Vándorlás az Északi-Bükk kövei mentén

Itiner:

• A Csanyik-völgyből indulunk a Z+ jelzésen a Keskeny-lyuk rétjéig.
• A Keskeny-lyuktól röviden követjük a Z jelzést a Kaszás-réti elágazásig.
• Kaszás-réttől a P+ jelzésen haladunk Csókásig, útközben pár méter kitérővel a PΩ jelzésen lenézünk az Udvar-kői-barlanghoz.
• Csókástól hosszan a P jelzést követjük az Örvény-kő oldaláig.
• Az Örvény-kőre a P▲ jelzésen megyünk fel keletről; a túloldalán a S▲ jelzésen ereszkedünk le.
• Röviden a S jelzésen oldalazunk, majd a K+ jelzésen a Látó-köveken keresztül érkezünk Szentlélekre.
• A S+ jelzés mentén ereszkedünk le a Szentléleki-völgyben Garadna kivasút állomásra.

Útleírás

A Csanyik-völgyi Barát-erdőben

A Csanyik-völgy bejáratától, a gyógyszertár parkolójától indulunk a Z+ és a P+ jelzésen. Rögtön a gyógyszergyár mögötti kanyarban leágazunk a Forrás-völgybe tartó P+ jelzésről, ami szintén egy izgalmas, hangulatokban gazdag alternatívája a Kis-Fennsík megközelítésének, de mi a gerincélmény és a kilátópontok miatt a Z+ jelzésen folytatjuk utunkat a sűrű tölgyerdőben. A Barát-erdőnek nevezett, összefüggő tölgyesekkel fedett hegyoldal nevét feltehetően a diósgyőri pálos szerzetesekről kapta. Létezett itt ugyanis a Csanyik-völgy elején egy hasonló nevű település, ahol a szerzetesek ellátására letelepített népesség lakott.

A barátok erdejében kitartóan emelkedik utunk, amíg egy meredekebb, köves kaptató és egy erdei tisztás után kiérünk a Hársas-bércre, ami sűrű karsztbokorerdőben tetőzik. A bérc mögötti lankás erdők kényelmes sétát ígérnek a következő kilométeren. Bár telepített tölgyesekben járunk, az összefüggő erdők a bükki rengeteg pufferzónái, azaz az átmeneti részeket képviselik a belső, vadregényes, fajgazdag rengetegek és a hegységet övező települések között.

A kényelmes erdei sétát a következő tereplépcső töri meg. A Barát-erdőt elhagyva ugyanis egyre kövesebb és meredekebb térszínen kapaszkodunk a Kis-Fennsík peremét képező Nagy-Galya oldalában. Valódi határvidékhez érkezünk, ugyanis az eddigi lankás dombokat felépítő negyedidőszaki, azaz alig pár 10 millió éves agyagos, homokos puha üledékről a triász korabeli, 220-210 millió éves kis-fennsíki mészkő tömbjére kapaszkodunk fel. A kőzetminőség a táj hangulatát alapvetően befolyásolja, innentől ugyanis a formavilágot a karsztos képződmények határozzák meg: töbrök, barlangok, ördögszántással barázdált, mészköves hegyoldalak váltakoznak.

A Kis-fennsík zegzugos vidékén

A Galya-oldal köves meredélyén felkapaszkodva göcsörtös tölgyekkel, sombokrokkal, galagonyával szegélyezett erdei tisztásra érkezünk, ahol a Z jelzésre váltunk. A Keskeny-lyuk virágos rétjéről pazar kilátás nyílik a Kis-Fennsík sűrű erdőkkel hullámzó vidékére. Jól kivehető alattunk a Forrás-völgy bevágása, amit a hámorok feletti gerinc bükkösei szegélyeznek. Egy léptékkel hátrébb a Garadna-völgy felett magasodó Bükk-Fennsík északi pereme húzódik. Szemben velünk, a Kis-Fennsík zegzugos vidéke felett trónol az Örvény-kő, túránk csúcspontja, ami a magányos, öreg bükkökben tetőző, félköríves csúcsáról ismerszik meg.

