Élménytúra Somoskő vára „mögött”

Itiner:

• Somoskő központjából, vagy a vár alatti parkolóból felsétálunk a várba (Z jelzés).
• A vár túloldalán a Z jelzésen leereszkedünk a patakig, közben érintjük a bazaltorgonákat és a kőtengert.
• A pataknál található kereszteződésben a S jelzésre váltunk, és átkelünk a patakon.
• Kis kapaszkodót követően a S jelzés szintútján haladunk egészen a jelenleg sajnos nem működő első kilátóig.
• A kilátó után a kereszteződésben egyenesen haladunk tovább a S jelzésen, de pár lépést követően a tanösvény S jelzése jobbra betér a Macskalyuki-bányába.
• A bánya elején található elágazásban egyenesen a bányaudvart fedezhetjük fel a tanösvény tábláinak a segítségével, majd ide visszatérve és a másik, jelzetlen úton elindulva kikapaszkodunk a bánya feletti kilátóba.
• A kilátóból ugyanazon az úton visszatérve, majd kicsit visszagyalogolva az első kilátó irányába a S jelzésen jobbra térünk, és a meredek ösvényen lesétálunk a Sátorosbánya feletti parkoló irányába.
• Ha az ösvény végén, a pataknál jobbra fordulunk, kb. 100 métert követően a parkolóba érkezünk. Itt játszóteret, információs pontot és büfét is találunk.
• Balra térve a Z jelzésen a patakot követve, a szép Krúdy-forrást érintve térünk vissza a várhoz, illetve tovább Somoskőre.

A túra részletes leírása:

Somoskő vára és a világhírű bazaltorgonák

A falu központjától, illetve a vár alatti parkolóból a Z jelzésen kapaszkodunk fel Nógrád megye talán legszebb várához, amely már a határ túloldalán található, s szerény belépőjegy ellenében látogatható. A látvány impozáns: Somoskő vára ugyanis egy, a válogató erózió által a felszínen kipreparálódott vulkáni kürtőre épült. Igazán különleges, hogy a vulkáni törmelékszórás fázisában keletkezett, puhább kőzetekből felépülő vulkáni kráter elmállását követően láthatóvá vált az egykoron a kőzetbe benyomuló és a kürtőben megrekedt láva. A magyarországi viszonylatban meglepően ép várból gyönyörűen rálátunk a Medves-fennsíkra, Salgó várára és északra, látványos körtúránk útvonalára is, a Sátormegi-patak (Bukovinský potok) erdős völgyére.

Somoskő a történelem szemszögéből nézve szimbolikus jelentőségű, hiszen amíg a település Magyarországon, addig a vár Szlovákiában található, s bizony csak a legújabb kor vívmánya, hogy a faluból is csak úgy fel lehet sétálni az impozáns romokhoz. Somoskőújfalu és Somoskő Magyarországhoz való, a trianoni békeszerződést követő „visszatértéhez” természetesen köze van a helyi kőbányászatnak is. Dr. Krepuska Géza orvosprofesszornak, a kor európai hírű fülészorvosának voltak ugyanis itt birtokai akkoriban, s mit ad Isten, a csehszlovák-magyar határszakasz részletes kijelölését intéző bizottság egyik fontos angol tagját éppen egy igen súlyos fülbetegség támadta meg. Így sikerült rábeszélnie az orvosnak páciensét, hogy az antant bizottság tagjai szálljanak ki a helyszínre és nézzék meg saját szemükkel a két, színmagyar falut. Így történt, hogy a környék bazalt és szénbányáinak jogát, így a szomszédos Macskalyuki kőfejtőt is a bizottság meghagyta magyar tulajdonosaiknak, akik egészen a II. világháborúig használhatták és fejleszthették azokat, továbbá vám- és illetékmentesen hozhatták Budapestre a sötétszürke macskakövet.

