Eresztvényi bányák tanösvény: családbarát geológusképző, extrákkal

Itiner:

• Eresztvény buszemegállójából a látogatóközponthoz a P+ jelzésen jutunk el, onnan a Somoskő felé tartó aszfaltúton indulunk a ZT jelzésen.
• A tanösvény ZT jelzése kb. 200 m után jobbra tér egy ösvényen, innentől ezt követjük a Nagy-bánya, a Margit-bánya, a Közép-bánya, a Kis-bánya, az Új-bánya és az István-táró légaknájának érintésével a Medves-fennsíkjáról érkező régi útig, amelyen a Z és S jelzéseken jobbra térünk.
• Száz métert követően ismét jobbra térünk a S◼ jelzésre, amely egyenesen a Geocsodák Házához vezet bennünket.
• Amennyiben körtúrát teszünk, a Geocsodák Házától a Vár utcán sétálunk keresztül a falun a vár alatti parkolóig, ahonnan a Z jelzésen először egy elágazásig, majd onnan jobbra fordulva a PL jelzésen, majd 100 métert követően a P▲ jelzésre váltva jutunk fel a várba (táblával jelölve az útvonal).
• A várból a P▲ jelzésen a PL jelzésig visszagyalogolva, majd azon balra fordulva jutunk le a Dornyay turistaház romjáig, ahonnan az erdészeti aszfaltúton, vagy a P jelzést követve jutunk vissza a közeli Eresztvénybe.

A túra részletes leírása

A Salgóbánya felé vezető út mellett fekvő, szép és mesélő nevű Eresztvény a Medves-fennsík kapuja. Itt található a Novohrad-Nógrád Geopark modern és hangulatos látogatóközpontja, ahol egy kellemes kávézóban pihenhetjük ki az ide vezető út fáradalmait, míg a gyerekek a remek játszótéren szaladgálnak. De ügyeljünk rá, hogy túl sok energiát ne égessenek el a srácok, lesz hova kapaszkodni menet közben is!

Korábban lovas kocsin, később egy erre a célra épült siklón ide ’eresztették’ le a környék nevezetes bazaltbányáiból a követ, ahol átrakodták az innen induló keskeny nyomtávú kőszállító vasútra, amely a somoskőújfalui kőtörőbe és az országos vasúthálózathoz szállította az értékes követ. Eresztvény ugyanis a 2-3 millió éve szakaszosan működő bazaltvulkán eredményeképpen létrejövő Medves-fennsík peremén található - ott, ahol a leggazdaságosabb volt a bányanyitás. A vulkáni működés kezdetén a ma Medves-magosának ismert kürtőből először finomszemcsés törmelék szóródott ki, majd több nagy lávafolyás létrehozta Európa egyik legnagyobb bazaltfennsíkját. Bár a legnagyobb bányák a mai Szlovákia területére estek, volt idő, amikor Eresztvény körül is tíz bánya működött egyszerre. Ezek közül a legfontosabbakon halad keresztül a tartalmas, kifejezetten családbarát tanösvény, amely a látogatóközpont mellől indul a Somoskő felé tartó P+ jelzéssel együtt, majd gyorsan beveszi magát az erdőbe.

Eresztvényi Nagy-bánya

Először még hétvégi házak szélén, majd látványosan bemohásodott kő meddőhányók között vezet zegzugos, de végig nagyon jól követhető, sok helyütt táblával jelölt tanösvényünk az első bányáig. Az áttekintő táblánál, ahol rálátunk a valóban hatalmas bányaudvarra is, megtudhatjuk, hogy az 1890-es években Hofbauer Jakab alapította ezt a bányát, amely egészen az 1980-as évek közepéig működött. Az itt kifaragott utcakőnek egykor nagy presztízse volt. Az 1930-as évekig szekéren, majd erre a célra épült siklón szállították le a faragott kockakövet Eresztvénybe, ahol átrakodták kőszállító kisvasútra, amely egészen Somoskőújfaluig vitte. Onnan aztán nemcsak Budapestre, de Bécsbe és a Monarchia más városaiba, sőt egészen Párizsig eljutott a macskakő. Később, az utcakövek iránti érdeklődés hanyatlásával a kőtörő által termelt zúzalékot szállították le innen.

