Földtani barangolás az Alacsony-Tátra mészkőtarajos hullámain

Itiner

• Liptovský Jánból (Szentiván) a K jelzést követjük felfelé a völgyben a Stanišovská doliná elágazásáig.
• A Stanišovská dolinában a S jelzésen kaptatunk fel a Brtkovica erdészház elágazásáig.
• A Brtkovicától a Z jelzést követjük (jobbra) hosszan, először a Slemä csúcsáig.
• A Slemä csúcsán a Z⩍ jelzés vezet a hegytető nyugati részén található világháborús repülőgéproncshoz, amihez egy rövid kitérőt teszünk
• A Slemä csúcsáról szintén a Z jelzésen folytatjuk az Ohnište tömbjéig, a csúcsra vezető elágazásig.
• Az Ohnište csúcsára a Z▲ jelzés vezet fel, amin oda-vissza összesen másfél kilométert kell megtennünk.
• Az Ohnište déli oldalában a Z jelzésen ereszkedünk le a Svidovské sedloig.
• Svidovské sedlotól végig a S jelzésen ereszkedünk le (jobbra) nyugati irányban.
• A Jánska dolinán a K jelzésen (egyenes irányban) túrázunk vissza kiindulópontunkig.

A túra részletes leírása

Séta a földtani és partizánmúlt emlékei mentén a Liptói-medence peremén

A falu feletti üdülőövezetből a patakmenti úton indulunk el a K jelzésen, az erdős hegyoldalak között összeszűkülő völgyben. Hosszan sétálunk az aszfaltos erdészeti úton üdülők és hétvégi házak ritkuló sorának kíséretében, ami egy kilométeren belül elmarad a patak túloldalán. A Jánska dolinát („Jánska-völgyet”) egészen a Stanišovská dolina elágazásáig követjük, ahol egy partizánemlékmű és egy barlangi fogadóépület is kitekintésre csábít.

Felettünk található ugyanis a Stanišovská jaskyňa, Liptó egyik legrégebben ismert és kutatott barlangja, amelynek cseppkövekkel teli földalatti járatai két szinten is felfedezhetők. A tágas bejáratú barlang a szemközti lejtőn található Mala Stanišovská jaskyňa mellett a környék denevérjeinek legfontosabb telelőhelye, a barlangi tavakban és a cseppkövek alatti kristálymedencékben pedig vakrákok, a száraz törmeléken teljes mértékben a föld alatti környezethez alkalmazkodott, áttetsző, apró élőlények élnek (például ugróvillások, barlangi százlábúak és szárazföldi rákfajták). A vezetett túrákon kb. egy óra alatt tekinthetünk körbe a teljesen természetes formában meghagyott, így csak fejlámpával és bakancsban járható, hangulatos „labirintusban”.

A Stanišovská dolinában már a S jelzésen haladunk eleinte sűrű fenyvesben, majd a völgyszoros kiszélesedésénél kaszálóréteket keresztezve. A völgyfő meredekebb vidékén ismét visszaváltunk a patakparti fenyvesbe. Egy fárasztó kaptatót leküzdve, fenyőfagyökerek alkotta, természetes lépcsősoron érkezünk a nyeregbe (Stanišovské sedlo). A túloldalon szusszanásnyi pihenőt jelent az ereszkedőt is tartalmazó, kaszálórétek között kanyargó dózerút- Rajta, a Brtkovica lejtőjének laposabb részein gerendaházak, hegyi tanyák között szlalomozunk. Liptó térségére jellemző volt a hegyvidéki állattartás: tavasz végén, a friss fű sarjadásakor felhajtották a nyájakat a hegyoldalra, és az állatok egészen az első nagyobb havazásokig, a szeptember végi Szent Mihály napjáig fent éltek pásztoraikkal a rétekkel körbevett tanyákon.

A rétekről és tisztásokról tiszta időben kibontakozik a szemközti Liptói-havasok és a Magas-Tátra összefüggő vonulata. Meghatározó hangulatú az innen legmagasabbnak tűnő Kriván háromszög alakú tömbje, a szlovákok legendákkal övezett, „szent hegye”. Éppen szemközt ágaskodik a Liptói-havasok legmagasabb csúcsai közül előreugró Baranec, illetve a hátrébb megbúvó, de valójában magasabb Jakubina és Bystrá is kivehető a sziklacsipkés csúcsok között. A S jelzést egészen a Brtkovica erdészházig követjük, ahol az idáig enyhén ereszkedő dózerúttól markánsan eltérő karakterű ösvényre térünk.

A hegy felé fordulva szembetűnő a hangulatváltás, és komoly intenzitású kaptatás kezdődik a meredekség elől szerpentinezéssel kitérő ösvényen. Egy szél tépázta fenyves és irtás határán kapaszkodunk, több helyen rákanyarodva a tágas panorámát kínáló tarvágásra. Az első, szusszanásra alkalmas, paddal csábító pihenőhely egy lefűződő oldalgerinc tetején adódik, ismételten kitűnő kilátással. Érdemes erőt gyűjteni, mert a túra legmeredekebb szakasza következik a csúcsra vezető, végső kaptatón. Egyre nagyobb kilengéssel kanyarog az út a hegyoldalban, és ahogy egyre feljebb hatolunk, néhol már elérjük az oldalgerinc meredeken letörő, sziklás határát.