Túránkat a vár túlsó oldalán folytatjuk a Z jelzésen. Érdemes megnézni a vár háta mögött, hogyan építették rá a falakat a bazaltoszlopokra, pár lépéssel lentebb pedig egy kilátópontot találunk, ahonnan ismét a patakvölgyre látunk rá. A hegy fő szenzációja azonban még néhány lépés: a híres-nevezetes (geológus körökben éppenséggel világhírű), a középiskolai földrajzkönyvekben is szereplő bazaltömlés pár kanyarral lentebb látható. Itt megcsodálhatjuk azokat az öt- és hatszögletű, karcsú bazaltoszlopokat, amelyek helyenként a 9 méteres magasságot is elérik, és „bazaltzuhatagként” omlanak le elénk a várhegy oldalából. A bazalt egy kiömlési vulkáni kőzet, hígan folyó, alacsony szilíciumtartalmú lávák viszonylag gyors lehűlése során keletkezik. Ezek a különleges oszlopok hajdan egy 4 millió éves vulkán kráterében jöttek létre a láva felszín alatti lassú lehűlése következtében (amely közben a bazalt ilyen szabályos formába zsugorodott össze). E ritka geológiai képződmény feltárását a vár építéséhez használt nyersanyag fejtésének köszönhetjük.

Pár lépésre lentebb újabb látványosságot, kiterjedt kőtengert találunk, amelyet egy épített kilépőről tudunk megcsodálni. A természeti és kulturális látnivalókban hihetetlenül gazdag Nógrád-Gömöri bazaltvidék, illetve e táj különleges földtani és felszínalaktani értékeit központba állító Novohrad–Nógrád (határon átnyúló) Geopark több mint száz önállónak tekinthető bazaltkúpot, bazalttakarót, hasadék- és kürtőkitöltést rejt, amelyek többsége egyébként a mai Szlovákia területén található. Csaknem minden bazaltkibukkanás, lávaár és lávatakaró körül vékonyabb-vastagabb agyagos-köves lejtőtörmelék halmozódott fel. De ahol az agyag- és talajréteget a víz a kövek közül kimosta, olyan látványos kőtengerek, kőfolyások jöttek létre, mint ez itt előttünk. A kőtenger jórészt természetes módon keletkezett a jégkorszakban, kisebb mértékben azonban a vár építésének törmelékét is tartalmazza.

A macskakő nyomában a Macskalyuki-bányában

Tovább ereszkedünk a terebélyes fákkal övezett úton a patakig (részben az egykori határsáv miatt az itteni erdő jelentős része érintetlen maradt), lábunk alatt a lépcsőket a bazaltorgonák töredékei alkotják. Közben egy óriási bükk alatt feltárul a hegy alapkőzete: a homokkő is. A bazalt ugyanis különböző vastagságban a tengeri üledékekre ömlött ki későbbi földtörténeti korokban. 

Bár mindkét irányba indulhatunk a pataktól, érdemesebb először a neves kőbányát felkeresni. A S jelzésen átkelünk a patakon, és egy rövid kapaszkodót követően meglepően egyenletes szintútba csatlakozunk be. Az út kialakításából könnyen kikövetkeztethető, hogy itt egykor – egyébként 8,8 km hosszan - kisvasút szállította a követ a híres Macskalyuki-bányából a somoskői feldolgozóba, sőt még vámház is állt itt a határon, ahogy annak romjait láthatjuk is az út mellett. Hosszabban gyalogolunk az egykori vasúti pályán, érintünk egy látványos rétegforrást, majd közvetlenül a bánya előtt a piros jelzésbe botlunk. Erre nem fordulunk rá, de a kereszteződésből bal kéz felől már látható az 50 méterre található kilátó, amelyből a környék egyik legjobb panorámája várna ránk: a két vár egymás mögött látszik. Sajnos az építmény veszélyessé vált, a tetejére vezető létra alját lefűrészelték, így jelenleg nem látogatható. Visszatérve az ösvényre egyenesen haladunk tovább pár száz métert (közben a S jelzés balra letér - ezen fogunk majd továbbmenni a bányát követően), majd jobbra bekanyarodunk a bányaudvarba.

Betérve a bányába hamarosan el is ágazik az út: balra tartva a bányát fedezhetjük fel a tanösvény tábláinak segítségével, a jobb oldali - jelzetlen - ösvény pedig kikapaszkodik a bányaudvarból, és folyamatosan balra tartva, a bánya peremén haladva éri el a másik kilátót (ahonnan majd ugyanezen az úton kell visszatérnünk).