Egy másik tábla a Medves-fennsík földtani felépítését, a lávafolyások szerkezetét mutatja be, a bányaudvar alján pedig mi magunk is találhatunk olyan lemezes szerkezetű gömbköveket, amelyek – akár hisszük, akár nem – a napsugárzás hatására jöttek létre már a bányászat megszűntét követően. A kitűnően hasítható, egyenletes kopású, ugyanakkor nagy szilárdságú bazalt, amely az egykori lávafolyások anyagát képezi, bizonyos esetekben ugyanis (akár már a beépítést követően) erősen kopik, részei lemezesen leválnak. Ez a ma sem teljesen tisztázott folyamat eredményezi ezeket a gömbköveket. Egyébként a jelenség komoly fejtörést okozott a híres kőfaragóknak, a ritzereknek is, hiszen frissen, a bányászat során lehetetlen volt elválasztani a tartós követ a rosszabb minőségűtől. Nézzünk szét alaposan a bányaudvarban, tanulmányozzuk a táblákat, majd a bányaudvar túloldalán található meredek ösvényen óvatosan kapaszkodjunk ki belőle!

Margit-bánya

Pár lépés után meg is érkezünk a közeli Margit-bányához, ahol az információs táblák roppant érdekes, elsősorban az ember jelenlétével kapcsolatos ismereteket magyaráznak el. Különös tény, hogy a már említett medvesi kisvasutat kétszer építették meg, lényegében megegyező nyomvonalon. 1870 körül épült ki először, s a Medves szénbányáiból szállította a szenet Somoskőújfalura, a vasúthoz. Ekkor készült el az azóta eltűnt viadukt, valamint az Eresztvény alatt ma is látható, ipartörténeti kuriózumnak számító alagút. Pár évtizedes működést követően azonban elbontották a síneket, majd a kőbányászat fellendülésével a gondosan kialakított töltéseken újra lefektették azokat. A mintegy 10 km hosszú, az egyes bányaudvarokat elágazásokkal elérő kőszállító kisvasút 1923 és 1963 között működött. Maga a Margit-bánya meglehetősen későn indult be: az 1930-as leírások még nem említik, az 1960-as térképeken viszont már szerepel. Megtudhatjuk azt is, hogy a kőtömböket a falból először kézi erővel, ékek használatával, később robbantással választották le. Ekkor jöttek a ritzerek, akik nagy tudású szakemberek voltak, hiszen a követ nem hatalmas kalapácsokkal kellett „szétverni”, hanem hang alapján, a megfelelő helyen, meglepően könnyed mozdulatokkal hasították szét a kisebb-nagyobb tömböket A ritzerek a faragásra, utcakőnek való tömböket kiválogatták, majd különböző méretűre hasogatták a bazaltot az ún. ritzerállásokban (fedett munkaállomásokon). Az utcakőnek nem alkalmas alapanyagot a zúzóba vitték, és zúzott kőként értékesítették. A bánya mellett egy korabeli ritzer ház romjait is láthatjuk. Tekintve, hogy akkoriban a napi ingázás nem volt lehetséges, a bányában a munkások 10 napos, később egy hetes váltásokban dolgoztak fent a hegyen. A munka végeztével egyszerű barakkházakban pihentek, főztek, illetve - levezető gyakorlatként - hordták a vizet a közeli forrásoktól.