A rét mentén leereszkedünk egy töbörszéli nyeregbe, ahonnan a felső-forrási katlan peremén kényelmes oldalazással, ördögszántások között érkezük az utak találkozásánál lévő Forrás-völgyi-nyeregbe. Érdemes az elágazástól nyugatra bevágni a jelzetlen ösvényen, és megnézni a néhány tíz méterre található Kaszásréti visszafolyót. Itt a sekély völgyben csordogáló patak egy ívet leírva eltűnik a töbör fenekén, hogy majd a nyereg túloldalán, száz méterrel lejjebb a Felső-forrásban lépjen újra felszínre. Közvetlenül a visszafolyó felett, a sziklás részen nyílik a Lilla-barlang, ami egy régebbi felszín víznyelőjeként funkcionált.

Az elágazástól nyugat-északnyugat felé, kényelmes szintúton folytatjuk a P+ jelzésen, ami nagy ívben kerüli a rétekkel ligetes Kaszás-rét széles kúpját. Ahogy az a karsztfennsíkokon már megszokott, a lankás kúpok között hasonlóan kerekded mélyedések horpasztják a felszínt. Így van ez itt is, a Kaszás rét kerülője után nagy ívben, szintben kerüljük az alatta fekvő tágas töbröt. A szemben lévő hegyoldalban, a Kőlyuk-galyán több fokozottan védett barlang is nyílik; közöttük is a legérdekesebb a Hillebrand Jenő-barlang, melynek lezárt termei kultikus múltat rejtenek. A falakon ugyanis a barlangi medve kaparását utánzó falvéseteket találtak, míg a belsőbb termek egyikében talajba ásott cölöpök és tűzhelymaradványok tárultak fel. A barlang túl mély és elzárt lakhelynek, így a szakemberek egy még megfejtetlen őskori kultusz helyszíneként tartják számon.

 Az egykori völgy lenyomataként a mészkőben kialakult töbörsorhoz csatlakozunk. Újabb kanyarral érkezünk a Kaszás-réti-völgybe, ami inkább több millió éves víznyelők, berogyások felszíni lenyomata. Az egyik töbörben PΩ jelzés vezet a mélybe, amit érdemes felfedezni. A mohos sziklákkal körbevett, tölcsérszerű mélyedés egy gigászi torokban tűnik el, melyet „Dante poklának” neveznek. Találó a megnevezés, a párkányokkal lépcsőzetes sziklakatlan ugyanis egy fatörzsekkel és kőtömbökkel teli, csarnokszerű teremben végződik. Az Udvar-kő valójában egy beszakadt barlangi terem, a sziklafalakat barlangi képződmények borítják. A legalsó terembe is egy sziklaboltív alatt jutunk, ahol sekély üregek nyílnak a falban. A beszakadás egyedi, szurdokerdőhöz hasonlító klímája a falakat benövő buja vegetációnak ad otthont. Hóban gazdag telek után itt még tavasz végén is találni összefagyott havat, és a hőmérséklet nyáron is kellemesen enyhe marad.

A Dante poklából kimászva folytatjuk utunkat a P+ jelzésen, ami töbörsor szélén oldalaz a sűrű, sötét erdőben. Az utolsó tekintélyes méretű töbröt megkerülve a Csókás öreg bükkösébe érkezünk. Ha szeretnénk hűs karsztvízzel szomjunkat oltani, itt forrást is találunk. A töbör déli szélén, kővel kirakott foglalásból csordogál a Csókás-forrás, hogy aztán pár 10 méter múlva a forrás táplálta időszakos vízfolyás a töbör alján nyíló Csókási-barlangban tűnjön el. A forrás közelében faházak, tágas esőbeálló, padok és tűzrakó hely fogadja a turistákat az öreg bükkök lombkoronájának árnyékában. Kedvelt piknikező hely Csókás, hiszen a szentléleki út alig pár száz méterre kanyarodik tőlünk, ahonnan a közforgalom elől elzárt aszfaltos erdészeti út vezet északra, Varbóra.

