Kapaszkodás a Sas út kis testvérén

Itiner

• A völgybejárattól a K jelzést követjük a Žiarská chata (Zsári-menedékház) mögötti elágazásig.
• A Žiarská chata (Zsári-menedékház) mögött balra térünk a Z jelzésre, amit a Baníkov csúcsára követünk.
• A Baníkovról jobb felé, a P jelzéssel tartunk a Smutné sedlo elágazásáig.
• A Smutné sedloból jobbra, a K jelzésen ereszkedünk le, és ezt követjük egészen a völgy kijáratáig.

A túra részletes leírása

Egy feltárt völgyön a katlanok alá

A Zsári-völgy (Žiarska dolina) repedezett, foltos aszfaltján, a K jelzésen indul túránk. A szűk, erdős völgy elején található Liptó egyetlen látogatható bányája a Medvedia štôlňa (Medve-alagút), amely előtt kis fogadóépület és néhány információs tábla áll. A környékbeli ércbányászatot a német telepesek indították be a 13. században, ám ezt a járatot csak a 18. században fúrták. Itt csupán a „bolondok aranyát”, a kénsav előállításához szükséges piritet találták, és abból is csak annyit, hogy hamarosan be is szüntették a termelést. Az 500 m hosszú járatba induló, vezetett túrákon lámpával a kézben ismerkedhetünk meg a bányászoktól kéregető, törpszerű pemonikokkal, vagy például a Tátra-vidék ásványaival.

A turistaút hamarosan elhagyja az aszfaltot, és a patakot átívelő fahídon keresztül fenyvesbe vezet - innentől ösvényen kaptatunk fölfelé az enyhén, de kitartóan emelkedő völgy lejtőjén. A szél, a lavinák és a szú alaposan megtépázták az erdőt, a völgytalp körül kisebb-nagyobb foltokban hiányoznak a fenyők. Fölfelé haladva elő-előbújnak végre a Liptói-havasokra oly jellemző, lekerekített ormok, gyephavasi rétjeik zöld takaróját a törpefenyvesek sötét tónusa és a törmeléklejtők szürkés foltjai tarkítják.

Ahogy a turistaházhoz közeledünk, kitágul a völgy, és feltűnnek a főgerinc csipkézett ormai (balra a Tri kopy gránitbástyái), oldalukban a Veľký Závrat (Nagy-Retesz-katlan) szétterülő teknőjével. Ezek a három oldalukon élesen felszökő, gránitfalakkal keretezett mélyedések voltak a völgyet vájó gleccser táplálóterületei, a kárfülkék, ahol a jég felhalmozódása történt. A legvastagabb pontján 160 méteres jégár mintegy 6 km hosszan nyújtózott a legutolsó jégkorszakban, így csak a völgy felső szegmensében alakult ki a jellemző teknő alak, lejjebb a víz fűrészelte V formájúra a szorost.

Ahogy az erdő is felszakadozik, feltűnik a Žiarská chata (Zsári-menedékház) egész évben nyitva álló, egyszerű épülete is. Hogy a völgybe érdemes lenne turistaházat emelni, azt az 1930-as években ismerték fel, hiszen a Liptói-havasok déli oldaláról teljes mértékben elvonta a figyelmet a szomszédos Magas-Tátra, így errefelé teljességgel hiányzott a turisztikai infrastruktúra. A kor Szlovákiájának legmodernebb menedékháza 1939-re készült el, és nagy népszerűségnek örvendett, mígnem a partizánokat üldöző német csapatok 1944 decemberében elpusztították. A háború után rögtön újjáépítették, 1949-től ismét üzemelt, kiépült az aszfaltút és két sílift is, az 1970-es évek végére pedig a villanyt is bevezették az épületbe – amelyet 2006-ban az alapjaiig lebontottak, hogy egy teljesen új, modern turistaházat emeljenek a helyére. Az étteremmel, szobákkal és tömegszállással felszerelt (40 fős kapacitású) épület inkább idézi ausztriai megfelelőit, ennélfogva kicsit sterilebb hangulatú, de letisztultabb és korszerűbb, mint tátrai társainak többsége. A ház előtt játszótér és parkoló található (a szállóvendégek felhajthatnak az aszfaltúton), a teraszról pedig szűken kilátunk az erdős völgyön túlra. Érdemes (hetekkel előre) szállást foglalni, és itt tölteni az éjszakát, mielőtt célba vennénk a csúcsrégiót.

