Miskolcról a Szinva és a Garadna fölé

Itiner

• A P jelzésen a Majális parktól a Szeleta-tető elágazásáig túrázunk a Molnár-szikla érintésével.
• Balra a PΩ jelek mentén a Szeleta-barlanghoz látogatunk.
• A KΩ jelzésen a Zsófia-kilátóhoz vezető turistaút kereszteződéséig bandukolunk.
• Jobbra térve a K▲ jelzésen a Zsófia-kilátóhoz kapaszkodunk.
• A P▲ jelzésen a Dolka-hegy tetőszintjére tartunk.
• Balra a P jelzés útján a Lencsés-nyeregig menetelünk.
• A nyeregben jobbra a Z jelzésre kanyarodunk, és a Forrás-völgy kezdetéig sétálunk.
• P+ jelzések mentén haladunk végig a Forrás-völgy talpán, érintve a Felső-forrást, majd odébb a Kecske-lyukat.
• A Király-kút csorgójánál jobbra térve, a szív alakú PT tanösvény jelzéseit követjük.
• A gyógyszergyár bejáratától a P+ jelek lesznek az irányadók.
• Elérve a miskolci műutat, a már ismert P jeleken térünk vissza a Majális parkba.

Túraleírás

Útban a Molnár-sziklához

Miskolc nyugati szélén, a Majális park buszfordulójából indítjuk kirándulásunkat. Itt találjuk az ikonikus Panda presszót, ahol útra kelés előtt és visszaérkezés után töltekezhetünk a kínálatból.

A P jeleket követve elhagyjuk az aszfaltot, és a Szinva-patak gátján vezetett útra kanyarodunk. A Bükk jelentős vízfolyása itt égerligetet éltet, amibe füzek és kőrisfák is nőttek. Jobbunkon a sokkal szebb napokat is látott Herman Ottó Emlékpark terül el. Az erősen romlásnak indult egykori bemutatóhely a Bükki Nemzeti Park miskolci kapuját jelenti, megújulása egyelőre várat magára. A következő kilométereken útvonalunk együtt halad a Szinva környezetismereti tanösvénnyel, amelynek állomásain a környék élővilágáról, földrajzáról és történelméről tudhatunk meg érdekességeket.

Hamarosan a Lillafüredre vezető országút mellé érkezünk, és átlépjük a mahócai kisvasút sínjeit. Itt átkelünk az országúton, és az erdőbe lépve emelkedőbe kezdünk. Tölgyfák alatt lépdelünk, de még annak a fenyvesnek is megvannak az utódai, amiket a hazai erdészet jelentős alakja, Bedő Albert kezdeményezésére ültettek a 19. század végén. A főerdőmesteri hivatalt is viselő szakemberről hegycsúcsot is neveztek el a Bükkben, amit nemsokára keresztezünk. Egyre feljebb jutunk a Szinva fölé, s rövidesen balra egy sziklás gyeptérszínre térünk ki. A feltáruló tájban alattunk kb. 100 méterrel húzódik már a patakvölgy, amelyben az egykori vasgyártó község, Alsóhámor házai bújnak meg. Egy kősziklán nagy fakeresztet veszünk észre: a Molnár-szikla legendás feszületét. Toronyszerűen kiemelkedő ormához több szomorú történet is fűződik. A leginkább ismertet az 1932-es Bükk útikalauz így említi: „Fakereszt őrzi a szerelmi tragédia helyszínét. A szikla alatt a Szinvavölgyben van a hámori malom. A monda szerint a molnár leánya beleszeretett a molnárlegénybe. A fiatal szerelmesek a szigorú molnár ridegszívűsége miatt nem lehettek egymáséi és így inkább a halált választották. Feljöttek a sziklára és onnan, ahol a kereszt van, összeölelkezve levetették magukat a mélységbe.” Sajnos az idők során mások is leugrottak innen…

Sziklaperemen a Szeleta-barlanghoz 

Tovább indulva újabb kilátópont nyílik, ahonnan messzebbről látunk rá a Molnár-sziklára, a háttérben pedig Miskolc házrengetege és a város jelképe, az avasi kilátó tornya mutatkozik. Éppen szemben a lillafüredi kisvasút egyik viaduktja tűnik ki az erdőből a Puskaporos-hegy oldalában. Elérve a Bedő Albert-hegy tetőszintjét még egy pontról kitekinthetünk a környékre, aztán egy ideig nélkülöznünk kell a panorámát.

