Nagy túra Simonfa és Kaposgyarmat körül

Itiner

• A buszmegállótól a Dózsa György utcán kelet felé indulunk.
• Elérjük a falu házait, majd a K jelzésen jobbra tartunk.
• A sipos-hegyi kereszteződésbe a Z jelzést követjük.
• A Z● jelzésen meglátogatjuk a Kaposgyarmati-mésztufahasadékot.
• A Surján-patakon átkelve, az országúton balra térve a Z◼ jelzésen haladunk.
• Az út kanyarjában egyenesen haladunk tovább a Z jelzésen. 

A túra részletes leírása

Simonfa

A falu területét már a bronzkorban is lakták, neve egykori tulajdonosa, a Simon személynév és a „falva" szó rövidüléséből, illetve egyesüléséből származik. 1421-ben említette először oklevél Symonfalwa alakban, amikor Zsigmond király a Tamási családnak adományozta Illyemindszenti János itteni birtokait. Az 1660. évi dézsmaváltság-jegyzék szerint a szigligeti vár tartozéka volt. A buszmegállótól a Dózsa György utcán kelet felé indulunk, amin hamarosan elérjük a falu házait, majd a K jelzésen jobbra tartunk, és az Ady Endre utcán kapaszkodunk felfelé a túra első dombhátára. Az emelkedő végén, jobboldalt magasodik az Utolsó vacsora templom. A településképi és történeti szempontból is fontos egyhajós római katolikus templomot 1803-ban építtette Sárdi Somssich Miklós földbirtokos. A templomkertben lévő keresztút a Kapoli Antal-díjas Bakai István fafaragó alkotása. A templom tövében áll a 2021-ben felújított Ezüst hárs kulcsosház. A Meteor Természetbarát Turista Egyesület által fenntartott porta udvarán padokon lehet megpihenni, és gyönyörű kilátás nyílik a Zselic lankáira.

Löszölés

Hamarosan elmaradnak mögöttünk a házak, és egy löszmélyútban kaptatunk fel a Nagy-hegyre. A lösz a pleisztocén kori jégtakaró déli szegélyén, a hideg sztyeppéken képződött, főleg kvarcszemcsék alkotta durva kőzetlisztből álló, meszes, rétegzetlen üledék, amit a szél szállított és terített szét. Szekszárd környékén ún. szárazföldi löszt találunk, mert a hulló por füves pusztára érkezett, és a növényzet között kötődött meg. Függőleges kapillárisrendszere miatt le-leszakadozó meredek falakban képes megállni, jellegzetes formavilágát pedig főleg a csapadék alakítja. A löszmélyutak úgy képződnek, hogy a járművek, az ember és az állatok taposása szétroncsolja, fellazítja a lösz felszínén annak eredeti szerkezetét, így a felső réteget a víz könnyedén elszállítja, belevágva az összletbe. A horhos falában szép löszbabákat találunk, amik igen változatos formájú mészkiválások. Hazánkban főleg a Külső-Somogyban és Tolnában találkozhatunk velük, de előfordulnak pl. a Keleti-Bakonyban is. Keletkezésük során az esővíz a szén-dioxid és a talajból kimosott gyökérsavak segítségével oldja a kalcium-karbonátot, és lassan a mélyebb rétegekbe szállítja azt, ahol a mész újra kiválik - immár löszbabák formájában. A kiválás olykor a löszben lévő üregek felületén indul meg, így a löszbaba is üreges lesz. Ha az üregben törmelék van, a baba rázásra csörgő hangot ad.

Faizó

Kiemelkedve a szabadon álló gyökérzetű fák közül, déli irányban haladva Simonfai-puszta épületei után a Faizó nevű területen fordulunk balra az aszfaltos úttal. A faizás egykor úrbéri juttatás volt, melynek alapján a jobbágy fát kapott a földesúr erdőjéből. Tüzelőnek főleg hullott és száraz fát adtak neki, de ha az kevés volt, élőfát is hazavihetett. Épületfát a földesúr csak a tetőzet, ablakok és ajtók javítására, míg szerszámfát a szekerek, ekék, jármok helyrehozására volt köteles adni. A meghatározott fa mennyiségén felüli, és az előírt vágásidőn kívüli faizásért szigorú büntetés járt. A juttatásért cserébe a jobbágyok kötelesek voltak a földesúrnak fát vágni, majd azt elszállítani a kijelölt helyre. A favágás főleg a zsellérek dolga volt, míg a fuvarozást a jobbágyokkal végeztették el.

Konkolyos

A sorompó után, az erdősávot követően érünk a Konkolyos nevű dűlőre. A vetési konkoly régebben gyakori gyomnövényfaj volt, kicsi és fekete magjait nehezen lehetett kitisztítani a gabona közül, elfogyasztva pedig súlyos mérgezéseket okozott. Mára azonban a növényvédőszerek használata miatt erősen megritkult, ezért védett. Tudományos neve (Agrostemma githago) görög eredetű, és mezei koronát jelent, ami a növény virágzó hajtásainak „felhasználására” utal. Rózsaszín virágai szerfelett dekoratívak. Őshazája a Kelet-Mediterráneum lehetett, de már az ókorban elterjedt egész Európában, majd a kora újkorra Észak-Amerikába és Ausztráliába is eljutott. A Biblia is több helyen említi, így például Máté envangéliumának 13. fejezete is. „Aki a jó magot veti, az az embernek Fia; A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai. Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok. Amiképpen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképpen lesz a világnak végén.”

