá érünk, kapaszkodjunk fel rá a lépcsőkön.
• Visszatérve nézzük meg a szoborparkot, és a csúcs alatti „teraszt”.
• A bányaudvarba leérve induljunk el jobbra, és az óra járásával ellenkező irányban járjuk be.
• A 12-es tábla (Régi halápi képek) irányába hagyjuk el az udvart, majd balra kanyarodva érünk vissza kiindulópontunkhoz.

A túra részletes leírása

Az elbányászott tanúhegy

Zalahaláp felé tartva szinte fel sem tűnik a Haláp, úgy belesimul környezetébe. Ez a 20. század elejéig elképzelhetetlen lett volna, hiszen a 358 m magas hegy hasonló látványt nyújtott, mint délebbre magasodó tanúhegyrokonai. A mára csupán 291 méteres átlagmagasságú hegy egykor – 20 méter híján - a Csobánchoz hasonló magasságig emelkedett ki környezetéből. Erről ma már csak egy magányos sziklacsúcs tanúskodik a plató délkeleti szélén.

A halápi bazaltbányászat nem volt egyedülálló jelenség a Balaton-felvidéken, a 20. század közepéig több tanúhegyen is folyt a kitermelés (például a Badacsonyon és a Gulácson), de a természetvédelem nyomására az 1960-as években felhagytak vele. Ezzel szemben a Halápon 1986-ig nagyüzemben termelték ki a bazaltot, és kisebb mértékben még utána is üzemelt a bánya. Végül évtizedes átmeneti állapot után 2018-ban kérelmezte a bányát üzemeltető cég, hogy nyilvánítsák védetté a területet, elsősorban a felszínre került geológiai értékek, másrészt a terület természeti értékeinek megőrzése végett.

Népszerű és jól ismert „sorstársával”, a Hegyestűvel szemben nem a hegy egyik felét bányászták el, hanem a közepét, mintegy megskalpolva a bazaltsapkát. A széleket magasabbra hagyták, így alakult ki középen a hatalmas, mély „kráter".

Körbe a tanösvényen

Balra, azaz nyugat felé kezdjük a körtúrát, ahogy egy jól elhelyezett nyíl is mutatja. Hamarosan kettéágazik az út: a bal oldalit válasszuk, néhány lépés után már látni is fogjuk a következő táblát. Innentől végig a 12 állomásos Haláp tanösvény útvonalát követjük, amelyen szerencsére sok hasonló táblát helyeztek ki, így eltévedni szinte lehetetlen.

Alig megyünk néhány métert, máris álljunk meg egy kis kitérőre. Néhány lépésnyire ugyanis padot helyeztek el, ahonnan először nézhetünk körbe. A Tapolcai-medence jellegzetes formájú tanúhegyei állnak őrt a távolban, mögöttük a Balaton vize csillan meg. Legközelebb a lapos tetejű Csobánc rajzolódik ki, majd nyugat felé haladva a Tóti-hegy, a Gulács, a Badacsony és a Szent György-hegy követik egymást. Lábunk alatt Zalahaláp házai sorakoznak. Nem muszáj rögtön itt letelepedni, hiszen még számtalan alkalmunk lesz ezt a megunhatatlan panorámát szemlélni, akár kicsit magasabbról is. Az egyik legszerethetőbb jellemzője a tanösvénynek, hogy minden egyes kilátóponton találunk egy pad-asztal garnitúrát, így kirándulásunk során válogathatunk a kellemes, látványos pihenőhelyek között.

Továbbhaladva lassan elérkezünk az első néhány információs táblához, amelyeken a Haláp élővilágáról olvashatunk. Kiderül, hogy az évszázadok alatt kifejlődött, természetes növénytakaróról sajnos nem maradtak fenn adatok, de a hajdani bányaterületen mára változatos növény- és állatvilág alakult ki. A sokszor kopár, nyers kőzetet leszámítva erdők, cserjések, bokorerdők és gyepes területek váltják egymást, és védett agárkosborral, pusztai árvalányhajjal, valamint lisztes berkenyével éppúgy találkozhatunk, mint a gyakori özönfajokkal. Ami az állatokat illeti, a felhagyott bányaterületek különösen kedveznek egyes fokozottan védett madárfajoknak, a szakértők szerint a Halápon mint lehetséges fészkelőhelyen is várható az uhu és a vándorsólyom megtelepedése. A viszonylag zavartalan területen a nagyvadak is szívesen rejtőznek, így nem ritka vendég a róka, az őz vagy a gímszarvas sem.

Ahogy közelítünk a hegy északi oldalához, fokozatosan változik a táj. Az ötös tábla (Mikroklíma) fontos állomás, és nem is csak érdekes tartalma miatt, hanem mert itt még választhatjuk a könnyebb kört vagy a kicsit hosszabb, de sokkal izgalmasabb és látványosabb utat. Egyenesen továbbmenve a bányaudvarra jutunk, ám így kihagyjuk a hegy északi oldalát és a „kráter" felső peremén vezető utat. Leírásunkban és a térképen is a teljes kört követjük, tehát itt befordulunk az erdőbe.

