Séta a gerincen a Kárpátok szívében

Itiner

• A Jasná síközpontból a P jelzés vezet néhány méteren keresztül a Kamenná chata (Kő) menedékházig.
• A menedékháztól a P▲ jelzésen teszünk oda-vissza kitérőt a Chopok csúcsára.
• A menedékháztól a P jelzést követjük a Gyömbérre (Ďumbier).
• Visszaereszkedünk a Krúpovo sedlo nyergébe, ahonnan balra követjük tovább a P jelzést a Chata M. R. Štefánika menedékházig.
• A turistaháztól a Z jelzésen ereszkedünk a barlangi kiágazást mutató tábla utáni elágazásig.
• Jobbra térünk a S jelzésre, amit a Kološna elágazásig követünk.
• A Kološna elágazástól egyenesen követjük a K jelzést a Kosodrevina utáni elágazásig.
• Jobbra térünk a S jelzésre, amin felkapaszkodunk a Chopok mellé, a Jasná síközpontba (helyette felvonózhatunk is Kosodrevináról).

A túra részletes leírása

Szlovákia leglátogatottabb magashegyi kilátása

A Jasná síközpont tetejéről, a Rotunda fogadóépületéből indulunk gerinctúránkra. Balra a Chopok magasodik, amely ránézésre nem is egy csúcs, csak egy nagyobbacska kőhalom - és neve is ezt a tulajdonságát ragadja meg, hiszen dombokat vagy halmokat jelent. Előterében a szerény méretű, modernné kalibrált Kamenná chata (Kő menedékház) áll. Az épület az 1950-es években a felvonót építő munkások szállása volt, étkezővel csak a következő évtizedben bővült, ma a padlásán aludni is lehet. A ház mellett, néhány perc alatt hághatunk fel (a P▲ jelzésen) a 2024 m-es Chopokra, hogy megcsodáljuk a következő óráinkat meghatározó panorámát. Keleten a Gyömbér jókora tömege takarja ki az Alacsony-Tátra zömét, északon viszont a Liptói-medencében terpeszkedő víztározó (Liptovská Mara), a Kócs-havas és a Kis-Fátra látszik. A látványt egyértelműen a Liptói-havasok magashegyi rajzolata és a Magas-Tátra sziklatömege uralja a medencevidék túloldalán. Nyugat felé a Deres mögött csúcsokkal szabdalt a főgerinc, hátterében pedig a Nagy-Fátra bukkan elő. Alant egyik irányban az alsó szakaszán vadregényes fenyvessel és mészkőszirtekkel tarkított Deményfalvi-völgy (Demänovská dolina) kanyarodik, míg a másik oldalon a Sebesér-völgy (Bystrá dolina) rengetege és szerényebb üdülőtelepe látszik.

Érdemi különbség mutatkozik a két oldal erdőképében: a Deményfalvi-völgy felső szakaszán megrázó méretű tarvágások éktelenkednek. A mesterségesen kialakított, egyveretű fenyveseket ugyan kikezdi a felmelegedő és szárazodó klíma, és maguktól is képesek nagy területen elpusztulni, de teljes hegységrészek és völgyrendszerek erdőségeinek totális letarolása bizonyosan nem a klímaváltozás hatásait csökkentő, jövőbiztos beavatkozás. Sajnos az Alacsony-Tátra, főként a keleti felén inkább mutatja egy ökológiai katasztrófa, mint egy védett, nemzeti parki rengeteg képét. Túránk végén, a Sebesér-völgy lejtőin lesz lehetőségünk felfedezni az őserdei állapotokat is.

Gerincút kihívások nélkül

A Jasná (neve világosat jelent és a napsütésre utal) síközpont Szlovákia legnagyobb összefüggő pályarendszerével és télen-nyáron látogatók garmadájával büszkélkedhet a két oldalán kígyózó lifteknek köszönhetően. Ezért nem kis tömegben kezdjük túránkat a P jelzésen, a Chopok lejtőjének kőtengerét keresztezve. Szinte abszurd mértékben rendezett sziklajárdát taposunk: a köves ösvényeket emberfeletti, mégis önkéntes munkával építették egyetemisták 1964-től négy évtizeden át. A munkát nyáron, csákánnyal és feszítőrúddal végezték, az előre kiválogatott tömböket az elegyengetett aljzatba forgatták, végül a réseket kitömték kaviccsal. A fáradságos kiépítés két célt szolgált: a tömeges igénybevétel okozta erózió, valamint a balesetek megelőzését. („Rendezetlen" kőtengeren egyáltalán nem veszélytelen a mozgás.)