Kapaszkodás a havasok hátára

A házat megkerülve szembetaláljuk magunkat a hegyimentők épületével, mögötte elágazás fogad: innen bal felé indulunk a csúcsokra a Z jelzéssel tartva. Előbb átkelünk a Liptói-havasokban elhunytak szimbolikus temetőjén, majd kezdetét veszi a Baníkov fárasztó és meglehetősen hosszú „ostroma”. Egy utunkba kerülő patakot a törpefenyők alatt csordogáló Šarafiový vodopád (vízesés) szalagja alatt lépünk át, ezt követően elmaradnak az utolsó fenyőfák, és törpefenyvesfoltokat keresztezve kapaszkodunk fölfelé. A meredek ösvény kényelmesen járható, a táj pedig egyre látványosabb: mélyen belátunk a zöld völgyfőbe, és a Liptói-havasok sziklákban szegény, mégis tekintélyes, a gerincek alatt jég marta és csuszamlásokkal formált hegyóriásai is teljes valójukban mutatkoznak.

Az élénken barázdált lejtők erdőségét a havasi pásztorkodás szorította 100-150 méterrel lejjebb eredeti vonalánál, és a legeltetést akadályozó törpefenyvesek nagy részét is kiirtották, ezért a gerincet közelítve egyre szélesebb gyepes területen gázolunk. A pásztorok egyébként késő tavasztól kora őszig mintegy 5 hónapot töltöttek fent a liptói hegyekben, és fejenként általában kb. 80 bárányért feleltek. A Liptói-havasokban több mint 100 pásztorszállás működött egyszerre, és még az 1970-es években is ezernyi juhot hajtottak ki például a ma rezervátumként szigorúan védett Csendes-völgybe (Tichá dolina). A legeltetés persze évtizedekkel ezelőtt eltűnt a Tátrai Nemzeti Parkból.

Megnyílik a kilátás a Liptói-medence és a túloldalán magasodó Alacsony-Tátra felé is, mielőtt a Jalovecké sedlonál (Jalóci-nyereg) végre elérjük az oldalgerincet. A teljesen nyílt gyephavasi hát csalóka kihívásokkal fáraszt: az emelkedők jóval hosszabbak és meredekebbek, mint amilyeneknek elsőre, viszonyítási pontok hiányában tűnhetnek. Innen már zavartalanul látjuk az itt-ott vadabb formákat hordozó főgerincet, és a környező hegyvilágot: bár a csúcsok többnyire gömbölyűek, a tetőszintet övező, meredekre faragott völgyfők, a szürke „festékpacákként szétfröccsent” törmeléklejtők és az előbújó gránitbordák vad és káprázatos magashegyégi tájat alkotnak.

Láncos gerincúton Liptó hátán

A végig könnyen járható oldalgerinc keleti lejtőjén sziklák jelennek meg, mielőtt megérkezünk a Baníkov (Bánya-hegy) oldalára, majd végül a táblával felszerelt csúcsra. A körkilátás lenyűgöző: feltárul az erdős Rohácsi-völgy a Hegyes-Rohács (Ostrý Roháč) piramisával, a „ráncos” havasok hátterében pedig a magas-tátrai sziklafogak sorakoznak, különösen szembetűnő a Kriván légiesen ferde tömbje. Északra tekintve kövesebb, sziklás letörésekben bővelkedő szakasszal folytatódik a főgerinc is, a távolban pedig a Beszkidek vonulatai derengenek. Ellenirányban láthatjuk csaknem az egész Alacsony-Tátrát, valamint a Liptói-medencét szegélyező hegységeket, de tiszta időben a Kis-Fátra is feltűnik a háttérben.

A Liptói-havasok nyugati szegletéből végigmérve végtelennek tetszik a zegzugos Tátra-vidék, aminek legmagasabb csúcsait ne a középvonalban keressük: a hegyvidék főgerincét jobban legyalulta a jég és a fagyaprózódás, mint a déli gerinceket, így a legmagasabb pontok utóbbiakból emelkednek ki. A főgerinc legmagasabb hegytömbje éppen a Baníkov, amely 2178 méterével csupán a negyedik a hegység „tornasorában”.

