Úttalan utakon a Prószéki-völgyben, a Kócs-hegység kalandtúráján

Itiner

• A K jelzésen túrázunk fel a Prószéki-völgyben (Prosiecka dolina) az Oblazy elágazásáig.
• A K▲ jelzésen teszünk kitérőt a Vodopád Červené piesky zuhatagához.
• A K jelzésen jutunk a szurdok tetejére, a Svorad nevű elágazáshoz.
• A völgyben, a K jelzésen térünk vissza a kiindulópontra.

A túra részletes leírása

Fölfelé a sziklavilágban

Prószékről (Prosiek) a K jelzésen, a falu felvégének határában húzódó hegyek irányába indulunk el. A hazánkban alig ismert Kócs-hegység (Chočské vrchy) vonulata szabályos sávba rendeződik a Liptói-havasok folytatásaként, a magashegységek között terpeszkedő Liptói-medence peremén. Bár mészkőhegyei (a főcsúcs kivételével) csak kevéssel haladják meg az ezerméteres magasságot, a vonulatba merőlegesen bevágódó szurdokvölgyek miatt komoly hegyvidék benyomását kelti. E völgyek vezetik le Felső-Liptó magasabb térszínéről a felszíni vizeket, melyek látványos sziklafalakkal kísért szurdokokat szelnek a mészkővonulatba. Hamar elérjük a hegyek lábát a tisztásszéli pihenő és tanösvénytábla mellett, ahol az ösvény is betér a bezáródó völgybe.

Eleinte még csak éger- és fűzfaligetek között kanyargunk a patak folyásirányával szemben, de a völgy egy ponton élesen megváltozik, utunkat állják a zord mészkőfalak, és csak a patak talál magának utat a függőleges sziklabevágásban. Leleményesen kialakított deszkapalló vezet át a drámai szűkületen, ahol testközelből vizsgálhatjuk a patak felszínformáló tevékenységét. A szürke mészkőfalakat öblös mélyedések tagolják, hiszen a víz örvénylése helyenként kimélyítette a medret keretező sziklasikátort. Valójában nem is a víz oldó hatása, hanem a patak szállította kőtörmelék koptatja apránként a falakat. Ezért látunk a mederben mindenütt kerekre csiszolt köveket, amik csak az áradások során görögnek a vízzel együtt lefelé, közben folyamatosan egymáshoz és a szurdok oldalához koccanva.

A sziklaszoros legszűkebb része alig pár tíz méteres, aminek túlvégén a palló átvezet a túlpartra egy kis izgalmat tartogató láncos szakasz erejéig. Itt sziklapad duzzasztja fel a Prosiečanka patakot, ami zajos tajtékkal zúdul át a kőgáton, medencét mélyítve magának a túloldalon. Ahogy átérünk ezen az alig százméteres szűkületen, a völgy fokozatosan kitágul és az eddig karnyújtásra lévő falak tisztes távolságba hátrálnak a pataktól, helyet engedve a szurdokerdő kibontakozásának. Az örökké párás, árnyas völgytalpon vastagon borítja a moha a szilárd és nyugodt felületeket. Körülöttünk vízigényes fák és lágyszárú növények alkotnak dúsan burjánzó közösséget, jellemzően páfrányok és füzek sűrű zöldje zárja tölti ki a teret, amin a kiszélesedő ösvény keresztülfúrja magát. A patakot számos ponton keresztezzük, ebben főként a nagyobb, lekerekedett kőtömbök nyújtanak segítséget, de hóolvadáskor, záporok idején meggyűlhet a bajunk a medret kitöltő áradattal. Egy nagyobb sziklafal alatt aztán a szurdok elágazásához érkezünk, ahonnan ellátogathatunk a völgyrendszer legmagasabb vízeséséhez, a közel tízméteres Vodopád Červené piesky (Vöröshomok-vízesés) zuhatagához. Ez bő 10 perces kitérőt jelent balra az oldalvölgyben (láncos szakaszon ereszkedve). Az elágazásnál fedett, asztallal és padokkal is felszerelt pihenőt találunk, így ha kulturált körülmények között étkeznénk vagy pihennénk egy kicsit, itt érdemes ezt megtenni.

