A havasok koronáján

Itiner

• Trangoškáról a Z jelzést követjük a Chata M. R. Štefánika menedékházig.
• A menedékháztól a P jelzést követjük (balra) a Krúpovo sedlo nyergéig.
• A Krúpovo sedlo elágazásából jobbra, a P jelzésen teszünk oda-vissza kitérőt a Gyömbér (Ďumbier) csúcsára.
• A Krúpovo sedloból a P jelzést követjük a Chopok oldalában álló Kamenná chata menedékházig.
• A menedékháztól a P▲ ösvényen teszünk oda-vissza kitérőt a Chopokra.
• A S jelzésen ereszkedünk le a déli hegyoldalon.
• A K jelzés ösvényét elérve azt követjük balra, Kosodrevina felvonóállomásáig.
• Kosodrevináról a S jelzésen ereszkedünk le Srdiečkora, majd az aszfaltúton Trangoška telepére.

A túra részletes leírása

Felkapott útvonal, őserdei környezet

Túránkat az Alacsony-Tátra (Nízke Tatry) legmagasabb csúcsainak déli oldalán található, széttagolt hegyi telep egyik pontjáról indítjuk. Az 1100 m magasságban fekvő Trangoška a Gyömbér (Ďumbier) oldalát ostromló, ezért könnyű feljutási lehetőséget kínáló völgy kiszélesedő pontján alakult ki. Állt itt korábban vadászház, és a 20. század elején menedékház is épült, hiszen a főcsúcs csak meglehetősen hosszú útvonalon, a Sebesér-völgyön (Bystrá dolina) át volt elérhető a déli oldalról. E „folyosó" jelentőségét jelzi, hogy a Gyömbér (Ďumbier) felé már 1886-ban két hidat is tartalmazó lovaglóutat épített erre a Magyarországi Kárpát Egyesület egyik környékbeli tagja. Aztán az 1920-as években a fönti nyeregben elkészült a Chata M. R. Štefánika menedékház, és ezzel Trangoška jelentősége lecsökkent. A II. világháborúban turistaháza meg is semmisült, helyére pedig egy kis (svéd) faházat emeltek, amely néhány évvel később leégett.

Az északihoz képest viszonylag későn kiépült déli oldal télisport-központját hátrahagyva a Z jelzésen vágunk neki a Sebesér-völgy (Bystrá dolina) felső szakaszának. A Štefánika menedékházig tartó, mintegy 2 órás kapaszkodás viszonylag egyhangú, nem ritkán tömegesen járt, nagyjából egyenletesen emelkedő ösvényen vezet. A Chata Zazvor büféjénél kezdődik erdei utunk - a turistaút mellé helyezett farönkhalmot nem az erdészet felejtette itt, hanem amint táblája is közli: ez a Štefánika menedékháznak szánt tűzifa, amit régi szokás szerint önkéntesek cipelnek fel az épületbe, cserébe pedig (rönkönként) 1 tea a jutalmuk. A ház 1991 óta regnáló, legendás gondnoka, Igor Fabricius egymaga több mint 170 ezer kg rakományt (fát, ételt, italt, söröshordót, berendezést) hordott fel az épületbe (ezidáig).

A völgyben köves ösvényen, eleinte patak mellett emelkedünk, majd a vízfolyás törtető zúgása elmarad, helyére beköltözik a fenyőket hajlítgató szél hangja. A ligetes, kidőlt és elszáradt foltoktól mozaikos pagony a természetes állapotok őrzője. Ahogy följebb érünk, visszatekintve láthatjuk a síközpont épületeit körülvevő, hatalmas rengeteget, amely igazi őserdőfoltokat is tartalmaz, maradék részéhez pedig a 19. század közepe óta nem nyúltak hozzá, és ma rezervátumi védettséget élvez. Fokozatosan szétnyílik a pagony, és a legfelső szakaszon kibontakozó kilátás teljes pompájában tárja elénk az Alacsony-Tátra legmagasabb részét, annak szelíd déli lejtőit, és a kanyargó mellékgerincek völgyfőit. Látszik túránk távlati célja, a Chopok markáns púpja is az alatta törpefenyvesbe vonalakat karistoló sípályákkal, felvonóval és szervizúttal együtt.