Az északi oldalon kisebb a nap beesési szöge, lassabb a felmelegedés, és egyes a lejtő egyes részei a legmelegebb órákban is árnyékban maradnak. Ezt tapasztaljuk itt is, ugyanis a bányászat által nem bolygatott területen megmaradt az eredeti törmeléklejtő-erdő. A napfényes déli oldalhoz képest érezhetően hűvösebb, sötétebb erdőbe érünk, ahol meseszerű látvány fogad: a fák között mohával benőtt, hatalmas kövek mintha megdermedtek volna gurulás közben.

Ösvényünk jobbra, felfelé, a kövek közé kanyarodik.Rövid szakaszon meredek lejtőt kell leküzdenünk, ebben deszkákkal megtámasztott lépcsők segítenek. Ez a pár tíz méter a túra egyetlen nehezebb szakasza. Kiérünk az erdőből, és hamarosan az óriási bányagödör felett találjuk magunkat. Saját szemünkkel láthatjuk az elbányászott hegy belsejét, illetve azt, ami megmaradt belőle. Mivel több, mint 10 méter magasan állunk, ne menjünk közel a peremhez, messzebbről is remek a panoráma. Szemügyre vehetjük a szemközt magasodó, megmaradt kis sziklakúpot, következő célpontunkat. Előtte azonban még megpihenhetünk a padokon, miközben egyszerre fogadhatjuk be a bazaltoszlopok által körbevett mélyedés és a háttérben sorakozó tanúhegyek látványát.

Innen is továbbhaladunk, követjük az ösvényt a letjőn keresztül. Miközben megkerüljük a hegyet, időnként észak felé is nyílik kilátás, amelynek legérdekesebb elemei a katonai területen fekvő, így közelről ritkán látott Cseket-hegy és a mögötte magasodó Somló.

A bányaudvar peremét követve érünk el a hegycsúcshoz, amire meredek lépcsőn jutunk fel. A parányi, korláttal védett kilátópontról az eddigi legszélesebb panoráma tárul elénk erre a kétezer éve lakott és művelt tájra. A tanösvény táblája segít beazonosítani a hegyeket, ha még nem menne kívülről: balról jobbra a Csobánc, a Tóti-hegy, a Gulács, a Badacsony és a Szent György-hegy a legismertebbek. A Haláp központjára is teljes rálátásunk nyílik, ahogyan észak felé is visszaköszön a már ismerős látvány.

Ha lejöttünk a csúcsról, egy köztes udvarban érdekes szabadtéri kiállítást találunk. Az Ébredő Vulkán Szoborpark két szobrász, Balanyi Zoltán és Rhea Marmentini alkotása, akik egy éven át faragták és rakták össze a szándékuk szerint tájsebet enyhítő térplasztikákat.

Vulkán és bánya

Sétáljunk lejjebb, hogy az eddig felülről megismert hatalmas, füves teret, az egykori bányaudvart végre közelről is felfedezzük. Jobbra elindulva, a bazaltoszlopok alkotta fal mentén haladva megismerhetjük a térség vulkanizmusának működését, a bazalt születését, valamint a halápi bányászat történetét.

Közel 3 millió éves korával a Haláp a környék egyik legfiatalabb tűzhányója. A vulkanizmus végén, lassú kihűlésének köszönhetően a bazaltláva szabályos öt- és hatszögű oszlopokra töredezett zsugorodás közben. A kemény, de jól formázható kőzet bányászata közben láthatóvá váltak olyan földtani szerkezetek, amelyek különben rejtve maradtak volna. A Halápon álló bazaltoszlopok különlegessége, hogy azok nem csak függőleges, hanem ferde és vízszintes formában is tanulmányozhatók a „kráterben" sétálva.

A halápi bazalt az egyik legkeményebb fajta, így nem csoda, hogy már a rómaiak is a Halápon bányászott bazaltot használhatták a Tapolcai-medencét átszelő hadiút építésére. A modern kori termelés 1912-ben kezdődött, de igazán csak az I. világháború után lendült be, hiszen a felgyorsuló út- és vasútépítések elképesztő mennyiségű zúzottkövet igényeltek. Az újabb fellendülés a II. világháborút követő időszakban következett, ekkor ugyanis a háborús károk jelentős mértékben növelték az ország kőszükségletét. Az 1950-es években már 3 szinten, 9 udvarban folyt a bányászat. Érdekesség, hogy a bányát és a falut függőpálya kötötte össze, lenti végét még láthatjuk is. A bánya bezárása után az épületeket elbontották, mára szinte semmilyen épített nyoma nem maradt a közel évszázados tevékenységnek, leszámítva a mementóként kiállított, faragott bazaltkövekkel teli csillét.

Ha felfedeztük az egykori bányaudvar minden érdekességét, a 12-es táblánál hagyjuk el a hegy közepét, követve a lámpaoszlopokat. Balra tartva hamarosan azon az úton találjuk magunkat, amelyiken elindultunk, innen néhány perc alatt visszaérünk a parkolóba.