Zuhatag a sziklatorokban

A kitérőösvény a törmeléklejtőn halad a K▲ jelzés kíséretében, és jó 70 métert kapaszkodik felfelé alig 300 méteres távon, így a szintemelkedés jelenti a legnagyobb erőfeszítést. Az utolsó részen láncos biztosítás nyújt támpontot a vízesés alá vezető sziklaösvényen. A patak a felettünk elterülő Grúň és Diel hegyek oldalában, Liptó és Árva határvidékén ered, és itt találkozik először a hegységet alkotó sziklafalakkal, köztük pedig hirtelen eséssel szalad a Liptói-medence felé. Száraz időszakban előfordulhat, hogy csak a sziklafalat látjuk, de hóolvadáskor vagy heves esőzések után tekintélyes zuhatag bukik le a 15 méter magas, függőleges falon. Alatta kis medencébe gyűlik a patak vize, hogy aztán a nagy zuhanás után erőt gyűjtve tovaszaladjon a völgy hatalmas kövei között. Óvatosan mozogjunk a mindig nedves sziklákon, a víz koptatta felületek rendkívül csúszósak.

A vízeséstől visszatérünk az elágazáshoz, ahonnan a Prosiečanka patak fővölgye északkeletre tart. Továbbra is a K jelzést követve juthatunk ki a szurdokból, ráadásul a legizgalmasabb részek még csak most következnek. Így innentől az eddigieknél is jobban oda kell figyelnünk a lépéseinkre, főként, ha a patak még árad is, bár ezek a sziklalépcsők már többnyire szárazak. A törmelék ugyanis feltölti a keskeny sziklamedret, és a víz a kövek között folyik tovább. A sziklafalak a legalsó szakaszhoz hasonlóan összezáródnak, alig pár méteres, keskeny folyosó nyílik meg, amiben ráadásul egy magasabb tereplépcső is utunkat állja. Ezt az akadályt fémlétrán tudjuk leküzdeni, efölött pedig láncok segítségével kapaszkodunk ki a kalandossá váló szurdokból. Itt, a felső szakaszon nagy sziklaüstök formálódtak a mederben, amiket szintén az alábukó víz forgatta kavicsok koptattak ki a kőzetből. Bő 50 métert kell a szurdok szűkületén át mászni, míg végül megenyhül a környezet, és már nincs akkora szintkülönbség, így a fenyőerdő meghódíthatja a völgytalpat is. Az eddigi sziklás, kavicsos ösvény egyre kényelmesebb, puha úttá változik, magunk mögött hagyjuk az izgalmakat, és a fennsíki kaszálókon kellemesebb élmények várnak ránk.

A környező fenyőerdő szinte egy csapásra véget ér, ahogy a fennsíkra érünk, alig pár fenyőcsoport töri meg a lapos térszínen terpeszkedő legelőt. A hegyek koszorújában fekvő rétek elegendő csapadékot kapnak, hogy az egész nyári szezonban zöldellve legelőként szolgálják a lakosság állatait. Ezért is irtották itt ki az erdőt, majd hagyták meg legelőnek a lankásabb térszíneket.

A visszaút

Utunk idáig tartott, de ha szeretnék jó kilátópontot érinteni, keleti irányban kövessük tovább a K jelzést a hágóba, ahol egy kereszt áll az út mellett. Itt észak felé kell rátérnünk egy jelzetlen szekérútra, a szemközt magasodó hegy oldalára. Alig egy kilométer a jelzetlen úton, és a Diel réttel nyitott gerincére érkezünk. Ha a látási viszonyok megfelelőek, innen remekül rálátunk a Liptói-havasok nyugati, sziklás hegyvidékére, ami alig 10 kilométerre, szemközt emelkedik a Kócs-hegység erdős csúcsai felett.

Prószékre (Prosiek) a megtett úton térhetünk vissza, de ha elég időnk és energiánk maradt, a K jelzést tovább követve a szomszédos szurdokban, a Kvacsányi-völgyben (Kvačianska dolina) ereszkedhetünk le Kvacsányba (Kvačany). Onnan a S jelzés kanyarodik vissza Prószékre.