A csúcsról jobb felé, a P jelzésen indulunk tovább. Az ösvényen kitett, sziklás és a lejtő oldalában harántoló szakaszok váltakoznak. Rögtön az elején beépített láncokkal szembesülünk, és mivel a lépések könnyűek, nem nehéz haladni. Lánc segít leereszkedni egy töredezett sziklalépcsőn is, mielőtt a Hrubá kopa alá kerülnénk. Ennek meghódítása könnyed panorámaséta enyhe emelkedőn, mindenféle technikai nehézség nélkül. Pazar a kilátás a Baranec (jobbra) gyepes-törpefenyveses tömbjére, és visszatekintve látszik csak igazán, micsoda jég csiszolta meredélyként tekint észak felé a sziklatarajos Baníkov. A Hrubá kopa csúcsának formavilágát őrzi a neve is, hiszen a kopa dombot jelent, mégis ez a túra legjobb kilátópontja: innen mutatja legvadabb arcát a Baníkov és a Pachoľa, alattunk csillognak a Rohácsi-tavak tengerszemei és a völgy hatalmas erdősége, de a legfontosabb, hogy semmi sem takar bele a Gerlachfalvi-csúcsig szabdaltan hullámzó hegyvilág képébe. A Kárpátok legvadabb és a Tátra-vidék legátfogóbb panorámáinak egyikét kínálja a Hrubá kopa.

Eltart még egy darabig, mire a köves, meredek ösvényen leereszkedünk a Tri Kopy (Három-púp) gerincszakaszára, ahol az út vonalvezetése ismét izgalmassá, az előrehaladás trükkössé válik. Jobbról a Veľký Závrat (Nagy-Retesz-katlan) hátravágódott teknője, balra a Rohácsi-völgy leszakadása fogja közre a három kis gránitpúpban tetőző gerincet, amibe a jégkorszaki erózió mindkét oldalról alaposan beleharapott. A csapás ferde sziklatáblákra hág, láncok nyújtanak fogódzót az első kúp kerüléséhez, majd egy meredek felszökés végén szűk sziklabarázdában, ismét fémhágcsókba kapaszkodva juthatunk fel a második tetőpontra. Az ereszkedés jóval technikásabb lesz: elvékonyodó sziklapárkányokon, gránitkiszögelléseken megfeszülő láncon, komoly magasságban vezet tovább az út. Az erőpróba közben beiktatott pihenőkhöz elsőrangú kilátás dukál, végignézhetünk a Zsári-völgyön, a legszűkebb hágóból pedig épp a Rohácsi-tavak csillognak a lábunk alatt – tetemes mélységben.

A harmadik „kopa” már könnyebb falat, néhány ferde szikla láncos megmászása után falat kerülünk, mielőtt felsétálunk a kőtörmelékes csúcsra. Vessünk egy utolsó pillantást a panorámára, mert innen már a Smutné sedlo (Szomorú-nyereg) elágazásához ereszkedünk – előtte még érdemes jól megnézni a Hegyes-Rohács (Ostrý Roháč) és a Plačlivé fűrészfogait. Az északi oldalukon függőlegesen leszakadó kárpiramisok (azaz jég által körbefaragott hegytömbök) az egész Liptói-havasok legzordabb látványai. A morzsalékos, fárasztóan lejtő ösvény kikerül még egy utolsó kis púpot, majd végre eléri a nyerget (Smutné sedlo), ahonnan jobbra, a K jelzésen kezdünk ereszkedni.

Vissza a hegylábra - gyalog vagy rolleren

A hajdani gleccser két tápláló teknőjét elválasztó, keskeny, de könnyen járható gerincecskét tapossuk, amely a túloldal széles törmeléklejtőkkel fedett teraszának háttal vezet a Zsári-völgy zöldjébe. Lejjebb ereszkedve egyre hangosabb patakok, sűrűsödő törpefenyőfoltok, majd fenyőligetek váltják egymást, és a táj is színesedik. A völgy kényelméből még visszapillanthatunk a főgerinc sziklafogaira, mielőtt ismét elérjük a menedékház épületét. Innen már csak le kell sétálni a völgy végéig, vagy nyári szezonban rollert bérelni, és legurulni – ami az aszfaltút állapota miatt nem feltétlenül kisebb kihívás, mint láncokba kapaszkodva „légtornázni" a liptói hegyvilág tetején.