Közép-bánya (Tavas-bánya)

Bár ez az egyik legrégebbi bánya a Medvesen, hírnevét inkább a bányaudvart kitöltő tónak köszönheti, amely nagyon is festői hellyé varázsolja a helyet, és amely simán felveszi a versenyt az ebben a kategóriában győztes megyer-hegyi tengerszemmel. A bánya szintén az 1800-as évek végén nyílt, és egészen az 1970-es évekig használták. Víz azért található benne, mert a bányászat során itt elérték a bazaltréteg alján található hatalmas vízlencsét. Azt a környék híres-nevezetes bazaltorgonái (pl. Somoskő) kapcsán már megtanulhattuk (vagy ha nem, akkor Salgó várában pótolhatjuk), hogy a gyorsan kihűlő bazaltláva szabályos – legtöbbször öt- és hatszög - formák szerint zsugorodik. A zsugorodás a felszín alatt kevésbé látványos, de részben a korabeli bányászat eredményeképpen, néhány helyen ráláthatunk a kürtőben megrekedt, oszlopos bazaltra, mint például Somoskőn, vagy a Salgón. Az így keletkezett kőzetrepedésekbe mindenesetre a felszín alatt a víz a mélybe szivárog, majd ahol elérte az egykori lávafolyás alatt található üledékes réteget, ott annak vízzáró hatása miatt megrekedt. Így jött létre a bazaltban az a nagy víztest, amelyet a bányászat során ebben a bányában elértek. A vizet szivattyúzták, majd később az egykori szénbányákba akarták lejuttatni, de ez a terv már nem valósult meg. A tó festői szépségén túl az édesvízi medúza (Craspedacusta sowerbyi) élőhelyeként ismert. Az emberre ártalmatlan csodás, polipszerű vízi lényeket alkalmanként szabad szemmel is láthatjuk, de semmiképpen ne nyúljunk hozzájuk.

Egy másik tábla szerint a víz a ritzerek munkájában is fontos szerepet játszott. A bányafalról leválasztott tömböket ugyanis gyakran lelocsolták, mert a kőzetben található repedések mentén lassabban száradt a kő. Ezeket a repedésekkel rendelkező, ún. „lázas” köveket hasogatták fel aztán különböző méretű utcakőnek, a faragásra nem alkalmasakat pedig innen is kisvasúton szállították el a törőre. A Nagy-bányában megismert kőzetromlás jelensége miatt a faragott követ nem rakták ki a tűző napra, mert az rontotta volna a minőséget.

Kis-bánya

Neve ellenére ez volt a mai Magyarországon egykoron működő második legnagyobb kiterjedésű bánya, ahol 1920 és 1960 között hasították a követ. A bányában egy ponton jól látható, hogy a lávafolyásból származó, jó minőségű bazalt közé egyes helyeken salakos, könnyen málló kőzet is beépül. Ez volt a „trocka” (a kifejezés a helyi szénbányászatból került át), amely igencsak megnehezítette a termelést. Itt megtudhatjuk azt is, hogy 1940-ben, a kőbányászat csúcskorát követően is mintegy 500 munkás dolgozott az akkori 5-7 magyarországi bányában, 1960-ban már viszont csak 227 fő, és természetesen a kitermelt mennyiség is folyamatosan csökkent. Sőt, egy térkép bemutatja a Medves összes egykori bányáját is, amely nagyon hasznos ismeret lehet, különösen, ha például a geopark szlovákiai oldalát is fel kívánjuk keresni.

Új-bánya

A kissé odébb elhelyezkedő Új-bánya táblái elmagyarázzák a már több helyütt megismert jelenséget: hogyan lesz a kemény, szögletes bazaltkockából lemezesen leváló szélű gömbkő, mégpedig akár pár évtized alatt, a bányászat megszűnését követően. A ritzerek az ilyen bazaltot amúgy találóan "napszúrásos" kőzetnek hívták. A dolog hátterében leginkább a napi hőingadozás áll, amelynek a bányászat során felszínre került kőzet ki van téve. Emiatt kezd el a repedésein keresztül mállani, így kerekednek le a sarkok. 