A lejtőn egy 2021-ben felújított partizánkunyhó mellett haladunk el. A gerendaépület remek lehetőség az újabb pihenésre, de menedékhelyként is szolgálhat, ha útközben szélsőségessé válna az időjárás. A 2. világháború alatt pár tízfős partizáncsoportok alakultak és tevékenykedtek a térségben, amelyek főként az ellenség (a német és a magyar hadsereg) logisztikai vonalainak szabotálásával próbálkoztak. A hegyen működő, „Szlovákia szabadságáért a Brtkovicán" elnevezésű partizánszekció 150 főt számlált. Az itteni menedék csak megfigyelőpont volt, ahonnan a hegyoldalt és a Liptói-medence keleti peremét tartották szemmel, a gerillacsoportok pedig a hagyományosan hegyi források mellé települt pásztorkunyhókban vagy bunkerekben húzták meg magukat, illetve a lejjebb érintett Stanišovská-völgyi barlangokban rejtőztek. 

Az Alacsony-Tátra előhegységének csúcsain

A hegytetőről kilátás sajnos nem igazán nyílik, az elszáradt, kidőlt fenyők között résnyire tekinthetünk csak ki a kapaszkodás közben már egységében megcsodált hegyvidék részleteire. A csúcs azonban tartogat valami egészen más élményt: egy világháborús repülőgéproncsot, igaz, már erősen megviselt állapotban. Ehhez a csúcstáblától nyugati irányban kiágazó Z⩍ jelzésen kell rövid kitérőt tennünk.

A pár százméteres, elnyújtott platón 1944. október 13-án (pénteken) zuhant le az az orosz gyártmányú, Lisunov Li-2 típusú repülőgép, ami csehszlovák ejtőernyősöket szállított bevetésre. A gépet egy német vadászgép lőtte le éjszakai bevetése során, a zuhanó szállítógép pedig beakadt a csúcs fenyőfáinak ágaiba, és a hegy sziklás tetejébe csapódott. A balesetben a fedélzeten tartózkodó 19 katona a 3 fős szovjet személyzettel együtt életét vesztette. A helyszínen található emlékműnél és roncsnál 1970 óta minden év augusztusában koszorúzással emlékeznek meg a tragédiában elhunytakról. A mementó melletti sziklás letörésről már korlátozottan rálátunk az Alacsony-Tátra főgerincére, de az igazi panorámáért még kicsit túráznunk kell.  

A történelmi kitekintő után a csúcsok között kanyargó Z jelzésen folytatjuk túránkat egy rendkívül bájos hegyi ösvényen, ami öreg, moha lepte fenyvesek, kaszálórétek és fenyőligetek váltakozása közepette vezet át a mészkőhegyeken. Az itteni erdők szinte eredeti formában maradtak fenn a sziklafalakkal körbebástyázott platón, csak az állattartás miatt, kaszálók és legelők nyerése végett nyitottak lékeket a fák közé. Az erdő állapotát, a levegő tisztaságát jól mutatja, hogy a fatörzseket és a talajt vastagon fedi zuzmó és moha, organikus közösséget alkotva a magasabb és alacsonyabb rendű élőlényekkel.

A déli gerinc meredek letörésének peremén ereszkedünk le a Slemä csúcsáról, hogy a Michalovské sedloból már lankásabban, de újra kapaszkodni kezdjünk a réttel tarkított túloldali emelkedőn. Innen belátjuk a Slemä sziklákkal körbebástyázott tömbjét. A hegytetőre érve újra öreg fenyves határozza meg az alaphangulatot, majd a túloldalon, a Predná poľana tágas tisztásán át ereszkedünk. A rét alsó szélén található az Ohnište csúcsára kiágazó ösvény elágazása.

A Z▲ jelzést kell követnünk, ami összesen jó másfél kilométeres kitérőt tesz a hegyoldalban, és közel 100 méter szintet is le kell küzdenünk, de az extra túra mindenképp megéri a fáradságot. A csúcson ugyanis szembekerülünk az Alacsony-Tátra főcsúcsával, a sziklás leszakadásával drámaian a völgyek fölé tornyosuló Gyömbérrel (Ďumbier), illetve a szomszédos Chopok csúcsával. Az Ohnište teteje egy ferdén az égbe meredő, észak felé kibillent mészkőréteg, amely hullámosan húzódik végig az egész hegytetőn. Itt a legkönnyebb megérteni a hegység szerkezetét: a középvonalban a legmagasabbra emelkedő gránitvonulat nyúlik el, északon pedig az összecsúszott, felboltozódott mészkőrétegek uralják a tájat. A legjobb kilátás a jelzés végénél nyílik, bár az ösvény végigköveti a sziklaperemet, illetve alá, a mészkőszikla felboltozódó, alsó szegélyéhez is beereszkedik. Azonban fölösleges az egyébként is fokozottan védett területen, veszélyes terepen bolyongani, hiszen a lényeget, az ország közepét keresztülszelő Alacsony-Tátra közel 100 km hosszú gránitvonulatát a csúcstáblától is látjuk. 