 Az aszfaltút mellett a P jelzésre térünk át, ami a csókási rét felett, egy irtásban bevág a nyúlászi oldalba. Itt csatlakozik hozzánk észak felől a S jelzés, ami hamarosan le is válik a Nyúlászi vadászház meghitt erdei tisztásánál. Ezután keresztezzük a szentléleki utat, hogy a túloldalt gazdag cserjeszintű bükkösben folytassuk a Kis-fennsík peremén.

A fennsík és a Garadna-völgy határmezsgyéjén, a belső kövek mentén

 Minden tekintetben különleges vidéken vezet utunk. Az erdei emberek és később a turisták által is használt, köveket összekötő ösvény ugyanis a 2010-es évek végére hivatalos turistaúttá lépett elő a fokozottan védett terület határán. A sűrű fennsíki erdők innentől a sziklás peremeken sziklagyepek nyitják a sűrű karsztbokorerdőt, a meredek letörésbe hajló kövek rengeteg védett fajnak adnak otthont.

 Élesen kikanyarodik az ösvény a bükkösből a sziklás hegygerincre, ahol a Vidróczky-barlang közelében csatlakozunk a régi ösvényhez. Vidróczky Márton neve ismerősen hangzik a Bükk vidéken élők számára, a hegység nyugati peremének szülötte volt a Bükk és Mátra erdeiben bujdosó, elhíresült törvényen kívüli palóclegény. A legenda szerint ezüst szegecsekkel volt a neve a barlang falába verve. A Garadna-völgy felett több lakható mélyedés, barlang nyílik, ami az elmúlt századokban betyárok búvóhelye, míg korábban a történelem előtti ember és jégkorszaki állatok lakhelye volt.

 A gerinc mentén haladó ösvényen egy következő lépcsőfokot küzdünk le, ahol az eddigi 500 méter körüli hegyek 600 méter fölé nőnek. Bő 200 méter relatív magassággal a Garadna-völgy felett, igazán kitett, hegyvidéki hangulatban túrázunk. A dél felé meredeken letörő gerinc valósággal kiékelődik, lekeskenyedik, ahogy a  Magos-kő sziklás párkányához érkezünk. Itt, az Északi-Bükk leglátogatottabb kövénél a nap bármely szakában találkozhatunk a természeti élményben elmélyedő kirándulóval, terepfutóval, napimádóval, fotóssal, természetbúvárral.

 Magos-kő népszerűsége érthető: jól megközelíthető helyen, könnyű terepen kínál felejthetetlen kilátást. A Három-kúti-völgy feletti meredek letörésből bástyaként kiálló sziklatömb a belső kövek közül az egyik legmagasabb, alattunk a Garadna völgye terepasztalként tárul fel. Kitett, déli fekvése miatt a tavasz első virágai az északi bükkben itt nyílnak. Az év nagy részén a Garadna völgyének bevágásán keresztül, a borsodi sík felett jól látszik a napfelkelte, míg a téli, ködös időben az Alföld felől benyomuló ködpaplan hullámzása igéző látvány a köveken.

 A gerinc mögötti laposon folytatjuk utunkat az öreg bükkök között, továbbra is a P jelzésen. Pár száz méter után keresztezzük a szentléleki utat, nem utoljára, majd enyhe emelkedéssel megérkezünk a Barátság-kertbe tartó murvás erdészeti úthoz, amit a leágazásáig követünk. Alattunk sűrű erdő rejti a Barátság-kerti-visszafolyót, mélyén a Szamentu-barlanggal, amiben a Bükk egyik legnagyobb barlangi termét fedezték fel. Ez a kőzethatáron működő víznyelő hasonló a Kaszás-réti és a Csókási-víznyelőhöz, de itt egy sziklafal alatt tűnik el az alig megszületett csermely. A kis-fennsíki mészkő itt különálló tömböt alkotva áll a kevésbé karsztosodó kőzetek mellett, s ez a tömb építi fel az Örvény-követ.