Leereszkedünk a Dolka-nyeregbe, aztán kis emelkedőt követően a kiágazó PΩ jelzésre fordulunk. A Kis-fennsík itteni peremén több egymás melletti tál alakú bemélyedést, töbröt is találunk a felszínbe rogyva, amelyeket a víz oldó hatása hozott létre a karsztosodó kőzetben. Egyikük alján hasadék tátong: elértük a Szeleta-zsomboly száját. A zsomboly függőleges aknabarlangot jelent; itt a hegy gyomrába vezető nyílás 102 méter mélyre vezet. Természetes víznyelője ma már csak alkalmanként szállít csapadékot a lenti járatrendszerbe, ez a Szinvát tápláló források által bukkan újra karsztvízként a felszínre. Az ehhez hasonló aknabarlangok csakis speciális felszereléssel és képzett barlangászok irányításával járhatók.

Még egy kis ereszkedés a mészkősziklákkal pettyezett erdőaljon, és egy fatörzsön irányítótáblát veszünk észre, ami 40 méteres kitérővel Mátyás király lábnyomához vezet. Az elnevezés a mészkőbe oldódott, cipőtalp alakú mélyedésre utal. Gondos kezek pihenőpadot építettek mellé, így leülhetünk és nézelődhetünk a sziklaperem nagyszerű kilátópontjáról. Azonnal magára vonja a tekintetünket a Szinva- és a Garadna–völgy találkozásába emelt, hegyi várkastély formájú Palotaszálló épülete. Az 1930-ban megnyitott, historizáló stílusú szállodát a körülötte lévő függőkertekkel Felsőhámor házai fölé, a Szent István-hegy tövébe álmodták meg, ami felségesen illeszkedik környezetébe.

Visszatérve a turistaútra néhány lépéssel kiépített pihenőhelyhez toppanunk, ahonnan az előzőhöz hasonló látványban gyönyörködhetünk. Sziklába vájt lépcsőkön folytatva ereszkedünk le a Szeleta-barlang méretes nyílásához. Az üregbe vezető száda hűvös lehelettel üdvözöl, odabent hatalmas csarnok fogad 8 méter magas kupolaszerű boltozattal. A bejárat méretei miatt a kinti fény hosszan beszűrődik, lámpára csak a belsőbb részeken lehet szükség.

Az ősember nyomában 

A triász mészkőben kb. 230 millió éve kialakult Szeleta nemcsak méreteivel nyűgözi le az erre járót, hanem igen jelentős szerepe van az őslénytanban és a régészetben is. Az első ásatást a szlavóniai származású Kadić Ottokár vezette, aki 1906-ban kezdett kutatásai során számos jégkorszaki állatcsontot és paleolit kőeszközt tárt fel. Az eredmények összegzése során megállapították, hogy a barlang a pleisztocén idején az ősember lakóhelye volt.

A hazai paleolitkutatás elindítójában Herman Ottót tisztelhetjük, aki a miskolci Bársony-ház alapozásánál 1891-ben talált szakócák vizsgálata után jutott arra, hogy ezek ősember által készített és használt eszközök. Akkoriban azonban egyáltalán nem volt elfogadott, hogy a Kárpát-medencében is léteztek kőkori közösségek és kultúrák. Bejelentését számos hazai és európai régész is kétségbe vonta. Az ő ösztönzésére megindult kutatás tett pontot végül a vitára, ugyanis a Szeleta-barlangban Kadić újabb megmunkált kőeszközöket talált. Az innen előkerült leletek után nevesítették és különböztették meg a Szeleta-kultúrát, amit a nemzetközi szakirodalom is számon tart. A következő években több bükki barlangban is végeztek ásatásokat, amelyek további bizonyítékokat szolgáltattak az ősember itteni megtelepedésére, tevékenységre. Ezen úttörő kutatások révén vált bizonyossá a kőkorszaki közösségek jelenléte Magyarországon. Az utolsó polihisztornak tartott Herman Ottó az alattunk megbújó Felsőhámor temetőjében nyugszik.