A főgerinc alatt

Az egyik, jobbra kiágazó árokfőben kis faház kandikál ki a fák közül: a Holt denevérek barlangjának (Jaskyňa mŕtvych netopierov) bejáratát rejti. A 19 km-es összhosszúságú járatrendszer Szlovákia legmagasabban található, a nagyközönség előtt is nyitott barlangja, és grandiózus formái mellett 6000 éves denevércsontjairól nevezetes. Az Alacsony-Tátra központi tömegéről rég lepusztult, de (főleg az) északi és (kevésbé a) déli peremeken foltokban megmaradt mészkőtakarók egyikének maradványába fúródik. Följebb elérjük a törpefenyvesek zónáját, és mielőtt még megszokhatnánk az egyre pazarabb kilátást, a szerpentinre terelt ösvény kibukkan a törpefenyves-lepellel bevont Velky Gápel mellékgerincére, ahonnan már dél felé kémlelhetünk. A panoráma egészen a Kárpátok alföldi pereméig tart: a közelben a Polyána hatalmas, erdős tömege, a Klenóci-Vepor ferde háta és a Murányi-karszt fennsíkja mind eltörpülnek az Alacsony-Tátra méretei mellett, a háttérben pedig éppencsak felsejlenek az Északi-középhegység tagjai. A Naszálytól a Mátrán át a Bükkig azonosíthatjuk hazai tájainkat. Nyugatra fordulva pedig a Gyömbér (Ďumbier), a Chopok, a Deres (Dereše), és a Skalka törpefenyves-foltokkal színezett oldala látszik.

Néhány méter múlva megérkezünk a Chata M. R. Štefánika menedékház elé - teraszáról az előbb ismertetett kilátáshoz keleten az Alacsony-Tátra középső és keleti szakaszának káprázatosan tömeges megjelenésű látványa társul végében a Király-hegy (Kráľova hoľa) adótornyáról felismerhető óriásával. A turistaházban kiváló éttermet és vérbeli menedékház-hangulatot találunk, na és persze szobákat, amelyek (többnyire közös hálóhelyiségekben) összesen 48 fő számára kínálnak szállást. Amikor megtelnek, a konyha padlóján is lehet aludni - nem ritka jelenség, tekintve, hogy az igen népszerű, kb. 1 hetes hosszúságú alacsony-tátrai gerinctúra megállópontja ez. A ház építésének 1924-ben kezdtek neki, hogy a Gyömbér csúcsán az I. világháború alatt elpusztult menedékházat pótolják, ám a viszontagságos építkezés csak 1928-ban ért véget. Neve Milan Rastislav Štefániknak állít emléket, aki főleg asztronómiával foglalkozó tudós, az I. világháborúban tábornok és Csehszlovákia létrehozásának fontos alakja volt. A barátságos, belül fával borított menedékházban érdemes eltölteni egy éjszakát 1740 m-en, és kiélvezni, amint a hatalmas havasokat vörösre festi, völgyeiket sejtelmes ködbe burkolja a naplemente.

A ház mögött 1944 telén állított emlékmű a környéken lezajlott II. világháborús harcokban elesettek és a főgerincen átkelt partizánok mementója. Mellette fordulunk balra, hogy a P jelzésen nekivágjunk az Alacsony-Tátra főgerincének. Az útvonal a „szlovák kéktúra", a szlovák nemzeti felkelés (SNP) tematikája mentén kialakított piros jelű turistaút része, amely a Duklai-hágótól Pozsonyig (pontosabban Dévényig) vezet végig az országon. Az előttünk álló szakasz viszonylag enyhén emelkedik a Gyömbér (Ďumbier) oldalában, és mivel az erdőhatár fölött marad, folyamatos kilátást kínál dél felé, a Sebesér-völgy (Bystrá dolina) fejezetére és a hegység legmagasabb csúcsainak tarka lejtőjére. A pompás látvány még sokáig kísér, így van idő megfigyelni az elszórt törpefenyő-foltok fölötti havasi gyepeket, és az őket beborító, szürkés törmeléklejtőket. A Gyömbér oldalában hatalmas nyelveiket szeli át a turistaút - kialakulásuk a jégkorszaki fagyok és a fagy körüli hőingadozás kőzetrepesztő hatásának köszönhető.

