Töröcskei tókerülő

  Itiner

• A buszmegállótól északkelet felé indulunk, majd pár méter múlva balra fordulunk a P jelzést követve.
• A völgytalpra leérve a P● jelzésen néhány lépésnyi kitérővel meglátogatjuk az Eszperantó-forrást.
• Továbbindulunk a P jelzésen.
• A Vackor Tanyától a S jelzést követjük a Töröcskei-tó partjára.
• A Töröcskei-patakon átkelve jobbra indulunk a P jelzésen, ami a kezdőpontig kísér minket.

A túráról részletesen

A város széléről a csodabogyót rejtő zselici erdőbe

Kapos-Zselic kertváros Kaposvár egyik déli városrésze. Az egykori zártkerti terület mára a lakóövezet részévé vált. A Kertbarát felső helyi járatos buszmegállótól északkelet felé indulunk, majd pár méter múlva betérünk az 1981-ben létrehozott 70 hektáros Töröcskei parkerdőbe az út rézsűjén meredeken ereszkedő P jelzést követve. A keskeny ösvény lendületesen kanyarog a völgy oldalában. Az első egy-két kanyar után az elegyes bükkös alatt futó út bal oldalán egy ritka, fokozottan védett növény egyedeit láthatjuk. Fénylő, piros bogyótermései, amelyek látszólag a növény leveleiről nőnek, már messziről magukra vonják a figyelmet. Erre a jelenségre utal a nemzetség magyar neve, a csodabogyó is, ami hazánk flóráját két örökzöld cserjefajjal gazdagítja: a jóval gyakoribb szúrós csodabogyóval és az itt látható lónyelvű csodabogyóval. Valójában minden „levél” egy-egy ellaposodó, fotoszintetizálni képes levélszerű szármódosulat (un. phyllocladium), amelynek közepén egy valódi lomblevél ül. Ennek tövében magányosan álló, kis méretű virágokat találunk, amikből a piros bogyók fejlődnek.

Hamarosan elhaladunk az út alatt fakadó Cserkész-forrás mellett, amit a Kaposvári Városszépítő Egyesület anyagi támogatásával 1982-ben a Társadalmi Erdei Szolgálat XVII. Országos találkozója alkalmával avattak fel egy pohár forrásvízzel, és a Vándor-forrás nevet kapta. A forrásház vésett feliratának bal oldali évszáma az első Somogy-megyei természetjáró szervezet a Természetbarátok Turista Egyesület kaposvári helyi csoportjának 1912. március 5-i megalakulására emlékeztet. A napjainkra kiapadt víznyerő hely foglalását gyakran vastag avarréteg borítja, ami miatt nem mindig könnyű megtalálni.

Eltűnt források emlékei

A szép árnyas gyertyán elegyes extrazonális bükkös több vastag törzsű idős faegyedet rejt magában, melyek közül egy pont a meredek oldalban futó ösvényünkön dőlt keresztül. Ezt kikerülve tovább ereszkedünk a völgy kiszélesedéséig. Itt a balra induló P● jelzésen pár méter múlva elérjük az Eszperantó-forrást.

A forrás foglalását a Somogy megyei Természetbarát Szövetség támogatásával a Kinizsi TE és a METEOR TE tagjai készítették 1983-ban. Elnevezését a megyei természetjáró szervezet vezetésben tevékenykedő Vukov Péter és Szilágyi Dezső eszperantisták kezdeményezték. A betonból készült foglalás mára megkopott zöld színe az eszperantó zászló alapszínére utal. A forrás mára elapadt, de a környékén felszínre szivárgó vizek egy viszonylag nagy sásos foltot alakítottak ki alatta.

Visszatérünk a P jelzésre, amin hamarosan elérjük a Körtönye bükk utca sarkát. Itt balra indulunk tovább; eddig lefelé tartó utunk emelkedővé válik. Egy nagy kocsánytalan tölgy mellett becsatlakozunk a horgásztóhoz vezető, jól karbantartott földútba. Ezen azonban csak néhány métert teszünk meg, majd két idős csertölgynél újra kis ösvényre térünk, ami az igen dús cserjeszintű cseres-kocsánytalan tölgyes erdőrészen át, az út nagy kanyarját levágva, meredeken érkezik le a Töröcskei-tó partjára. Még a tó előtt a Természetjárók emlékművéhez jutunk, amelyet 1982. április 25-én a Kaposvári Városszépítő Egyesület és a Somogy Megyei Természetbarát Szövetség avatott a Mojzer Imre nyomdász vezetésével megalakult Természetbarátok Turista Egyesület Kaposvári Csoportjának megalakulásának 70. évfordulója alkalmából, illetve, hogy „az 1930-as évek a munkásifjúsága az illegalitás éveiben ebben az erdőben tartotta találkozóit.”

Az emlékmű felett magasodó terebélyes csertölgyek, melyek néhány rokonával már az erdőben is találkoztunk, az egykori fás legelő maradványai. A régi kúton túl a Vackor Tanya áll, ami jó kiindulópontja lehet akár egy több napos itt tartózkodásnak is.

Tókerülés

Innen a S jelzést követve egy kis dombon át érünk le a Töröcskei-tó partjára. A kedvelt, színvonalas horgásztóként funkcionáló, 11,5 hektáros víztározó a Sós-kúti-erdőben eredő a Töröcskei-patak 1971-1973-ig tartó felduzzasztásával keletkezett. Létesítésének elsődleges célja a Kapos folyó árvízveszélyének csökkentése volt azáltal, hogy abba ne jusson egyszerre túl nagy víztömeg. Mederviszonyai változatosak; átlagos mélysége 1,8 m, de 3-6 m mély részei is vannak. Az erdők övezte tó kellemes hangulata magával ragadó, könnyen maradásra csábít - ezt a túra tervezésekor érdemes figyelembe venni.

A víztükör fölé magasodó erdőben haladva észrevétlenül elhagyjuk a tavat, és a dél felé tovafolyó Töröcskei-patakkal párhuzamosan haladunk tovább annak árterén. A nyugat felé kanyarodó úton egy kis fahídon kelünk át a vízfolyáson.  A túlpartján a bokorfüzesen át vezető ösvényen elérünk egy földutat, amin jobbra fordulunk a P jelzésre váltva. Hamarosan egy rét sarkához érünk, melynek szélében észak felé haladunk tovább, az erdőig, ahol visszaérünk a Töröcskei-tó nádfoltokkal tarkított partjára. A halőrház után jobbra térünk, és átkelünk a gáton. Jobbra fordulva visszatérünk a Természetjárók emlékművéhez - innen a már megtett úton sétálunk vissza a buszmegállóba.