A Pogány-oltáron és a Látó-köveken

 A P jelzés levágja a műút kanyarját; a túloldali erdőben leágazik róla a P▲ jelzés az Örvény-kő csúcsára, amit innentől mi is követünk. Öreg bükkök árnyékában kanyarog az ösvény az egyre kövesebb felszínen. A sok keresztbe dőlt fa és az ívben meghajló fiatalos mind a 2017. év elei nagy havazás áldozata. Rossz áprilisi tréfaként a már lombba borult déli oldalakat és fiatalost közel fél méteres hó lepte be húsvét után, leginkább ebben a magasságban. Lejjebb már eső esett, feljebb még nem volt lomb a fákon, így pont itt az 500 és 700 méter közti zóna károsodott a legjobban az erdő.

 Az előcsúcs melletti nyeregtől már mohos sziklák között kapaszkodunk a csúcs irányába. Az ördögszántással barázdált mészkőfelszín dús vegetáció otthona: tavasszal holdviola színezi lilára az erdő alját, télen a júdáspénz papírvékony termésével játszik a szél. A tetőhöz közeledve balról csatlakozik a S▲ jelzés, együtt érkezünk ki a jobbra lévő kilátóponthoz, ami a legmagasabb pontja is Örvény-kőnek.

 A sziklás, ördögszántással barázdált csúcson Jókai emlékműve áll, amit minden március 15-én megkoszorúznak a helyi természetjárók. Sokat járt ide fel az író, mikor a szabadságharc bukása után Tardonán bujdosott. A látvány valóban különös erről a csúcsról. Az egyre magasabbra növő fák nyiladékán pont északi irányba látunk ki a borsodi, felvidéki tájra. Alattunk a lecsengő Bükk északi előhegyei Dédestapolcsánynál érik el ismét a Bán-völgyet, hogy aztán újra lendületet véve a Lázbérci-tározó kéklő szalagjával fémjelzett Upponyi-hegységnél újra megnőjenek, egész a Kárpátok távolban sötétlő vonulatáig. Különösen tiszta időben, leginkább télen látszik remekül a Tátrák vonulata, amikor az erdőhatár feletti fénylő, hófödte bérceket a déli nap megsüti; ilyenkor az Alacsony-Tátra szalagja messzire nyúlik a párás végtelenbe. Jobbra a Magas-Tátra „szemfogai”, a markáns gránitcsúcsok tornyosulnak a legszélső Lomnici-csúcstól a cukorsüveg alakú Gerlachfalvi-csúcsig. Az Örvény-kő hangulatát a kilátás mellett az alatta húzódó öreg bükkerdő határozza meg. Alattunk 20-30 méter függőleges sziklafalban törik le a kis-fennsíki mészkő tömbje, ami barlangi oldásaival, üregeivel a sziklamászók kedvelt terepe. Ezek a falban mélyedő oldások, üstök adhatták az Örvény-kő nevét is.

A csúcsról lefelé már a S▲ jelzést követjük, ami egy sziklakapu letörésén keresztül nyugatnak kanyarodik az évszázados bükkerdő oszlopai között. Egy rövid, de meredek ereszkedéssel leérünk az Örvény-kőről, és a hegylábi erdőben csatlakozunk a S jelzéshez, ami kényelmese erdei úton oldalaz Mária-forrás felé.

 A völgyfővé alakuló hegyoldalban azonban, még a források előtt lekanyarodunk balra a K+ jelzésen, hogy az északi fekvésű bükkösben tovább oldalazzunk a Látó-kövek felé. Ha azonban megszomjaztunk a friss forrásvízre, érdemes a Mária-forrásig megtenni azt a pár száz méter kitérőt, mert az erdészlak melletti erdőszéli karsztforrás bőséges hozammal, a legnagyobb szárazságban is biztosan tör elő a mohás foglalásból.

 Az egyre sűrűbbé váló hegyoldal a K+ jelzés mentén meredek és sziklás jelleget ölt, ahogy közeledünk a kövekhez. Az ösvény tekintélyes, korhadó bükktörzseken halad keresztül, ami szintén egy különleges időjárási esemény lenyomata. A 2000-es évek végén, már a viharszezon után egy különös zivatar alakult ki Szilvásvárad felett, ami a fennsík északnyugati szélén végig tarolt. Határozott vonal mentén, több kilométeren keresztül, 100 méteres sávban dőlt ki a fák nagy része Bánkúttól egészen idáig, ami a tornádókra jellemző pusztítást mutatott.