Kalandos úton vissza a fennsíkra

A Szeleta-barlangot a KΩ jelzésen hagyjuk magunk mögött, és visszalépcsőzünk a peremi pihenőhelyhez, ahonnan nyugati irányba folytatjuk. Rövidesen újabb pontról tárul fel a kilátás, innen már szépen tanulmányozhatjuk a Palotaszálló melletti vízesést is. A hotel építésekor mesterséges zuhatagot alakítottak ki a Szinván, ami a korábban lerakódott mésztufán ömlik lefelé, és 20 méteres magasságával hazánk legnagyobbjának számít. Rövid emelkedő után lejtmenetben trappolunk fiatal vegyeserdő fái alatt, a hegyoldalba árkokat mélyítettek a völgy felé lefolyó csapadékvizek.

Elérve egy pihenőpadot jobbra, a K▲ jelzésre térünk, és a meredek hegyoldalban szerpentinező sétányon kapaszkodunk tovább a felújított Zsófia-kilátóhoz. Ez az út bő fél évszázados csipkerózsika-álmából ébredt fel a 2020-as évek elején. A hegytetőn álló katonailokátor-állomás jelfogadó épülete miatt az itteni turistaforgalmat a kommunista rendszerben betiltották, pedig a 20. század első felében jelentős tömegek szerpentineztek fel a Dolka-hegy oldalába épített kilátóhoz. 2022-ben mind a sétányt, mind a kilátót felújítva adták át, amivel a helyi turitaélet régi, kedvelt célpontja vált elérhetővé. Helyenként vén hagyásfák mellett lépdelünk, amelyek még látták az itt közlekedő úri közönséget.

Irányt tartva a tető felé, hamarosan elérjük azt a fennsíkperemi kis tisztást, ahol a Zsófia-kilátó korhűen felújított tornya fogad. Az eredeti kétemeletes kilátótornyot 1900-ban emelte a Miskolci Bükk Egylet, de igazán népszerű a Palotaszálló elkészülte után lett, amikor az üdülővendégek nagy része fellátogatott ide pihenése során. Az építményt az 1950-es években bontották el, helyére katonai rádióantenna került, ami a hegy gyomrába telepített légvédelmi vezetési ponttal, a rejtélyes Sziklával állt összeköttetésben. A kilátó legfelső szintjéről remekül rálátunk a Szinva- és a Garadna-völgy találkozására, a Palotaszálló környékére, a Hámori-tó csónakkikötőjére. A szemközti, sűrű erdővel fedett hegyoldalak szinte karnyújtásnyi távolságra emelkednek a Bükk-fennsík platójáig, így jól végigpásztázhatjuk a Lillafüred és a Hámori-tó felett húzódó erdőket.

Széles úton kaptatunk fel a Dolka-hegy tetejére, ahol a P jelzésű turistaútba csatlakozunk. A kereszteződésből kis kitérővel felkereshetjük a katonai rádióbázis romjait, ahol szintén antennák magasodtak.

Ravaszlyuk, búvópatak és forrásbarlang

Balra indulva erdészeti úton megyünk tovább a Lencsés-oldal tölgyesében. Helyenként a fák között rálátunk a Hámori-tavat rejtő Garadna-völgy mélyedésére, azon túl pedig a Nagy-fennsík peremére. Jelzésünk a gerincvonalra csatlakozik, s felnövekvő újulaton átgyalogolva már szép bükkösben érjük el a Lencsés-nyereg kereszteződését.