A havasok havasán

A Krúpovo sedlo nyergében érjük el a főgerincet, és a jobbra kiágazó P jelzésen, mintegy (oda-vissza összesen, megállás nélkül) félórás kitérővel ostromoljuk meg a Gyömbért (Ďumbier). Fölfelé tartva már feltűnik az Alacsony-Tátra egyik jellegzetessége, a domborzati aszimmetira: a gerinc észak felé zord sziklafalakban szakad le, míg a déli oldalon egyenletes lejtéssel hanyatlik alá. Ezért is a jégkorszaki eljegesedés felelős, hiszen a nap által kevésbé sütött északi völgyfőkben uralkodott tartós fagy gleccsereket is táplált: egyikük akár az 5 km-es hosszúságot is elérhette. A nyomukban hátramaradt U-alakú (teknő)völgyeket majd csak fentről csodálhatjuk meg, de a jég által kimart sziklafalak már az első métereken megmutatkoznak. Két meredély között feltárul végre a Kárpátok egyik legszebb és legizgalmasabb szeglete, Liptó hegyvilága is - az elmélyült szemlélődést érdemes azonban a csúcsra tartogatni.

A hegység legmagasabb csúcsára, a 2045 m-es, viszonylag lapos és kőtengerrel fedett Gyömbérre (Ďumbier) enyhén emelkedő ösvény kunkorodik föl, tetején kereszt hirdeti a helyszín jelentőségét. Szlovákia szívéből, kitüntetett pontjáról nézelődhetünk, hiszen tiszta időben az Északnyugati-Kárpátok páratlanul átfogó panorámáját csodálhatjuk meg innen. Ellátunk a Kárpátok déli, alföldi pereméig, észak felé a Tátravidék szabdalt sziklakoronája mellett a Kócs-havas közeli és a Beszkidek nem is oly' távoli erdős hátai, valamint a Kis-Fátra havasi gerince is feltűnnek. De káprázatos az Alacsony-Tátra erdőhatár fölött hullámzó, végtelennek tetsző főgerince is, amelynek északi oldalán a gleccserek formálta, széles völgyek is kirajzolódnak. A Gyömbér szikláin gyakran bukkannak fel a havasok jellemző lakói: a kőtengerek hasadékai közül füttyögő hangot hallató mormoták, illetve a lehetetlen helyeken is kecses könnyedséggel közlekedő tátrai zergék. A vadászat egyszer már kipusztította e szelíd fajt, de az 1970-es évek elején néhány tucat magas-tátrai egyed betelepítésével újra meghonosították. Azóta felduzzadt, de még mindig maroknyinak tekinthető állományuk ugyanakkor a szomszédos hegységekbe (Szlovák Paradicsom, Nagy-Fátra) behurcolt alpesi zergékkel keveredhetett.

Gerinctúra egy épített járdán

A Gyömbért déli lejtviszonyai miatt már a 20. század elején is könnyen elérhető csúcsként ismerték, ezért a Magyarországi Kárpát Egyesület Zólyom megyei Osztálya 1902-ben „nagyobb szabású és massiv gránitkövekből épült menedékházat” épített a csúcsára (ez volt a Károly-menedékház). A téli hófúvásokban amúgy is megközelíthetetlen épület az I. világháborúban elpusztult. A csúcsról visszaereszkedünk a Krúpovo sedlo elágazásába, és a P jelzésen, a Krúpova hoľa (Dara-hegy) oldalában folytatjuk gerinctúránkat. Enyhe ereszkedés veszi kezdetét könnyű szakaszon, ráadásul a törmelékes részeken szinte abszurd mértékben rendezett utat, igazi sziklajárdát taposunk. E köves ösvényeket emberfeletti, de önkéntes munkával építették egyetemisták 1964-től négy évtizeden át, mindössze csákánnyal és feszítőrúddal. (Célja a balesetek megelőzése és a vékony talajréteg védelme volt.)