Nézzük meg először a bányaudvart! Ha a bazaltról kevesebben is hallottak, a macskakövet talán mindenki ismeri. Ez az óvárosok romantikus köve, ez a városi hangulatokat ábrázoló fekete-fehér, valamint a forradalmakat bemutató fotók köve. És ezen zötykölődtünk évtizedeken át… Ez a kő volt a Nógrád-Gömöri bazaltvidék „aranya”, s éppen a Macskalyuki-bánya volt a legnagyobb a medvesi bányák közül. Maga a bazalt az 1800-as évek első felében, a nagy vasút- és közútépítések korában került a figyelem középpontjába, mint kitűnően hasítható, egyenletes kopású, ugyanakkor nagy szilárdságú kőzet, amely valósággal berobbant az akkori építőiparba. Így vált Közép-Európa legnagyobb bazaltplatója, a Medves-fennsík a hazai bazaltbányászat központjává, ahol a csúcsidőszakban kb. 20 bánya működött egyszerre. A medvesi bazaltbányászat fontosságát jól mutatja, hogy nemcsak a Monarchia városainak utcái épültek az innen származó bazaltból, hanem a kő egészen Párizsig és Londonig is eljutott.

A Macskalyuki-bánya a 2-3 millió éve, szakaszosan működő bazaltvulkán lávafolyásainak eredményeképpen létrejövő Medves-fennsík peremén található. A beerdősült bányaudvarban ma már nehéz elképzelni, de a bánya „aranykorában”, az 1920-30-as években 1500 (!) embert is foglalkoztatott (összehasonlításul: 1940-ben, igaz, valamelyest a kőbányászat csúcskorát követően az 5-7 magyarországi bányában mintegy 500 munkás dolgozott együttesen). Ennyi ember folyamatos jelenléte természetesen gondosan tervezett infrastruktúrát igényelt, nem is beszélve arról, hogy a korabeli közlekedési viszonyok nem engedték meg, hogy a munkások naponta ingázzanak (ún. dekádokban, tíz napos váltásokban dolgoztak). Így jött létre az a 48 (1,2 vagy 6 lakásos) lakóegységből, éjjeli szállóhelyekből, irodákból, üzletekből, sőt, iskolából álló bányásztelepülés, amelynek néhány romja ma is látható az elhagyott bányaudvart felverő növényzetben.

Érdemes kicsit leülni a mára elcsendesült bányaudvarban, felidézni régi korok emlékét. A kőtömböket a faltól először kézi erővel, ékek használatával, később robbantással választották le. Ekkor jöttek a híres kőfaragók, a ritzerek, akik nagy tudású szakemberek voltak, hiszen a követ nem hatalmas kalapácsokkal kellett „szétverni”, hanem hang alapján, a megfelelő helyen hasították szét őket. A ritzerek a faragásra, utcakőnek való tömböket kiválogatták, majd különböző méretűre hasogatták a bazaltot az ún. ritzerállásokban (fedett munkaállomásokon). Az utcakőnek nem alkalmas darabokat pedig a zúzóra vitték, és zúzott kőként értékesítették. A bánya kiszolgálására kisvasút épült Eresztvény, illetve a Somoskőújfalun található zúzó és vasútállomás irányába. Érdemes belegondolni a termelés volumenébe, hiszen 4 gőzmozdony és kb. 80 vagon szállította innen a követ. Végül, de nem utolsósorban jegyezzük meg, hogy a macskakő a közhiedelemmel ellentétben nem a Macskalyuki-bányáról kapta a nevét, hanem német nyelvből vett tükörszóként keletkezett, ugyanis idegen nyelvekben, így a németben is, a macska előtagot gyakran használják kissé gúnyos, kicsinyítő jelleggel.

A kilátóba is érdemes felmenni: a két híres vár egymás mögötti - megunhatatlan - látképe mellett innen gyönyörűen rálátunk Sátorosbányára, a felette magasodó Sátoros 660 méter magas tömbjére, továbbá a Karancsra is. 

Visszatérve a S jelzés már említett elágazásáig, egy meredek úton leereszkedünk a Sátorosbánya feletti parkolóig, ahol játszóteret és kitelepült büfét is találunk. A parkolótól pedig a Z jelzést követve, végig a patak mentén térünk vissza a már ismert elágazásba, ahonnan a már megtett úton, a Z jelzésen kapaszkodunk vissza a várba, illetve Somoskőre. Útközben érdemes megfigyelni a patakot kísérő égerfákat, és érdemes megállni a kifejezetten hangulatos és bővizű Krúdy-forrásnál is.