Panorámatúra az Alacsony-Tátra északi előhegyeiben

Itiner

• A buszmegállótól a Z jelzésen gyalogolunk a Krčahovo dolina elágazásáig.
• A Krčahovo dolinától a P jelzésen kapaszkodunk egészen a hágóig, a Sedlo Javorie elágazásáig.
• A Sedlo Javorie elágazástól északi irányban (balra) folytatjuk túránkat a S jelzésen a Kosienky poľana rétjéig.
• A Kosienky poľanáról a K jelzésen (balra) kapaszkodunk tovább a Krakova hoľa oldalában.
• A Krakova hoľa csúcsára a K▲ jelzésen teszünk rövid kitérőt.
• A Deményfalvi-völgybe (Demänovská dolina) a K jelzésen ereszkedünk le a Szabadság-barlangot (Demänovská jaskyňa slobody) is érintve.

A túra részletes leírása

Panorámákkal kísért kapaszkodás a Krakova hoľa tömbjére. 

A Chopok Záhradky sípályáinak lábától, a Demänovská dolina, Lúčky buszmegállótól indulunk kelet felé a hétvégi házakkal párhuzamosan futó erdei ösvény mentén, a Z jelzésen. Szlovákia talán legfelkapottabb síközpontja nyáron is vonzza a turistákat, mivel innen lehet legkönnyebben megközelíteni az Alacsony-Tátra legmagasabb csúcsait, a Chopokot és a Gyömbért (Ďumbier) a 2000 méterig felkapaszkodó felvonóval.

Pont a bemelegítéshez szükséges enyhe emelkedés jellemzi a fenyőligetek és hegyi kaszálórétek, valamint terebélyes irtások szélén haladó ösvényt. Egy kilométer után a Demänovka patak mellé szegődünk, és a beszűkülő, meredekebbé váló völggyel fordulunk a főgerinc csúcsai felé. Eleinte csak a sífelvonók látszanak, de amint átkelünk a patak túloldalára, hogy a P jelzéshez csatlakozzunk, a csúcsrégió is feltárul a sípályák felett. A nevezetes ormok közül a Chopok kőpiramisa köszönt elsőként. A völgyet és a környező hegyoldalakat csúnyán lekopaszították a 2010-es években, aminek egyedüli előnye a tágas körpanoráma.

A balra lefűződő Krčahovo dolina partizánbunkeréhez vezet egy bő kilométeres leágazás, amit közel 100 méteres szintemelkedéssel, félórás kitérővel teljesíthetünk (ha megnéznénk az építményt). A P jelzés egy darabig még a fővölgyet követi áfonyabokrok és sarjadó fenyőcsoportok között, majd fél kilométer után elkanyarodunk balra, a Sedlo Javorie nevű nyereg irányába. Innentől érezhetően fokozódik a szintemelkedés, ami szinte a csúcsig ki is tart. Az ösvény többnyire lapos gránittáblákból kirakott lépcsősorként biztosít kényelmes haladást a meredek lejtőn. Hamar kilábalunk a beszűkülő árokból, aminek felső részén, 1450 méteres magasság körül, három forrás egyesüléséből születik a patak. A legfelső forrást kerülve harántirányban vágunk át a völgy túloldalára egyre lankásabb, füves völgyfőben, mígnem a hágóba érünk. A Sedlo Javorie alkalmat ad rá, hogy áttekintentsünk a túloldalra, ahol kibontakozik a környező erdős hegyvidék. Innentől végképp a kilátásé a főszerep, így mágnesként vonz a magasság, hogy minél szélesebb szeletét láthassuk Szlovákia legnagyobb átlagmagasságú vidékének. 

Természetes kilátópontok, törpefenyvesek, sziklaormok és kaszálórétek a csúcsrégióban

A hágóban a S jelzéshez csatlakozunk (balra), ami északi irányban kapaszkodik a Krakova hoľa elkeskenyedő déli gerincén. Nyugati irányban még mindig tarvágás enged kilátást, de mögöttünk is egyre jobban kibontakozik az Alacsony-Tátra főgerince a foghíjas fenyőcsoportok között. A magassággal ugyanis lassan a törpefenyő veszi át az uralmat, sűrű bokrai felett pedig helyenként átlátunk. Itt már a szomszédos heggyel azonos magasságban járunk, mögötte dél felé az Alacsony-Tátra legmagasabb csúcsa, a komor, sziklás letörés fölött trónoló Gyömbér (Ďumbier) mutatkozik.

A sziklássá váló gerincről a lankásabb keleti lejtőre harántolunk, ahol a Kosienky poľana tisztásáról már a keleti kilátást is élvezhetjük. Először bukkan elő a Kárpátok legmagasabb hegysége, a Magas-Tátra sziklakoronás gránittömege. Lábánál a Vág és a Poprád folyó, a Fekete- és a Balti-tenger vízválasztója üres lapálynak tűnik csupán, vele szemközt erdős csúcsok kaotikus tömkelege bontakozik ki a messzi láthatárig, élükön „vezérükkel”, az adótoronyban csúcsosodó Király-heggyel (Kráľova hoľa). Mielőtt nekiveselkedünk az utolsó kaptatónak, érdemes egy szusszanásnyi időt eltölteni a réten, ugyanis itt még az uralkodó északnyugati széltől védve, vadvirágok között lepihenve élvezhetjük a kilátást. Nyár elején havasi virágokkal, harsány kék szirmaival bókoló tárniccsal, sárga zergevirággal teli a rét.

