Medvesi kilátások és források nyomában

Itiner:

• A jellegzetes bányászkolóniáról, Rónabányáról a S jelzésen indulunk meg, s ezt a jelzést követve keresztezzük a Medves-fennsíkot.
• Még mindig a S jelzésen leereszkedünk Salgóbányára, és a jelzetlen, a falu központjába tartó aszfaltutat követve érkezünk meg a Geocsodák Házához.
• A látogatóközponttól a falu főutcáján a (illetve a S◼, majd a Z jelzést követve) sétálunk végig, majd a Z jelzésen tovább a két „vár” közötti Salgó-nyeregig.
• Itt jobbra fordulva a PL és a P▲ jelzések vezetnek fel a Salgó (623 m) csúcsára.
• A Salgó-nyeregbe visszatérve a PL jelzésen sétálunk át a Boszorkány-kőhöz, majd a jelzésen Zagyvarónáig ereszkedünk.
• A falu elején a P● jelzésen élesen balra fordulva felkapaszkodunk a mellettünk zubogó Zagyva „forrásáig”.
• A forrásoktól a S● jelzésen folytatjuk utunkat a Hotel Medves melletti parkolóig.
• A már ismert, hangulatos szekérúton, a S jelzésen kapaszkodunk fel ismét a Medves-fennsíkra, majd a S◼ jelzésen jobbra térünk, és a Réti-kereszt érintésével Rónafaluba érkezünk.
• A Mogyorósi-kilátót táblával jelölt, de turistajelzés nélküli úton érjük el, majd a S◼ jelzésre visszatérve lesétálunk az országút mellett található buszmegállóhoz.

A túra részletes leírása:

Közép-Európa legnagyobb bazaltfennsíkjának peremén fekszik a jellegzetes bányászkolónia, Rónabánya. A környék számos hasonló, ma már Salgótarjánhoz tartozó egykori bányásztelepe közül ez a legtávolabbi, amely közvetlenül a Medves-fennsík szélén, a három bazaltkúpból felépülő szilvás-kői vonulat lábánál található. Érdemes körbenézni a mindössze három utcából álló, jobb sorsra érdemes településrészen.

A Medves szellős fennsíkján

A S jelzésen vágunk neki az egyedi arculatú Medves-fennsíknak; a magasan fekvő településrészből komoly emelkedő már nem vár ránk. A turistaút hosszú darabon a fennsík keleti letörésének peremén, az erdőben halad. Egy ponton fantasztikus kilátás tárul elénk az alattunk elterülő Medvesalja magyarlakta községeire. Az út mellett feltörő (jelzett kitérővel elérhető) Hideg-kút erősen vasas vizével olthatjuk szomjunkat, mielőtt felérünk a fennsíkra, majd továbbra is a S jelzést követve keresztezzük azt. A tekintélyes, 520-570 méteres tengerszint feletti magasságban található, 12,8 négyzetkilométer nagyságú fennsíkon való túrázás egyedi élmény, nemigen akad hozzá hasonló az országban, hiszen a meglepően lapos fennsík kiterjedt rétjeiről csak a környék magasabb hegyei látszódnak: a Salgó, a Karancs és a Medves-magosa. Ez utóbbi 659 méteres magasságával a fennsík legmagasabb pontja; kb. 2-3 millió évvel ezelőtt jórészt innen ömlött ki a láva. A vulkáni takaró vastagsága 11-107 méter között változik. A szelíd tájban nehéz elképzelni, hogy bányák sokasága ontotta magából a macskakövet egykoron, s a kalapácsok ezreinek csattogását a kisvasút zakatolása törte csak meg. Közép-Európa legnagyobb bazaltplatója ugyanis a nagy vasút- és közútépítések korában a hazai bazaltbányászat központjává vált, a fokozatosan csökkenő mértékű kitermelés pedig csak az 1980-as évek közepén szűnt meg teljesen. Az innen származó macskakő nemcsak a Monarchia városaiba, de egészen Párizsig és Londonig eljutott.

Salgóbánya és Salgó vára

Még mindig a S jelzést követve, hangulatos szekérúton ereszkedünk le Salgóbánya szélére a Hotel Medves melletti parkolóhoz. Innen a faluba tartó aszfaltutat követjük (rövid szakaszon jelzés nélkül), s hamarosan meg is érkezünk a régen bányászéletéről híres település egykori kaszinójához, amelyben ma a Novohrad-Nógrád Geopark Geocsodák Háza nevezetű látogatóközpontja működik. Feltétlenül nézzük meg a kiállítást! A földtani és ipartörténeti érdekességek mellett az itt született Zenthe Ferenc életéről is olvashatunk.

A látogatóközponttól a S◼, majd a becsatlakozó Z jelzést követve sétálunk végig a falu főutcáján a vár irányába, majd tovább a két „vár” közötti Salgó-nyeregig. Itt jobbra fordulva a PL és a P▲ jelzések vezetnek fel a Salgó (623 m) impozáns csúcsára és a rajta fejedelmien trónoló Salgó várához. A hazai viszonylatban meglepően ép falaktól gyönyörűen rálátunk egész utunkra, de látszik a Mátra, a Karancs és a Cserhát is, tiszta időben pedig nemcsak a Börzsöny, de a Magas-Tátra vonulatai is kivehetők. A vár bejáratánál látható, zsákos szerkezetű bazaltoszlopok a hegy keletkezéséről árulkodnak: a vár ugyanis az erózió által a felszínen kipreparálódott vulkáni kürtőre épült. Ez azt jelenti, hogy a környező, puhább kőzetekből felépült vulkáni kráter elmállását követően a vár az egykoron a kőzetbe benyomuló és a kürtőben megrekedt láván áll.