Meredeken kanyargunk le egy nyeregbe; szemközt elbújik a Gyömbér tömege. Kényelmes szintösvény következik, ami két apróbb púpot kerül a déli oldalon, és így főleg ebben az irányban látunk ki - méghozzá egészen az Alföld pereméig. A közelben a Polyána hatalmas, erdős tömege, a Klenóci-Vepor ferde háta és a Murányi-karszt fennsíkja mind eltörpülnek az Alacsony-Tátra méretei mellett, a háttérben pedig éppen csak felsejlenek az Északi-középhegység tagjai. A részben takarásban lévő Börzsönytől a Mátrán át a Bükkig azonosíthatjuk hazai tájainkat. Szlovákia délebbi hegységei közül felismerhető a Körmöci-hegység, de látszik a Selmeci-hegység a Szitnyával és Madaras hosszú háta is. A gerincút olyannyira egyszerű, hogy szinte egy pillanatra sem vonja el a figyelmet a kilátásról.

Randevú a szelíd óriással

A kényelem hamarosan a múlté, és köves, de jól kiépített ösvényen kezdünk kapaszkodni, miközben ismét előtűnik a Gyömbér óriási, ferde hátú tömbje. A Krúpovo sedlo nyergéből egyenesen, a P jelzésen maradva mintegy (oda-vissza összesen, megállás nélkül) félórás kitérővel ostromoljuk meg a csúcsot. Itt már szembetűnő az Alacsony-Tátra egyik jellegzetessége, a domborzati aszimmetria: a gerinc észak felé zord sziklafalakban szakad le, míg a déli oldalon egyenletes lejtéssel hanyatlik alá. Ezért a jégkorszaki eljegesedés felelős, hiszen a nap által kevésbé sütött északi völgyfőkben uralkodott tartós fagy gleccsereket is táplált: egyikük akár az 5 km-es hosszúságot is elérhette. A nyomukban hátramaradt U-alakú (teknő)völgyeket már többször láthattuk utunk során, és most a jég által kimart sziklafalak is megmutatkoznak.

A hegység legmagasabb csúcsára, a 2045 m-es, viszonylag lapos és kőtengerrel fedett Gyömbérre (Ďumbier) enyhén emelkedő ösvény kunkorodik föl, tetején kereszt hirdeti a helyszín jelentőségét. Szlovákia szívéből, kitüntetett pontjáról nézelődhetünk, hiszen tiszta időben az Északnyugati-Kárpátok páratlanul átfogó panorámáját csodálhatjuk meg innen. Ellátunk a Kárpátok déli, alföldi pereméig, észak felé a Tátravidék szabdalt sziklakoronája mellett a Kócs-havas közeli és a Beszkidek nem is oly' távoli erdős hátai, valamint a Kis-Fátra havasi gerince is feltűnnek. De káprázatos az Alacsony-Tátra erdőhatár fölött hullámzó, végtelennek tetsző gerince is, amelynek északi oldalán a gleccserek formálta, széles völgyek is kirajzolódnak. És bár a Chopok alatt megrázó méretű táblákban vágták tarra a lejtőket, a fehér szirtek és sűrű fenyőerdők vadregényes, kárpáti hangulatú világa a Deményfalvi-völgytől keletre még hatalmas területen nyújt otthont a legkényesebb, utolsó hegyi menedékeikbe visszaszorult fajok számára. A Gyömbér szikláin pedig gyakran lehetünk figyelmesek a havasok két jellemző lakójára: a kőtengerek hasadékai közül füttyögő hangot hallató mormotákra, illetve a lehetetlen helyeken is kecses könnyedséggel közlekedő tátrai zergékre. A vadászat egyszer már kipusztította e szelíd fajt, de az 1970-es évek elején néhány tucat magas-tátrai egyed betelepítésével újra meghonosították. Azóta felduzzadt, de még mindig maroknyinak tekinthető állományuk ugyanakkor a szomszédos hegységekbe (Szlovák Paradicsom, Nagy-Fátra) behurcolt alpesi zergékkel keveredhetett.