Innentől utunk végéig a K jelzéshez pártolunk, és bal ágát választva tovább kapaszkodunk a törpefenyvesben. Rövid idő múlva elágazást érintünk, ahonnan pár száz méteres kitérő és a K▲ jelzés vezet fel a sziklás csúcsra. Sűrű törpefenyvesbe vágott „utca” navigál el az északi oldalán sziklafalban végződő oromra. A Krakova hoľa csúcsán végre teljes körpanorámává egészül ki a kilátás, bár tekintetünket az újdonságok vonzzák: az eddig takarásban lévő Liptói-havasok ormai, a tágas Liptói-medence és túloldalán a Kócs-hegység erdős vonulata. Az Alacsony-Tátra szomszédos bérceit is remekül belátjuk innen, bár még mindig a Gyömbérben és Chopokban tetőző főgerinc a leglátványosabb.

Visszasétálunk az elágazáshoz, és nyugat felé folytatjuk túránkat a K jelzésen. Most, mikor már inkább a lábunk elé nézünk a sziklás tetőt kerülve, egyértelművé válik, hogy a hágóig meghatározó, lekerekedett gránittömbökkel szemben a Krakova hoľa csúcsán már éles mészkősziklák alkotják a felszínt. Erősen oldott barázdáikat a túrázók koptatták fényesre, de vigyázzunk a csillogó felületekkel, mert sokszor csúszós a bakancstalppal lepolírozott mészkő.

Egy oldalgerincen kikerüljük a sziklás csúcsot, és a törpefenyvesből egyre többször látunk rá következő célpontunkra, a Pusté legelőkkel és mészkősávokkal foltozott Pusté déli oldalára. Egy meredekebb letörés után keskeny gerincélen egyensúlyozunk át a Pusté tömbjére, ahol előbb egy előcsúcsot mászunk meg a köves fenyvesben, majd a szűken vett főcsúcs alatt harántolva lassú ereszkedésbe kezdünk a Deményfalvi-völgy felé. Látványos a mészkősziklákkal tarkított meredek, füves hegyoldal, ahogy felváltva nyílik ki és zárul össze a kilátás a fenyőcsoportok sűrűségétől függően. A sípályákkal szemben haladunk, ezért mintha térképen vagy látványrajzon látnánk a fenyvesbe vágott, egymásba fonódó és újra szétváló sávokat. A panorámaszakasz egy sziklakompozíció körül szerpentinez, majd fájó szívvel búcsút intünk a rendkívül hangulatos hegyi rétnek és a környező hegyeknek, amikor a nyugati gerinc sűrű fenyvesébe váltunk. 

Ereszkedés a Deményfalvi-völgybe és a föld alatti világba

Változó meredekséggel, végig fenyvesben ereszkedünk a közel 600 méterrel alattunk húzódó völgybe. Először átbillenünk a gerinc északi oldalára, ahol fenyőgyökerek lépcsőházában szerpentinezünk, majd egy újabb hegyorr mentén folytatjuk enyhülő meredekséggel. A lankás lejtőpihenő lehetőséget ad a szusszanásra, mivel egy ponton, ahol újra sziklássá válik a terep, a hegyoldalra fordul az ösvény, és könyörtelenül belekezd a maradék szint ledolgozásába. Ez az egész túra legmeredekebb szakasza, de szerencsére lefelé tesszük meg, és a sűrű fenyves is jó fogódzkodókat nyújt a törzsek között szlalomozó ösvényen.

Amikor már hallható közelségbe kerül a völgytalpon közlekedő autóforgalom, többszintes, félgerendás szerkezetű ház bontakozik ki a fenyők közül: a Szabadság-barlang (Demänovská jaskyňa slobody) előtti szálló. Érdemes felfedezni a mészkőhegység cseppkövekkel gazdagon díszített, belső csodavilágát is. A barlangtúra egy szűk órát vesz igénybe, és szezonnak megfelelő gyakorisággal indítják.

Kényelmes betonjárda vezet körbe a mesterségesen hajtott táróban, ahol rögtön egy hatalmas terembe érkezünk. Az eredeti, természetes bejárat a patak szintjéről tette lehetővé a bejutást. Erre a patakos szintre ereszkedünk alá először, ahová az első emberek, Alois Král és Adam Mišna a szárazzá vált meder irányából bejutottak egy évvel a csehszlovák állam megalakulása után. A barlang felfedezéskori neve „Szabadság temploma” volt, amit a vízfolyás utáni részen értünk meg igazán ahol ismét enyhe emelkedésbe kezd a járatrendszer, és az egész oldalfalat cseppkőlefolyások takarják, valamint „kalcitkristály-csillárok” ezrei lógnak a mennyezetről.  A „cseppkőalkotásokkal” teli természetes „szentély” áhítattal tölti el az embert. A betonjárda élénken szlalomozik a cseppkőoszlopok között, miközben egyre feljebb jutunk az út vége felé.

A barlangtól még egy rövid séta a völgy alja egészen kényelmesen szerpentinen. Az út melletti táblákról mélyrehatóan megismerhetjük a környék értékeit, persze fókuszban a barlanggal. Az autóútnál elérjük a buszmegállót, ahonnan visszatérhetünk kiindulópontunkhoz, vagy ha időnk engedi, még megtekinthetjük az alig pár kilométerre, a következő buszmegálló felett található jégbarlangot (Demänovská ľadová jaskyňa). A jégbarlang és a Szabadság-barlang is része a Demény-völgyi barlangrendszernek, amely összességében 35 kilométert meghaladó föld alatti hálózatával Szlovákia leghosszabb ismert barlangja.