A fajt a kultúrevolúció egyik legismertebb példájaként ismerjük: csírázásgátló hatása révén a konkolyos táblákon magasabbra nő a búza. Egyedfejlődési ritmusa is a gabonáéhoz idomult, csupasz (művelt) talajfelszínen tud csak kicsírázni, és a búzával együtt szökken szárba, valamint termést is ugyanakkor érlelnek. Az evolúció a 4–5 foggal nyíló toktermésén is tetten érhető. A termésben a fogak esetleg csak kis mértékben nyílnak szét, bezárva tartva a magokat a cséplésig, hogy a következő évi vetőmaggal újra elvessék utódjait.

Mésztufahasadék a lankák szorításában

A Balla-tető ezüsthársas-bükkösén át érünk a sipos-hegyi kereszteződésbe, ahol a Z , majd a Z● jelzést követve jutunk az erdőben rejtőző Kaposgyarmati-mésztufahasadékhoz. A kis szurdokot a Surján-patak egyik időszakos mellékvize a Zselic negyedidőszaki kiemelkedése során vágta magának a területet fedő üledékekbe. A felszínt helyenként több 10 m vastag lösz és egyéb kőzetek fedik, alattuk a késő-miocén idején itt hullámzott Pannon-tó partmenti zónájának üledéke található. Ezek a jobban cementált pannon homokkő rétegek lassították a patak mellékvölgyének hátrálását, így a mederben folyó vizek egy kis vízesést formálva haladnak át. A kőzeten megjelenő vízcseppek a ma is aktív édesvízimészkő-képződésre utalnak. A kis cseppkőszerű bevonatok úgy képződnek, hogy a homokkőben lefelé szivárgó, a talajban enyhén savanyúvá váló csapadék lassan oldja a kőzet karbonátos ásványait, és az így szállított mész kicsapódik a réteglapok felszínén, valamint a kőzet repedései mentén. A kicsiny szurdokban a hűvös, párás klímát jelző gímnyelvű fodorka és májmohák is tenyésznek, amik élettevékenységük során szén-dioxidot vonnak el a vízből, segítve az édesvízi mészkőt felépítő kalcium-karbonát kicsapódását. Mivel azonban ez a folyamat még így is lassú, fokozott figyelemmel óvjuk ezeket az édesvízi mészkőképződményeket! A vízesés mellett a szurdok másik jellegzetes képződménye a Bivalyfej névre keresztelt, sötét árnyalatú travertínó (azaz mésztufa) szikla.

Kaposgyarmaton át Cserénfára

A szurdoktól meredek ereszkedésbe kezdünk, mely kitart egészen a Surján-patakig. Rajta átkelve, az országúton balra térve már a Z◼ jelzést követve megyünk az útkanyarig, ahonnan egyenesen haladunk tovább a Z jelzésen. A vadászház után egy fasor árnyékából szemlélhetjük a mellettünk elterülő szántókat, majd egy villanypásztoros kerítés kapuján át egyenesen folytatjuk vándorlásunkat. Itt már nem véd minket a naptól lombtakaró, de cserébe megpillanthatjuk a szelíd zselici táj erdős lankáit. Utunk egyszercsak balra tár, és átvezet a Surján-patak rozzant hídján, ahonnan már csak 400 métert kell megtennünk Cserénfáig.

A falut először egy 1536-ban készült adólajstrom említi Cyerefalva alakban. Ekkoriban a szigligeti várúr, Török Bálint birtoka volt, majd a törökdúlás után az Esterházy család szerezte meg. A községbe egy pihenőnél érünk be, ahonnan a Szent István téren álló műemlék jellegű harangláb felé vesszük az irányt. Az I. világháború cserénfai áldozatairól a harangláb előtt álló három kereszt, míg a II. világégés áldozatairól a harangláb bejárata fölötti tábla emlékezik meg. Mögöttük Szent István király 3,2 m magas, kocsánytalan tölgyből faragott szobrát találjuk. A harangláb előtt buszmegálló, mögötte parkoló van.

Vissza Simonfára

Jelzésünket követve elhagyjuk a települést, kezdetben jobbunkon csordogál a Surján-patak egyik kis mellékvize, majd a Fosztogatás nevű erdős területen át szántók szélébe érünk. Innen tágas földutunkon ismét visszatérünk a fák közé, ahol a Nádasdi-erdőn, majd a faluszéli mezőgazdasági táblákon keresztül haladunk el Zselicszentpál mellett. Hosszú, de nem megerőltető ereszkedéssel jutunk a simonfai Banya-hegy szőlői és gyümölcsösei közé, ahol néhány, a környező dombokra nyíló kilátópontot is érintünk. Végül utunk visszavezet Simonfára: a faluban először balra fordulunk, majd a Dózsa György utcán jutunk a buszmegállóba, túránk végpontjához.