Ereszkedés a hegyek lábánál, betekintés a geológiai felépítménybe

A rétszéli elágazáshoz visszatérve a Z jelzésen folytatjuk túránkat, ami némi keringőzéssel, öreg fenyők között érkezik meg a déli, sziklás letöréshez, ahonnan drasztikusan megváltozik a terep. Komoly szintet vesztünk alig párszáz méter távon, főként sziklás, erdei környezetben. A hegy keleti gerincét, a töréssel megszakított sziklasávot ott kerüljük, ahol elcsúszott rétegek formálta katlan nyújt lehetőséget lankásabb ereszkedésre. A védett terület határa feltűnő, hiszen a sziklafalakkal tarkított fenyvesből egyszerre tarvágás foltjára, fenyőültetvénybe futunk. Az egyre szelídebb hegyoldal végül a Svidovské sedlo laposában simul el. Egy erdészeti dózerút keresztezi itt a hágót, azonban mi a fenyvesek között nyíló tisztás szélén, alig járt ösvényen ereszkedünk a S jelzésen, ami innentől egészen a fővölgyig vezet. A rét fenyő és juhar matuzsálemei között tágas rálátás nyílik a felettünk húzódó sziklavilágra, az Ohnište déli letörésére. A mészkőrétegek felboltozódása innen nézve a legszembeötlőbb: a dél felől felnyomuló gránit kőzetű alaphegység a magasba kényszerítette, feltördelte és kibillentette a felszínt borító mészkőrétegeket.

A rét alsó szélén visszatér a nagy ívekkel ereszkedő dózerút, amihez innentől mi is csatlakozunk. Előbb a völgy fő vízfolyása, a Gyömbér déli oldalának vizeit szállító Štiavnica, majd az északi völgykatlanból alázúduló Ludárov potok érkezik meg. Az egyre erőteljesebb patak apró zuhatagokkal bukik alá a lekerekedett gránittömbök között. A vízfolyást öreg fenyőligetek szegélyezik, érdemes közelebbről is megnézni a medret alkotó, apró foltokkal díszített, tojásdad köveket. Az eddig egyöntetűen szürke mészkőhöz képest ugyanis a gránitban tarka mintákat alkot az egymásba kapaszkodó kristályok buja rajzolata. Ez az ellenálló kristálymasszívum képezi a hegység alapját és főgerincét, míg a szélső gerincek üledékes rétegei tajtékos hullámokként fodrozódnak a hegyvidék peremén.

A központi térségből érkező vizek egyesült erővel fordulnak rá az északon gátként emelkedő mészkőhegységre, aminek rétegeit szűk szorosokban törik át. Változatlanul a fő erdészeti utat követjük, azonban innentől a K jelzés kísér bennünket. Az eddig rétekkel szabdalt, tágas völgy a szorosba érve beszűkül, a rengeteg is lehúzódik a patakpartig, így utunk végén zárt erdei környezetben ereszkedünk. Egy érdekes jelenségre azonban mindenképp érdemes felfigyelünk: ott, ahol a patak kerekded gránitköveit már mészkősziklák szegélyezik, tehát a kőzetváltás ismét megtörténik, a víz „elapad”, elvész a tömbök között, ugyanis elnyelik a mészkő feneketlen üregei. Egy hídon is átkelünk, ami alatt a tavaszi nagyvíz kivételével száraz medret láthatunk. A zúgásból azonban következtethetünk az ismételt változásra: egy ösvény is elvezet a partra, ahol a szemközti mészkőfal boltíves üregéből egy csapásra tör elő az elveszettnek hitt patak. A mindig nedves környezetben vastag mohapárnák fedik a köveket, és látványosan buja a növényzet. A patakot felszínre terelő üregbe pár méter hosszan be is hatolhatunk, de a mélybe vezető, sötét szádát összefüggő vízfelszín borítja.

A Hlbokô forrás mögött húzódó barlangot búvárok kutatják több mint egy évszázada. Jelenleg 350 méter hosszan ismert, de a másodpercenként 500 és 1000 liter közötti hozammal előtörő barlangi patak és a szűkületek megnehezítik a kutatók feladatát. A járat bizonyítottan kapcsolatban áll Szlovákia legmélyebb barlangrendszerével, a közel 500 méter mély Hipman-barlangrendszerrel, amely a Kraková hoľa mészkőtömbjének vizeit gyűjti össze.

Végül rövidesen visszaérkezünk a Janská és a Stanišovská dolina elágazásához, a barlangi túrák fogadóépületéhez, ahonnan már ismert terepen jutunk az üdülőterületre. A hegyből fakadó termálvizekkel itt érdemes közelebbről is megismerkedni. Számos fürdő és hotel nyújt lehetőséget a kényelmes ellazulásra, azonban a legszebb a falu határában természetes úton feltörő termálforrás, ahol vízből kivált mészkősziklák övezte medencében ülhetünk és pihenhetünk, illetve egy ásványvízforrásból szomjunkat is olthatjuk.