Az István-táró légaknája

Az Új-bányával vége a macskakő keletkezésének nyomában tett látogatásunknak; utolsó megállónk már a szénbányászathoz kapcsolódik. A bazalt alatti, a miocén korban létrejött barnaszén telepek legvastagabb részeit ugyanis a fennsík keleti (ma Szlovákiához tartozó) területein a Salgóbánya szélén található István-tárón keresztül fejtették. Azaz lényegében átfúrtak a bazaltplató alatt. Az 1960-as években részben azért szűnt meg a szénbányászat, mert a bányajárat már elérte a szlovák határt. Azonban az István-táró ma is dolgozik, csak éppen a táró végében található forrás vizét „bányásszák” ki: percenként közel 300 liter vizet biztosítva a környező lakóterületeknek. A felszínen látható légakna a bánya levegőellátására létesült.

A Medves-fennsíkról érkező széles földútra, valamint az azon futó  Z jelzésre kiérve jobbra fordulunk. Előtte pillantsunk balra, hiszen rálátást kapunk a Medves-fennsík – ha nem is végtelen, de terjedelmes és csodaszép – mezőire. A Z jelzésen kb. 100 métert haladva ismét jobbra térünk, ezúttal a S◼ jelzésre, amely egyenesen a Geocsodák Házához vezet bennünket. Mindenképpen térjünk be a látogatóközpontba, ahol további érdekességek mellett büfét is találunk.

Salgó várának meghódítása

Amennyiben körtúrát teszünk, az egész Medves-vidék talán legikonikusabb helyszínét látogathatjuk meg: a közeli Salgó - Kis-Salgó (Boszorkány-kő) vonulatát, ahol szó szerint bepillantást nyerünk egy vulkán belsejébe, ugyanis a Medves-fennsíkot létrehozó bazaltvulkánosság másik jellegzetes formakincsének a kúpszerű hegyek számítanak. A Geocsodák Házától a Vár utcán sétálunk keresztül a falun a vár alatti parkolóig, ahonnan a Z jelzésen először egy elágazásig, onnan jobbra fordulva a PL jelzésen, majd 100 métert követően a P▲ jelzésre váltva jutunk fel a várba (tábla jelöli az útvonalat).

Akár hisszük, akár nem, a Salgó - Kis-Salgó (Boszorkány-kő) vonulata egykoron egy hasadék mentén jött létre, azaz korántsem volt annyira jellegzetes kiemelkedés, mint manapság. Amit ma láthatunk, az lényegében egy, az elmúlt évmilliók pusztításainak során létrejött negatív lenyomat. A vulkánosság megszűntével a különböző keménységű kőzetek a külső erők, elsősorban a víz, a szél és a fagy tevékenysége következtében eltérő mértékben pusztultak: a kemény bazalttal fedett térszínek lassabban, mint a vulkáni törmelékszórás lazább anyagából, vagy éppen a vulkánosságot megelőzően létrejött tengeri üledékek. Így lett hegy az egykori völgyekből, hasadékokból (ebben természetesen a tektonikai folyamatok is közrejátszottak). Sőt, a Salgó az ún. vulkáni kürtőkitöltések egyik legjellegzetesebb hazai példája. Ez azt jelenti, hogy a ma látható kúpban az egykori vulkánban megrekedt és fokozatosan kihűlt magmát látjuk, amelyről a tufagyűrű körben lepusztult. A szépen megmaradt várból ráadásul fantasztikus panoráma tárul elénk a Medves-fennsíkra, Somoskőre, a Karancsra és Salgótarjánra, de a Mátra gerince is döbbenetes látvány északról nézve. Visszaereszkedve a PL jelzésre, azon balra fordulva rövid sétával az egykor szebb napokat megélt Dornyay turistaház mellett találjuk magunkat, ahonnan akár az aszfaltúton, akár az eleinte azon haladó, majd annak kanyarját levágó P jelzésen is visszatérhetünk a közeli Eresztvénybe.