A vár történetének minden bizonnyal az a legkülönlegesebb epizódja, amikor 1554-ben Kara Hamza szécsényi bég a ködös időben ágyúkat imitáló fatörzsek sokaságát felvonultatva, harc nélkül vette be a szerinte egyébként bevehetetlen erősséget. Petőfit is meg kell említenünk: a költő 1845. június 11-én járt a várban, lovának patkónyomát a várkapu melletti szikla őrzi a helyi legenda szerint. Az viszont biztos, hogy Útirajzok című kötetében találóan fogta meg az itteni élményt: „Talán nem volt Magyarországon vár, mely olyan közel szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó”, ahol egyébként a költő sokáig gyönyörködött: „tekintetem mérföldeken, lelkem századokon túl barangolt.”

A Boszorkány-kő csúcsáról a Zagyva-forrásvidékére

Következő megállónk a Salgó-nyeregből a PL jelzésen elérhető, Boszorkány-kőnek is nevezett Kis-Salgó (572 m). Egyes mondák szerint a lapos tetejű sziklán boszorkányok táncoltak egykoron, manapság inkább a túrázók csodálják meg Salgó várának pompás látványát, de látszik innen Somoskő vára is. Alattunk Zagyvaróna és a Zagyva-forrásvidéke helyezkedik el. Majdnem egy magasságban állva a szomszédos bazaltfennsíkkal érdekes elgondolni, hogy a Salgó-Kis-Salgó közötti hegyvonulat egykoron egy kisebb völgyet elfoglaló lávafolyás volt, de amíg a kemény bazalttal fedett térszín kipreparálódott, addig a vulkáni törmelékszórás lazább anyagát, valamint a korábban képződött tengeri üledéket az erózió lepusztította.

A PL jelzésen Zagyvarónáig ereszkedünk, ahol kicsit továbbsétálva, a falu központjában boltot is találunk. Ha erre nincs szükségünk, akkor a falu elején a P● jelzésen élesen balra fordulva felkapaszkodunk a mellettünk zubogó Zagyva forrásáig. Utunkat kezdetben hangulatos égererdő kíséri, majd vegyes erdőben, végül zárt bükkösben haladunk az egymástól pár lépésre lévő forrásokig. Évtizedekig csak az 1960-as években foglalt Lehel-forrás állt, a Varga Ferenc helyi madarászról elnevezett másik forrás foglalását csak a 2000-es években alakították ki. Hogy akkor melyik a Zagyva igazi forrása? Nem egyszerű kérdés, ugyanis az innen induló S● jelzésen pár lépést megtéve egy sokkal bő vizűbb kifolyást, az ún. öregségi vizet találjuk, nem is beszélve a Salgóbánya melletti István-táróból folyó, igazán bő vizű, éppenséggel a környék vízellátását biztosító öregségi vízről, amelynek egy része szabadon elszivárog. A bányászok hívták egyébként öregségi víznek az egykori tárókból kifolyó vizet, amely a szénben lévő pirit vastartalma miatt általában vöröses színű. Mivel a két bő vizűbb vízfolyás felszínre lépése a földrajzi fogalmak szerint nem tekinthető forrásnak, a két csordogáló forrás viszont aligha táplálja önmagában a pár száz méterrel lentebb már zubogó patakot, ezért ma már inkább Zagyva-forrásvidékről beszélnek a földrajztudósok. Érdemes azt is tudni, hogy a Zagyva Magyarország leghosszabb folyója abban az értelemben, hogy hazánk területén található annak teljes hossza, a forrástól a Tiszába való torkolatáig.

Falu kilátással

A közeli Hotel Medves mellett meg is tekinthetjük az említett István-tárót, amelyen keresztül a Medves-fennsík bazaltja alatt elhelyezkedő szenet termelték ki régebben. A már ismert, hangulatos szekérúton, a S jelzésen kapaszkodunk fel ismét a Medves-fennsíkra, majd az erdőből kiérve a S◼ jelzésen jobbra térünk. Gyönyörű, szellős úton, a panorámát csodálva sétálunk végső állomásunk, Rónafalu felé, miközben érintjük a bájos Réti-keresztet is.

A tótok által alapított Rónafalu minden bizonnyal pályázhatna az ország legjobb panorámájával rendelkező települése címére, ugyanis lakói egészen a Börzsönyig ellátnak házuk ablakából. A bányászat megszűnését követően válságba került település életében egyre fontosabb szerepet tölt be a turizmus. Nem véletlen tehát, hogy közvetlenül a falu felett találjuk a táblával jelzett úton elérhető Mogyorósi-kilátót, ahonnan méltó búcsút vehetünk e csodálatos tájtól. Elég pazar élmény a Mátra innen nézve meglehetősen vad gerincétől egészen a Börzsönyig befogni a tájat szemünkkel, miközben a szomszédos Salgó és Karancs mögött bukik le a nap... A faluból kivezető bekötőúton érjük el a közeli buszmegállót, de az országút mellett akár vissza is gyalogolhatunk a szomszédos Rónabányára (további 950 méter táv).