Újabb nyereg következik, ahonnan ismét pompás a kilátás észak felé. Az előrenyúló, gyephavasi mellékgerinceken a talaj lemosásának meggátlására visszatelepített törpefenyőfoltokat is láthatunk. A gerinc alá felkúszó erdőket ugyanis a fakitermelés és a pásztorkodás hatalmas területekről tüntette el az évszázadok során, esetenként 1500 m alá is leszorítva az erdőhatárt. Viszonylag kényelmes úton távolodunk a Gyömbértől, érdemes néha visszapillantani a szelíd óriásra. Előttünk már a Chopok mutatja az irányt, amint megérkezünk a Sebesér-völgy (Bystrá dolina) fője és Trangoška telepe fölé. Kővel kirakott, kíméletlen meredekségű ösvény kígyózik a gránittömbökkel behintett hegyre, dél felől kerülve a csúcsot. A forgalom általában hatalmas, Szlovákia legtöbbek által felkeresett hegyét ostromoljuk. (A korábban két turistára kiépített kőjárda itt már nem is elég, a mellette kitaposott ösvény szemléletesen mutatja a vékony talajréteg sérülékenységét.) A Jasná síközpont tetejére, a kabinos felvonók alá érkezve érdemes betérni a Kamenná chata (Kő menedékház) takaros, felújított épületébe, ahol étterem és tömegszállás is működik.

A ház mellett, néhány perc alatt hághatunk fel (a P▲ jelzésen) a 2024 m-es Chopokra, amely ránézésre nem is egy csúcs, csak egy nagyobbacska kőhalom - és neve is ezt a tulajdonságát ragadja meg, hiszen dombokat vagy halmokat jelent. Odafentről a már megismert panorámában gyönyörködhetünk, csak éppen keleten a Gyömbér (Ďumbier) jókora tömege kitakarja az Alacsony-Tátra keleti felének zömét, északon pedig hangsúlyosabb a Liptói-medencében terpeszkedő víztározó (Liptovská Mara), a Kócs-hegység és a Kis-Fátra látványa. Nyugat felé az utolsó kétezres, a Deres (Dereše) mögött a főgerinc csúcsokkal szabdalt, ezért csak részlegesen követhető, de hátterében a Nagy-Fátra is kibukkan. A Jasná (neve világosat jelent és a napsütésre utal) síközpont Szlovákia legnagyobb összefüggő pályarendszerével és télen-nyáron látogatók garmadájával büszkélkedhet a két oldalán kígyózó lifteknek köszönhetően. Az alsó szakaszán és tágabb környezetében édeni erdőállapotokat mutató Deményfalvi-völgy (Demänovská dolina) felső részén megrázó méretű tarvágások éktelenkednek.

Vissza az erdőzónába

Ezzel szemben a déli oldal a rezervátumi védettségének köszönhetően egyelőre megmenekült, és üdítő képet fest. Amennyiben jár a lift, igénybe vehetjük a középső állomásig, megspórolva ezzel a megterhelő, meredek ereszkedést. (Kosodrevinától viszont vagy gyalogolunk, vagy kénytelenek leszünk még egy meredek kaptatásra a sípályán az alsó állomástól Srdiečkoig.) Amennyiben a gyalogutat választanánk, a S jelzésen indulhatunk lefelé. (Ha nyáron valamelyik sípályát választjuk, legyünk figyelmesek, mert a különböző pászták eltérő irányokba tartanak!) A kijárt, köves, kellemetlen ösvény megdolgoztatja a térdeket és combokat, amint a törpefenyves szűk alléján eléri a lucfenyves határán futó K jelzést. Ezt röviden követjük bal felé: a szintben haladó, fenyők közt tekergő csapás festői, alulnézeti kilátást nyit a Gyömbérre, még egyszer utoljára igazi kárpáti hangulatot kölcsönözve a túrának.

Az 1950-es években kiépített (nevében törpefenyőt jelentő) Kosodrevinára érkezve ismét a sípályák és a felvonók uralják a látványt, az állomáson kívül hegyi szállók és étterem található itt. A S jelzés jobbra, a drótkötélpálya alatt tart lefelé - de követhetjük a sípályát is. A meredek ösvény betér a fenyvesbe is, mielőtt Srdiečkora jut. Ez Kosodrevinával együtt épült, és neve Szívecskét jelent, mivel a fáma szerint helyén egykor szív alakú rét terült el. Amikor a trangoškai faház leégett, Srdiečko az 1950-es években egy darabig átvette a szerepét. A völgy fölött trónoló, ütött-kopott mivoltában is romantikus fekvésű étterem túránk záróakkordja is lehet, ha busszal utaznánk tovább, hiszen innen indulnak a járatok (Brezno, avagy Breznóbánya felé). Ha az autó Trangoškán vár, az aszfaltúton elindulva inthetünk búcsút a havasoknak, hiszen az országút dús fenyvesbe fúródik, és már csak egyszer engedi látni a Gyömbér köves oldalát.