Észak felé pazar a kilátás a Kárpátok egyik legszebb és legizgalmasabb szegletére, Liptó hegyvilágára is: a Liptói-havasok lenyesett csúcsaira és folytatásukban a Magas-Tátra sűrűn tornyosuló sziklatömegére. Így egyben áttekintve a Tátravidék egyáltalán nem kicsi, ellenben tagjai szorosan összetartoznak, és értelmét veszti a hangzatos állítás is, miszerint a Magas-Tátra volna „a világ legkisebb magashegysége". A Gyömbér (Ďumbier) csúcsán egyébként 1902-től masszív menedékház is állt (a Magyarországi Kárpát Egyesület jóvoltából), ám ez az I. világháború alatt elpusztult. Búcsút intve a kilátásnak visszaereszkedünk a Krúpovo sedlo nyergébe, ahonnan balra, a P jelzésen folytatjuk utunkat.

Emberek menedéke a havason

Kényelmes és látványos szakaszon, néhol már a turistaház tetejét is megpillantva ereszkedünk a Gyömbér oldalában hatalmas kőtörmelék-nyelveket átszelve. Kialakulásuk a jégkorszaki fagyok és a fagy körüli hőingadozás kőzetrepesztő hatásának köszönhető; kopár takaróikat szinte sima felületűre „fésülték" az ösvény útjában. Az óriási, néhol enyhén billegő gránit (pontosabban granodiorit) tömbök világából még szelídebbnek tűnik a jobbunkon, távolban hullámzó, erdős középhegyvidék. Csapásunk a „szlovák kéktúra", a szlovák nemzeti felkelés (SNP) tematikája mentén kialakított vándorút része, amely a Duklai-hágótól Pozsonyig (pontosabban Dévényig) vezet végig az országon.

Hamarosan megérkezünk a Chata M. R. Štefánika (menedékház) mögé. (Az 1944 telén állított emlékmű a környéken lezajlott II. világháborús harcokban elesettek és a főgerincen átkelt partizánok mementója.) A nyeregből Szlovákia leghosszabb hegyvidéke, az Alacsony-Tátra középső és keleti szakaszának káprázatosan tömeges megjelenésű vonulata is látszik, végében a Király-hegy (Kráľova hoľa) adótornyáról felismerhető óriásával. Hátrapillantva pedig a végigjárt gerinc déli, színes lejtőjét, túránk következő szakaszát vehetjük szemügyre. A déli irányban már megismert kilátást a teraszon pihenve élvezhetjük ki, az éttermet bent találjuk. A 48 főnek (és a konyha padlóján szükség esetén még többeknek) szállást kínáló ház építésének 1924-ben kezdtek neki, hogy a Gyömbér csúcsán az I. világháború alatt elpusztult menedékházat pótolják, ám a viszontagságos építkezés csak 1928-ban ért véget. Neve Milan Rastislav Štefániknak állít emléket, aki főleg asztronómiával foglalkozó tudós, az I. világháborúban tábornok és Csehszlovákia létrehozásának fontos alakja volt. A barátságos, belül fával borított menedékházban érdemes eltölteni egy éjszakát 1740 m-en, és megcsodálni a havasokat megfestő naplementét.