Jobbra a Z jelzésre váltunk, és a szürkés törzsek oszlopcsarnokában ereszkedve cammogunk. Néhány perc múlva, ha kilépünk balra egy jelzetlen ösvényen, két karsztjelenséget nézhetünk meg. A sziklába nyíló Lilla-barlang egy már magasabbra került inaktív víznyelő, aminek a bejáratát lezárták. A csak engedéllyel látogatható járat a különleges ásványkiválások és cseppkőképződmények okán fokozottan védett. Kicsivel lejjebb a ma is működő Kaszás-réti-visszafolyót tanulmányozhatjuk. Nem hétköznapi látvány, hogy a kanyargó patakot egyszer csak elnyelje a föld. A szaknyelven búvópatakos vakvölgyeknek (bükki nevén: visszafolyó vagy ravaszlyuk) nevezett sajátos forma úgy jön létre, hogy forrása nem karsztos kőzettestben fakad, ezért kialakul a völgye, azonban amint a patak mészkőfelszínhez ér, a kőzethatáron elnyelődik. Ha végig sétálunk a rövid ér mentén, megleljük a vízkilépést, ami a vakvölgy végén tűnik el a visszafolyóban. Az itt felszín alá lépő víz nagy része következő állomásunkon, a Felső-forrásban kerül újra napvilágra.

Pompás tölgyesen át érjük el a Forrás-völgybe vezető P+ jelzés elágazását, amire jobbra rákanyarodunk. Mielőtt beereszkednénk a szurdokba, érdemes a jobbra kiágazó jelzés nélküli ösvényen a Felső-forrási-barlanghoz is látogatást tenni. A 4 méter magas szádájú, inaktív forrásbarlang több helyen is a felszínre nyílik.  Ezek a kürtők voltak egykor a Kaszás-réti-visszafolyó víznyelő járatai, azonban a hegység emelkedése, lepusztulása és a karsztvízszint változása miatt már a lenti Felső-forrás tölti be a kifolyó szerepét. A barlang méretei és nyílásai miatt alap túrafelszerelésben is be tudunk menni a lezúduló víz által kioldott járatokba. Ebből az üregből szintén kerültek elő kőkorszaki eszközök és a jégkorban élt állatok csontmaradványai.

A Forrás-völgy vadonjában

A következő 3 km-en a Bükk-fennsík egyik hosszú, helyenként szurdokszerű völgyén túrázunk át több aktív vízfakadást és már nem működő forrásbarlangot is érintve. A mészkőhegységekben ritkák a hosszú patakok, mivel a vizek hamar a mélybe szivárognak. Azonban ahol nem karsztodosó kőzetblokkok vannak, ott létrejönnek völgyeik. Itt, a Forrás-völgyben főleg agyagpalába, márgába mélyítette magát a patak, ami helyenként számottevően kiszélesítette szorosát.

Egy rövid, de igen meredek szakasz bükkösén leereszkedve a Felső-forrás katlanszerű völgyfőjébe jutunk. Az elkerített forrásház az 1920-as években épült, ezzel a miskolci vízhálózatba vezetve a bő vízű búvópatakot. Egy csövön keresztül engednek csupán kevés vizet a mederbe, aminek mennyisége csak hóolvadás és nagyobb esőzések után nő meg ideiglenesen. A túlfolyónál megtölthetjük palackjainkat.

Kiérve a forrás melletti idilli, parányi tisztásra tűzrakó- és fedett pihenőhely fogad, ahol szusszanhatunk egyet.

Kis hídon keresztezzük a többnyire száraz medret, majd sűrű szurdokerdőben kanyargunk tovább az ösvényen a völgytalp ívét követve. Famatuzsálemek és kidőlt vagy korhadozó törzsek mellett lépkedünk; a hűvös, nedves mikroklíma juhar, kőris, hárs, bükk, tölgy fajoknak biztosít jó élőhelyet. Jelentős a szerves anyag felhalmozódás, a szerteszéjjel heverő holtfák lassan „beleolvadnak” a talajba, éltetve ezzel az erdőalj élővilágát. Csapadékos időszakban nem ritka a foltos szalamandrák jelenléte, a fotogén kétéltűek kedvelik a Bükk mély völgyeit.