Az újra sarjadó, sűrű erdőből jobbra az ösvénytől előtűnik a ferde lapokkal magasba-törő Látó-kövek szirtje. Érdemes a szikla bal oldalától, a leglankásabb párkányon felkapaszkodni a sziklataréj tetejére, ami már könnyebb sziklamászásnak is beillik. A látvány azonban megéri az erőfeszítést: az Örvény-kőnél is lenyűgözőbb, széles panorámát nyújt a nevét kiérdemlő szikla. Széles szelete tárul innen fel az Északi-Bükknek és a borsodi domboknak. Alattunk éppen látszik a Mária-forrás melletti erdészlak, jobbra az öreg bükkösben tetőző Örvény-kő kerekded csúcsa, szemben az Odvas-kő erdőből kikukucskáló fodros sziklaalakzatjai, balra tőle a Kemesnye-kő fehér szikláival szélesen pettyezett hegyoldala.

Vissza a Garadna-völgybe

Egy rövid emelkedővel visszakapaszkodunk a gerincre, melynek csúcspontján egy tekintélyes törzsátmérőjű, különleges bükkfa matuzsálem áll. Az öreg bükk gyökerei 1,5 méter magasan kiállnak a tetőszintből, kúpszerű talapzatot adva a fának. A gyökerek legmagasabb pontja mutatja az eredeti felszín magasságát, amikor több száz éve kisarjadt a bükkfamagonc, így képet alkothatunk az erózió üteméről a gerincen.

A műutat keresztezve, fiatalosban ereszkedünk a K+ jelzésen tovább Szentlélek irányába. Öreg bükkök között oldalazva kiérünk a szentléleki üdülőtelep aszfaltútjára, amivel beérkezünk a volt Herman Ottó turistaházhoz. Itt szezonban, hétvégeken turistabüfé is üzemel, illetve szállást is kaphatunk. A turistaház mellett, a gerinc peremén található a bükkszentléleki pálos kolostor romja. A tekintélyes falakkal, boltívekkel magasodó főhajóból kis oldalszoba nyílik; északra, mellette a régi szerzeteslak szobáinak maradványa látható.

Leggyorsabban innen a Garadna-völgybe Ómassa felé a K+ jelzésen juthatunk, de előtte érdemes felfedezni a Szentléleki-völgy hangulatát a S+ jelzés mentén. Ehhez vissza kell mennünk a vendégházhoz, és a parkoló alatti dózerúton kerülni a Szentlélek alatti rétet nagy ívben a S+ jelzéssel. Innen kényelmes ereszkedéssel kitartóan követjük az egyre mélyebbre vágódó völgyben haladó erdőgazdasági utat. A Bükk vidék lelkes természetjárójáról, Kühne Adolfról nevezték el a 19. század végén, a természetjárás hőskorában létesített turistautat. Az eleinte világos, kőrises-tölgyessel kísért út a völgy alsó szakaszán egyre meredekebb oldalakkal körbevéve az árnyas völgytalpon halad. Itt már a Köpüs-forrás vizével megtámogatva, egyre határozottabban csörgedezik mellettünk a kicsiny patak, ami a völgy legalján felveszi a Három-kúti-völgy vizét is.

A patakpart laposán, egykori szénégető teraszok mellett érkezünk ki az ómassai útra, a Garadna-völgy hangulatos rétje mellé. Jobbkézre az istálló mögött található a buszmegálló és a kisvasút garadnai végállomása. Egykor ezen keresztül járt le Ómassa lakossága a városba a kohászatba dolgozni, mára már szemlátomást a turistákat célozza a kisvasút. Játszótér, büfé, kiállítás színesíti a Garadna-völgy mélyen ülő erdei tisztását, ahol mi is megtalálhatjuk a számunkra csábító kínálatot felfrissülés, pihenés vagy a hazautazás tekintetében.