Az élővilág menedéke

A háztól a Z jelzésen kezdünk beereszkedni a Sebesér-völgy (Bystrá dolina) fejezetébe. Szemközt a Velky Gápel törpefenyővel teljesen beborított tömbje emelkedik - ritka látvány, hiszen a fakitermelés és a havasi pásztorkodás egyfelől sok helyen leszorította az erdőhatárt (a magashegyi legelők kialakításával), másfelől a törpefenyves nagy részét kiirtották. Szerpentinre térünk, és a hegység kétezres csúcsainak láncolatával keretezett, fantasztikus panoráma kísér egyre lejjebb. Átfogóan láthatjuk a síközpont épületeit körülvevő, hatalmas rengeteget, amely igazi őserdőfoltokat is tartalmaz, maradék részéhez pedig a 19. század közepe óta nem nyúltak hozzá jelentős mértékben. A 2000-es évek végén felmerült részleges letermelésének gondolata, ám ez országos visszhangot váltott ki, és ráirányította a figyelmet a szlovákiai őserdők mostoha védelmi viszonyaira. Végül jogi úton, bírósági végzéssel sikerült időt nyerni a Sebesér-völgyi (Bystrá dolina) erdőség számára, majd hosszas felmérések és elhúzódó viták végén alakítottak ki egy egész Szlovákiára kiterjedő, a megmaradt őserdők (azaz ember által sosem bolygatott erdőfoltok) jelentős részét mindenféle erdőgazdálkodási tevékenységtől megvédő rezervátum-hálózatot (Pralesy Slovenska). Korábban a hozzávetőleg 10000 hektárnyi őserdő harmada védtelen volt a fakitermeléssel szemben.

Egy árokfőben, balra kis faház kandikál a fák közül: a Holt denevérek barlangjának (Jaskyňa mŕtvych netopierov) bejáratát rejti. Nem sokkal lejjebb, a jobbra kiágazó S jelzésen az őserdők hangulatát ízlelhetjük meg, ám az ösvény ennek megfelelően a korábbiakhoz képest viszonylag nehezen járható, hiszen csekély látogatottsága miatt keskeny és néhol ferde, olykor pedig kidőlt törzseken kell átmásznunk. A vad látvány azonban bőséges kárpótlás a megpróbáltatásokért: az eleinte sűrű szövetű, áthatolhatatlan fenyőerdő egyedül egy vizesárok körül nyílik szét, míg később, az erdőhatár közelében fellazul és ligetessé válik. A rezervátum (Gyömbérig nyúló) területén egy 2004. évi szélvihar óriási erdőpusztulást okozott, ám a rengeteg azóta jókora foltokban regenerálódott. A helyenként természetes dinamika mentén felnyíló, azaz rétekkel is pettyezett erdő korhadt, kidőlt törzseivel és mozaikos szerkezetével sokkal több faj menedéke, mint az egyveretű, ember által kialakított fenyvesek. Olyan, zavarásra különösen érzékeny fajok is megélnek benne, mint pl. a Szlovákia nagy részéről kipusztult siketfajd vagy a nagyragadozók. De újra teret hódít itt a máshonnan luctelepítésekkel kiszorított jegenyefenyő is.

Vissza a felhők alá

A szűk csapás kis vízereken vezet át, és enyhén emelkedve ér be a törpefenyők és magányos fenyők közös zónájába, majd egy meredekebb jobbkanyarral rétbe torkollik. Leégett pásztorszállás maradványa mellett csatlakozunk a K jelzésbe (Kološna elágazás), amin bal felé tartunk. Az erdőhatár közelében járunk, szemközt a Chopok sávosan „színezett" oldala mutatkozik, majd ösvényünk balkanyart vesz. Érdemes hátrapillantani néha a vérbeli kárpáti látványért: a Sebesér-völgy fejezetének erdősége mintha a Gyömbér oldalába kapaszkodva húzná lefelé az ég felé törekvő, kopasz óriást. Immár alulnézetből csodálhatjuk a Chopokot és síközpontját. Végül egy kiadós egyenes után, kényelmes szintúton érjük el a 2 szállóval és a felvonó állomásával kiépített Kosodrevinát. Az 1950-es években létesült kis telep neve törpefenyvest jelent, és liftjével akár vissza is térhetünk a Chopokra, ha elfáradtunk. Ellenkező esetben, vagy ha nem jár a felvonó, kövessük még röviden a K jelzést, amiről egy táblánál kell jobbra fordulnunk a S jelekre. A sípálya pásztáján, majd a törpefenyvesen ösvényként áttörő turistaút kegyetlen meredekségű, fárasztó emelkedőn vezet vissza a gyephavasra, és a Jasná hegytetői központjába.