Fokozza a vadság hangulatát, amikor elérjük a szoros mésztufa sorozatát. A Bükk patakjainak nagy része mészlerakó víz, a karsztterületen átfolyó patakból helyenként kiválik az oldott mésztartalom, és ebből alakulnak ki mésztufa lépcsők, amiken zúgók, vízesések jönnek létre. Az édesvízi mészkő gátak magukba kérgezik a lehulló faágakat, leveleket is. Sajnos a vízkivétel miatt a Forrás-völgyben már csak időszakosan láthatjuk a kis zuhatagok sorozatát. 

Keresztezzük a medret, majd sziklafal kísér minket; utána kiérünk a völgy kiszélesedő szakaszára, ahol nyílt terület fogad. A jobbra kiágazó P● jelzés vezet át a vizenyős, lapuval borított réten a szemközti égeresbe, ahol a foglalt Flóra-forráshoz tehetünk kitérőt, ami mellett pihenőhelyet is találunk.

A tisztás túloldalán újra az erdőbe lépünk, innentől erdészeti kocsiúton folytatjuk. 

A tágulat után újabb összeszűkülő völgyrészlet következik, ahol a jobbra kiágazó P◼, majd a PΩ jeleken a völgytalp fölött 42 méterrel nyíló Büdös-pest inaktív forrásbarlangjához térhetünk ki, ami a geológiai érdekességek mellett a régészek számára is fontos helyszín. A 20. század eleji ásatások rengeteg kőkori eszközt és állat-, illetve neolit korú emberi csontokat is a felszínre hoztak.

Utolsó barlang és végső forrás: vissza a civilizációba

Tovább ereszkedve a szurdokban, a kanyar után balra a Kecske-lyuk háromszög alakú ásító szájára leszünk figyelmesek. Az utunk mellett nyíló, időszakosan működő forrásbarlangban hóolvadáskor vagy jelentősebb esőt követően patakocska jelenik meg, ami a Forrás-völgybe torkollik. A tágas bejárati teremből a hegy belsejébe 460 méter hosszan vezető járat cseppkőképződményekben gazdag, az élővilága is jelentős. Herman Ottó és Kadić Ottokár az elsők között kutatta ezt az üreget, ahonnan szintén előkerültek kőkorszaki leletek.

A barlang megszemlélése után az eddig hűen követett szurdok legalsó szakaszán vágunk keresztül. A sziklakibúvásokkal pettyezett hegyoldalak hamarosan kitárulnak, és a patak széles lapályán találjuk magunkat. Jobbra a Király-kút forrásfoglalása és pihenőhelye csábít leülésre, túránk befejező szakasza előtt érdemes élni a lehetőséggel. A karsztvízkilépés neve Mátyás király emlékét őrzi, ő még eredeti állapotában láthatta a csorgót, a 20. században azonban – hasonlóan a Felső-forráshoz – erre is vízkivételi mű épült, és a miskolciak élvezhetik az üde karsztvíz javát otthon a csapból.

Az öreg fák tövében eredő kifolyót elhagyva a PT tanösvény piros szív alakú piktogramjai mentén folytatjuk. Az emberi vérkört szimbolizáló és a természetben való mozgás fontosságát hangsúlyozó, egyedi jelzésű turistaút kialakításáról a tájékoztató táblán olvashatunk. Átvágunk egy réten, aztán hídon keresztezzük a völgyfője óta irányt mutató patakot, és korláttal védett ösvényen cammogunk tovább a kanyargó meder felett.

Tágas rétre lépünk ki, ahonnan megpillantjuk az egykori Kriptongyár épületeit, amelyekben ma gyógyszerüzem működik. Jobbunkon a hegyoldal havas időszakban szánkó- és sípályaként nyújt gyakorlóterepet a miskolci fiataloknak nemzedékek óta. A nyílt terület elvégződésénél aszfaltútra lépünk, és a gyár kapujánál a P+ jelzésre fordulunk. Ez már az észak-déli irányban húzódó Csanyik-völgy, ami a középkorban ide települt, hasonló nevű községre utal.

Keresztezzük a mahócai kisvasút sínjeit, és a parkoló előtt jobbra térve a Miskolc-Lillafüred országút elágazásáig kullogunk. Átkelve rajta a Szinva menti P jelzésen érkezünk vissza a Majális-parkba.